Feladatmegoldás

Látunk itt egy fiatal lányt, akinek még nincsenek ráncai, és valószínűleg kevés bőrhibával rendelkezik, mégis gyanítom, hogy került erre valamilyen effekt, és én ezt túlzásnak érzem. Olyan, mintha be lenne kenve az egész bőr púderrel, és ebben az életkorban ez szerintem nem szükséges, mint ahogy a rúzs sem. Ez nekem esztétikai kérdés, hogy vajon van-e ezeknek a dolgoknak szerepe. Aztán vegyük azt, hogy van egy képhatárunk, és ez a képhatár belevág a hajba és a masniba, a magasra emelt haj miatt a haj tetejébe is vágunk, talán ez lenne egyébként a legkevésbé problémás, sőt, azt mondom, hogy még egy ujjnyit szükséges lenne vágni ahhoz, hogy ez az egész tömeg feljebb kerüljön. Nem véletlen az első három lecke, és ezt most elég határozottan mondom, hogy mielőtt elkezdünk portrézni, és idegeneket bevonni ebbe a munkába, jó, ha magunkon gyakorlunk, mert kevesebb kérdést vet fel az elemzés. Ne értsetek félre, itt nem az a kérdés, hogy nekem segítetek-e ezzel, mert én szívesen leelemzem a portrét is, de kevesebbet tudok róla mondani a modell iránti tiszteletből, mint ami egyébként talán szükséges lenne. Tehát, ha oktatási szempontból vesszük ezt a dolgot, akkor meg kell szerezni azt a biztonságot, hogy azt a pillanatot úgy rögzítem, ahogy szeretném, és ehhez jó, ha magunk vagyunk a modellek. Ezt a portrét nem tartom szerencsésnek. Nagyon korrekt a dolog, vagy az szeretne lenni, de mindezzel együtt a személyiségből semmit nem tudok meg, és azt kell, hogy mondjam, hogy egy közhelyes pillanatot látunk. Ha bemegyünk bármelyik fotószalonba, kb. hasonló képet fognak csinálni, enyhén profilból, hogy meglegyen a füle, kicsit biccentett fejjel, hogy a toka ne látszódjon, tehát ez egy teljesen klasszikus beállítás, ami nem baj, de ez a beállítás nem azok közé tartozik, amiket egy tizenéves lánynál alkalmazni kell. Benne sokkal több a vitalitás ennél, ez látszik a szemén, de ezt a helyzetet most belefagyasztottad egy ilyen cukormázas dologba. (hegyi)

Tetszenek a ritmusok, amit a képen felvázoltál, bár kicsit furcsák a tónusok, és furcsa ez a szolarizált hatás, de el tudom fogadni, mert plakátszerű üzenetet hoz. Amivel vitatkoznék, az a kép kivágása. Elfogadom a hajat, mint szereplőt, sőt, nagyon fontosnak tartom, mert nélküle a kép kevésbé lenne érdekes, ugyanakkor a haj feletti fél, maximum egy ujjnyi részt én biztosan levágtam volna, ugyanis ott már újból indul valami olyan ritmus, ami nekem már nem tartozik a képhez. Tehát, ahol a függőleges narancssárga vonal elkezd megtörni, ott biztos, hogy vágnék. A másik kérdés a kép alja, és itt is azt mondom, hogy lehet, hogy egy, akár másfél ujjnyit is vágnék ahhoz, hogy még feszesebb legyen a kompozíció. Miközben radikálisnak érzem a színvilágot és a formai megoldást, ahhoz képest ez a majdnem aranymetszésbe komponált szem nekem nem kiegyensúlyozott a tömegelhelyezés tekintetében. Ezt tudom hozzátenni, ettől függetlenül megvan a 3 csillag a leckemegoldással együtt, de érdemes a tömegelhelyezést is figyelembe venni, nem csak a formákat. (hegyi)
értékelés:    

Azon ritka helyzet állt elő, amikor ha nem is összehasonlításképpen, de szeretnék utalni egy másik szerző képére, ez nem sokszor fordul nálunk elő. Szabó István tett fel egy képet a kezéről hasonlóan életlenben tartva. Azt mondtam ott, hogy legyen valami, ami éles, legyen valami, amibe a néző kapaszkodni tud. Miért van az, hogy ennél a képnél mégsem hiányolom ezt? Ezen gondolkodva rájöttem, hogy azért, mert annyira határozott formákkal és üzenetrendszerrel dolgozik a kép, hogy mindent össze tudok rakni. Tehát, látom a virágvázákat, a kis tornácot, az ajtót, az asztalt, az ajtóban álló figurát a kis papucsban és rövidnadrágban. Szóval minden érthető, és mégis attól, hogy ebben az életlenben tartott helyzetben ábrázolódik, van egy olyan húzása az egésznek, ami nem mondom, hogy nagyon vidám, de minden szomorúsága, minden vágytalan távolisága ellenére fel tud ébreszteni az emberben párhuzamos emlékeket. A hunyorgó Napba tekintés, az álmos reggel, amikor felkel az ember, vagy akár a sírás utáni állapot, amikor a könnyeitől nem lát jól, mindez visszaidézhető. Van ebben az egészben valami eltávozó, valami távolra utazó búcsú érzet. Nem tudom ennél jobban megfogalmazni, azt hiszem. Tamás, csináld tovább! (hegyi)
értékelés:    

Az biztos, hogy izgalmas és érdekes a témafelvetés, hogy hogyan tudunk egy háztartási tárgyból, egy konyhai hangulatból valami örökérvényűt, vagy a maga formavilágából kiragadva egy más üzenet irányú ritmust létrehozni. Azt gondolom, hogy ez többé-kevésbé sikerült. A többé az az, hogy szépek a fények, jó a hangulata ennek az egésznek, a kevésbé pedig az, hogy még mindig nem vagyok meggyőzve arról, hogy a tojástartó ebben a formában tökéletesen alkalmas. Ha ezt el tudod fogadni, akkor azon kellene elgondolkodni, hogy vajon biztos, hogy a teljes formaábrázolás lesz a megoldás? Ez csak egy kérdés, ugyanis vannak olyan részei ennek az objektumnak, ami egy kicsit közelebbről kimetszve akár azt is mondhatom, hogy izgalmas lenne. Így most ebben az ábrázolásban küzd bennem a tárgyiasság, és az elvont, lírai vonal igénye. El tudom képzelni azt, hogy ez egy olyan megoldás, amit, ha egy sorozat részeként látok, akkor nem hagy kérdéseket bennem. Most így, önmagában állva nekem ez nem egyértelmű, ahogy az sem, hogy miért az a térelosztás, amit látunk. Merthogy kaptunk egy fekvő képet, ugyanakkor nem nagyon látom át, hogy miért van akkora hely oldalirányban meghagyva, mint amekkora, és ha ezt a térkijelölést használom, akkor fent és lent miért vagyunk ennyire szűkek? Mindezzel együtt az az érdekes, hogy a kép valamilyen eszelősen erős önfegyelemről tesz nekem tanúbizonyságot, és ezt nem tudom jól megindokolni, hogy miért ez jutott már többedszerre eszembe, mikor megnéztem a képet, hogy valami nagyon nagy belső presszió érződik, és ez azért érdekes, mert lehet, hogy a lefojtott tónusrendnek köszönhető, lehet, hogy a nagyjából szabályosra vett ábrázolásnak, de mindenesetre fura. Elgondolkodtat, hogy mi visz arra valakit, hogy lefotózzon 10 db tojást a tojástartóban. És az még egy dolog, hogy lefotózza, de hogy ebben a nagyon furcsa, olajos, feketés tónusban tartsa. Még egyszer mondom, esztétikailag abszolút rendben van, csak a kérdés az, hogy miért? Keresem a választ, és bevallom férfiasan, hogy lassan két hete, hogy ez a kép felkerült, és nem találom a miértet. Nem biztos, hogy kell, hogy megtaláljam, de egyelőre nem találom. Üsse kavics, legyen 3 csillag, de győzz meg Tamás arról, hogy ennek volt értelme. (hegyi)
értékelés:

Az alkotó itt az árnyékokkal, a tükröződésekkel dolgozik, és nagyon érdekes az a felvetés, amit mutat. Azon kívül, hogy van egy enyhe szociografikus hatása a háttérnek és a függönynek, nagyon jól érthető és érezhető a lírai üzenet. Annyit tennék hozzá, hogy én a kép jobboldalából ezt a világosabb sávot már lehagynám, ugyanis az most olyan szinten húz vissza mindazzal együtt, hogy ellenpontja a másik oldalon lévő ház falának – ahol megint csak egy kicsit bizonytalannak érzem a vágást, ott középtájon valami fehér csücsök belóg -, de mégis azt mondom, hogy a tömegelhelyezés miatt nem ártana, és jót tenne a képnek, ha megválnánk ettől a jobboldali sávtól. Annál is inkább, mert ha ezt megtesszük, akkor erősebb lesz a hangsúly a fő motívumon, a modellen, Anitán. Arra szeretném Anitát kérni, hogy kapcsoljon egy kicsit rá. Vigye magával a gépet, legyen nála, a kis retikülbe férjen az el, és dolgozzon vele, mert vissza kell rázódni abba a ritmusba, ami régen jellemző volt, hogy ott van a gép, és ha szükséges, akkor tudok vele képeket készíteni, mert ha havonta egy kép készül, akkor abból nehezen lesz előrelépés. (hegyi)
értékelés:

Nagyon jó a képhez a leirat. Azért kezdem ezzel, mert amennyire személyes, amennyire erős és hatásos - a képnek főképp a képkivágása az én számomra nem tudja hordozni ezt a szintet. Tökéletesen érthető, és ráadásul nem csak, hogy érthető, hanem esztétikai formában is jó a felismerése annak, amit látunk, de olyan képelemek is megjelennek, amik elbillentik az egésznek egyrészt a tömegegyensúlyát, másrészt (nekem) a hangulatot is gyengíti. Ha a leiratból indulok ki, akkor azon kívül, hogy ez egy spontán megfigyelés, azt is érzem, hogy némi instrukció elhangzott. Márpedig, ha ez így van, akkor valamennyit én magam is tudok hozzátenni ahhoz, hogy rendezzem a felületeket. Ebben a kérdésben leginkább az asztalra gondolok, ugyanis, ha közelebb kerülne a falhoz, egyrészt nem lenne gondom azzal, hogy mennyire fordulunk ki ebből az üzenetből, tehát visszabillenthető lenne a ferde perspektíva hatása, másrészt talán kevesebbet kéne adnunk az alsó régióból, abból a kicsit felázott, kicsit saras, kicsit földes világból. Azért mondom ezeket, mert ami itt működik, az maga a jelenés, ahogy ez a figura odavetül erre a falra. Ugyanakkor a fal felázása a kép baloldalán talán kevésbé fontos, a gázcsőből is elég lenne kevesebb, tehát oldalirányból mindenféleképpen érdemes lenne kipróbálni, hogy mi lenne akkor, ha szűkebbre vennénk, és ez igaz az alsó régióra is. Nem azt mondom, hogy körbe kéne vágni, és csak ez a jelenés jelenjen meg, mert nyilvánvalóan akkor az egésznek a varázslata tűnik el, hogy itt a semmiben egyszer csak megjelenik egy figura, tehát ezt az úgymond semmit ábrázolni kell. Ugyanakkor ennek az arányai nagyon fontosak, hogy mi az, amire hangsúlyt fektetünk. Ezek azok, amik nekem erről a képről elsődlegesen eszembe jutnak, miközben gyönyörűek a színek, nagyon jó ez a fád, fáradt kék, ez a rózsaszínbe bukó narancs, szóval az egésznek a színvilága tökéletesen rendben van. A tónusok is abszolút megfelelőek, úgyhogy a 3 csillag megvan a képre, sőt, megvan a leckemegoldás is. Én csak azért próbáltam az elején elmondani a kérdéseimet, mert egy hajszálnyi hiányzik ahhoz, hogy ez a kép bekerüljön azok közé, amikre az ember azt mondja, hogy szívesen látnám a falon. Ez a hajszálnyi pedig a bizonytalanságból adódik. (hegyi)
értékelés:    

Ernő, ez egy erős szociografikus portré, és abszolút el tudom fogadni a dolgot, sőt, én azt gondolom, hogy ez egy jó megoldás, és még azt is mondom, hogy megvan a három csillag és a lecke is. Azt érdemes átgondolni, hogy ha a könyöknél is, meg a fejtetőnél is vágunk, tehát szűkre vesszük fönt és lent, akkor oldalirányban miért hagyunk ennyit mindkét oldalon. Még erősebb lenne a hatás, ha oldalt is szűkebbek lennénk. Van még egy érdekes gondolatom, ami nem kötelezően elfogadandó: fontos szerepe van a szociográfiában a ruhának, meg a környezetnek is, itt most egy viszonylag sematikus környezetet találtál ezzel a bokorral, ami a férfi mögött van, viszont ha már kiemeljük a környezetéből a szereplőt, akkor érdekes kérdés, hogy mi van a ruhával. Ahogy látom, ez egy sportmez-szerű póló, és sokkal erősebb hatása van a bőrnek, a tetoválásoknak, a gesztusnak, mint ennek a pólónak. Olyan az érzésem, hogy ez a póló a drámát takarja el. Azzal, ahogy ő fogja a nyakát, ahogy eltakarja az arcát, ahogy ez a ráncos kéz a képre kerül, ezzel nekem szembemegy most a ruházat. Nyilvánvaló, nem egy egyszerű kérés már az sem, hogy az ember azt mondja valakinek, hogy állj a kamerám elé és engedd meg, hogy lefényképezzelek, mert az emberek nagy többsége tisztában van azzal, hogy elmúlt fölötte az idő, hogy milyen sorsot élt meg, és ezt ez a kép nagyon erősen visszaadja. Lehet, hogy még egy 10 perc rábeszélés kellett volna, hogy azt mondd, hogy „megtenné, hogy a fénykép erejéig leveszi ezt a pólót?” A vállnak, a testnek, a bőrnek, a felkarnak a hatása ha meglenne, és nem lenne itt ez a póló, akkor a háttérrel ez egy tökéletes kép lenne. Így is megvan a három csillag és a leckemegoldás, mert ez egy erős üzenet, csak én azt gondolom, hogy van még följebb. (hegyi)
értékelés: