Feladatmegoldás

Azon gondolkodtam, hogy mi lenne a célravezető, hiszen az első feltöltött önportrédról beszélünk, és arra jutottam, hogy az őszintesége miatt a képet elfogadom leckemegoldásnak, de kérek egy ismétlést is. A környezet nagyon hatásos, azt én megtartanám. Két dolgon kellene javítani az új képnél. Az egyik, hogy a figurát úgy érdemes elhelyezni, hogy ne szoruljon ennyire szélre, mert kell levegő neki, tér, felület. A másik a tónusterjedelem. Nem tudom, milyen környezetben dolgozol az utómunkát illetően, érdemes törekedni arra, hogy kalibrálva legyen a monitor, hogy ne csapd be magad a tónusokkal, ugyanis most annyira szürke az egész középtónus, hogy az arc szinte értelmezhetetlen lesz, egy nagy flekk marad csak belőle, a ráncok, a hús, a csontozat jellege elveszik. Várom az ismétlést. (hegyi)
értékelés:

A formaérzékenységed példás, a tónusokkal viszont nem első eset, hogy úgy érzem, nagyon liberálisan bánsz, hagysz bebukni itt például olyan részeket, amik kellenének, ahhoz, hogy az a finomság, ami fenn megvan, lenn is meglegyen. Nem kell simára vasalni, de azért ennél több részletet kell hagyni, ez nem egy dogmafilm sivár végkifejlete akar lenni, Viki, ideje van annak, hogy az ember egy sajtá viszonyrendszert alakítson ki akár a színek használatával, de én úgy vélem, hogy ennek nem szabad mindent mindig felülírni. Lehet ebből olyat kérni, amin megvannak azok az alsó-közép tónusok is rendben? (hegyi)

Dani, tudod, hogy minden tiszteletem az őrületedé, és az utcaművészet is a kedvencem, de ez most nekem kevés a boldogsághoz. Nem tudom, hogy állsz, van-e kamerád, de tőlem akár festékszóróval is megoldhatod a leckéket, csak érezzem, hogy van közünk hozzá, hogy nem mellébeszélés folyik, hanem valóban a feladatra koncentrálsz. Fekete bárány, beatrice, fehér bárány, szürke élet, szprézek, mert kifújt belőlem a lélek, félek. Élek. Ja. (hegyi)

Amikor Viki Demeter hozzájárulását kérte, hogy filmben használhassa a hanganyagát, nem gondoltam volna, hogy egy ilyen összeszedett munka jön létre és szeretnék gratulálni, mert azt gondolom, hogy nem csak arról van szó, hogy a felszínen egy szöveges gondolatsor képi megvalósítása folyik, miközben ez is épp elég lenne, de az alkotó tisztelettel viseltetik a szöveg iránt, és nem utolsó szempontként képes az öniróniára. Azon lehet vitatkozni, hogy az egyes beállítások mennyire sikerültek jól, én viszont arra hívnám fel a figyelmet, hogy bizony azokat a képeket meg kellett csinálni, és akkor se sok kötözködni valóm lenne, ha csak mint csendéletek lettek volna beküldve az egyes snittek. Jó a drapériák használata, jól vázolta fel a problémát Viki, és abszolút beavatottnak érezhetjük magunkat egy fotográfusi gondolkodásmódba, werkfilmes eszközökkel, de mégis esztétikusan. Arra sarkallnám Vikit, hogy ha van kedve, egy-egy fontosabb leckéről készíthetne ilyen videót, érdekes lenne egy ilyen gyűjtés. Köszönet, de ezzel nem úsztad meg a csendélet leckét, azt azért fotóban még meg kell csinálni. (hegyi) 

Viki, az a helyzet, hogy a filmből kivett kocka filmből kivett kocka marad, a leggondosabb válogatás ellenére is nehéz kompozícióban tartani. Mert hogy ami működik folyamatként, kimerevítve felerősödnek a hibái is. Itt most húz balra az egész, és ezt vagy úgy küszöbölöd ki, hogy adsz még oldalra fehéret, vagy úgy, hogy máshová teszed a körtét. Akár át a fehérbe. Azt viszont előnynek könyvelem el, hogy a könyvet megmozgattad a háttérrel ezzel a textil elhelyezéssel, ez dicséretes. Szóval hajrá, tessen nyugiban csinálni egy csendéletet is. (hegyi)
értékelés:

Köszönöm a javítást, örülök annak, hogy sikerült átadnom, mire is gondoltam az előző képkivágat kapcsán, jól megoldottad a feladatot és nem csak a vágás, de az utómunka, úgymond a labor is jobb lett sokkal az előzőnél. Érdemes a fekete-fehér portrénál megkeresni azt a tónust, ami a bőrt jellemzi, nyilván a saját ízlés mellett, ez egy gazdag tónussáv kell legyen, amiben szerepet kapnak a fények és árnyékok, és ad egy jó kis - nem jut jobb szó rá eszembe - olajos, tömött érzetet, strukturált és határozott. A színes konverziónál legtöbb esetben ugyanis épp a bőrtónusok azok, amik ki szoktak lapulni, koszossá, szürkévé válni, itt ezt jól korrigáltad. (hegyi)
értékelés:

Kedves Krisztina, ha beleszámítom, hogy mobillal készült a kép, amin nehezebb a komponálás is és a beállítások lehetőségeiben sem bővelkedik általában, akkor én ezt egy jó megoldásnak gondolom. Lehetne picit kevesebb az égből és több a kép előteréből, körülbelül egy ujjnyi amit lefelé kellett volna dönteni a gépen, ugyanis az ég csak díszítés, a lényeg az a sziluettes kikötői rész, a csillanások a tetőn, úton, itt-ott. Vonzza a szemet az ég és a nap, de a fotósnak nem szabad lemondani a komponálás erejéről emiatt. Mégis 3 csillag, mert atmoszférája van a képnek. (hegyi)
értékelés: