Feladatmegoldás

Pimasz kép, benne van az erő, a játék, de több, mint sima játszásdiból grimaszkodás, mert ha nem mozgatod be így, akkor ez nem működik, mindenképp izgalmas az, amit mutatsz. Egy ujjnyit jobbról vágnék, mert ott a fotel melletti rész már egy új ritmus, ami nem lenne baj, ha azt akarod ábrázolni, hogy valaki hiányzik, de akkor oda még kéne tér, így a hiány nem erős, nem jelentős, szóval az is lehetne egy megfejtés, ha azt akarod mutatni, de akkor oda kell a hangsúlyt is tenni a komponálásnál. (hegyi)

Üdvözlünk a Látszótéren, örülök, hogy ránk találtál - és egyből egy feladvánnyal jelentkezel, találjuk ki, midet látjuk a képen. Ez jó, talán még jobbról lehetne vágni, és még erősebb lehetne a kompozíció. Talán meg lehet egy kézfejjel még vadítani. Ötletes, hogy van a tetkónak egy verbális üzenete is, szóval várjuk a folytatást! (hegyi)

A sztorid zseniális. A beállítással nem vagyok kibékülve. Ha innen, akkor a lányból kevesebb is elég lenne, a nagyiból viszont több, mert ahhoz távol vagyunk, hogy csak egy kar elég legyen. Vagy közelebb menni, és akkor a két kéz lenne a téma. te tudod, melyik érdekel, de határozottnak kellene lenni, mert a néződ te vezeted, nem maradhat válaszúton. Nagyon szeretni való a történet, vagány a nagyi! (hegyi)

Lehet, hogy amikor fotózol, jobb, ha nincs szemüveged. Monet látott hasonlóan a szembetegsége miatt, és ábrázolta a világot talán emiatt is egy ködös, szürreális mesébe hajló módon, félt is az operációtól, hogy ha megjavul a szeme, elveszik tőle ezt a látásmódot. Persze ez a mobil hátránya is, hogy nem lehetnek színek, mert akkor beindul a csúnya képzaj, értem, picit hiányolom a színeket, de hát elfogadom így is, bár ettől ízlésemnek túl tömör lett az előtér. Az lenne a lényeg, hogy ezt a dolgot megtaláld úgy, hogy később is alkalmazni tudd, ne csak egyszeri legyen a felvillanás. (hegyi)

Van ebben egy kis Entoni Hopkinszos feeling, ami jó, szóval alapvetően nem volna bajom, ha érteném, miért estél ki a keretből? Pontosítok. Miért így estél ki? Mert a forma elhelyezésével nincs bajom, jó helyen van a fej, ad neki feszültséget, de a fény, a világítás az, ami így most nem pontos. Kevésbé a homlok a fontos, mint az arc, viszont ha már ez a terv, hogy kibillenünk a nyugalomból, akkor ahol a képhatár jön, ott már feketére ki kéne futni, hogy ne vágj bele magadba, hanem billenjen csak. Ismétlés? (hegyi)

Az van, hogy ugye ezt beküldted pályázatra is, ott már kapott elemzést, de talán érdemes még erről beszélni, hogy mi az, ami a tény és ami ábrázolva van, és mi az, ami miatt ez mégsem tud elrugaszkodni a valóságtól ahhoz, hogy érzelmileg is eljussunk a relaxig. A megfigyelés pontos, a nő valóban relaxál. A kérdés az, hogy ez elég-e a boldogsághoz, azaz képileg megoldja-e az üzenetet. Nyilván primer módon igen, hiszen ott a nő, az ejtett áll, a karok, szóval igen, sőt, még a pad is ehhez társul a hullámaival. De mégsem tudok nyugalmat lelni a képpel, inkább mosolygok rajta. Persze, ez is fontos, de én mégis azt hiszem, hogy ha megtalálod azt a pontot, ahonnan ez működne, akkor vele és nem rajta mosolyognánk. Tegyük fel a kérdést, ha egy papírra kellene felskiccelni a szitut, hogy csinálnánk? Biztos, hogy oldalról? Mi az, amit meghagynánk, mekkora teret, milyen tárgyakat? Mert hogy talán ez az, ami választ ad arra, hogy mi lenne az optimális fotóilag is. (hegyi)