Feladatmegoldás

Azt kell, hogy mondjam, hogy ez egy izgalmas találat Nyözö részéről, és tulajdonképpen jó a gondolatisága is. Azt nem tudom megmondani, hogy ha a figura egy lépéssel még elmozdulna jobbra, talán kevésbé lenne lukas a kép közepe. Azért erre is kellene figyelni, ha megoldható. De a tér konstrukciója, és ennek az egésznek a megfogalmazása nekem működik. Ez az egy lépés még hiányzik a figurával. Megint fény és árnyék leckét kapunk, hát, igen, minden fény és árnyék, mert képzeld el, hogy ha nem lenne fény, akkor nem tudnád megcsinálni a képet. Most már azt mondom neked Zoli, hogy hagyjuk ezt a fény és árnyék leckét, jó? Ezt most becsuktam, erre nem kérek több képet egy darabig. Próbáljunk ebből elmozdulni, mert ez bujkálás. A fény és árnyékra tökös képek kellenek, nem bármi, amit nem tudok vagy nem merek máshogy és máshová megfogalmazni. Ez megkapja a 3 csillagot, mert a kép jó. De kérem, hogy mélyedj el a többi lecke filozófiájában is. (hegyi)
értékelés:

Az a helyzet Alexandra, hogy jól megfogod a mozgást, és azt kell, hogy mondjam, hogy ezt már tényleg nagyon érzed, hogy hogyan kell egy gyorsan száguldó autót kihozni a képre, hogy olyat láthassunk, amit ott a nagy izgalomban, vagy a nagy felfordulásban nem. De a kompozícióval vannak problémák. És azért ez sem más ám, mintha három almával, meg két körtével csinálnál egy csendéletet, vagy valakit lefotóznál, mint portrét, mert ezeknél a képeknél is elvárás az, hogy milyen esztétikai minőséget képvisel az, amit csinálsz. Ezt azért mondom, mert ennél a szintnél az a következő lépcső, hogy mondjuk bármelyik sportlap a te képedet válassza, és ne a másét. Ehhez viszont az kell, hogy határozott döntéseket hozz, legyen meg az, aminek meg kell lennie, tehát, ha ott egy befutó van, akkor az, ha egy baleset, akkor az, ha kitört a kereke, akkor az. Tehát, hogy jó pillanatokat kapjál le, szerintem, ez menni fog. De az is fontos, hogy ne csak a jó pillanat szülessen meg, hanem mindez olyan módon legyen becsomagolva, hogy az visszautasíthatatlan legyen, és azt mondja az ember, hogy ezt így, és csakis így lehetett megcsinálni, és megemelem a kalapom. Ez a kép még nem az. Azért nem, mert hiányzik róla például a felvert por, azért nem, mert nem tudom, hogy ő kicsoda, és mit csinál, és miért. Egy sorozatban még talán elfér, de ha egy képről beszélünk, akkor ebben határozottabbnak kell lenni. Ebben érzek én még problematikát, 2 csillag. Annyit még hadd tegyek hozzá Alexandra, hogy nagyon lazán vagy jelen, és ahhoz, hogy haladást érj el, ahhoz, hogy ez működjön, ahhoz igenis szükség van arra, hogy rendszeres legyél. Neked a sport a mindened, és ezt én abszolút el tudom ismerni, az autós sport nekem is fontos, és nagyon szeretem, nyilvánvalóan hozzád képest még műkedvelői szinten sem vagyok, de az fontos, hogy ha fotográfiáról beszélünk, akkor ne csak mindig a könnyebbik végét próbáljuk. Lehet, hogy az első lépéseket illetően neked ez könnyen megy, ugyanakkor a továbblépésnél fogod magadnak megnehezíteni a dolgot azzal, ha nem gyakorolsz, és ha nem vagy rendszeres. Tessék a többi leckével is haladni. Az első három leckét megnézném ám tőled újból. (hegyi)
értékelés:

Kapunk Danitól egy nagyon érdekesen szétszabdalt történetet egy vonatútról. Rajta van a felszállás, a helyfoglalás, a mogyorók bejövetele, az unalmas várakozás, egyfajta gyűröttség, egyfajta szembenézés azzal, hogy mi végre is vagyunk ezen az úton, vagy ebben a szituációban, és utána pedig a megérkezés. Minden megvan, és még a ritmusokkal is egyetértek. Az utolsó kép hagy némi kívánni valót maga után, mert én azzal azért kezdtem volna valamit. Kicsit közelebb hoztam volna a többihez, és ez talán a negyedik képre is igaz, azt pedig a harmadik képhez hoztam volna egy kicsit közelebb. Tehát, valamit tettem volna annak érdekében, hogy ezek a ritmusok simábban gördüljenek tónusban, mert formában minden rendben van. Ezt tudom hozzáfűzni, de ezzel együtt ez egy 3 csillagos leckemegoldás. Köszönöm!
értékelés:    

Az a színvilág, amit megtaláltál a gombával és a csipkebogyóval, ez a lilás szín és a vörös nagyon jó ritmusokat ad, és a formákat is tulajdonképpen jól állítottad össze, bár nem nagyon értem a szerepét annak az egy szerencsétlennek, aki olyan narancssárgásan mutatkozik a gombák között, gondolom, ő a kakukktojás. Ő onnan valahogy kilóg. Ha már így a tömegelhelyezéseket nézzük, én egy-két félbevágott gombát még biztos, hogy elhelyeztem volna. Ami inkább problémás a számomra, az a tál. Mert bár tökéletesen rendben van színben, hiszen harmonizálnak a csíkjai, tehát ez jó megfigyelés, ugyanakkor sajnos a háttérrel van probléma. Most vagy azt csinálom, hogy az asztalból többet adok, és akkor az asztal színritmusai azok, amik a gombával igazán harmóniába fognak kerülni, vagy ennél szűkebbre vágom, hogy az asztalból szinte semmi ne jusson. Nehéz, mert a tányér lekerekítéseinél ugye dilemma, hogy most mit csináljon az ember, de így most nekem – nem tudom máshogy megfogalmazni -, olyan tárgylemezre ült bogár hatását kelti, hogy valami így idekerült az asztalra, inkább szemlélődésként, mint sem képi alkotásként, miközben abszolút minden törekvéseddel egyetértek, és értem is őket. A másik az, hogy a világításnak van egy olyan szabálya, hogy van egy fő fényünk, és aztán ezt valamilyen szinten derítjük ahhoz, hogy a térbeliség plasztikus legyen. Ez itt most nem történik meg. Kap egy surlófényt az egész, ettől megvan a dolognak a ritmusa, ugyanakkor ez nagyon kopogóssá válik. Na, most ennél azért szerethetőbbnek kellene lennie. Ha jól megnézed, akkor a vörösön és ezen a szürkés lilás kívül, majdnem ugyanilyen hatással, vagy majdnem ugyanilyen erősen ott van jelen a fekete, és ez a fekete az, amit el kellene kerülni. A helyzet az, hogy ez egy 3 csillagos leckemegoldás, mert a szellemisége tökéletes a dolognak. A képiségével még egy kicsit féllábú. Most megadom a 3 csillagos leckemegoldást, és kérek egy ismétlést. Mondhatod, hogy Zsolt, de hát nincsen csipkebogyóm, meg gombám, de lehet, hogy ezt mással is meg tudod csinálni. Próbáljunk meg ezzel dolgozni, mint kompozíció, mert ott még nem érzem a biztonságot. (hegyi)
értékelés:    

Valamiért ez a fény és árnyék lecke becsípődött nektek, tulajdonképpen olyan, mintha ebbe a leckébe akarnátok mindent belegyömöszölni. Érzek én ebben némi határozatlanságot és bátortalanságot, hogy minden a fény és árnyék körött forog, úgyhogy lehet, hogy szép lassan egy fél évre becsukom ezt a leckét bizonyos embereknek, hogy ebbe nem küldhetnek, hogy tessék ebből a komfortzónából kimozdulni. A leckemegoldást értem, hogy itt elég határozott árnyékok vannak. Azt gondolom, hogy ez a megfigyelés ebből a szögből nem biztos, hogy pontos. Kapunk itt falat, utat, beverő napfényt, nagy árnyékokat, gyalogosokat, szóval van minden, de nem ártana letenni valamire a voksunkat. Ráadásul, ha már ennyire dől az egész, akkor ezt lehetne még fokozni. Én most azt mondom neked, hogy ez egy 1 csillagos lecke, mert meg kell keresni azt a nézőpontot, ahol ez az egész elkezd működni. Valamit ki kell nevezni akár új horizontnak, és ahhoz képest ezt az egészet megtekerni egy kicsit, vagy az autók felé egy kicsit elmozdulni, és csak a falról beszélni, és a falon lévő árnyékokról, akkor az utat úgy, ahogy van, le kellene hagyni, és csak a járdából adni valamennyit. Vagy a gyalogosoknak a szintjéről kellene fotózni, nem innen kényelmesen fentről, hanem leguggolni akár a padlószintig, és onnan megpróbálni megnézni, hogy mit mutat. Szóval, én most azt mondom, hogy ez egy ilyen nagyon laza kézmozdulat, de szerintem ez most nem teljesíti ezt a leckét. (hegyi)
értékelés:

A megfigyelés tökéletes, és nagyon fontos, ugyanakkor hiányzik nekem valami erről az épületről. Olyan, mit a süllyedő Titanic. Valami elúszik itt előttünk, de már nem tudjuk megfogni, hogy ne merüljön végleg el. Ez annak köszönhető, hogy nincsen talapzata, nincs bázisa ennek az egésznek. Annyira kiszúrtad magadnak ezeket az íveket, hogy mindez nem tud tömegében stabil maradni. Márpedig ahhoz, hogy ez az egész működjön, meg kell találni ezt a stabilitást, ráadásul az is egy kicsit furcsa nekem, hogy most egy döntött horizonttal dolgozunk, tehát sem a függőlegesek, sem a vízszintesek nincsenek megadva, márpedig az épített környezetnél épületfotóknál ezzel csínján kell bánni. Megint nem azt mondom, hogy abszolút elvetendő a döntött horizont, mert lehet ilyet csinálni, tessék Féner Tamás munkáit szemlélni, de azért azt gondolom, hogy most még így az elején jó lenne, ha az ember megpróbálná a stabilitást keresni, és nem egyből az alternatív avantgárd perspektívákat behozni. A megfigyelésért adok neked 1 csillagot. Nem adom vissza ismétlésre, mert valószínűsítem, hogy ezt onnan, ahol egyáltalán hozzáférsz, nem biztos, hogy jól le lehet ezt az épületet fotózni. Az, hogy valamilyen állványra, létrára, darura, vagy bármire felmásszon az ember, hát, nem egy egyszerű eset, úgyhogy én ezt most nem kérném. Nehéz ezt innen megfogni. Talán, ha a nehézségéből indulunk ki, mint megoldás, akkor jutunk el a végállomásig, mert ha az az adottság, hogy mindenféleképpen dőlni fog az egész, és perspektívában is szét fog csúszni, akkor erre még pluszban rá kell játszani. De akkor ehhez amennyire csak lehet, közel kell menni, kicsit torzítóbb objektívvel kell ábrázolni, és akkor lehet az egésznek egy új struktúrát adni, egy új dinamizmust. Most ez nem történik meg. (hegyi)
értékelés:

Egy nagyon attraktív képet kapunk, szerintem sokunknak felkeltette az érdeklődését, amikor először megláttuk az oldalon, tehát ha a cél ez volt, akkor ezt a kép teljesíti. A kérdés az, hogy ha hosszabban időzünk a képnél, akkor mi az az összkép, amit kapunk? Mit fog nekünk ez az egész mondani? Az merült fel kérdésként elsődlegesen bennem, hogy mi az oka annak, hogy miközben a mozgás a füstkarika irányába történik, a tekintet, vagyis pontosabban a fej elfordítása is erre mutat, mégis, a kép felső részénél nagyobb hely van, mint oldalirányban. Mi szükség erre? Mit gondoltunk oda a kép felső részéhez, vagy milyen tömeg elhelyezési kérdés az, ami ezt az egészet indokolttá teszi? A másik kérdésem a szemüveg, mert ha egy ilyen fél alakos, még azt is mondhatom, hogy aktot készítünk, akkor az egy fontos kérdés, hogy milyen díszítéseket alkalmazunk, és szerintem, ha ez nem egy szemüvegreklám akar lenni, akkor gyengíti az üzenetet. Egyrészt azért, mert ezen a napszemüvegen nem lehet átlátni, tehát a tekintet el van takarva, és ez minden egyes esetben, amikor portrét készítünk fontos kérdés, hogy ezt használjuk-e, vagy sem. Nem állítom azt, hogy nem szabad szemüveges képet készíteni, mert néha pontosan a személyiség jegyet ezzel tudjuk a leginkább karakteressé tenni, vagy kiemelni, ugyanakkor van egy menekülésérzete az embernek. Sztárok szoktak szemüveg mögé bújni, aminek aztán persze sok oka van, részint az, hogy a karikákat a szemük alatt ne kelljen megmutatniuk, részint az, hogy magabiztosságot tudjanak sugallni a megjelenésükkel, mert a tekintetük nem árulja el az esetleges kétségeiket. Tehát a szemüveg nekem, itt most nem építi ezt a képet. A harmadik kérdés a tónusrend. Felépül most valami a teljes feketétől az egészen világos tónusokig, amiket a füstkarika képvisel, és ez a része tökéletesen rendben van, de most felejtsük el a füstkarikát, és nézzük meg, hogy mi történik a testtel. Hol a legvilágosabb flekk? Hol a legvilágosabb rész? A vállon. És ez azt jelenti, hogy az fog térben a leginkább közelebb kerülni hozzánk, másrészt azt jelenti, hogy a figyelmet oda akarjuk valamiért vonzani. De miért pont a vállra, miközben itt a száj, a szem, az arc, az orr lenne a fontosabb. Összefoglalva az egészet, valószínűleg a kép felső részéből vágnék egy ujjnyit, ha már ennyire feszesre van komponálva, akkor ezt nem a kép felső részével kell lazítani, hanem inkább a kép jobb oldalával. A szemüveget biztos, hogy levenném, és gyengítenék valamennyit a világításon a vállnál. Miután itt szétcincáltam a képet, hozzáteszem, hogy ez nem egy egyszerű megoldás, mert itt nem csak arról van szó, hogy be kellett állítani magát a modellt, vagyis saját magunkat ebbe a helyzetbe, és ezt világításban, fényben, tónusban rendbe kell rakni. Hanem arról is szó van, hogy itt történik egy olyan gesztus, a füstkarikafújás, amit meg kell tudni fotózni, hogy az tényleg füst legyen, hogy az tényleg úgy nézzen ki, mint ahogy ki kell. Hogy annak a jellegzetességei meglegyenek, hogy azért utaljon arra, hogy az karika, még akkor is, ha ez oldalról van fotózva, és a karika jellege ettől nem látszik, de az ember ezt fejben össze tudja rakni, miközben a füst irányát nagyon jól jelzik ezek a kis pamacsok a száj felé. Szóval, ez a része nekem 10 pontos, az egy másik kérdés, hogy van még vele mit dolgozni. Azt mondom most, hogy ez egy 3 csillagos leckemegoldás, ugyanakkor el kellene dönteni azt, hogy most én akarok lenni a ”macsó Béla”, és ennek értelmében fotózok a szemüveggel, de akkor ezt valamivel még tovább kell gondolni, akár egy bőrszíjjal, vagy egy lánccal, tehát, valamivel erre még rá kell játszani. Vagy vállaljam be azt, hogy vagyok, aki vagyok. Valószínű, hogy ebben a gesztusrendszerben lett ez egy kicsit túlgondolva, hogy a macsóságát ennek az egésznek a borosta és a füstkarika nem biztos, hogy teljes mértékében teljesíti, és ez a kérdés az, amit magadnak kell feltenni. Ezért jó egyébként ez a leckesor, mert az önismeretben szerintem segít. Úgyhogy 3 csillag és a leckemegoldás megvan, de kérek egy ismétlést. (hegyi)
értékelés: