Feladatmegoldás

hajnal

hajnal

Bara, ez egy kitüntetett pillanat, szuper tónusokkal, nagyon szerethető, de azt nem értem, miért maradt a dolog ferde. Oké, a járda a hidakon egy picit mindig ferde, de itt most a torony is az, egy leheletnyit balra dől minden. Ha a fickó a korláthoz közelebb van, ezt még talán ki is egyensúlyozhatja, de így most ez nem kerek. A helyszínen nem biztos, hogy ezt az ember egyből észreveszi, de a képszerkesztőben lehet segédvonalakat használni ahhoz, hogy a függőlegesek rendben legyenek. Ez a kép belső értékéből nem von le semmit, de érdemes korrigálni publikálás előtt. (hegyi)

uzsonna

uzsonna

Nagyon jó a sztorija a képnek, a randa kutya, a gyorsebédelő fiatal, a mezítláb, a háttérben a turisták, de a legjobban annak örülök, hogy végre valaki le mer guggolni a képért, oda, ahol a sztori megtörténik és ettől lesz igazán bensőséges a hangulat. Köszönöm Barának ezt a munkát, mert sokféle történetet el tud indítani a néző fejében, akár egy utcazenészét, akár egy koldusét vagy egy világcsavargóét. (hegyi)

Historia FeminaHistoria Femina

A Madamme BonBon bemutatja – Historia Femina, Vedres Ági fotókiállítása. A női gender bemutatása a művész privát életén keresztül, mely szándéka szerint a női lét nehézségeit, problémáit, szerethető és sokszínű formáját mutatná be a magyarországi, azon túlmenően a fővárosi léten belül. A kritikai gondolkodás különbségeit is kívánja elemezni a fotográfiákon keresztül, mely szorosan kapcsolódik a szocio-kulturális vizuális kontextusokhoz. Egyfajta „nőtörténet”, mely antropológiai, szociológia és a pszichológia tudományterületeit is átöleli, a nőkép, női fikció és az archaikus kapcsolat bemutatásán keresztül.

Megnyitó: 2014. november 8. 19 óra.
Megnyitja: Kincses Károly fotómuzeológus
Kurátor: Kovács Kristóf
Helyszín: Telep Művészeti Galéria (1075 Budapest, Madách Imre út 8.)
Nyitva: 2014. november 22-ig hétfőtől péntekig 12-24 óráig, szombaton 16-24 óráig

Almás csendélet

Almás csendélet

Dinamikus fényviszonyokat örökített meg Demeter ezzel a képpel, miközben az alma formái ezt egyensúlyba hozzák, mint valami ékszer, korona, olyan hatású mindaz, ami létrejön. Azt azért hozzá szeretném tenni, hogy egy kicsivel nagyobb aktivitást várok tőletek, mert hogy azt gondolom, hogy az, hogy Demeter feltölti legújabb képeit hozzánk, az nem csak megtisztelő a Látszótérnek, de tanulságos is lehet, ő pedig erejéhez mérten válaszol is, ha van kérdés. (hegyi)

Bobby

Bobby

Aki ismer, az tudja, hogy a kutyák nem állnak éppen közel hozzám, tehát a cukiság ebben az esetben nálam fokozottan kizárt dolog. Jelen voltam a fénykép készítésénél, Demeter régóta készült arra, hogy Bobbyról egy portrét készítsen, és én az gondolom, hogy miközben ez egy pofonegyszerű képnek tűnik, de benne van mindaz a koncentráltság, amitől azt gondolom, hogy ez a kép többről szól, mint egy kutya portréjáról, benne van a kettejük kapcsolata is. Az esendőség, az öregség és a betegség mellett a gondoskodási vágy és szeretet. Érdekes volt hogy Demetert kérdeztem, levegyem-e fotózás előtt a kutyáról a gallért, amire egyszerűen azt válaszolta hogy nem, így szeretném megörökíteni a kutyát. Utólag persze már értem, hiszen ez a forma nemcsak primer módon a betegséget ábrázolja, hanem kijelöli a helyet is, körberajzolja, fókuszba helyezi a fejet. Általában azt szoktam mondani, hogy menjünk le arra a szintre, ahol a kisgyermek vagy a házikedvenc van, mert fentről lefelé az alávetettség érzetét keltjük. Ugyanakkor ennél a képnél kivételt erősítő szabályként láthatjuk, hogy épp a kamera nézőpontjának megválasztása lesz az, ami kettejük kapcsolatán kívül a kutya sorsát is megörökíti. (hegyi)

Egy templom

Egy templom

Nem igazán tudtam címet találni, meg talán alul rossz, hogy csak ennyi fért bele, de a hangulata tetszik nekem, aztán, hátha nem vagyok egyedül vele. Meg már rég küldtem be képet is, így ezzel jelezném, hogy itt vagyok ám.

Ez nagyon mesei kép, ha lenne csillag, hármat kapna, mert annyira behúz a történet, kiváló a színjátéka és az, ahogy a tónusokkal együttműködve ezek a színek kijelölik, ráerősítenek arra, hogy mi a főszerep, és ízléssel van a dolog tálalva. Kérdezted az alját - lehet, hogy megleplek, de én még vágnék egy picit alul, a piros járókelő talpáig kb. (hegyi)

Összhang

Összhang

Jó ez a páros kép, és épp kellően zavarod össze a nézőt ahhoz, hogy ne első blikkre jöjjön le, hogy mit is lát, kié melyik láb, hány láb a négy láb és a többi. Ehhez jó segítség a háttérnek használt macskakő is, de egy ívnyivel kevesebb több lenne, főképp hogy akkor az a hiány, ami a képhatárnál látszik, nem zavarna be. (hegyi)

Humanoid

Humanoid

Az életemben nekem is voltak ilyen drámai pillanatok, amikor úgy érzi az ember, hogy nincs az a centi, ami elég hosszú lenne, hogy kiszámolja, mennyit kell még kibírni. Vannak persze olyanok is, akik a felújításban, átépítésben, festésben valami örömet találnak, hát, a fee tudja, nekem ez kevéssé sikerül, meg is fogadtam, hogy csak a testemen át jöhet ide szakember. A kép tetszik, bár a felidézett élmény nem pozitív, jó az, ahogy a meló utáni esti pihenést mutatja, gyerek tévézik, kutya élvezi a bujkálást, szóval szinte minden oké, talán csak a tévé és fal közti nejlon nélküli rész az, ami így most elviszi a figyelmem. De frappáns, jó megoldás. (hegyi)

Cím nélkül

Cím nélkül

Nyáron történt, egyik reggel... apa a mólón horgászott már hajnal óta.

Jönnek ezek az endékások a nyaralóba, hozzák a kölköket, finnyásak ám, nem eszik meg a pontyot, mert zsíros, de a lángosért meg vannak esve, szétdúlják a nyaralót, minden tiszta sár és homok, még a lepedő is, de ezek még az esőben is kimennek a partra, a mosatlan meg napok óta áll a mosogatóban, mondta is a Margit, hogy ő már csak hollandokat fogad, mert zimmer frei ide vagy oda, azért a Béla se húsz éves már, hogy aztán egy hétig szellőztesse a szagot, mert ezek olyanok, hogy még a végén leégetnek valamit, nem is tudom, hogy bírom ki nyár végéig velük. Ja, jó kis orwo hangulata van, nem zavar a szín, minden oké, anya, a két kölök, van fílingje. Hát kicsit szeleburdi, de így szeressük. (hegyi)

Vihar előtti fürdőzők a Balatonnál

Vihar előtti fürdőzők a Balatonnál

Nézegettem a fotóimat és (hát) ugye konkrétan a tájképeket... ugyan ki tudja, hogy miért választottam pont ezt? De pont ezt választottam. A nyarat idézi, s benne a meleg levegőt átitató esős víz ízét és illatát. Ahogy látjuk messze azt, ami még nem ért ide, nem jött meg, csak távolról tűnik úgy, mintha közelítene. És mit tehetünk mi? Semmit, a természet nagy, öntörvényű és mi az Ő öntörvényei szerint élünk. Olykor csodáljuk, máskor rettegünk mert fenyeget életet, ingót és ingóságot. A legnagyobb vihar is gyönyörű távolról. Fürdőzhetsz, tévét nézhetsz közben... addig, amíg el nem ér. Gyönyörködhetsz... lásd.

Nyilván pontosan tudod, hogy a főszereplő a fiú a kitekert karjával, ő viszi a vállain a sztorit, de minden apróság, ami a képen van, alá tud dolgozni az ő keze alá, mindenkinek megvannak a maga indítékai, és mint egy jó krimiben, mi, a nézők már tudjuk, hogy de hát jön a drámai kifejlet, ők meg mégis, mintha minderről nem vennének tudomást, csak sodródnak a sorsukkal a maguk viharában tudatlanul. Ez a kép nekem ettől jó. Ha lehet kritikám, az az utómunkával van, mégpedig a bal oldalon a két figurával és a köröttük lévő kékekkel, nekem az egy értéknyivel sötétebb a kelleténél, ott a víz is, a part is, az ég is, megnéztem, elbírná, szerintem kívánná azt, hogy egy fokkal visszább legyen hozva, de ez nem von le a kép értékéből és a nagyon jó formaérzékkel rendezett kompozícióból. Köszönet! (hegyi)

Negatív falrészlet elforgatva

Negatív falrészlet elforgatva

Körülbelül huszonharmadszor nézem a képet és még mindig nem állt össze, nem jött az 'aha' érzés, hogy megvan, mi merről meddig hány méter. Ez nem lenne baj, ha a kompozíció kiadná. De valahogy az se áll össze. Nem tudok mit mondani. (hegyi)

Vágyálom

Vágyálom

Na, ezzel sokkal jobban egyet tudok érteni, mert nem láp át egy határt a dolog. Tudod mi húzza vissza? A nő szeme. Az tart meg, mert amúgy ha az nem ilyen jó, akkor a pasi vágya sok lenne. Ha jól értem, akkor ez arról szól, hogy a férfi fantáziál, és a nő megjelenése nem a valóságot akarja mutatni, hanem ami a fejében épp lejátszódik, hogy a vágy tárgya képzeletben megjelenik és megérinti. Ez jó gondolat. A vágás az például, ami ezt egyértelművé tenné, azaz a nő keze most vágva van, és bizonytalan hogy simogat vagy húz magához, és az is lehet, hogy jobban el kellene a szájat takarni, hogy a szemek még hangsúlyosabbak legyenek. Ami bizonytalanná tesz, hogy ha nem a konkrét helyzet, hanem az álom a lényeg, akkor mi az, ami álomszerűvé tehetné, mi erősíthetne erre. És azt gondolom, hogy lehet ez drapéria, lehet a tónus, hogy a férfi legyen a konkrétabb, a nő meg álomszerűbb, nem tudom, ezt még ki kell gondolni. De ez az irány valóban inkább akt, mint az előző bugyis. Ha, akkor ahogy itt, úgy kell belül maradni a határon. (hegyi)

Szerelem

Szerelem

Zoli, ezzel a képpel van sok problémám. Az a dilemmám, hogy akt felől közelítsem, vagy felejtsem el, hogy akt akart lenni... hogy örüljek a bátorságnak, vagy hogy kérjem számon azt, amit az akt jelent... nem tudom, bajban vagyok az elemzéssel. Elvenni nem akarom a kedved, de azt gondolom, hogy korai az aktfotózás, és - bocsánat, de Demetert idézem: ő azt mondta az aktról, hogy ez neki fiatalon nem ment, mert amíg vágyott a modellre, addig nem tudott koncentrálni, aztán hogy megvolt, utána meg már nem érdekelte az akt. Tehát lehet, hogy aktus után kellene próbálkozni, amikor a primer vágy nem befolyásolja az esztétikát.

Az akt elvonatkoztatás. Nem fér bele a bugyi, mert az akt nem szexkép, nem lehet célja a vágykeltés. Ez így primer, nincs benne az az általános érték, vagy gondolat, ami formaiság és esztétika felől közelítene. Aztán a bugyin kívül probléma a durva gesztus is. Igen, szépek a karon a fények, nagyon attraktív ahogy az inak feszülnek, ezzel nincs baj. De a nő seggébe markolás az a dugás asszociációja, hogy ne mondjam, az erőszaké, ahol a nő tárgy, objektum. És azt mondom, ez is megfotózható, számtalan példa van rá, hogy az alávetettség, a kiszolgáltatott helyzet kerül a képre, de az meg szinte dokumentum, nem szépelgés.

Két út van az aktban körülbelül. Az egyik a klasszikus vonal, ami torzókkal, részletekkel operál, ami szépséget keres, formaiságot, a testet mint képes beszéd emelkedett érzelem és gondolat kifejezésére használja modellként. A másik a tárgyiasabb, konkrétabb, ösztöni út. De egyiknél sem szerepel az esetek nagy százalékában ruha, mert a ruha félrevisz, lehúz, tárgy, objektum. Lehet drapéria, függöny, lepedő, de nincs gatya, bugyi, ékszer és semmi csingilingi, mert az a szoftpornó, átbillen. Aztán van a szociografikus megközelítés, ami a nők helyzetével, prostitúcióval, vagy a kapcsolatok valós problémáival foglalkozik, ott viszont van környezet, van terep, ahol a dolgok történnek, viszonyrendszer. Szóval Zoli, beszéljünk erről, én nem mondom, hogy ne csinálj aktot, de a megközelítésen változtatnod kell, elsősorban fejben. (hegyi)

Rácsodálkozás

Rácsodálkozás

Bercel apuval. Ez már a fotózás vége felé volt. Kicsit nyűgősek voltunk :) Anyu adott enni, de igazából már elfáradtunk :) A soft-box viszont ennek ellenére még mindig nagyon érdekes és tetszetős :) Két hiszti között azért mindig rácsodákozott a nagy villanó valamire. Ami amúgy nagyon tetszett neki.

Megint a képkivágat. Balra és fenn sok, jobbra és alul kevés. Amíg ezek nem idegződnek be, addig ne add fel, gyakorold, gyakorold, mert úgy látom, ez témafüggetlenül előjön. A másik kérdés az utómunkáé. Kell retusálni. Olyan nincs, hogy nem. A csillanások az ajkakon túl sok, a nyelvnél is, szóval ezeket meg kell fontolni hogy kellenek-e vagy sem, ha kiveszed - ahogy Demeter mondaná - lenyugtatod a képet vele, tehát a folthatások zaklatottságát hozod helyre. A pillanat jó, a gesztusok jók, szóval rajtad a sor, ahogy pár képeddel ezelőtt írtam, el kéne dönteni az irányt és arra ráfeküdni. (hegyi)