Feladatmegoldás

Az előző képnél elmondtam már, amit gondolok, és itt is hasonlót tudok megismételni, hogy másról szólnak a gesztusok, mint amit te, mint kérdés felteszel a képpel. Ha megnézem ezt a képet, akkor nem az jön le, hogy ez a kislány csokit akar enni, hanem inkább az, hogy valószínű belepancsolt mondjuk a karácsonyi ebédbe, és ezért ő kikapott, és most bűnbánó, vagy valahová elkeverte az ajándékot, és ezért most szorulni fog, és elnézést kér. Nagyjából ezek azok a gondolatok, amik nekem kijönnek. Semmilyen csoki. És nem azért, mert nincs a képen csokoládé, hanem mert az instrukció, és a valós megvalósítás között megint azt mondom, hogy különbség van. Amit az előző képnél mondtam, azt most nem ismétlem meg, erre a képre ugyanaz igaz. Dolgozzunk Attila, kapcsoljunk rá. (hegyi)

Valószínű, hogy ez az én problémám, hogy nem tudok mit kezdeni ezzel a képpel. A fenyőt még látom, a cédrust inkább sejtem, de a kettő párhuzamát, és hogy tulajdonképpen mi is történik, és hogy ez hova fut ki, mi ennek a kettőnek az eredője, azt nem tudom felfogni. Bocsánat, úgyhogy nem tudok mit mondani. Néztem már sokszor ezt a képet, akkor is, amikor megjött, meg az elemzés előtt is, hogy mit fogok erre mondani, de nem nagyon tudok hozzászólni. Valahogy ez most belül maradt, nem tudott átjönni. (hegyi)

Oké, hogy valamilyen sztoriba belehelyezed Demeternek a könyvét, de nem értem, hogy mi történik itt elöl, hogy összedőlt a Marokkó társasjáték, vagy színes spagetti szálakat ettünk vacsorára, vagy hogy ez mi akar lenni? Nem értem, hogy mi történik az előtérben, márpedig, ha nem értem, akkor nem tudok vele azonosulni sem. Szétkaszaboltad a borítót, mondhatni mozaikszerűen, éles sarkokkal, de itt a mélységélességgel van kérdés. Valamiért úgy érzem, hogy ez egyrészt nagyon szűk, nincs az enteriőrből hagyva semmi, hogy abba kapaszkodjak, másrészt, ha ezt a döntést meghoztam, hogy nem az enteriőr fog segíteni, akkor viszont azt mondom, hogy magával a formákkal kell tudni kezdeni valamit úgy, hogy a nézőnek valamilyen szinten legalábbis megfejthetővé váljon. (hegyi)

Reakciót kapunk tulajdonképpen erre az egész ünnepi feelingre, és ráadásul egy szeretetteljes üzenetet is kapunk, hogy Ajronmen kapott ajándékba egy csomó alumínium angyalt, és ezek számomra nagyon erősek. Ugyanakkor azt mondom, hogy Pista, jó lenne, ha értékén kezelnéd a kuszaságot, vagy a slendriánságot. Nagyon fontos. Nem akarom tőled ezt elvenni, nem akarlak én felöltöztetni téged kantáros nadrágba, meg nyakkendőbe, hogy te most félrenyalt hajjal szépen üljél rendesen a helyeden, mert ez szerintem ostobaság lenne a részemről. De az szerintem egy jogos elvárás, hogy gondold végig, hogy a második képnél az a két kéz hogyan szerepel, mert ez így most nekem olyan esetleges, és nem jó üzenet, hogy ott van valaki, de őt most tartjuk-e annyira fontosnak, hogy megjelenjen, mint szereplő, vagy nem. Ha nem, akkor miért van ott? Az első képnél is van problémám, mégpedig az, hogy van ez az egészen furcsa ködösnek tűnő, párás, nyirkos külső világ, és ehhez képest van egy belső, ami mint párhuzam tökéletes, ugyanakkor teljesen halott a belső ügy. De ez nem az a fajta jó halottság, ami morbiddá tenné ezt az üzenetet, hanem egyszerűen csak bedöglött a tónus. Ehhez az kellett volna, hogy valamivel derítsd a belső teret. Akár úgy is, hogy nem az angyalra deríted a legtöbb fényt, hanem magára a koszorúra, ez már a te mondanivalódnak a kérdése, hogy mit akarsz ezzel mesélni, hogy az angyal van a középpontban, a koszorú, vagy, hogy mi ennek az egésznek a bánatos humora. A lényeg az, hogy valami felé el kellene ennek mozdulni, mert az nem elég, hogy ezt meglátod. Én értékelem, de azért lássuk be Pista, hogy ennek fent kéne maradnia az utókor számára úgy, hogy nem mondja azt egy két hete fényképező valaki, hogy jajj, de hát ilyet én is tudok, sőt, én még be is kapcsolom a vakut. Nem a vaku lett volna a megoldás, de az biztos, hogy jót tett volna, ha akár egy íróasztal lámpát odaviszel, és azzal valamilyen fényt adsz a belső térből. Még az sem baj, ha az egy meleg tónusú fény, mert akkor legalább van valami különbség a külső és belső világ között egyébként is, szóval jót tett volna neki. Ráadásul furcsa egy gyermekkor, ahol sörös dobozokból csinálunk angyalt, már a gyerek szempontjából mondom ezt, mert elég korán szembesítjük akkor őt nem csak a fogyasztói társadalommal, hanem annak negatív hatásaival is, magyarán a részeg apával. Mindenesetre azt gondolom, hogy ez most így, miközben egy nagyon erős gondolatiság, és van humora is, a Pistás humor megvan, eközben a technika megint egy kicsit megbicsaklik. Attól még, hogy megvan az üzenet, attól még lehet azt normálisan csomagolni. (hegyi)
értékelés:

Ágnesnek is azt mondom, amit Zolinak mondtam, hogy a fény és árnyék leckét én most bezártam, nem kérek tőle erre a leckére több képet egy darabig. Kezdjünk el más leckékkel dolgozni, ugyanis teljesen másról szól ez a lecke, mint amit itt most kapunk. Más az értelme, és más az a fajta részben érzelmi, részben technikai, vagy tartalmi megközelítés, amit a lecke feladásakor gondoltunk. Az nem elég, hogy van egy árnyék ahhoz, hogy ez a lecke teljesüljön. Ez nem azt jelenti, hogy ez a kép rossz, hanem azt, hogy nem erre a leckére készült. Jó lenne, ha már vannak leckéink, akkor nem arról szólna a dolog, hogy készül egy kép, aztán végigfutunk a leckéken, és majd csak bedobjuk valahová, lehetőleg olyanba, amiben elég tágnak érezzük a határokat ahhoz, hogy a besorolás miatt ne bukjon ki. Én meg most az mondom, hogy pont a besorolással van a bajom. Mert ha kiveszem ezt a képet a fény és árnyék leckéből, akkor rögtön evidensé válnak azok a kérdések, amiket ez a kép felvet. Egyrészt az, hogy hova tetted a hangsúlyt. Van egy előterünk egy kerítéssel, rajta egy nagyon szépen rajzolt árnyékkal, a fatörzzsel és a lombjaival, aztán van egy második szintünk, ami valamilyen, talán étteremnek, vagy rendezvény helyszínnek a belső udvara, és egy ház fala. Ott, ha jól látom, valamilyen napernyő részlet van, faldíszítések, folytatódik ez a faárnyék, de már lényegesen kevésbé erősen, tehát maga a viszonyrendszer alapja fel van vázolva, ugyanakkor nincs története a dolognak. Azért, mert nem hagytál benne lenyomatokat az emberről. És ez azért lenne fontos, mert a hasonló a hasonlónak a barátja, tehát, az ember az emberi történeteket keresi, és ehhez nem szabad bizonytalanul hagyni a nézőt. Ha az ott egy napernyő, akkor lássam azt a napernyőt, mert akkor tudok ennek az egésznek a szürrealitásával mit kezdeni. Magyarán a kép felső részéből nekem hiányzik, ahogy az alsóból is. Az a bázis hiányzik, hogy ez egy utca, akár kutyaszarral, vagy eldobált csikkekkel, szóval, hogy valamilyen ritmusba helyezzem bele, ahonnan ő, mint egy ilyen szóló énekhang ki tud ragyogni. De így most ez nem történik meg. (hegyi)
értékelés:

Az a helyzet Attila, hogy én arra kérnélek most, ha lehet ilyet kérni, hogy egy kicsit mozduljunk el abból, hogy a gyerekeket fotózod. Azért vagyok ebben most ennyire határozott, és azért érzem azt, hogy ennek most jött el az ideje, mert szerintem ahhoz, hogy ezek a képek újból működőképessé váljanak, jó lenne, ha egy kicsit pihentetnéd ezt az irányt, ugyanakkor az viszont fontos lenne, hogy a többi kérdéskörben elkezdjünk kommunikálni képekkel, elemzésekkel, beszéljünk a munkáidról. Összefoglalva én most azt kérném tőled, hogy kezdj el a többi leckére dolgozni. Kaptam már róla annyi képet, hogy nagyjából ismerem a gesztusrendszerét, amit te belőle kihozol. Ugyanakkor arról nem vagyok száz százalékig meggyőzve a képeid által, hogy ez a találat mennyiben jogos, mert van egy olyan érzésem, hogy te őt akár instruálással, akár egy szituációs játékkal valamilyen érzelmi helyzetbe próbálod hozni, ugyanakkor, mintha ő mást valósítana meg, mint amit te kérsz. Egészen pontosan arra gondolok, hogy az, amit rendszeresen látok, mint gesztus, abban van egy csipetnyi fájdalom, van dac, van szomorúság, akár konokság, ez több képeden tetten érhető. Ugyanakkor jó lenne ha ezekkel úgy kezdenél el egyszer játszani, hogy az embernek ne legyen olyan érzése, hogy mondjuk azt mondod, hogy ez most egy vádló, egy kérdés feltevés, ami a címből adódik, ugyanakkor benne talán a fáradtság, vagy akár egy bármilyen helyzetből adódó szomorúság, vagy fájdalom erősebb, mint az a dac, vagy az a felhorgadás, amikor az ember feltesz egy kérdést. Ezt lehet finomítani majd, de ahhoz, hogy ebben tovább tudjunk lépni, szerintem neked sem árt, ha őt most egy kicsit pihenteted, mert új impulzusok jöhetnek a helyére, és ha ezekkel majd elkezdünk dolgozni, és visszatérsz hozzá, szerintem gazdagabb eszköztárral fogsz majd tudni dolgozni.
   A másik, amit fontosnak tartanék Attila, hogy nagyon ritkán jönnek a képek. Azt mondom neked, hogy talán érdemes lenne több energiát fektetni ebbe az egészbe, mert akkor fogunk tudni többet megismerni egymás gondolkodásából, ha van miről beszéljünk. Ha havonta egy kép jön, akkor ez elég nehéz lesz. Ez nem csak rád igaz egyébként, hanem azokra is, akik ennyire ritkásan küldenek képet. A tehetség lehetőség és kb. 10%-nyi az, amennyit a végeredményhez hozzá tud tenni, igaz, a legfontosabb 10%-ot. De önmagában a tehetség soha nem tud kibontakozni akkor, ha nincs táplálva szorgalmas munkával. Ahogy az írónak kell a napi penzum, a képalkotó fotográfus sem tudja a rutint és a biztonságát megszerezni akkor, ha csak hébe-hóba exponál. Ráadásul itt a téren van lehetőség az oda-vissza kommunikációra, aminek alapja az, hogy legyen miről beszélni. Bizony, kilóra meg kell csinálni párezer képet, hogy eljöjjön az áttörés a tapasztalás által. Ha protestálok a hézagosság ellen, az értetek történik. (hegyi)

Ami ebben számomra izgalmas, és szerintem Viki figyelmét is ez keltette fel, az a redőnyön átszűrődő fény, és ennek a játéka a függönyön és a falon, és ez egy nagyon izgalmas ügy. Amin érdemes lesz majd elgondolkodni, az az, hogy amikor meglátok egy ilyet – nyilvánvaló, hogy az idő az korlátos, hiszen nem fog örökké fennállni ez a helyzet, hogy pont oda, pont úgy süt a fény -, érdemes azt megnézni gyorsan, hogy mi van például ezen a polcon, és hogy az mennyire szolgálja azt, hogy a ritmus működjön. Itt most két dologra hívnám fel a figyelmet, van a szótárak mellett mind a két irányban egy félig dőlt könyv, és ez zavar engem mind a két oldalon. Miközben az egyik oldalon ezt le lehetne vágni, mert nem jelentene problémát ez az egy-másfél ujjnyi vágás a bal oldalon, sőt, még tömegelhelyezésben is segítene a képen, ha ennyivel kisebb lenne, akár a felcelluxozott képek határvonalánál meghozható lenne ez a vágás, a másik oldalán lévő három eldőlt könyv is zavar annyiban, hogy pont ebbe a fényjátékba kavarod bele. Ezeket érdemes lett volna exponálás előtt levenni. Nagy baj nincs, mert ez egy jó megfigyelés, és ha olyan környezetben készült, ahova vissza tudsz menni, vagy ahol laksz, akkor, ha tudod az, hogy ez reggel 9:16–kor készült, vagy délután 2–kor, márpedig ezt az exponálási adatokból vissza lehet nézni, akkor nagyjából ugyanabban az időben, hasonló időjárási viszonyok között ez megismételhető. Azt mondom, hogy nekem ez egy tökéletes leckemegoldás, és megvan rá a 3 csillag, de a kompozíciós problémák miatt ha lehet ilyet kérni, főképp azért, mert a gyakorlás a ti érdekeiteket is szolgálja, kérnék egy ismétlést. (hegyi)
értékelés: