Miriam
Örülök annak, hogy Camilla újból itt van köztünk, és remélem, hogy mostantól sűrűbben kapunk tőle képeket. Amit látok, az a világítás gyakorlásában egy fontos állomás. A gesztus viszont, amit látok, az nekem inkább egy próbababához hasonló. Úgy van valahogy megfagyva ez az egész, hogy van benne valami groteszk. Lehet, hogy ez abból is adódik, hogy kaptunk egy fekvő formátumot, miközben a kép alsó régióiból nekem még legalább 2-3 ujjnyi hiányzik, hogy stabilnak érezzem a kompozíciót. Szépen csillognak a szemek, nagyon szép az, ahogy a vakuknak, vagy a lámpáknak a fénye belecsillan, élettel telik meg a szem, ugyanakkor a szájnál ugyanez a csillogás már nem biztos, hogy előnyös. Nyilvánvaló, hogy ez annak is a függvénye, hogy mi az, amit meg akarunk mutatni. Most viszont mondanék valamit, ami egy portrénál nagyon fontos kérdés. Senki sem tökéletes. Nagyon ritka az a modell, akinek nincsenek az átlagostól eltérő testrészei, vagy gesztusai, formái. Ennek a hölgynek, ha kegyes akarok lenni, akkor nem fotózom oldalvilágításból az orrát, ugyanis most olyan nagyon ráerősítettél az orrára, hogy az a különlegesség, ami az orrát jellemzi, az most nagyon-nagyon erősen van jelen. Tessék megnézni, hogy a nagy feketeséggel az oldalánál mennyire hangsúlyossá vált az orr. Ha valakinek úgymond nagy orra van, akkor azt nem fotózzuk surlófénnyel oldalról. Fotózzuk inkább szembefényben, az csökkent az orr méretén, nagy orrú embernél nem használunk félprofilba fordulást, szemből fényképezzük, pontosan azért, hogy optikailag segítsük, gyengítsünk és ne ráerősítsünk valamire. Azt mondom Camilla, hogy én ezt visszaadnám ismétlésre. Dolgozzatok, mert nagyon érdekes arcú lányról van szó, de legyél figyelemmel arra, hogy hogyan világítod őt be. (hegyi)
Üldözött
A leckebesorolással megint nem tudok mit kezdeni, még azt mondom, hogy ha a természetfotóba küldjük, akkor lehet, hogy ez egy más megközelítés. Jó a pillanat megragadása, ezt jól csináltad. Megint az a bajom, hogy szűkek vagyunk. Hogy ezt még pontosabban megfogalmazzam: vagy még közelebb kell menni, és akár egy nagyobb telével ténylegesen csak annyit mutatni, ami a harcnak a lényege, és a környezetet maximálisan lehagyni, vagy nem árt, hogy ha ebből a fodrozódásból, hullámokból is valamennyit még kapunk. Most a kettő között vagyunk, és nekem ez így egy kicsit billeg. Ettől függetlenül a dolog rendben van. Megkapja a 3 csillagot, azzal együtt, hogy a leckebesorolással nem értek egyet. (hegyi)
értékelés:
Menekülés
Az utómunkához lenne némi javaslatom. Ha egy picit emelsz a kontraszton, akkor azok a csapásnyomok, amik a vízben vannak, azok hatásosabbak és erősebbek lesznek. Igaz, hogy valamennyit veszítünk a madarakból, a részleteikből, de nem is vagyok benne 100%-ig biztos, hogy ezekre a részletekre olyan nagyon szükség van most. Több madarat látunk akcióban, tehát itt az akció a fontosabb. Jó a ritmus, és jó az ötlet, viszont arról nem vagyok meggyőzve, hogy ez miért pont a mozgás leckébe készült. Persze, mozognak, de azért ennél egy kicsit próbáljunk meg elvontabbnak lenni. A kép ebben a formában nekem 2 csillagos, legfőképp azért, mert érdemes lett volna egy picit többet befogni abból, ami vízen, a vízzel történik. Nem egy könnyű dolog egy ilyen fotót elkészíteni, hogy pont akkor exponáljak, amikor valami akció történik, de a kép végeredménye szempontjából, hogy mekkora a befektetett munka, az nem oszt, és nem szoroz. (hegyi)
értékelés:
Fekszem a földön
"Fekszem a földön, a bogarak csípnek
Engem ma már senki sem hív meg
A falhoz vágott üveget nézem
Innék még, ha lenne pénzem"
Bocsi már régen töltöttem fel képet, de valahogy ez az önképes dolog nem akart(akar) működni, és addig nem akartam mást felrakni amíg ez nincs meg.
Nagyon örülök annak, hogy Laci újra itt van köztünk! Volt egy kis szünet, ahogy érzem, de remélem, hogy most már folyamatosan tudunk dolgozni. Azért mondom ezt, mert ahhoz, hogy haladni tudjunk, szerintem szükség van arra, hogy rendszeresen találkozhassunk egymás munkáival, és arra reakciókat adhassunk. A képet egy picit megúszósnak érzem így a 3. leckére. Abszolút elfogadom egyébként mint gondolat, mert miért is ne lehetne egy félig fekvő kép ez a leckemegoldás. Ami nekem ebben most a figyelmet leginkább elviszi, az a cipővel összetorlaszolt avar, meg a fű-fa-bokor a cipő talpánál, mert nekem ez az egészből valahogy kilóg. Nem lenne ezzel baj, ha több ilyen lenne a képen, és jobban össze lenne kaszabolva ezzel az egész, de ebben a mennyiségben inkább zavaró. Azt gondoljuk majd végig a későbbiekben, és ezt mondanám Lacinak, hogy a testkódok mit üzennek. Mit üzen a karba tett kéz, az egymáson átvetett láb? Milyen érzetet kelt? A karba tett kéznek elutasító, zárkózó, bezárkózott, védekező pozíciója van. Azon kívül nyilvánvaló, ha nagyon hideg van, és fázunk, akkor így is próbáljuk a hőt tárolni. Ennél a képnél kicsit kettős érzésem van, mert ha nagyon fázok, akkor nem biztos, hogy rövidnadrágban leszek, de a lényeg az, hogy van üzenetértéke annak, hogy hova tettük a kezünket. Ezen is érdemes majd a későbbiekben elgondolkodni. Azt kérem Lacitól - miközben ez a lecke megvan -, hogy ne hagyjuk abba ezt az első három leckét. Fontos lenne még ezekkel dolgozni. (hegyi)
értékelés:
Éjféli expressz
Nos, ez egy jó megoldás erre a leckére, abszolút jó a kompozíciója is, és a tömegelhelyezés is a helyén van. Jók a színek, ritmusos és dinamikus. Jó az, ahogy a töltésnek a köveit a vonat megvilágíthatta, és ezzel a hosszabb expozícióval ez is élni tud, és teret tudott kapni. Köszönöm! (hegyi)
értékelés:
Bolond zenész
Hát, tényleg elég bolondos. Ami nekem egy kicsit problémás az az, hogy most egyszerre vesztettük el az élességet, és egyszerre vesztettük el a tónusokat is. Én emelnék a kontraszton ahhoz, hogy vissza tudjuk hozni valamilyen irányban ezt az egészet, mert a kettő együtt (a tónusvesztés és az élesség elvesztése) azt adja, hogy ez egy rontott kép, miközben meg az ötlet abszolút jó. Szóval én arra kérnélek, hogy ezt tessék megismételni, egy olyan megoldással, ahol a fényekre jobban odafigyelsz, mert közben körben meg elég sok fényt kaptunk. Kérd kölcsön Évától a kistükrét, mert azzal a fénnyel lehetne játszani. Visszaadtam ismétlésre. (hegyi)
X
Vonalak a végtelenbe, derékszög-párhuzam, folytonosság-várakozás, rendezett-káosz.
Nagyon furcsa dolog, mert bár a függőlegeseket igyekeztél megtartani, és ez többé-kevésbé sikerült is, mindezzel együtt mégiscsak az egész dől, borul. Ez annak köszönhető, hogy kijjebb léptél a fényképezőgépeddel annál, mint amit a tömegelhelyezés igényelt volna. Elhiszem, hogy a sínek, a járda, meg a szegélykő nagyjából kiad egy ritmust, de mivelhogy a kép jobboldalán hiányzik egy nagy-nagy tömeg, ami a baloldalra odakerült, és ennek a nagy-nagy tömegnek is van egy perspektívája, érdemes lett volna végiggondolni azt, hogy ha csak egy nagyon kevéssel beljebb lépsz, igaz, hogy elveszíted ezt a centrális kompozíciót, de lehet, hogy megnyered a csatát a tömegelhelyezésben. Ez az egész nekem most ettől fura, ráadásul megint az történik, ami digitális képeknél sokszor előfordul, hogy Tolnától Baranyáig minden éles. Minek? Most csak kérdezek János: Nem tudtál kiválasztani valami témát, ami neked fontos ebben, és akkor arra tenni az élességet? Tényleg fontos, hogy el tudjam olvasni, hogy WC? Meg hogy 2? Meg hogy i? Meg még azt is, hogy 10:35? Meg még talán a távirati postásnak a táskáját is látom, meg hogy átgyalogol egy gyerek a síneken? Mindegyik fontos egyszerre? És még akkor kezdjek valamit ezzel a perspektíva játékkal is, meg ezzel a kompozícióval. Szóval én azt mondom most, hogy túl sokat akartál egy képkockára rátenni, és közben az érzelmi megközelítést totálisan elvesztettük. Visszaadnám ismétlésre. (hegyi)
Téli fény
Hogy hol vagyunk, és mi történik, azt nem teljesen értem, és itt most azt mondom, hogy valami olyasmi történik, ami fotográfiailag nagyon nehezen megfogható. A kép címéből kiindulva téged itt ebben az érdekelt, ami ez a nyirkos, beszürkült, depressziós fényvilág télen, de ahogy a káoszt sem a káosszal ábrázoljuk, úgy ez sem ezzel fog sikerülni, hogy szürkében tartod az egészet. Akkor fogom érezni, hogy tél van, és akkor fogom érezni ennek az egésznek a fáradtságát, ha pl. a Napból kapunk valamennyit, akár csak egy nagyon kis kört, ami ezt az egészet attól teszi értelmezhetővé, hogy van egy fényesebb pont, és akkor van egy viszonyítási alapunk. A csak szürkével nem tudok mit kezdeni. Nagy szürke felület van, és akkor azt mondom, hogy ez egy laborálási hiba. Ami a kép témáját illeti, hát, ezzel nem tudok mire menni. Szürreális, tehát egészen Chagall-i, ahogy ez a kislány mászkál a tetőn, csak nem nagyon értem, hogy ő ott most mit is csinál. Az nem árt, ha nem hozod zavarba a nézőt azzal, hogy találgassa, hogy most a gyerek mit keres itt, és ez hol készült. Hogy ez egy ilyen török fürdő, és a tetejére felzavarták a gyereket, hogy takarítsa le a háztetőt, vagy ez most mi akar lenni? Ezzel van bajom, úgyhogy én most azt mondom, hogy értelmezni kellene azokat a dolgokat, amiket mondtam, és majd a későbbiekben használni ezt. Most nem ismétlésre adom vissza, hiszen itt a nyár, hanem továbbgondolásra. (hegyi)
Púdergyár
Azt gondolom, hogy ez egy leckemegoldás. Azt is megmondom, hogy miért. Azért, mert én úgy érzem, hogy ez egy nagyon is jól felismert megfigyelés és témagyakorlat, mégpedig azért, mert nem csak, hogy tömegében jó az elhelyezése, hanem a szürrealitása is megvan ennek a háttérben lévő dombokkal. Ettől az egész valahogy kiemelkedik ebből a sztoriból. Csak kérdezem, hogy a felső régióból nem volna még egy kicsi? Mert oda nekem egy egy, másfél ujjnyi hiányzik, mert most nagyon szűk a felső réteg, tehát én ezt a nagyon fekvőre vágott dolgot nem tartom szerencsésnek. Egyébként mondom, a dolog az rendben van. Úgyhogy maradjunk annyiban, hogy erre megelőlegezem a 3 csillagot, reménykedve, hogy esetleg van olyan verzió, amiben a felső rész még tart tovább ezekkel a dűnékkel, buckákkal. Nagyon finomak a színek, és abszolút értem azt is, hogy mi a címnek a jelentése, úgyhogy én köszönöm, ez egy jó megoldás. A leckemegoldással egy kicsit még várok, de a 3 csillag abszolút jár ezért a képért. (hegyi)
értékelés:
A lét könnyű elviselhetetlensége
Ha az egyik bajban van, mindig ott a másik hogy segítsen a nehéz pillanatokban.
Azért vagyok egy kicsit bajban a képpel, mert ez egy majdnem jó megoldás. Sőt, azt gondolom, hogy magára a leckére, a témakörre ez tökéletesen érthető, függetlenül attól, hogy a néző tudja, hogy saját magad két lábát tetted keresztbe, de mégis képes arra az ember, hogy elképzelje azt, hogy az akár valaki másnak a lába. A továbblépés majd az lesz, hogy ha nem a saját lábaddal csinálod ezt meg, hanem egy idegen lábat teszel keresztbe, valakit megkérsz. Érdemes lenne ezt a kontrasztot megmutatni egy férfi lábbal. Ami miatt viszont bajban vagyok - mert ezt a részét, amit eddig mondtam, még el tudom fogadni -, az a háttér. Elhiszem, hogy ez a te ágytakaród, de ezek a kis zizegések most engem eltérítenek ettől az ügytől. És van egy harmadik része, ami a világítás. Ennél valahogy karakteresebb fényeket kellene keresni, ne égjen ki, ne legyen szétkalapálva, de nézd meg most az alsó lábszárat – már azt, amelyik nincsen begipszelve -, hogy attól, hogy ennyire laposak a fények, a térbelisége sérül ennek a dolognak, és egy viszonylag két dimenziós ügy válik belőle. Erre érdemes odafigyelni. A leckemegoldással egyetértek, a kivitelezésen volna mit változtatni, úgyhogy én ezt most visszaadom ismétlésre úgy, hogy tessék ezt a képet megismételni, nem valahova máshova kórincálni. Keress egy pasilábat! (hegyi)
Egyszerűen
Kedves Gábor, ezt a képet én áttenném a csendéletbe. Tudom, hogy merész dolog, mert nehezen fogom tudni megideologizálni, hogy mitől működik ez, mint csendélet, hiszen, hát valami kis füveket látunk, és nem többet. Én meg azt gondolom, hogy nagyszerű jellemzése az egyszerűsítésnek ez a kép. Jó példa! Jó példa arra, amit egyébként a japánok nagyon-nagyon éreznek, amikor akár a kalligráfiával, vagy a tusrajzzal dolgoznak, hogy hogyan kell egy teret megtölteni. Azért azt hozzáteszem, hogy némi pontosítás nem árt, ha már ebbe az irányba mozdulunk el, és én azt gondolom, hogy ebbe az irányba kell elmozdulni, tehát jó lenne, ha ez az egész tömegében egy kicsit feljebb csúszna. Most a kép felső határánál kimarad egy rész, ott az úgy nagyon lazán van kezelve. Egy ujjnyi levegőt hagytál, miközben ez az ujjnyi inkább alulra kellene, hogy a szárból egy kicsit többet kapjunk. Ha ezt el tudod fogadni, és a képkocka megvan még, és van benne anyag, akkor érdemes lenne ennyi módosítást megtenni, hogy a kép alsó régiójából adni még egy nagyon keveset a felső rész rovására. De függetlenül attól, hogy ez sikerül-e, megelőlegezem a 3 csillagot a csendélet leckében. A leckemegoldással azért várnék még, mert szeretném látni azt, hogy hogyan működsz te a csendélet témakörében, ugyanakkor, ha ezt a minőséget tudod hozni, akkor azt hiszem, hogy nem lesz ezzel probléma. Köszönöm! (hegyi)
értékelés:
Irány a part
A tömegelhelyezés rendben van, a formákkal sincs baj, és a képhatár is érthető és érzékelhető mindazzal együtt, hogy egy nagyon hajszálnyit a horizontunk dől. De azt szeretném megkérdezni megint, mint a kettővel ezelőtti képednél is, hogy elég egyedinek gondolod-e ezt a képet, mint szituációt? Kiderül-e, hogy kik a szereplők, mit csinálnak a parton, miért mennek ők itt most, mi az a táska, és miért van a férfinek a vállán még a gyereken kívül? Mert most egy csomó olyan képelem van, főképp azáltal, hogy háttal vannak nekünk, ami kérdéseket vet fel. Elfogadom, hogy nem csak a szemből fényképezett képek az érvényesek, sőt, nagyon izgalmas lehet az egy történet szempontjából, hogy gyalogolunk bele a végtelenbe, de akkor történjen meg ez! Ahhoz a környezet, az időjárás és a fényképezés időpontja jelen pillanatban szerintem nem alkalmas, hogy ezt a fajta kicsit melankolikus, drámai szituációt hordozza, hogy a nagy semmibe gyalogol be apa a gyerekkel. Pedig ennek esetleg lehetne húzása. Szóval ezt most ugyanoda sorolom, mint az előző képeket, hogy gondolkodjuk el azon egy kicsit, hogy azon kívül, hogy bekerül egy családi albumba, mivel tudjuk egyedivé tenni a képet. Abban szeretnék neked segíteni, hogy ezen a lépcsőfokon fel tudj lépni, mert utána kinyílik majd a világ. Ezt a kérdést sose téveszd szem elől, hogy keresd az egyediséget, gyere ki a komfortzónából! (hegyi)
Hozzászólások
Török József
2024. 06. 21. - 23:06
"Nagyon kúl ez az AI-muzsika...döbbenet. Mondhatnám, ijesztő." "-Menj el Madeirára, és a…
Török József
2024. 06. 21. - 22:37
"-Jóska tényleg meghatott a hangja alapján. -Meg, hát." "-Kétélű fegyver, hogy a hidat akkor…
Hamar Ramóna
2024. 06. 19. - 07:31
Kedves Ingrid! Részemről az öröm! ;)
Alexovics Ingrid
2024. 06. 18. - 22:27
Kedves Ramóna, örömmel használnám ezt a nagyszerű képet a holnapi rádióműsorom borítóképeként.…
Aureliano
2024. 06. 17. - 23:08
Boch: -jajj, igen, a szél. az durva, amikor levágod. én egyszer csináltam ilyet, de úgy néztem ki…