Feladatmegoldás

Tettamanti Béla

Tettamanti Béla

Portré Tettamanti Béla képzőművész barátomról.

Demetert nem nagyon szeretném elemezni a szó klasszikus értelmében, de engedjétek meg, hogy néhány gondolatot hozzáfűzzek. Egyrészt nagyon örülök annak, hogy Demeter újból nekiállt fotózni, és ráadásul ezek a portrék, amiket látok tőle, és van szerencsém jelen lenni, annyiban érdekesek, hogy mintegy arcképcsarnok egyrészt felhívják a figyelmet kortársakra, másrészt számomra mindig az az érdekes ebben, hogy Demeter milyen döntést hoz a környezetet illetően, hogy hogyan próbál egy leheletnyi információval többet adni annál, mintsem amit esetleg látunk a képen, és ez a leheletnyi információ elárul valamit a személyiségből. Úgy is mondhatnám, hogy Béla egy reneszánsz ember számomra, és ez nem csak a haja miatt van, és ez a fajta megközelítés ezzel a természet közeliséggel, ami a háttérrel most létrejön, szerintem pont ez az a leheletnyi plusz, ami jót tesz ennek a képnek. Közvetlen, de mégis izgalmas tud lenni attól, hogy nem egy nagyon erősen kontroll alatt tartott kép, hagyta élni a modellt, ráadásul az által, hogy levetette vele a pólóját, helyzetbe hozta, és kihozta őt a komfortzónájából. Ez azért fontos, mert egy alkotó embert látunk a képen, aki ha nem is fotográfus, de a saját tapasztalatából tisztában van azzal, hogy Demeter valószínű, hogy mit lát, és mit gondol róla, és milyen képet mutathat, és mindezt ezzel tudta Demeter úgy megbolondítani, hogy ne egy szerepléssé váljon a fotó. Úgyhogy én ebben a tekintetben nagyon érdekesnek tartom. (hegyi)

Akarsz-e játszani?

Akarsz-e játszani?

Érdekes dolog, hogy miért pont egy ilyen filctoll az, amivel megkínálsz engem, mint játszótárs. Lehet, hogy valamilyen ország-város-fiú-lányt akarunk játszani, és ahhoz kell a toll. Ezt is el tudom fogadni, nincs ezzel semmi gond. Engem jobban leköt a gesztus maga, és én ezt nagyon kedvelem, hogy ennyire keresetlen a megoldás, és nincs túlbonyolítva. Annyit hozzátennék, hogy nem igazán szerencsés, hogy ennyire benne van a szádban a toll, és eltakar. Ha picit odébb került volna, akkor még jobb lenne, valahogy onnan ezt elhessegetném. Az irány jó, mert a személyiség átsüt a képen, úgyhogy erre most megadom a 3 csillagot azzal, hogy szívesen látnék ebből egy ismétlést is. (hegyi)
értékelés:    

Pávazöldben

Pávazöldben

A Látszótérkiesés c. képem folpack nélküli verziója, de persze csak távolról, hiszen ennek egészen más lett a hangulata. A legnagyobb problémát az élességállítás okozott, végül egy seprűnyélre varrt textil rénszarvasfejet használtam a szék fölé nyújtva, azon állítottam az élességet, majd a helyére ültem. Azért így sem lett tökéletesen éles, mert elég hosszú záridő kellett a mai borongós időjárás miatt, és lehet mozogtam kicsit. Az utómunka során főként a kikandikáló hajszálakon kellett sokat dolgozni, ami a fekete háttérnél nem okozott gondot, az arcon viszont elég pepecses munka volt. Az önkioldás 10mp-e alatt nincs idő nagyon tollászkodni.

Nos, igen, azt gondolom, hogy helyes volt feltételeznem azt, hogy meg tudod csinálni ezt e nélkül az alufóliás trükk nélkül. Azt gondolom, hogy annyi minden van az interneten, és annyi minden hülyeséget kitalálnak az emberek maguknak, hogy feldobják a kamerát, és elkapják, lehet jobb lenne, ha nem kapnák el, meg alufóliába tekerik, meg mindenféle archaikus technikákat próbálnak imitálni, miközben a klasszikus fotográfia, vagy a klasszikus ábrázolás lényegesen háttérbe szorul. Ez egy szépen, nyugalmasan világított portré. Jó ez a szín, ez a ruha, abszolút tetszik az arc, a fény a hajon. Ha egy pici élfényt adnál még a hajnak, akkor el tudna válni jobban a háttértől, főképp az árnyékos oldalon igaz ez. De szépen derítetted az arcot, nem bukik be, és tetszik ez a fajta elszánt, csajos, kicsit ilyen cool, kicsit realista megközelítés. Örülök neki, hogy eljutottunk idáig. Ez egy 3 csillagos ügy, és hajrá-hajrá! Azt is értem, hogy az önkioldóval van probléma, és a 10 másodperc kevés. Egy javaslat, elvileg az interneten a fényképezőgépek nagy részéhez a e-bayen be lehet szerezni olyan távkioldót, ami elemes, rá kell dugni a fényképezőgépre, és mint egy ilyen távirányító, azzal irányítod a fényképezőgépet. Nem egy nagyon nagy összeg, ha jól emlékszel tízezer forint alatt van. Ezt azért mondom, mert ha a te géped típusához is kapható lenne, akkor ez óriási szabadságot fog neked adni abban, hogy nem leszel kötve se zsinórhoz, se időhöz a kamera előtt, és ez a későbbiekben is jól jön, mert ha portrézol, akkor sem baj, ha nem bújsz a kamera mögé, hanem csinálsz egy beállítást, és utána elkezdesz kommunikálni a modelleddel. Ez a következő lépcső lehet, és akkor felszabadultabbak lehetnek a képeid. Azt gondolom, hogy ez egy teljesen rendben lévő megoldás, köszönöm. (hegyi)
értékelés:    

Hangulat...

Hangulat...

Ez még a csendélethez nekem kevés. A kép finoman világított, és a gondolatisága rendben van, de a tárgyi környezet, és az abban elfoglalt helye iskolás. Valamivel ezt meg kell bolondítani, önmagában az, hogy egy falhoz letámasztunk egy hegedűt a vonójával, ez még nem mondd nekem semmit arról, hogy te erről mit gondolsz, vagy hogy ez számodra miért fontos. Ezt tárgyakkal kell kifejezni, nem dumával, tehát vagy vigyük el valami ellentétpár felé, és ebből az édeskés világból hozzuk vissza egy vaslánccal, vagy nem tudom, egy zsíros bödönnel, vagy vonjunk párhuzamot akár organikus természeti formák között, vagy emberrel próbáljunk meg valamit kezdeni, de ez így önmagában nekem még csak egy tárgy a sok közül. Nekem ez nem hordoz olyan üzenetet, amivel én, mint néző öt másodpercnél tovább tudnék foglalkozni, és elindítaná a fantáziámat. Márpedig az lenne a dolog, hogy a nézőt lekössük valamivel, mert különben tovább lapoz. (hegyi)

Bandi és Cica

Bandi és Cica

Bandi új haja tiszteletére kicsit fényképeződtünk. Bandi épp instruálja Cicát, akinek majdnem sikerült a kamerába néznie.

Ez egy elég rosszul világított portré, a háttér sokkal világosabb, és sokkal határozottabb, mint a modellek. A derítésről mintha megfeledkeztél volna. Nyilván ez a mcska nem biztos, hogy nagyon türelmes modell, de ettől szép, hogy az ilyet is meg kell tudni oldani. Valószínű, ha a főszereplőddel, Bandival lepróbálod, és csinálsz egy tesztfelvételt ez előtt a fal előtt, akkor rögtön rájössz te is, hogy be fog bukni az arca, és megpróbálod korrigálni. Az előtérben van valami comb, vagy karaj, vagy húsdarab, valószínű, hogy ez Bandihoz tartozó alkatrész, de nem tudjuk, hogy micsoda, valahogy nem olyan rendezett így, a macskára került valami fátyol, vagy nem tudom, milyen kis ruha darab van ott, lehet, hogy egy párna. A gesztus jó, az ötlet jó, a gondolat is rendben van, az interakció a macskával tulajdonképpen érdekes lehet, de ez megint olyan, amit nem lehet megoldani kettő perc alatt. Én most azt mondom neked Ágnes, hogy szinte a legtöbb csillagod neked van itt a Látszótéren, érdemes lenne ezt az új szezont, ami szeptembertől indult most azzal kezdened, hogy valami mellett leteszed a voksodat, és azt addig, amíg nem jutottál benne egy lépéssel tovább, addig nem ereszted el, és nem kezdesz bele másba. Láttunk itt utcafotót, portrét, meg a fene tudja még mit. Valamit kezdj el, vegyél fel egy szálat, és azt csináld végig, mert az biztos, hogy nem fog neked segíteni, csak az entrópiát fogja növelni, hogy mindenféle dolgot, mint egy ilyen félig olvasott könyv, nyitva van, Jó lenne, ha fókuszálnál, és tempóban is rákapcsolnál egy kicsit. Vége a nyárnak, őszi szelek járnak, a cinege madár meg elutazott. Visszaadom ezt ismétlésre. (hegyi)

Mint a minta

Mint a minta

Valószínű nem ez volt a cél, de ez egy szomorú kép lett. Talán nem is az a jó szó, hogy szomorú, hanem van egy ilyen fád hangulata, egy ilyen kicsit befelé forduló ügy. Azzal is, hogy nem ábrázoljuk a szereplőket, és ezzel a bordós-szürkés világgal is. Nincs ezzel baj, nem azért mondtam ezt, mert ez hiba. A kompozícióval viszont van problémám. A kép felső részén olyan dolgok is bekapcsolódnak, amik már nem jó formai ritmusok. Ott a könyök felett újból elindul valami, nézd meg, ott ilyen kis háromszögek, meg kis pilinckázások vannak. Nyilván egy esküvői helyzet nem biztos arra, hogy az ember a kreatív hobbiját kiélje, és a szereplők nem biztos, hogy ebben olyan nagyon türelmes partnerek lennének, mert ők teljesen érthető módon a saját sztorijukkal vannak elfoglalva, de talán annyi még történhetett volna, hogy azt mondod nekik, hogy egy picit mozduljanak el balra, és akkor ez az egész kevésbé van takarásban, mert most a férfi szereplő a tortától szinte alig látszik. Ha a női szereplő kimegy oldalra, és akkor nem kapcsolódik be az a bordós háttér, vagy legalábbis nem ennyire, talán egy ujjnyit mozgatnék, amennyi a fátyolig kell, és akkor a férfi szereplő is jobban hangsúlyt kap. A gondolatiság megint az, ami nagyon érdekes. Azt gondolom, hogy teljesen jó az az irány, amin jársz, mert használod az eszed, és az egy dolog, de mindezt megpróbálod képi nyelvre lefordítani, és szerintem ez a legfontosabb. A többi idővel majd fogni fog, ha kellő időt szentelsz a fotográfiának, akkor a többi rutinná fog válni, hogy hogyan világítasz, mit hova helyezel, ez csak idő kérdése, hogy menjen. Nagyon biztatlak, hogy add meg magadnak a kellő időt ezzel foglalkozni. (hegyi)
értékelés:

Lélek-melegítés

Lélek-melegítés

Izgalmasak ezek a játékok, a tónusrenddel van problémám, a világítás rendben van, jó ez a vibrálás a képen, csak nincs meg az alja, tehát nem jutunk el a feketéig. Kellene oda valahová az a fekete. Talán a kép bal oldalán majdnem eljutunk a feketéig, de az is csak majdnem. Azért mondom ezt, mert most kilágyul az egész, hogy ennek valódi húzása legyen, és valódi tüze, és valódi lobbanás hangulata, ahhoz szerintem nem szabad hagyni ennyire fátyolosnak ezt az egészet, mert ez a fátyol réteg most a néző, és az alkotó közé áll. (hegyi)
értékelés:

Páros sziluett

Páros sziluett

Persze amikor feladat volt, semmi nem jutott eszembe.

Hozzáteszem ehhez a képhez az elején rögtön, hogy Gábor a szorgalmiba tette, én tettem a barátság leckébe, mert szerintem ez egy nagyon kedves ötlet, és jónak tartom. Ráadásul valóban, ha ez a sziluett feladványra érkezik, akkor lehet, hogy ott is jól szerepelt volna. Annyit hozzátennék azért Gábor, hogy ennyi idő után már érdemes lenne a tömegelhelyezésre komolyabb hangsúlyt fektetned. Nem nagyon értem, hogy mitől fuldokolnak ezek a modellek. Olyan szinten letetted őket, ahhoz képest, hogy mekkora képmezőt alakítottál ki, hogy a felső részben most indokolatlan az tér, amit meghagytál. Feljebb kellett volna emelni őket, vagy a kamerát lejjebb mozdítani, mert maga az ég kékje így felhő nélkül annyira nem izgalmas. De a meglátás jó, nyilvánvalóan benne van az is, hogy kérdés, hogy hova állít élességet a gép, bár ha mechanikusra teszed, és a mélységélességet is kellően megnöveled, akkor még éles lett volna ez egy viszonylag rövidebb exponálásnál. Nagyjából ezek a bajok a képpel, de maga az ötlet jó, és én ezt egy 2 csillagos leckemegoldásnak gondolom. Ha megpróbálnád ezeket a problémákat kiküszöbölni, és határozottabban fogalmaznál, akkor szerintem ez leckemegoldás szinten 3 csillagot is elérhetne. Gondold meg, szerintem érdemes lenne ezzel foglalkoznod. (hegyi)
értékelés:

székem

székem

Ez a vörös és barna együtt ezzel a szürkéskékkel nagyon izgalmas, csak nem nagyon értem most azt, hogy mit akar ez a kompozíció mutatni. Van a képen egy elég lényeges mennyiség, ami nem nagyon kap szerepet. Kifutunk a képből, a szék is kifelé fordul. Nem a dekomponálás ellen vagyok, mert a dekomponálásnak lehet létjogosultsága, de ez nem dekomponált, hanem rossz helyre van rakva a szék, mert a tömegelhelyezés szempontjából nem érzem azt, hogy ez a dolog megoldott lenne. Magyarán, ha akár két ujjnyit elveszünk a kép jobb oldalából, akkor egyből egyensúly áll elő, ez szerintem fontos lenne, hogy ezt megtaláld. A szék egyébként érdekes, mondjuk arra lehet, hogy odafigyeltem volna, hogy a két láb átlósan ne takarja ennyire egymást, már csak azért se, mert most ettől olyan furcsa érzetem van, hogy ott valami faragási hiba van, mintha a lábával valami nem lenne rendben, miközben az a másik láb. (hegyi)
értékelés:

Ez is, meg ez is, meg ez is, meg ez se, meg ez se, meg ez se

Ez is, meg ez is, meg ez is, meg ez se, meg ez se, meg ez se

Igaz, hogy a 3. leckém elfogadva, de azért Zsolt megjegyezte(d), hogy "mismásolok". Ebből a szempontból, azt hiszem, ez a kép se egy mintapéldány, de olyan régen szerettem volna megcsinálni ezt a fotót, hogy ma délelőtt - a nagy magányomban - kipakoltam a lakást, és nekiálltam megvalósítani. Tanulságos volt.
Mert rájöttem, hogy
- hogyan lehet a fényképezőn egymásra rakni 3 képet
- emlékszem, hogy kell RAW-ból JPEG-re konvertálni
- ami 3x kerül a képre, az a végén túl markánsan jelenik meg, így kellett egy fekete, egy fehér, meg egy padlószínű padló is
- képkészítés közben tudatában voltam, mit fogok tudni korrigálni utómunkában, és mit nem
- az elképzelt kép és a megvalósítható sokkal közelebb volt egymáshoz, mint mondjuk egy fél évvel ezelőtt
- megint beleférek az esküvői ruhámba :)

És pár szó még a címről. Örülök, hogy a Látszótéren az önismereti séta üdvözölve van. Tehát ki is vagyok most? A férjemtől mindig azt hallom, hogy egy hercegnő, magamtól, hogy egy egyszerű lány, és sokszor úgy érzem, ez a 3 kölyök azt hiszi, én takarítónőnek vagyok szerződtetve ide ebbe a lakásba. De a lelkem mélyén tudom, hogy valójában nem vagyok igazi hercegnő, csak valaki nagyon szeret, valamint, hogy azért nem vagyok tucatember sem, és amikor a gyerekeim türelmesen megvárják, hogy felszáradjon a padló, érzem, hogy eljön a nap, amikor benyitok a szobájukba, és nem kell majd semmit a helyére tennem.... Szóval hercegnő is, meg átlagos is, meg maris is, meg hercegnő se, meg sablonos se, meg bejárónő se...

Megint ugyanaz a helyzet, mint a rózsánál, hogy a világításnál még érzek bizonytalanságot, pontosabban egy képre került most két olyan világítási helyzet is, ami mindkettő önmagában indokolt lehet, de így most együtt kioltják egymást. Van egy lírai megjelenés ezzel az áttűnő alakkal, aki áll, másrészt van egy kontrasztos egymásra exponált izgalmas folt a kép közepén. Mind a kettő érdekes lehetne, de most egymás ellen beszélnek, főleg hogyha még hozzáveszem a talapzatot, ami abszolút bebukik, és az a figura, aki ott valamit csinál lehajolva, tulajdonképpen ő is értelmezhetetlenné válik. Beszélgettünk már erről, írod is a leiratban, amit írtam, hogy van egyfajta mismásolás abban, hogy egy lecke megoldásra kerül-e, azt tudom most is mondani, hogy az egyszerűbb megoldások olykor jobbat tesznek, és ezek az egyszerűbb megoldások akár ha azt az irányt veszem, mint amit te létrehoztál már portréban magadnál, akkor szerintem ez egy jó irány lehetne. El tudsz te odáig jutni, hogy önmagad megmutasd a magad valójában, és én szeretném, ha ezzel folytatnánk, nem az a kérdés itt most, hogy én most rád erőltessek valamit, ami neked kényelmetlen, olyan ruhát adjak rád, amiben nem érzed jól magad, de ahhoz, hogy ábrázolni tudj valaki mást, ahhoz el kell jutnod oda, hogy bizonyos gátakat átszakítasz magadnál. Mert akkor fogsz tudni szabadon alkotni, egyébként a saját kedvtelésed szerint is. A kép gondolatisága tetszik, a megvalósítás még várat magára, úgyhogy a gondolatiság kap egy csillagot. Maga ez az egymásra exponált ügy szerintem rendben van, és az is, hogy ez tulajdonképpen három viselkedési, vagy három szerep formát hoz. A szerelmes asszony, a vágy, a gondolkodó, nyugalmas, és a háztartási alkalmazott, mind a három igaz, lehet, hogy még többet be lehet ebből kapcsolni, csak abban nem vagyok biztos, hogy ha ezeket központilag egymásra rakod, akkor ezek a formák ki tudják futni a maguk ritmusát. Talán ez az, ami ebben nekem hiányzik, úgyhogy erre én figyelnék a jövőben. (hegyi)
értékelés:

Olyanok ők, mint ki utazni készül és már csomagol (Weöres Sándor)Hegyi Zsolt-2014.08.03. 16:55Hegyi Zsolt-2014.08.03. 16:55Hegyi Zsolt-2014.08.03. 16:55

Olyanok ők, mint ki utazni készül és már csomagol (Weöres Sándor)
Olyanok ők, mint ki utazni készül és már csomagol (Weöres Sándor)
Olyanok ők, mint ki utazni készül és már csomagol (Weöres Sándor)
Olyanok ők, mint ki utazni készül és már csomagol (Weöres Sándor)

Olyanok ők, mint ki utazni készül és már csomagol (Weöres Sándor)

Tamás, nem tudok elmenni szó nélkül amellett, hogy azért itt van pontatlanság a kompozíciókban, nem is kevés. Már rögtön az első képnél ez az esetlenség ezzel a dőlő horizonttal nekem nem nagyon indokolt. Most a világításról, vagy az utómunka hiányáról nem is beszélek, de annyira bántja a szemem ez a ferdeség, nem látom az indokát. Ez most így nekem, mint kezdő kép már rögtön kérdésessé teszi a folytatást. A következő képnél is érzek egy ilyesmi féle ferdeséget. Viszont ez izgalmasabb kép, de a kép kivágással megint nem tudok mit kezdeni, mert oldal irányban nyitott tereket és félbehagyott testeket hagysz, és ez számomra nem világos, hogy miért történik. A harmadik képnél ugyanez a problémám, a kép bal oldalán vagy egy farönk, ami mellett megint ellátunk, és ez sem igazán segíti azt, hogy ezek a formák a megfelelő módon jelenjenek meg, miközben van ez az éneklős helyzet, és ez szerintem egy eléggé érdekes helyzet lehet, van szürrealitása. Az utolsó kép egy táncos mulatságot mutat, itt meg nem vagyok róla meggyőződve, hogy kivártad a megfelelő pillanatot. Értékelem, hogy felálltál a padra, de mégis, valahogy ez az egész befejezetlen. Ez egy jó dolog lenne, hogy ezeket a nyugdíjas találkozókat úgymond megőrizni, nem csak dokumentálni akár, de még a dokumentálás is szerintem helyén való lehet, ugyanakkor én azt is hozzátenném, hogy tőled szokatlanul sok most a formai probléma. Nem nagyon értem, hogy mi az oka annak, hogy nem pontosítottad ezeket a dolgokat előre magadban. (hegyi)

Fahamu

Fahamu

Nem tudom, melyik fa ég ilyen ezüstösre, de sose láttam még ilyet. És arra is szeretnék választ kapni, hogy elég érdekes-e a kép ahhoz, hogy elgondolkodtasson azon, hogy ez most fekete-fehér kép vagy nem?

A leckére ez egy tökéletesen rendben lévő megoldás. Nagyon érdekes az, hogy ezek a fadarabkák hogyan porladnak el, hogyan válnak semmivé. Ráadásul, ami az előtérben történik, az olyan, mint egy test torzója. Nekem ez tetszik! A kompozícióval nem vagyok kibékülve, érdemes lenne az aranymetszést tanulmányoznod, hogy mit hova helyezünk el, mert egyértelműnek tűnik számomra, hogy ez a test forma a főszereplő a képen, és hogyha ez így van, akkor őt kell úgy elhelyezni, hogy ezt a szerepet meg is kapja, és ne csak a forma, hanem annak az elhelyezése is előtérbe emelje őt. A kérdésed az volt, hogy ez érdekes ahhoz, hogy elgondolkodjunk, hogy fekete-fehér, vagy sem. Igen a tónusok rendben vannak, a színekkel nincsen gond, ez a része tökéletesen megoldott a képnek, itt a kompozícióval kell tovább dolgoznod. (hegyi)
értékelés:

második lecke ismétlés

második lecke ismétlés

Nagyon örülök annak, hogy a kérésemre jött egy kép, és kipróbáltad, hogy milyen lenne akkor, ha a haj nem dolgozna ellene a fénynek. Annak is örülök, hogy jóval kevésbé kiégettek a részletek a képen. Itt már megfelelő a bőrtónus, és egy két csúcsfénytől eltekintve rendben van a világítása annak az oldalnak, ami fényben van. A kérdés az, hogy ábrázolhatjuk-e az ürességet, a semmit a semmivel. Magyarán, hogy kell-e valamennyi derítés azon az oldalon, ahol úgymond most árnyékot mutatsz, és én azt gondolom, hogy mindenféleképpen jó lenne, ha lenne, mert a test térbeliségét is kell tudni ábrázolni. Ha hozol azon az oldalon is valamennyi minimális formát, az nem fogja elvenni azt az erőt, ami ahhoz kell, hogy ez a fény és árnyék, a személyiség kettőssége, vagy a hangulatunk kettősége ábrázolásra kerüljön, de mégis ez a dolog helyre kerülne. A gondolat jó, ugyanakkor az is egy érdekes kérdés, hogy mit akarunk közvetíteni ezzel a nagyon zaklatott formával, ami a háttérben van, a tapéta ritmusával, ami nem baj, de talán az lenne az izgalmas, ha meg akarom tartani ezt a nagyon kontrasztos előteret, hogy a hátteret nem engedem ennyire bebukni. A háttér is ugyanúgy viselkedik, mint az előtér, ettől nekem ez egy rosszul világított fotóvá válik és nem koncepcióvá. Ezen kellene elgondolkodni. Erre én most mindenféleképpen adnék neked egy csillagot, mert megcsináltad az ismétlés, de dolgozzunk még ezzel, légy szíves. Várnék még egy ismétlést, vagy egy továbblépést. (hegyi)
értékelés:

Csendélet

Csendélet

Kellett volna még fény a rózsára? Mondjuk adni nem tudtam volna neki többet, mert ez is derítőlapos már, maximum a képre mondani, hogy ez így nem jó. De akárhányszor lejöttem a lépcsőn, és megpillantottam ezt a látványt, az mindig felhívás volt egy keringőre.

Azt mondom, hogy várjunk még ezzel a dologgal, mert jó lenne, ha a világítás és a kompozíció elsajátításában stabil lennél, mert ez a két dolog elengedhetetlen a csendélethez. Az egy jó kiindulási alap, hogy van egy vázában egy virág, de a kiindulási alapból el kell jutni oda, hogy ez olyan esztétikai minőséget kapjon, ami megkérdőjelezhetetlen, vagy legalábbis a néző számára evidens és magától értetődő. Ráadásul, ha valamit ilyen szűkre vágunk, mint most ezt itt, akkor az dokumentációvá válik, és ha a térrel nem kezdünk el játszani, akkor ez nem fog működni. Ami izgalmas a képben, az számomra a tükröződés, ami a vázán létrejön. Ha ezzel kezdenél el foglalkozni, akkor lehet, hogy felfedezznél valamilyen kis mikro világot, és az ebben a formában is működhet akár. Ha a kérdésedre válaszolok, amit feltettél, az pedig az, hogy igen, kellett volna még fény. Nem tudom, hogy a fényképezőgéped mire képes, mert szükséges lenne valamilyen állványra rögzíteni a gépet, ez csendéletnél szinte elengedhetetlen, és akkor hosszabbat lehet exponálni. Ugyanis, ha a záridő hosszabb, akkor kevesebb fényből is lehet dolgozni. Várnám a munkáidat, és szeretném a reakcióidat is megkapni. (hegyi)