Feladatmegoldás

Nagyon örülök, hogy újra látlak, Dóra! Nagyon szeretem azt, hogy ennyire egyszerű eszközökkel dolgozol, még akkor is, amikor az érzelmek nem olyan nagyon pozitívak. Nagyon határozottak a tónusaid, nagyon határozottak a formáid. Az is nagyon jellemző lehet rád, hogy ennyire a szemhatáron van a szemöldök alatt meghúzva a hajvonal. Ebben van egy adag rejtőzködés, van egy adag elbújási lehetőség. A gesztusokból is valamennyit takarunk, mert ugye a mimikai gesztusok egyik fontos szereplője a szemöldök, és ezt itt abszolút eltüntettük. Nagyon jól értem, hogy miről akar beszélni ez a kép azzal együtt, hogy talán egy kicsit kevésbé szűkre komponálva még lehet, hogy hatásosabb lenne az üzenet, ugyanis itt annyira rámentünk erre a könnycseppre és a könnybe lábadt szemre, hogy ez már nekem egy kicsit olyan, mintha meg akarnál győzni valamiről, hogy hidd el, hogy nekem rossz. Kicsit távolságtartóan, hagyva azt, hogy a néző maga fedezze ezt fel, nem ennyire tálcán felkínálva - nem ez a legjobb szó rá, de nem találok jobbat -, talán hitelesebb lenne. Mindezt azzal együtt mondom, hogy tökéletesen értem, és elhiszem azt az élményt, amiről a leírásban beszélsz. Nagyon örülök neki, hogy újból látunk, és hogy egy kicsit nagyobb ritmusra tudunk kapcsolni, mert nagyon fontos lenne, hogy tempójában és ritmusában szorosabban tudjunk együtt dolgozni. Ez egy 3 csillagos kép függetlenül attól, amit elmondtam. Érdemes lenne elgondolkodni azon, hogy esetleg ennek egy ismétlését megcsináld. Ez még akkor is igaz, ha közben kilábaltál abból a lelki helyzetből, ami akkor volt, mert ezt egyrészt fel lehet idézni, másrészt létre lehet hozni más eszközökkel, tehát miközben megvan a 3 csillag, ha van kedved kipróbálni, akkor próbáld ki, hogy mi van akkor, ha egy olyan ismétlést csinálsz, amiben kevésbé erős a vágás. (hegyi)
értékelés:    

Annak kifejezetten örülök, hogy Csaba nekifogott ennek a leckének, és az is nagyon jó, hogy egy olyan ritmust, és egy olyan irányt talált a megoldásnak, ami nem egy szokványos igazolványképszerű megjelenést ad, hanem egyszerre dolgozik a fénnyel, az árnyékkal, a derítéssel, vagy a sötét tónusokkal. Ezt azért tartom jónak, mert egy nagyon érdekes gyakorlat is egyben. Valami történt a kép jobb oldalán - ott az árnyéknál látok valami olyan sávosodást, amit egyenlőre nem tudok hova tenni -, lehet, hogy itt történt valami olyan utómunka, ami a tónusokat, vagy a kontrasztot próbálta emelni, de ezt nem tudom biztosan megmondani, mindenesetre érdemes lenne ennek utánanézni, mert ez a minőség rovására megy. Jó lenne ezt tisztázni, vagy helyrehozni. A képpel egyetlen problémám van, mégpedig az, hogy olyan formákba is belevágtál, amibe nem volt szükségszerű. Egyrészt ez az állad - érdemes lett volna egy kicsit többet adni belőle, hogy befejeződhessenek a formák -, másrészt az árnyékban az orrod. Mind a kettő olyan, hogy mivel ezt a vágást ennyire minimális mértékben vitted véghez, attól ez hibaként jelentkezik. Ha határozottabb a vágás, akkor lehet az arcból csak egy részletet adni, és még attól is értelmes portré marad, de ehhez az kell, hogy ezt a döntést határozottan hozd meg. Vághattál volna fent, a haj vonaláig, mert az kevésbé fontos. Egy szóviccel élve: ’az állam én vagyok’, tehát az álladat meg kellett volna hagyni, vagy majdnem a száj vonaláig, esetleg a szájvonal alatt egy ujjnyival lehetett volna vágni, és akkor megint egy értelmes vágást kapok. Ez így most inkább csonkolás. Ettől függetlenül megvan a 3 csillag és megvan a leckemegoldás is, de Csaba, ez ne jelentse azt, hogy ezzel a leckével nem foglalkozom tovább, mert ez engem csak eddig érdekelt! Tessék erre is küldeni! És még egy dolog, tessék egy kicsit nagyobb ritmust adni ennek az egésznek és küldeni a képeket, mert akkor tudunk jól dolgozni, ha viszonylag rendszeres munkákkal jelentkezel, és akkor egyik munka a másik után tud épülni egymásra. Ha túl nagyok a lépésközök, akkor a ritmust veszítjük el! (hegyi)
értékelés:    

A leirattal én nem nagyon foglalkozom, megnéztem ezt a NU projektet, én nem tartom annyira fontosnak, hogy ezzel foglalkozzak, már ezzel az utalással, mert annyira nem érzem erősnek azokat a képeket, mindig vannak ilyen divatirányzatok, amikor nekiállnak ilyenekkel foglalkozni emberek, ettől még ezt érdemes csinálni, ki lehet próbálni, csak számomra nem hordoz akkora erőt.
   Amit viszont a képhez tennék hozzá, nagyon jó az, hogy ezzel a párásodással, ezzel az egészen érdekes lágyító hatással dolgozol, de most azért arról nem vagyok teljesen meggyőzve, hogy miért a fényképezőgép meg a kezed, meg a fali szárító az, ami ebből kimarad. Nem nagyon értem, hogy ezek miért maradtak élesek. Egy olyan helyzetet lenne érdemes ebből létrehozni, amikor maga az üvegfelület párás, és utána tudatosan valahol letisztítani a kezeddel, de arra oda kell figyelni, hogy hol tisztítom ezt le, hol nem engedem a párásságot, hol akarok a konkrétságról beszélni, hol akarom az üzenetet élesíteni. Most nem nagyon értem, hogy miért ez a helyzet. A fényképezőgép ebben a helyzetben egy szükséges rossz, most a gép kár, hogy ott van. Ezt azért mondom, mert fontosak ezek az önelemzések, de ez az első lépcső, amikor kényszerűségből az ember ábrázolja a gépet is. Majd érdemes lenne valahogy úgy dolgozni ezzel, tükrökkel, hogy a gép ne szerepeljen a képen. Most az, hogy ezt ide föltetted az arcodhoz, a szemérmességét túlerősíti ennek a dolognak, bujkálunk, miközben az üzenet nagyon erős lenne. A melleiddel kapcsolódó ív is jó, de én erről is lemondanék, mert a karoknak és a melleknek a ritmusa is fantasztikusan jó lenne és elég lenne. Ezen érdemes lenne gondolkodni, hogy hogyan tudunk majd ebből egy következő lépcsőre lépni. Szép lassan itt lenne az ideje egyrészt a világítással, másrészt a formákkal, foltokkal foglalkozni, és minél inkább kizárni azokat a dolgokat, amik nem oda valóak. Belekezdtél te a Csendélet leckébe, aztán félbemaradt az a dolog. Kicsit úgy érzem, hogy elkezdesz dolgokat, és mintha elmenne tőlük a kedved, és belekezdesz valami másba. Lehet, hogy az lenne a jó, ha nem ennyi hangot akarnál egyszerre lenyomni az orgonán, hanem megpróbálni előbb dallamokat kitalálni hozzá. Jó lenne ha ezt a lépcsőt meg tudnád lépni, mert azt gondolom, hogy kész vagy már rá. Most a technika viszonylag ott van a kezedben, gyakorlással ez erősíthető, viszont az egész üzenetnek az esztétikai megjelenésén és erősségein jó lenne, ha tudnál egy kicsit hangolni. Jó az a piros folt, nincs vele problémám, ha folthatásban lenne meg, akkor jó az a lila is a másik irányban. Ezek pont azáltal válnak elfogadhatóvá, hogy ez az életlenítés a pára által létrejön. Most én úgy gondolom, hogy van egy olyan része ennek a képnek, a kép fölső régiójában, ami szintén megérdemelte volna ezt a lágyítást.
   A kérdés az, hogy akt-e ez a kép. Én azt gondolom, hogy igen. Nem csak az az akt, amin a szőrszálak megszámolhatóak. Akkor is aktról beszélhetünk, amikor az egész csak egy ritmikai, vagy fénytani, vagy formai játék. Az aktnak a lényege nem a valóságnak az ábrázolása, talán ez különbözteti meg az erotikától, vagy az egyéb szexuális tartalmaktól, hogy nem a valóság húsbavágó realitásáról akar mesélni, nem az a fő kérdés, hogy hány centis mellem van, vagy milyen derekam, meg hogy feszül a fenekem vagy a combom, és ez mennyire és hogyan hat primer módon a nézőre, hanem itt az az elsődleges kérdés, hogy ezekből milyen ritmusok állnak elő. Ehhez képest ez a kép tökéletesen rendben van. Ez egy kettő csillagos kép, és szeretném, ha Ágnes reagálna. Nem csak egy jóval vagy egy igennel, hanem hosszabb gondolatokkal, és az én felvetésemre az övét is megkaphatnánk. (hegyi)
értékelés:

Ugyanazzal kezdem, mint az előző képnél is: a keretezést felejtsük el, ráadásul itt nagyon furcsa is a dolog, mert itt elindul egy plusz keret is, még egy fehér csík is bejátszik az élesítés miatt, ez nem való ide. Én ezt művinek gondolom, ezt nem tartom jó iránynak, hogy ezt bekapcsoljuk a képszerkesztésbe, beszéljen a kép magáért. Amit a képen látunk az egy szép ritmus, még azt is mondhatnám, hogy egy erotikus ritmus. Viszont az nincs eldöntve, hogy mi érdekel téged inkább: a valóság, tehát a domboldal, a napsugár, ez az egész sziluettes játék, vagy pedig a tükröződése ennek, a líraisága, az erotikája, merthogy ez akármennyire is furcsa, de ez egy nagyon erotikus kép ezekkel a lankákkal. Melyik része izgat téged jobban? Ez most azért nincs eldöntve, mert nagyjából ugyanannyit hagytál fönt meg lent. Ha nem érdekel az aranyhíd, ha nem fontos számodra az a csillogás, ami a tükröződésben van, akkor abból nyugodtan el lehet hagyni, és akkor beszéljük az égről meg a partszakaszról, akár le is takarhatod. Ha a kezeddel kitakarod, akkor tulajdonképpen egy nagyon nyugalmas és jó hangulatú képet kapunk. Ha pedig érdekel, és ennyire meg is roncsoltad ezt, akkor ebből lényegesen több kellene, legalább még egyszer ennyi. Most egy kicsit bizonytalannak, bátortalannak érzem ezt a döntést. (hegyi)
értékelés:

Nem vagyok híve az ilyen szelektív színezéseknek, vagy színtelenítéseknek, mindegy, hogy honnan közelítjük meg. Ha a zöldséget hagytad csak zölden, akkor maga az alap, a tál a bal alsó sarokban miért maradt zöld, akkor az lenne a logikus, hogy annak is szürkének kellene lennie. Én inkább arról beszélnék, hogy függetlenül attól, hogy ez milyen színben van, hogy milyen ez a ritmus - egyébként a megközelítés nem lenne rossz, ha ez egy ételfotó, és meghagyjuk a színeket. Így most nekem ez egy furcsa játék, aminek az értelmét nem nagyon látom. Nincsen megragadva egy olyan koordináta pont, amihez képest ez az üzenet elindulna. Mondom egyszerűen: miért zöld? Miért pont a zöldséget vetted ebből ki, és miért pont ez az, ami ebben neked izgalmas? Miért pont egy ebéd részletéből veszed ezt ki? Utálod a rántott gombát, vagy esetleg a zöldség az, ami ebben téged irritál? Nekem a MIÉRT kérdéses, hogy mi az indoka annak, hogy ez a kép ebben a formában készül el. Ha erre nem tudok indokot, akkor ez egy öncélú megoldás. Ha azt mondod, hogy ez egy gyakorlat a photoshopoláshoz, akkor rendben van, bár nem nagyon tudok olyan helyzetet mondani, ahol érvényes lenne ez a fajta szelektív színezés, de ha már ezzel elkezdünk játszani, akkor azt mondom, hogy a többit pedig fesd lilára, és maszatold össze az egész képet vele. Akkor azt mondom, hogy létrehoztál valamilyen színdinamikát, de a szürkével ez a zöld nekem nem egy jól megfejthető üzenet. Most én ezzel nem tudok mit csinálni. Itt is hadd tegyem hozzá: első három lecke, várjuk arra a megoldást, erre én most nem tudok mit mondani. Makrovilágnak se nagyon értem, a színezést se értem, miért pont ételfotóval játszunk. Azt is mondhatnám, amit anyám mondott gyerekkoromban, amikor valamit nem akartam megenni, hogy „Gyerek, ne játsszál az étellel!”. Persze ez marhaság, mert az ember bármit megtehet, ha van indoka - itt most ezt nem látom. (hegyi)

Köszöntünk a Látszótéren, kedves Giuseppe, most rögtön az elején elmondom, hogy nagyon várnám tőled az első három leckére a megoldást, ugyanis azzal kezdünk, az a belépő. Az azért is fontos, mert ezzel mutatkozunk be a többieknek, és az önismereti úton is egy fontos lépcső. Mindenképpen az lenne a kérésem, hogy ezek után a bevezetők után jussunk el az első három leckéig.
   Amit most látok a képen az egy nagyon szép és jó tónusban tartott kép, tulajdonképpen egy nagyon jó ritmus. A problémafelvetést is abszolút értem, ami ezzel a korláttal létrejött. Abban nem vagyok biztos, hogy ez mennyire evidens a néződnek. Itt tömegeket, formákat hasonlítasz össze a kupolával, ezeket a gombokat a korláton, és ez egy jó összehasonlítás, ugyanakkor ahhoz viszont túl bőbeszédű a kép, vagyis túl sok minden van rajta ahhoz, hogy ez az összehasonlítás evidens legyen. Nem voltam ott a helyszínen, ezért nem tudom megmondani, hogy mennyire lehetséges megoldás az, hogy ezt a másik oldalról fotózzuk meg, tehát a korlát másik feléről, és egy szűkebb kompozíciót hagyjunk, de az irány jó. (hegyi)
értékelés:

Én ezt egy nagyon jó 2. leckének gondolom, mégpedig azért, mert az egésznek van egy nagyon erős filmes irányultsága. Még azt is mondhatnám, hogy ebben a beállításban, így a sarokban fotózva, ezekkel a vádló szemekkel, ezzel a vádló tekintettel ez az egész nekem olyan hatású, hogy akár egy Jancsó filmnek egy werkfotója is lehetne. Nagyon rendben van a hangulat és a kompozíció is tökéletesen egyben van azáltal, hogy tartottad azt a ritmust, hogy magát a fejet kihoztad bal oldal felé, míg mivel a tekintet visszafelé néz, így a jobb oldalon egy leheletnyivel többet hagytál és ettől nagyon jó dinamikája lett ennek az egésznek. A tömegeket nagyon jól helyezted el. Úgyhogy én azt gondolom, hogy ez egy abszolút 3 csillagos leckemegoldás. Nagyon fontos Ramóna, hogy ne állj le ezzel a leckével! Jó lenne ebben még kapni tőled üzeneteket. Ebben a ritmusban, ebben a hangulati összhatásban el tudok képzelni egy egészalakos portrét is. Hiszen akár ezen a helyszínen, ahol ezt elkészítetted, ez egy megoldható dolog lenne. Tehát jó a ritmus, 3 csillag, köszönöm, de várom a folytatást! (hegyi)
értékelés: