Tre Cime di Lavaredo, Dolomitok.
Tre Cime
Írod, hogy ez egy éppen csak sikerült fotó. Megsúgok valamit, Gábor, a fotók ha sikerülnek, mind éppen csak sikerül, mert ez az éppen csak éppen elég. Ki van ez patikamérlegen dekázva akkor is, ha éppen csak. Szóval most már biztos, hogy ez neked nagyon megy, éjjel kettőkor felébresztve is. Jöhetnek 2015-ben a portrék. :) (hegyi)
Firka
mert szeretem levadászni a komplementer színpárokat.
A szín egy dolog, pompás, de persze veszélyes is, mert elcsábít, de az, amit formailag érzel, az nagyon saját, nagyon a tiéd. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy ne lenne a szín is fontos, de csínján bánj vele, mert a két üzenetsáv konkurálhat egymással, és ha túl sokat teszel a szín szépségére, elveszítheted a drámát a formában. Mondom, csábító így, de próbáld meg 20%-kal visszavenni a szaturációt, kíváncsi vagyok, mit gondolsz róla. A zizgő madarak fantasztikusak, ha megvan, hogy hogy csináltad, mikor, hol, érdemes ezt állványról is kipróbálni, hogy a bemozdulás ne dolgozzon ellened. (hegyi)
Lukrécia és Homer
Lakásban. Bemutatkozó képem. Nikon D80 + nikkor 50mm f1:1,8D, F3,2 1/30s iso500,auto wb, időzítő+távirányító+állvány.
Üdv a Látszótéren, bocs az elemzés késésért. Jó ez a pocak, talán lenn még kéne, hogy a fogak meglegyenek, és a keretezést én nem tenném, mert imitál valamit, ami digitálisan csak egy játék, nem pótolja és nem is hozza azt az élményt, amit a valódi keret és valódi paszpartu ad. Ha biztos vagy a döntésedben a vágásokat illetően, figyeld meg, nem fogod szükségét érezni a keretnek. Hajrá, hangulatos megoldás, vidám és kedves, szóval várjuk a folytatást. (hegyi)
Vágatlan ebéd
Itt van a nyers, vágatlan verzió. Tényleg lehet, hogy jobb, itt nagyobb hangsúlyt kap a szék is, mondjuk azért jobbról meg fentről csak kéne vágni kicsit. Az előzmény.
Az van, hogy ez is esetleges a vágásokat illetően, formák vannak ad hoc jelleggel szétszakítva, de legalább a dolog értelmezése könnyebb, ki kivel van, mit csinálnak és hol. Meggyőződésem Ágnes, hogy az idő, amit ráfordítasz egy képre, meghálálja önmagát, és mindig azok a képeid a legjobbak, amikre vagy a készítésnél, vagy az előkészítési gondolati fázisban hagytál magadnak időt. Tudom, hogy ez kurva nehéz, de akkor, amikor fotózol, akkor te vagy a főnök, se isten, se ember nincs más, amíg nem érzed, hogy kész, addig minden más várhat. Na, ez a 2015-ös tanácsom. :) (hegyi)
Dunaújváros Eiffel-tornya
Én kedvelem ezt a képet, bár nekem a szarvasbogár jutott róla elsőre eszembe, de mindenképpen fontosnak gondolom, hogy az ember rögzítse azokat a meglátásait, amik túlmutatnak a szépség keresésén, amik formai játékokat hordoznak, mert azt gondolom, hogy a formaérzékenység az egyik alap dolog a fotóban ahhoz, hogy később bármi téma esetén a kép több legyen a puszta ábrázolásnál. Ezért is szeretem ezt a képet, mert olyan mögöttes tartalma van, amit az, aki ott van a helyszínen nem biztos, hogy meg tud fogalmazni, csak érez, hogy valamiért jó ott lenni, valamiért leköti, marasztalja a hely, és ez egyfajta megfejtése ennek. Én nem boncolom, hogy miért nem tökéletes a tükrözés, mert hogy azt gondolom, hogy a világ addig érdekes, amíg van benne játék, más szóval hiba. (hegyi)
Lu(c)ky önportré a Duna-parton
Nyílt tekintet, kedves portré, jó alapnak, még akkor is, ha a technika most nagyon lekockázta a képet, gondolom telefonos kép - de ez még a kezdet. Bemutatkozásnak tökéletes. Én szeretném, ha többet ismerhetnénk rólat, tőled, ami azt is jelenti, hogy ez a kép azt mutatja jobban, amit gondolunk, hogy rólunk szeretnének látni. Gyakorta gondolja azt az ember, hogy vidámnak kell lenni, mosoly kell, mert annyi a baj, hogy legalább mi ne tetézzük, hogy a vidámság vagy jó kedély az, ami jó képet ad rólunk, problémamenteset. És ez sokszor igaz is, de az önarckép az nem csak erről szól. Az önarckép helyzetjelentés is, önismeret is, szóval hajrá, várom a folytatást! (hegyi)
Martonvásár
Beszélgettünk arról, hogy neked még nem a kedvenced az önportrézás, nem véletlenül írtam, hogy még, mert remélem, hogy ez változni fog idővel. Ugyanis ez nem csak a bemutatkozás, de az önmegismerés is, és szerintem ez fontos dolog. Ez egy nagyon jó megoldás, egy széles hát, egy megbízható ember, egy olyan valaki, akire támaszkodni lehet, miközben jó a készenlétben levés ábrázolása is a két kézzel. Jó a tömegelhelyezése is, szóval én azt mondom, várnám a munkáid, önmagadról is. (hegyi)
Fent, hegyen...
Csend volt, érezni lehetett a friss hó illatát a levegőben és mi ültünk a síliften a léceinkkel, botjainkkal, síkabátban, sídzsekiben csokit majszolva. Vártuk, hogy megkérkezzünk Á-ból B-be azon az irdatlan nagy és magas hegyen. (Tauplitz, Ausztria 2010)
Nagyon szépek a fények, ettől nagyon érdekesek a lesiklók nyomai is a hóban. Én jobban örülnék, ha fenn az a bigyó már nem került volna a képre, megnéztem, vágható lenne fenn az a fél centi és akkor egy konkrétabb és zavartalanabb kompozícióban lenne részünk. Mindenképp gratulálok, mert abszolút jó megfigyelés. (hegyi)
A mi Mircink
Zsoltnak gondoltam hogy bemutatom a házunknál ragadt másik cicánkat, aki csak úgy megjelent az életünkben, aztán olykor el-eltűnt, és lényegében nem engedte magát sosem fotózni, itt most különösen kegyes volt, elköltözésünk előtt készítettem róla, talán megérezte. Amúgy jól van, valójában egy szomszéd-szomszéd cica.
Megható kép. Hogy fáradt vagy álmos, vagy mi van, nem tudom, de mindenképpen olyan erős emléknyom, ami keretben is megállná a helyét a falon. Egy pici gondolat, hogy balról a bajusz mellől már vágható lenne, hogy ha a lábnál feszes, ott is legyen az, de ennyi, ez így jó, tónusaiban is erős, határozott, de mégsem tolakodó, nincs benne bravúr, csak egy nyugalmas megközelítés, amit szerintem az állat is érzett. (hegyi)
Hegytenger
Hogy ezt te mennyire érzed Gábor, el vagyok képedve. Vegytiszta festészet, amit művelsz, a legnemesebb értelemben mondom ezt, ezt a fotót én méteresben akarnám a falamra, ha lenne akkora falam, annyira finom, de mégis határozott, érzelmes, de nem érzelgős, pontos, de játékos és nem hagy kétséget afelől, hogy mennyire jól érzel. Erotikus, nagyon jó! (hegyi)
Udvar
Nem tudom, hogy a ferdeség és a bemozdulás mennyire zavaró. Van élesebben is, de nekem valahogy ez tetszik a fa miatt.
Nem zavaró semmi itt István, talán egy picit a te belső bizonytalanságod az, mert itt lenne az ideje, hogy egy fokkal magasabb lépcsőre állj, ugyanis ha az ember nagyon bizonytalan magában, akkor az rá tudja nyomni a bélyegét a munkáira, visszahat. Ez egy jó kép. És tök jól érzed a tömegelhelyezést is, a fénynek az a jobb oldali fa hibátlan ellenpontja. Szóval hajrá, hangulatos - nem mondom, hogy vidám, de nem is érfelvágós, csak olyan melankolikus, a nézőpontja pedig kifejezetten izgalmas. (hegyi)
Cultural Zone
Ez is még nyári kép a Szigetről, mégpedig a kulturális zónából, ahol mindenféle alternatív programok kapnak helyet, pl. operaelőadások, stb.
Ágnes, azt jól érezted meg, hogy ez a fémgubanc izgalmas képi elem lehet, még a háttér is jó lehetne, de mégsem sikerült képpé formálni a kompozíció által. Most van egy hátterünk, és van egy gombóc töredék, de a kettőnek nincs köze egymáshoz, nincs kohéziója. (hegyi)
Kiállítás Roham
Freisinger Balázs, Kucsera András, Marton Frigyes és Wahorn András szeretettel meghív minden embert a november 25-én (kedden) 20 órakor kezdődő közös kiállításuk megnyitójára a Roham Bárba (volt Metro Klub, Budapest, VII. kerület, Dohány u. 22).
Megnyitja: Marton Luca (basszusklarinét) és Wahorn András (elektronikus kíséret) Kedvsöröm röpkeddnek. Megtekinthető december 3-ig.
Finisszázs is lesz koncerttel, fellép a Tapasztalt Ecsetek (Orosz László – dob, Kopasz Tamás – gitár, Ulrich Gábor – ütősök, Szurcsik József – basszus, Chris Allan – billentyűk, Wahorn András – fúvósok)
Bükk, Tar-kő. Gyakran járok túrázni, szeretem a szép tájakat, ennek ellenére mindig keresem a Bükk másik arcát is, és örülök, ha egy megszokottól eltérő képet sikerült "találnom".
Magam sem választhattam volna jobb képet hónap képének, bár azt is meg kell mondjam, hogy nekem nincs semmi bajom a kompozícióval, tökéletesen egyensúlyozza a szikla, az ember, a fa azt a tömeget, ami a felhőrétegeknél érzékelhető. Egyetlen kritikai megjegyzésem van csak, mégpedig a kép felső képhatára, ott az íves felhő fölötti részt én már levágnám. Azt nem mondom hogy ez egy vidám kép, egészen álomszerű, arra hívnám fel a figyelmet, hogyha nem lenne az az ember a képen, egy szép, de érdektelen dekoráció lenne csak ez a fotográfia. Hát igen, ehhez kell egy ihletett pillanat és szerencse is. No meg rengeteg megfigyelés, és türelem. (hegyi)
Tata, tópart
Tata, tópart, szeptember, alkonyat. Olyan megszokott látvány itt az ég, a fák, a víz, a csónakok, a fű vízszintes sávja. Béke, nyugalom, viszonylagos állandóság. Ha nem töri meg ezeket a vízszintes sávokat a kisfiú alakja, talán nem is veszem elő a fényképezőgépet.
Minden oké, jó a komponálás, értek is mindent, szóval amit mondok, az utómunka ügy lesz, és abban is az emelt szint már, de el kell mondjam, hogy most úgy dolgoztál rá a tónusokra, hogy egy fokkal már világosabbra hoztad a figurát és a vizet, mint ami jó lenne, így olyan picit, mintha papírból lenne körbevágva kisollóval, ad az egésznek egy fura érzetet. Pedig talán nem is volt rá szükség, hogy ennyit módosíts, megállnak talán a lábán enélkül is. (hegyi)
Hozzászólások
Török József
2024. 06. 21. - 23:06
"Nagyon kúl ez az AI-muzsika...döbbenet. Mondhatnám, ijesztő." "-Menj el Madeirára, és a…
Török József
2024. 06. 21. - 22:37
"-Jóska tényleg meghatott a hangja alapján. -Meg, hát." "-Kétélű fegyver, hogy a hidat akkor…
Hamar Ramóna
2024. 06. 19. - 07:31
Kedves Ingrid! Részemről az öröm! ;)
Alexovics Ingrid
2024. 06. 18. - 22:27
Kedves Ramóna, örömmel használnám ezt a nagyszerű képet a holnapi rádióműsorom borítóképeként.…
Aureliano
2024. 06. 17. - 23:08
Boch: -jajj, igen, a szél. az durva, amikor levágod. én egyszer csináltam ilyet, de úgy néztem ki…