Feladatmegoldás

Az van, hogy ennél a képnél Zoli, nagyon sokat gondolkodtam arról, hogy beteszem szorgalmi leckébe, és nem is beszélek róla, mert miért kell ezzel ennyit bindzsizni, aztán úgymond hagytam magamnak időt az egészre, és aztán rájöttem, hogy a fenét, hát, ez másról szól. Csak tudod mi a baj? Hogy nem vagyok benne biztos, hogy ezt az időt mindenki rászánja erre a képre, hogy megfordítsa fejben, hogy ez egy tükröződés, vagy ez víztükör játék, vagy micsoda. Nem tudom, hogy érted-e? Tehát, hogy van itt valami trükk, van itt valami játék, ad egy hangulatot az egésznek, de nagyon a határán mozog, hogy az ember azt mondja rá, hogy a francot hülyíted itt a bindzsizéssel. Mondom, jó a kép, de ez inkább illusztráció lehetne, és nagyon köszönöm a Léder Lacinak, hogy betette a verset, ugyanis annak a versnek ez lehet illusztrációja. De önmagában, mint kép, necces, a fenébe, de necces. Így elég nehéz helyzetben vagyok, azt mondom, hogy ez most egy 2 csillagos dolog, és ahol elemzem majd a másik hattyús képedet, ott majd azért még hozzáfűzök valamit. (hegyi)
értékelés:

Ez így jó, ahogy van! Nincs ezzel semmi meló tovább, ez kész. Rendben van a tömegelhelyezés, a kompozíció is jó, nem kell ezt ennél jobban túldumálni, nem hiányoznak a színek. Egy kicsit tényleg a giccs határán van, de kiviszi a giccsből az a nagyon határozott forma, ami a törzsnél, és az ágaknál létrejön, jó az, hogy még ennyi lomb van, de csak ennyi, és már kezd látszódni ez az érhálózat az ágakkal. Ez egy teljesen jó képi ritmus, szerintem ez egy jó megoldás. Megint azt mondom, hogy az már rajtad múlik, hogy megelégszel-e ennyivel, vagy megkérsz egy havert, hogy valami kerekes szatyorral, vagy talicskával kezdjen el a másik fatörzsnél megállni, hogy azt kitakarja, mert az engem egy kicsit zavar, és ez akkor szólna igazán nagyot, ha az ott nem lenne, de nyilvánvaló, hogy azt nem kiretusálni kell, hanem valami mással takarni. Lehet ott egy babakocsis nő, vagy egy újságot olvasó ember, vagy valaki csak úgy odaáll ahhoz a törzshöz, szóval nem tudom, de valamivel azt ott helyre lehetne billenteni. Még egyszer mondom, ez csak az én hülyeségem, ettől függetlenül ez egy 3 csillagos leckemegoldás, köszönöm! (hegyi)
értékelés:    

Ennek a képnek van egy jó kis zaklatottsága, és ezt én így el tudom fogadni. Szubjektív az egész, és egy jó ritmus. Még ezt a színt is elhiszem nagyjából, persze, nyilvánvaló, hogy az egy kérdés, hogy van-e itt erre szükség. Működne ez fekete-fehérben is, de én elhiszem azt, hogy ez az esti fényeknek egy ilyen furcsa verziója. Jó a ritmusa ennek az egésznek, tényleg van egy olyan élménye, mint az álomnak, hogy ugyan elrajzoltak a dolgok, nem olyan konkrét, csak érzem, hogy kergetnek, vagy én kergetek valakit, hát, nagyjából ezt az élményt hozza. Köszönöm, ez egy 3 csillagos leckemegoldás. (hegyi)
értékelés:    

A hangulat, az ötlet, a színészi játék, minden fantasztikusan jó, és mindennel egyetértek. Lehet, hogy úgy tűnik, hogy ez a mániámmá vált, mert az utóbbi elemzések egy részénél ezt elmondom, hogy a környezeti hatásokat nem biztos, hogy elégségesen hagyod érvényesülni. Ez inkább most egy portré, mintsem, hogy a zsáner felé menjen el, hogy ő most itt szenved ezzel a levessel. Pedig a hatás jó, ő mindent megtesz, meg a leves is jó, meg a kockás ing is jó, meg a kockás terítő is, tehát ez mind rendben van. Két eset lehetséges. Az egyik az, hogy még szigorúbbak vagyunk, és egyszerűsítünk, tehát minden olyan dolgot, ami zavaró formaként bekerül a képbe, levágunk. Megyek sorba, elindulunk az óramutató járásával megegyezően, tizenkét órától haladunk ugye. Ott vagyunk fél kettő magasságában, ott vagy egy osztás, az talán még megmaradhat. Aztán megyünk tovább, négy óra körül van egy ilyen belógás, gondolom szerepelt itt még valaki az asztalnál, az problémás, azt le kell vágni. A baj az, hogy ezt inkább ott kellett volna kivenni, mert hogyha ezt elkezded levágni, akkor egyszer csak eljutsz odáig, hogy akkor már le kell vágni azt a maradékot ott a háttérből is, tehát akkor az osztásig vágni kell a háttérnél. Aztán haladunk szépen tovább, hat óra magasságánál, a kép aljánál belóg egy pohár, ami nem lenne rossz, ha benne egy kis Bambival lenne mondjuk fél öt magasságában, de benne a képben. Így, hogy most van ott egy ilyen kis ív, ez önmagában inkább hiba, mint képalkotó elem, mert nem jól értelmezhető, és erre is azt mondom, hogy levágandó. Igen ám, csak ha ezt levágod, akkor belevágsz a tányérba is, ami nem nagyon baj, de akkor belevágsz a villába is, az viszont meg már baj. Haladunk tovább, és akkor van ez az egész, tulajdonképpen jobb oldal, ahol tizenegy óra magasságában elindulnak lefelé ilyen függőlegesek, amik valamiknek az árnyékai, vagy nem tudom, amire azt mondom, hogy viszi el a figyelmet. Tehát, ha már ez egy ilyen erős portré akar lenni, akkor egyrészt a rendezésnél oda kell figyelni, hogy minden felesleges manifesztum kikerüljön, másrészt, ami meg utólag kell, azt levágjuk. Minél kevesebb olyan forma induljon el a képen, aminek nincs befejezése, és nincs szerepe. A másik verzió az, hogy kicsit tágabbra vesszük ezt az egészet, ugyanebből a nézőpontból, és hagyjuk azt, hogy a pohár belekerülhessen, és az egésznek legyen egy nagyobb levegője, hogy ez az egész szituáció arányaiban egy kicsit elmozduljon az ebédelés felé a szereplőről, és akkor kerül ez majd egyensúlyba. Ha gyerekkorról beszélünk, annak azért van hangulata: és ültünk apámmal a kiskocsmában, és megint meg kellett ennem azt a vacak paradicsomlevest, miközben tudta, hogy utálom, és miközben már beszélgetett a nagybácsival, és kicsit több alkoholbevitel folyt, így én nagyon unatkoztam, és a lábammal az asztal alatt rugdostam a térdét apámnak. Na, igen ám, de ehhez a sztorihoz kell a környezet. Úgyhogy én azt mondom István, hogy ez egy 3 csillagos leckemegoldás részben, részben meg ismétlés. Jó? (hegyi)
értékelés:    

Hallgattam a rádióműsorodat, és abban azt is, hogy mit mondtál erről a képről. Vegyük úgy, hogy az a te szubjektív meglátásod, bár érdekes, hogy ha te azt gondolod erről a képről, amit ott elmondtál, akkor azért itt most egy dologra mégiscsak reagálok: Nem mindegy, hogy naplemente, vagy napfelkelte. Sok mindent lehet kamuzni, de azt nem, hogy szép kényelmesen elmentünk sétálni, és oda lefáradtunk, és ránk jött a naplemente, avagy fel kellett korán kelni, és még épphogy ébredezünk, de már indul a nap. A kettő baromira más energiákról szól, és ez átjön a képen. Ezzel a képpel az egyik probléma az, hogy kamu abban, hogy ez egy naplemente, és ez rányomja a bélyegét a szereplőre is, hogy ő hogyan kókadozik ott a padon, meg arra is, hogy te magad hogyan kókadozol a gép mögött. Nekem azzal nincs olyan nagy bajom, hogy ferde a horizont, azzal már van, hogy az egész kép ferde, és ezt tömegben nem húzza semmi vissza. És azzal van a legnagyobb bajom, hogy nincsen élességünk, márpedig ezt érdemes lett volna kigyakorolni, hogy legyen élesség. Azt gondolom, hogy a modelled is türelmes volt, a nap is megvárt volna, így lehetett volna még ebből felvételeket készíteni ahhoz, hogy valamelyik már csak élesre sikerül. Megint annyiban utalok a rádióműsorra, hogy mennyire voltál az elmúlt időben úgymond lusta abban, hogy ezt a gépet megtanuld kezelni, úgyhogy, én arra szeretnélek kérni, hogy próbáld meg feladni ezt a lustaságot. Van egy nagyon jó kis géped, tessék kitanulni, mert akkor fog örömöt szerezni neked, ha nem ellened, hanem veled dolgozik az a masina. Ez most egy 2 csillagos kép, függetlenül attól, hogy a leckemegoldásba ugye, a kamu miatt nem működik, és kérnék majd egy ismétlést. (hegyi)
értékelés:

Anita, ezzel a képpel nem tudok mit kezdeni, bocsánat, vannak itt ilyen otromba formák, és direkt használom ezt a szót, hogy ez így eléggé drabális itt az előtérben, miközben nem nagyon egyéni, és nem nagyon értem, hogy mit akarunk ezzel mutatni. Beestünk valahová ide a patak mellé, de hát, igen, és akkor mi van. Tűz be a fény, de nem szépen mutatja a sráfokat, az élesség fene tudja, hogy hol van. Nem egyedi a helyszín, nem érzem azt, hogy közöm lenne hozzá, formákat elindítunk, de nem fejezzük be. Ezt én nem ismétlésre, hanem továbbgondolásra adom vissza. (hegyi)