Feladatmegoldás

Elég sokat beszéltünk már a Látszótéren arról, hogy mi a helyzet a szelektív színezéssel. Egy picit történelmileg oda mennék vissza, hogy régen amíg nem volt színes fotográfia, addig a fekete-fehér kópiákat kézzel színezték, de ennek teljesen más szerepe volt. Más volt a hatása, és más élményt adott, ugyanis benne volt a kézműves technikának az ereje és esetlegességéből adódó egyedisége. Ennél a képnél azt kell, hogy mondjam, hogy attól, hogy a fő motívumot kiemeled, még nem fog erősebben megállni a lábán. Máshogy fogalmazva: szájbarágós. Azért, mert középre rendezted a modellt, tehát eben a centrális kompozícióban eleve ő az egyetlen felismerhető alak, ráadásul a formák is olyanok, amiből a személy jól kiemelkedhet, tehát nincs szükség arra, hogy még pluszban ráerősítsünk a történetre. De ha már elkezdesz ezzel dolgozni, akkor ezt tessék végigcsinálni, tehát, akkor tessék kiszínezni a képet, lehetőleg kézzel. Ahhoz, hogy ez a dolog működjön, szükség van arra, hogy ne elégedjünk meg azzal, amit a szoftver nyújt. Tessék végiggondolni ezt az egészet, és ennek értelmében küldeni erre a leckére egy ismétlést, mert én nem a színezés ellen vagyok, de az a technika, amivel ez elkészült, az nem tudja azt az erőt sugározni, amire szükség volna. Tehát a színezés abszolút használható, ugyanakkor a szelektív színezés nem az az alkotói szint, amivel szerintem foglalkozni kellene, nem egy kreatív művészi, vagy alkotói irány, hanem ez egy reklám irány. Ez az egyetlen terület, ahol ez elfogadható, bár az én személyes véleményem az, hogy ott sem működik. Ami a képet illeti, a meglátással tökéletesen egyet értek, tulajdonképpen a kompozíció is működik, bár azt nem nagyon értem, hogy miért ferde a horizont, vagy ha ferde, akkor miért nem határozottabb ez a döntés, ugyanakkor a kép működne, mint egy 3 csillagos leckemegoldás, de nem tudok mit kezdeni ezzel a színezése játékkal. Azért vagyok nehéz helyzetben, mert az első képeknél nem szoktunk túl szigorúak lenni, pontosan azért nem, mert egy útkeresésben vagyunk. Azt gondolom, hogy itt is meg kell adnunk azt az engedményt, hogy meglegyen a 3 csillagos leckemegoldás azzal a feltétellel, hogy készüljön erre a feladatra egy újabb megoldás is. (hegyi)
értékelés:    

Az a helyzet Noémi, hogy ez most nekem egy picit kusza. Ahhoz nem elég félelmetes, hogy egy drámai hatás induljon el, meg ahhoz túl vidám is az egész, annyira meg azért nem jól értelmezhető, hogy értsem, hogy ez miért lett lefényképezve, mindazzal együtt, hogy pontos a tömegelhelyezés, meg minden rendben van, csak a miértet kérdezem, hogy most itt mi van. Nem akarok itt most a saját hülye fejemből kivenni ilyen dolgokat, hogy na, akkor most kéne oda egy odatámasztott bicikli, vagy bármi, de valami nem ártana, ha lenne, amitől ez az egész egy személyes irányba elmozdulna. Így most nem értem a poént. Adok én erre 1 csillagot, mert a kompozíció rendben van, de ennél nem tudok tovább menni. (hegyi)
értékelés:

Árpi, ez egy elég erős gurítás. Félek itt már nagyon, hogy ezt is beadtad pályázatra, és nekem le kell húzni, hogy nyerjél, de tudod mit? Nem nagyon érdekel, hogy ez hogy megy, vagy hogy nem, én mondom a magamét, aztán a szerencse meg vagy melléd szegődik, vagy nem. Szóval, én azt gondolom, hogy ez egy majdnem 5 csillagos ügy. Azért csak majdnem, mert kicsit olyan esetlen az egésznek a technikája. Egyrészt ez a kékes feeling nekem nem jön be. Tudom, hogy a fehéregyensúly beállítás az automata kameránál egy idő után beáll, és itt ez most nem történt meg, francba vele, és már nem volt kedved újra felvenni, de azért én azt gondolom, hogy érdemes lett volna ezt helyrerántani. Másrészt nagyon lebutítottad a minőséget és zavar a mélységélesség ilyen szűksége, ami okán a kéz már egy amorf forma lesz csak. Ami tetszik, az a megfigyelés a tenyér körberajzolásánál, hogy az ember kipárolgása, a hőmérséklete és a külső hőmérséklet közötti különbség létrehozza ezt a párás állapotot, és ez egy nagyon jó geggé válik attól, hogy az ember egész végig azt hinné, hogy na, most körberajzolja a kezét, mint egy ilyen rendőrségi lenyomat, hogy mielőtt még kimegyek fát vágni megmutassam, hogy előtte megvolt mind az 5 ujjam. Ugyanakkor, amikor meg elveszed a kezed, akkor hoppá, ott van ez az egész varázslat, úgyhogy tényleg azt gondolom, hogy ez a része a filmjeid egyik csúcspontja, ha az összes filmedet együtt veszem. Ami kint történik pedig már kellően önironikus, és jó geg, mert az Árpi tud fát vágni, én meg nem. Megadom az 5 csillagot, és jöhetsz ám ide is, mert vannak rönkök. Baltám az elég bénán van, mert visszaadtam Andrásnak az övét. (hegyi) értékelés:    

A helyzet az, hogy előbb kapta meg a Hónap képe díjat, mint hogy leelemeztem volna, ugyanakkor ez egy nagyon jó ritmusú munka ahhoz, hogy azt mondjam, hogy nem véletlen az, hogy felkeltette az érdeklődést. Pontatlanok vagyunk, azt azért hozzáteszem. Nem tudom, hogy ennyi-e az összes, ami a képből van, ugyanis a kép jobboldalához vagy hozzá kell adni, hogy ott az a forma, ami elindul a tetőrésznél, az megint rendesen megjelenjen, akár egy negyednyit még kapjunk ebből a háromszögből, vagy pedig akkor azt a kis fekete izét felejtsük már el. Lehetett volna ezt a vágást úgy csinálni, hogy az nem koszol bele. Nem nagyon értem egyébként azt, hogy ha valaki ennyire precízen tud fogalmazni képben képhatáron belül, akkor a széleknél miért ilyen trehány? Azért én tudnék ezen az egészen még mit vágni, mert a kép felső részében is elindulnak olyan formák, amiket én nem hagynék benne, meg a kép bal oldala is elég érdekes, szóval, a körbevágásnál azért vitatkoznék. Ugyanakkor a megfigyelés nagyon pontos. Hogy absztrakt lecke-e? Hát, legyen, bár én úgy gondolom, hogy ez az épített környezet leckébe való volna, azért ez az absztrakciótól egy kicsit messze van. De a megfigyelés fantasztikusan jó. Tényleg olyan, mint ezek a tili-tolis türelemjátékok voltak, vagy akár mondhatnám a tetrist is példának, szóval jó a dolog, tetszik. Mivel a képhatárokkal való problematika leküzdhető utólag, tehát, lehet ezen vágdosni, megkapja a 3 csillagot. A leckemegoldást azért nem, mert az absztrakt nekem másról szól. (hegyi) értékelés:

Én szerkesztem az oldalt, naná, hogy egymás mellé tettem a két képet, de nem hiszem, hogy tudtatok arról, hogy milyen képet fog a másik beküldeni, és mégis, a kettő valami hasonló dologról beszél. Ugyanakkor azt kell, hogy mondjam, hogy elkerülhetetlen a párhuzam vonás. Nem szoktam ilyet csinálni, de azért most annyit mondanék Ramónának, hogy a nézőpont a kérdés. Látod, itt ennél a képnél látom, és elhiszem azt, hogy ők pihennek, és azt is, hogy mi történik közben velük. Tehát minden rögtön egyértelművé válik attól, hogy többet látok az arcból. Ha ez a kép valamikor kiállításra fog kerülni, akkor arra ügyelj, hogy a kép hátuljára írjál jelzést, hogy hogyan kell felrakni. Mert biztos vagyok benne, hogy a kiállítás szervezőinek 60 százaléka vissza fogja ezt neked fordítani, ahogy a nézőid is szerintem tekergetik a fejüket. Értem, hogy miért fordítottad át, és nagyjából egyet is értek vele. Az egy másik kérdés, hogy az utómunkánál érdemes lenne egy kicsit pontosabbnak lenned. Nekem azt nem tudod eladni, hogy ezt a szelektív életlenítést csak ebben a kicsit elkapkodott formában lehet megcsinálni, ráadásul nem is nagyon értem, hogy pontosan most mit jelöltél ki, mert itt elég furcsán vannak körülrajzolva a figurák. Főleg a térdeknél van egy ilyen térgörbülés hatása. Aki látta anno a Mesék felnőtteknek című filmsorozatot, a tv-ben volt egy ilyen, amikor a trükk a tv-zésbe bekerült, mint lehetőség, és a bluebox technikát elkezdték használni. Ott voltak ilyen érdekes képi megjelenések, gondolom a technikából adódóan. Azt is hozzátenném, hogy kicsit szűk az egész, nem ártana, ha lenne még ennek egy kis aurája, egy kis tere, főképp, ha már ennyire ezoterikus irányba mozdulunk el. Ugyanakkor a barátságról tökéletesen jól beszél, úgyhogy megvan a 3 csillag, megvan a leckemegoldás azzal együtt, hogy azt mondom Anna, hogy már csak böcsületből ezt jövőre tessék megismételni. Jó? Úgy, hogy már tudod, hogy mit akarsz, és mit csinálsz, és ennek megfelelően ismétled meg, mert az a kis hasi táska elég béna, lehet így relaxálni, de azért ez egy kicsit ilyen csinált relaxálás. Pont az a jó, hogy ha ütemesen dolgozunk, akkor eljuthatsz nyárig arra a szintre, aminél már a modellek instruálásában elég bátor leszel, és mire ide jutsz, addigra megtanulod instruálni őket. Még egy dologra felhívnám a figyelmedet, ez a csíkos harisnya a filmekben is a réme az operatőröknek, mert ilyen interferenciák jönnek létre, mint ami itt is. Ettől meg fog hülyülni a néző, mert lehet, hogy ők pihennek, de ettől a néző rohamot fog kapni. (hegyi)
értékelés:    

Örülök annak, hogy itt kapunk egy másik verziót. Sokkal összefogottabb, ráadásul az egésznek a tónusrendje is értelmezhető, tere és tömege van. A megfigyelés is pontos. Kicsit szűknek érzem az egészet, de ez belefér. Nagyon jó ez a fény-árnyék játék. Azt gondolom István, hogy ha az egyszerű dolgok felé mozdulsz el, akkor azok segíteni fognak neked. Nézd meg, hogy a tárgy, és annak árnyéka milyen játékot hoz, mert ha ezt itt most megfigyeled, olyan, mintha két külön szereplőről lenne szó, olyan, mintha egymással táncolnának, vagy egymással feleselnének, vagy beszélgetnének, holott ez EGY madár. És ez milyen érdekes. Ennek van egy érzelmi része is, meg egy filozófiai is, amivel én most nem terhelnélek, de mindenesetre érdekes az, hogy ezt megláttad. Jó lenne, ha erre hangsúlyt fektetnél. Figyelj oda! Ez most egy jó kép, adok rá 3 csillagot. Leckemegoldásnak az, hogy ez a mozgás leckébe került, nem érdekel, mert ahhoz ez mellébeszélés. (hegyi)
értékelés:

István, hát, valamit találtál. Azt gondolom, hogy ez egy tényleg izgalmas kép. Olvastam a hozzászólásoknál, hogy felmerült, hogy ez egy ilyen köszörülés, vagy bármilyen hegesztési folyamat. Valóban elképzelhető ez is erről a képről. Nagyon érdekes, és jól megoldott az, ahogy ezt az egészet felrajzoltad ide, ez az exponálási idő rendesen el lett találva. Szép és jó a megfigyelés. Azt gondolom, hogy érdemes lenne ezekkel foglalkoznod. Mondok most neked egy nagyon személyes üzenetet, és azt hiszem, hogy vagyunk olyan jó kapcsolatban itt mi a Látszótéren, hogy megengedi a közösség is, meg te is, hogy ezt elmondhassam.
   Hallgatjuk a rádióműsoraidat, amik eléggé bolondosak. Néha az ember megkérdezi magától, hogy ez a fiú teljesen rendben van-e minden tekintetben, egyszerűbben fogalmazva ezt úgy szoktuk mondani, hogy bolond-e, de itt a bolondságot abszolút pozitív értelemben kell érteni. És aztán a műsor mindig rácáfol erre, igen, rendben van. Az egy másik kérdés, hogy ha ezt egy idegennek megmutatjuk, akkor mit gondol. De nekünk, mint üzenet, abszolút működik. Mindezzel együtt azt gondolom, hogy valahol ez a képeidre is igaz. Bolyongsz itt a fotózásban, kicsit olyan elmagányosodottan, vagy olyan egyedül, amit egyébként magadnak köszönhetsz, mert a lustaság nagy úr, és a kommunikációhoz is le kell vetkőzni a lustaságot. De az az érdekes, hogy időről időre rátalálsz valamire. Ezek még véletlenek, ne gondoljuk azt, hogy ebben nem a véletlen a legfontosabb rendező elv, ugyanakkor a véletlenek sem mindenkinek játszanak a kezére. Én ezt csak azért mondom most neked, mert fontosnak tartanám, hogy egy kicsit most már úgy tudj jelen lenni, hogy a saját dolgaidat komolyabban veszed. Itt lenne az ideje. Ahhoz már öreg vagy, hogy megmaradj abban a hitben, hogy neked jól áll az, hogy kicsit butácska, kicsit bárdolatlan, kicsit tanulatlan módon létezel, és ez elég, mert megvéd téged a család, megvéd téged az a viszonyrendszer, amiben mozogsz. Én azt gondolom, hogy ezt a védelmet most már magadnak kell megadni, és ezt munkával lehet.
   Nincs melléduma. Én persze nem vagyok sem a tesód, sem az apád, de azt gondolom, hogy ha meg nem mondom el a gondolatomat, akkor köpjek fel, és álljak alá, ha valamit látok, vagy gondolok, és azt nem osztottam meg veled időben. Szóval, jó lenne, ha komolyabban vennéd egy kicsit magad, jó lenne, ha a hülyéskedést, meg a teljesen felesleges időpocsékolásokat kiiktatnád az életedből. Nem muszáj nagyon sok pénzt költeni pluszban, mert megvan az eszközöd, arra kellene úgymond költened időt, hogy elkezdesz a hülyeségeken kívül értelmes és értékes dolgokat is nézegetni az interneten. Számtalan galéria van, számtalan olyan weboldal, ahol el lehet tölteni időt. És itt az idő egy nagyon fontos kérdés, mert kettő perc alatt nem fog a hatás elérkezni hozzád. Keress olyan fotókat, olyan helyeket, ahol ezeket megtalálod. Szerintem, ha ilyet kérsz, abban a többiek is segítenek. Egyébként erre lenne a Fórum is, hogy ilyenekben segítsünk egymásnak. Meglásd, meglesz a hatása. Ez egy 3 csillagos leckemegoldás, ha áttehetem a víz leckébe mindazzal együtt, hogy nem szeretnélek abba a hitbe ringatni, hogy azt mondjam, hogy ez a te egyedüli érdemed. Itt a véletlen azért nagyon-nagyon jelen van. (hegyi)
értékelés: