Feladatmegoldás

Ez egy nagyon-nagyon jó, és nagyon erős szocio kép. Sajnálom, hogy ennyire ki van élesítve, mert ettől a nagyon kopogós kontraszttól, és ettől a nagyon éles vonalakkal dolgozó rendszertől van egy ilyen idegen hatása. Sajnos ez a digitálisnak sajátja, ez ellen kellene dolgozni valamennyit. nyilvánvaló, az első dolog az lenne, hogy ne használjuk a kamerához adott plusz élesítő beállításokat, sőt, akár ebből egy kicsit még vegyünk is talán vissza. Ettől szerethetőbb lenne a kép, mert ha megnézzük a nadrág vonalait, a kanapé vonalait, minden mindent kaszabol szét. És ettől kicsit nehezebb közelebb kerülni a két modellhez. Én fizikailag is egy picit közelebb mentem volna, körben mindenhol egy centit lehetne ebből tulajdonképpen vágni, és akkor még határozottabb lenne az ügy. Szeretném felhívni Tóth Csaba figyelmét Richard Avedonra, és szeretném, ha tanulmányozná az ő munkáit. Minden hibája ellenére ez egy erős üzenet a család leckére, így megadom a 3 csillagot és a leckemegoldást is, de szeretném, ha ezzel a témával dolgozna még, jó? És szeretném, ha az önportréit is elkezdené megcsinál ebben a fajta minőségben. (hegyi)
értékelés:    

Nem nagyon szeretném ezeket képileg elemezni, mert fotográfiaként nem értékelhetőek, ugyanakkor illusztrációként működnek az adott rádióadáshoz. Örülök annak, hogy Anita elkezd megint ezzel dolgozni. Egy kicsit összeszedettebb képi munkát várnék, mert ez így önmagában billeg, és nagyon sok kihívással küzd, már csak ha mást nem mondok, azt a vörös függönyt a gyerekszobában, amitől az ember agyvérzést kap, talán érdemes lenne elhúzni ahhoz, hogy ne legyenek ennyire torzak a színek. Aztán a kompozíció és az elrendezés viszonyrendszerét most nem akarom itt tovább boncolgatni. A három csillagot azért kapja meg, mert ehhez készült egy rádióműsorban lévő blokk is, és az egész együtt fontos, önmagában a képek nem eléggé érettek. (hegyi)
értékelés:

A történet nagyjából ugyanaz, mint az első két leckében. Számomra itt egy kicsit kifulladt a dolog, ugyanis nem érzem a kohéziót az egyes elemek között. Humoros, geg, poén, ugyanakkor nem látom azt, hogy ebből hogyan lépünk tovább. Tehát, amíg az első és a második között volt egy minőségi lépcső, és az egész történet működött, most úgy érzem, hogy ez a második leckénél nem tud továbblépni. Az első és a második között volt egy formai felbontás, egy ritmikai bontás abban, hogy ez a nagyon szabályosan négyfelé választott képernyő megmozdult. Ez a mozdulás marad meg itt is, ugyanakkor nem nagyon értem, hogy mit keres itt a szeneslapát, vagy hogy miért van ott ez az üvegszárító tartó azon túl, hogy persze, formailag lehet egy testnek is gondolni, vagy olyan, mint egy abroncs, amit régen a szoknyákhoz készítettek, de akkor ezt tessék jobban végigjátszani. Szóval, most azt gondolom - nem tudom, csak így gondolom -, hogy olyan, mintha erre kevesebb időt, vagy energiát fordítottál volna, mint a második képre. Dani, maradjunk abban, hogy az első kettőt elfogadom, de már csak böcsületből is, szeretném, ha ezt megismételnéd, hogy valamilyen ívben ez haladjon, valamilyen végcél felé. Történjen ezzel valami, amitől tovább tud lépni annál, mint ami a második leckénél van, mert azt gondolom, hogy ha nagyon megpiszkálom, akkor ez lehet akár egy második lecke, de a harmadik leckébe nem lép be. Nem tudom a térbeliségét, és a testi mivoltát megfogni ennek az egésznek ezen keresztül, amit most mutatsz. (hegyi)

Haladunk előre, és örülök annak, hogy Dani végigvisz egy gondolati irányt. Ez a leckemegoldás is hasonló képernyőképekkel dolgozik, mint az előző, ugyanakkor a dolognak van egy technikai része, és annak örülök, hogy kitöltésre kerültek a felesleges részek azzal, hogy úgymond kapunk egy leiratot, hogy hogyan is kell képernyőképet csinálni. Mindezzel együtt ott vannak azok a már beküldött képelemek, amikkel Dani már jelentkezett hozzánk a Látszótérre, és ebből ő tulajdonképpen összeállított kollázs technikával egy portrét. Azért érdekes ez, mert tornáztatja az ember agyát, nem csak a forma miatt, hogy összeálljon nekem ebből egy kép, egy egység arról, hogy hogyan is nézhet ki Dani, mert ez a második leckénél valamilyen szinten feladat, hanem azért is, mert keresi az ember a kapaszkodókat. Hogy mi miért került oda, és mi miért ebben a méretben, vagy formában akar működni, és hogy hol vannak azok a rontások, vagy elcsúszások, megbicsaklások, amik által ez az egész tulajdonképpen aztán a végén vagy kiad, vagy nem egy új minőséget. Hozzátenném azt, hogy vannak olyan kis pöszmöszök, amikre még mindig azt mondom, hogy nem biztos, hogy száz százalékig erősítik azt az üzenetet, amit Dani mutatni szeretne. Tényleg apróságoknak tűnhetnek. Ilyen például az, hogy a kép bal oldalán egy képernyőkép, ami a háttérben van, elindul, aminek nincs túl sok szerepe szerintem, ami egy gyűjtőoldal képernyőkép készítésre. Ettől valahogy az egész olyan nekem, hogy hát, van egy hátterem, de nem igazán jól illesztettem rá a képeket. És talán ennek esik áldozatul a többi kép ritmusa is, ugyanis ez a kékes valami, amit itt kapunk ebben a felbontásban, ebben a képi összhatásban, nem biztos, hogy ugyanezzel az erővel tud szerepelni, vagy akár a kép bal alsó részén levő szájdarab, mint amivel a többi megjelenik, tehát határozottságában billeg nekem egy kicsit ez az egész. Még egyszer mondom, mindezzel együtt, mint gondolatiság, még azt is mondom, provokatívnak tartom, és ez jó, mert a provokáció mindig válaszra ingerel, ez egy fontos dolog, és jó gesztus. Megadom a 3 csillagot és a leckemegoldást is, és várnám Dani reakcióját. (hegyi)
értékelés:    

Dani egy érdekes játékba fogott, grafikai elemekből, képernyőképekből csinált egyfajta montázst. Az életének különböző területeit láthatjuk itt, különböző közösségi felületeket, ahol ő jelen van. Ezek közül az egyik a Látszótér, és ez mindegyik valahol egy profiloldal, ahogy én látom. Egyfajta bemutatkozás ez a közönség felé, vagy részére. Az irány abszolút tetszik, hogy a különbözőségben találni meg a párhuzamokat, ez jól működik, és tulajdonképpen minden egyes belépésnél ez az első, hogy az ember beiratkozik, kitölti a maga kis formuláit, megad magáról adatokat, vagy nem, álnéven van jelen, vagy valós névvel, ami nyilvánvalóan az adott közösségtől függ. Ez a munka ebben a tekintetben abszolút jól mozog, és jól felismerhető. Talán egyetlen egy problémám van, ami nem más, mint az iskolássága. Az, hogy ahhoz, hogy felismerjem ezt a dolgot, hogy felismerhetőek legyenek ezek a közösségi terek, ahhoz számomra nincs szükség arra, hogy mindegyik kitöltse a képernyő teljes részét, és ennyire elvágólagos legyen ez a szerkezet. Lehet, hogy én valamilyen módon fókuszáltam volna egy-egy terület sajátosságára, kevesebb képelemmel dolgoznék, és abból állítanék valamit össze, így talán attraktívabb lehetne az ügy. Most azt látom, hogy ugyanazzal az értékkel szerepelnek a Windows indító menüjének a gombjai, valamennyi talán a háttérből is felsejlik, tehát, elég sok minden van, ami eleve elvonja a figyelmet, és aztán mindehhez vannak kihasználatlan területek, azok a szürkék, amit az adott webdesigner nem töltött ki információval, avagy amik az adott képernyőfelbontásnál már nem tudtak feltöltődni tartalommal. Miért mondom ezt? Azért, mert ahhoz, hogy ez működjön, ennek ebben a képernyőfelbontásban is működnie kéne, tehát, ott már némi probléma adódik számomra, amikor valami felbontás, vagy méret függővé válik, mert ott valami olyat határozok meg a néző számára, hogy márpedig te kénytelen vagy az én rendszerembe, az énáltalam megadott technikai feltételekkel belépni. És ez bizony kizár embereket ebből a dologból. Én most egy viszonylag nagy monitoron nézem ezt, és ennél a monitornál elég erősen kell dörzsölnöm a szememet, hogy ezek a képernyőelemek beazonosíthatóak legyenek. Értem én, hogy nem biztos, hogy cél az, hogy minden azonosítható legyen, ugyanakkor sajnálom azt a teret, amit itt most feleslegesen az egyes oldalaknak a szürke sávjai kitöltenek. Ritmusban nem érzem ezt így nagyon egyben. De az első leckére ez egy nagyon frappáns gondolat. Mindaz, amit elmondtam, az az én személyes, szubjektív ízlésem, ettől függetlenül objektíven, mintegy első leckés bemutatkozást abszolút el tudom fogadni. Úgyhogy Dani, megvan az első leckéd, én ezt jó gondolatnak tartom hozzá, és a többiről meg beszélgessünk. (hegyi)
értékelés: