Feladatmegoldás

Annak nagyon örülök, hogy végre élettel teli tónusokat kapok Ágnestől, olyan színeket, olyan dinamikát, amiben van energia, és ez fontos. Ami a képet illeti, hát, nem sikerült az optimális kamera elhelyezést megtalálnunk. Nem nagyon értem, hogy ez most miért jó, hogy itt van egy ilyen kifelé mutató durung a tüskéivel, mert akkor most mire kell figyeljek? Arra, ami ebben a veszélyes, és az agresszív rész, vagy pedig arra a kis ívre ezzel a kis bimbóval. Sejtésem szerint az utóbbiról van szó, de akkor miért van ez a nagy izé itt a képen? Valahogy úgy kellett volna ezt megközelíteni, vagy olyan helyzetet kellett volna keresni, ahonnan ez kiküszöbölhetővé válik. Engem az sem érdekel, hogy ez az ív tökéletesen megvan-e, bár, hát lehetne ezt úgy vágni, hogy az a csonk a másik tőnél már ne legyen. Szóval, miközben még egyszer mondom, hogy nagyon örülök annak, hogy dinamika van, ez nem valami finom megoldás Ágnes. Mondd azt, hogy ostoba vagyok, de nekem ilyenkor mindig az jut eszembe, hogy nem töltöttél elég időt ezzel a történettel. Egyszerűen nem tudom elhinni, hogy ha rászánod erre a melóra a megfelelő időmennyiséget, akkor magadtól ne jöttél volna rá, hogy ez a két oszlop szétveri az egészet. Még a függőleges hagyján, mert azzal még lehet valamit kezdeni, hogy ott van a védő férfias, és a nőies mellett van az erő, tehát, oda még valamit bele tudnék képzelni. De mi az atyaúristenért van ez a másik ág itt nekünk keresztbe, hát, ezt nem nagyon értem. (hegyi)

Igen, ez egy érdekes szituáció, amikor a gyerek a szabadságának a határait feszegeti, hogy mit szabad csinálni, és mit nem, és ránk szólnak-e, vagy nem. Talán annyit azért tegyünk hozzá, hogy ennyire kimetszve a környezetéből ez kevésbé hozza a szituációt. A megfigyelés, és a gondolat abszolút fontos. Azt gondolom, hogy ezek nagyon fontos pillanatai a gyermekkornak, de engem nem érdekel a Turul madár ott az égben, meg nem érdekel a várnak a részlete, sőt, a híd is csak másodlagos ebben a formában. Miközben az a bázis, amit ő néz, az, hogy ő mihez képest van itt fent, milyen magasan is van, milyen szituációban van, honnan jön, hová tart, ezekre ez a kép most nem ad választ. Ezt most visszaadom ismétlésre úgy, hogy keress egy modellt, akit instruálsz ebben a szituációban egy darabig, és aztán hagyod, hogy elkezdje ő ezt a dolgot megoldani. Legyen hozzá türelmed, hagyd őt játszani. Az instrukció nem kell, hogy bonyolult legyen, elmondod neki, hogy azt kéred, hogy mászkáljon fel és alá, és próbálja meg a maga élményeit és érzéseit átélni, és te meg legyél készen. De már előtte érdemes ezt az egészet lepróbálni, vagy legalábbis a kamera nézőpontját megkeresni, hogy mi az, amit befog, és milyen távolságra. Visszaadnám. (hegyi)

Nem árulok el azzal nagy titkot, hogy Feri újabban inkább szorgalmiba küldi a képeit, nem tudom, hogy ennek az-e az oka, hogy nem tudja a képeit leckébe sorolni, vagy hogy nem akarja, vagy az, hogy nem akarja, hogy elemezzem a képeit. Mind a három másról szól, mindenesetre én szembesülök ezekkel a helyzetekkel. Ez az a kivételes helyzet volt, amikor viszonylag elindult a dolog egy lecke irányába. Ami a képet illeti, színeiben, tónusában ez egy nagyon mesterien megoldott kép, még akkor is, ha a bal oldalnál kicsit erősre sikerült ez a maszkolás, mert az ott nekem nem csak azért sok, mert ott nagyon borongósra sikerült ezt az egészet venni, ráadásul túlságosan le is bukik az, hogy ez egy utómunka, hanem az a problémám, hogy pont ez által billen el tömegében az egész. Ahhoz a testtömeghez, amit a főszereplő képvisel, ahhoz a testtömeghez, amit a szalmabála képvisel, ahhoz kellene az ellenoldalon valami, és nem ilyen sötét tónusban. Érdekes kérdés az, hogy mit keres egy gyönyörű estélyi ruhában, egy kisestélyiben a tarlón, tehát, hogy vele mi történt, és miért futkorászik. Erre most nem biztos, hogy kapunk most választ, de nem is biztos, hogy annál fontosabb választ kell, hogy kapjak, hogy ez a szabadság, hogy ő kimehet ide, és megengedheti magának azt a luxust, hogy akár összefüvezze a ruháját. Amivel kevésbé értek egyet, az a kéztartás, ugyanis azáltal, hogy az ujjaknak nincsen szerepe, ebből a távolságból, ebben a fényviszonyban, és ebben a tartásban a két kézfej ujjak nélkülinek tűnik. Nem olyan szerencsés ez a fajta dolog, ráadásul ez azt is mutatja, hogy van egy szituáció, amiben a modelled benne van, de azért nem azzal a dinamikával, és nem azzal az önfeledtséggel – és szerintem ez a legfontosabb szó -, ami ezt az egészet indokolttá tehetné. Addig kérdés az, hogy mi történik, és miért vitted ki ezt a nőt a parlagra, ameddig ő nem adja át neked. Márpedig ő nem adta át magát neked. Nem nagyon vesz ő téged komolyan, megcsinálja, amit kérsz, aztán menjetek már haza. Ez azért fontos, mert szerintem ez egy megoldható probléma lenne. Például nem nagyon értem, hogy ha neki hosszú haja van, márpedig úgy látom, hogy az van, akkor miért van ez összefogva? Miért nem engedted, hogy lebegjen az is akár a szélben, vagy a mozgástól? Miért néz ő a kamerába? Miért néz minket? Miért nem figyel oda arra, amit csinál? Miközben a ruha gyönyörű, és a ruha mozgása is nagyon szép, aközben ez az egész olyan, mintha egy csúcspont után lennénk, tehát, ott táncoltatok volna, aztán ő még táncolt, te meg elrohantál volna a fényképeződért, hogy ezt lefényképezd. Az intimitás hiányzik róla, és a szabadság. Feri, nehéz helyzetben vagyok ezért, szívem szerint azt mondanám, hogy ismételd meg a képet, és lehet, hogy böcsületből érdemes is lenne megismételni. Vagy nem tudom, hogy készült-e olyan kép ebben a sorozatban, ami teljesíti azt, amiről most beszéltem. Ha nem, akkor már azért is mutasd meg a többieknek azt, hogy Mácsai Feri nem hagyja magát. Próbáljunk meg javítani. (hegyi)

Azt elmondom a többségnek, hogy itt a Kockásnál volt valami tévedés, vagy lehet, hogy önbizalomhiány, hogy ezt nem küldte a házi kedvencbe, ugyanis ez az egyik legerősebb házi kedvenc kép. Azért, mert egy nagyon is élhető, átélhető szituációról beszél, a lakótelepi állattartásról. Ismerem egyébként ezt a gátat, agórát, hát, nem úgy, mint agóra, de lehet, hogy ez ténylegesen a battai közösségi életnek egy fontos színtere. Sétáltam én ott. Nagyon érdekes helyzet, ráadásul Százhalombattáról tudni kell azt, hogy számomra tulajdonképpen egy mesterséges városnak tűnik, tehát nem egy természetes törzsfejlődés útján létrejövő helyszín, hanem az ipari környezet hozta ezt az egészet létre, és egy alvó városnak nevezhető. Ebben a szituációban valóban jelentősége van annak, hogy milyen társakra lelünk ezekben az állatokban, és ez az egész szituáció itt minden ízében hordozza ezt az élményt. A délutánban, a haverokban, abban, hogy a kutyák hogyan próbálnak egymással ismerkedni, hogy ez mivel jár, hogy a gazda tulajdonképpen mindig feladja a saját álláspontját a kutyáért egy sétáltatásnál, tehát, hiába akarunk nagy beszélgetést, vagy beülni egy sörre, mert ott van velünk a kutya, hadd fusson ő, majd legfeljebb este megint lejövünk már kutya nélkül. Szóval az egész sztori nagyon rendben van, és ez egy 3 csillagos leckemegoldás. Azt szeretném Vikinek még mondani, hogy vannak helyzetek, amikor indokolt ez a fajta túlvilágítás, itt is egy ilyet látunk, de az előző képedet, ne haragudj, nem csak arról van szó, hogy miért kell ilyen vékonyra vágni, hanem arról is, hogy meg kell találni azt a harmóniát, vagy azt a szituációt, amiben működnek a dolgok. Ennél a képnél működik ez az egész. Van egy fókusz, és ezt itt jól állítottad. (hegyi)
értékelés:    

Ebben a tónusrendben, ebben a fénytani helyzetben nem tudok mit kezdeni ezzel a képpel. Vélhetően, ami a háttérben történik, azok nagyon izgalmasak lennének, erre az előtérben lévő zöld flekkre semmi szükség. Ezt kamera nincs, ami átvinné, még a HDR is nehezen, de nincs is miért átvigye. Neked kellene eldönteni, hogy mi az, ami izgat. Ha a barnák és a fehérek ritmusa, akkor erre semmi szükség. Ha azok a gyönyörű égő fehér részek, még akkor sincs szükség rá, sőt, azt gondolom, hogy nincs az a helyzet, amiben meg tudnál győzni arról, hogy erre a zöldre szükség van. Nem értem, hogy miért nem mentél közelebb? Most ezt a képet én nem értem, Viki! (hegyi)

Az a helyzet János, hogy nem nagyon értem, hogy ezt most honnan és miért, és hogyan van lefényképezve. A két oldal között olyan szinten erős itt a különbség, hogy az egyik oldal abszolút bebukott. Nem vagyok meggyőződve arról száz százalékig, hogy jókor fényképezted le ezt a helyzetet. Arról sem vagyok meggyőzve, hogy ennyit kell adni a két oldalsó házból, mert ettől feleslegesen sok lesz az ég, ráadásul egy nagy szürkeség, amit ott kapunk, tehát, ott formában valahogy elbillen az egész. Az összhatása olyan ennek a képnek, mintha a statív, amire a gépet tetted volna, az udvarban focizó gyerekek által egy labdával meg lett volna pattintva, és hanyatt esett volna a kamera. Tehát, nem nagyon tudom ezt most hova tenni. Egyrészt beszélgessünk erről, mert ez a kérdés foglalkoztat engem, másrészt meg érdemes lenne elgondolkodni azon, hogy majd aktuálisan akkor, amikor ez a kép elkészíthető újra, akkor esetleg egy ismétlést lehet, hogy ez megérne. Ahogy látom, ez nem ma készült, úgyhogy János, sokadszor mondom el neked, vedd komolyan, kapcsolj rá a tempóra. (hegyi)