Feladatmegoldás

Bácsi és a macska

Vallettában. Egyikük sem akart rám nézni, direkt elfordították/lehunyták szemüket.

Azt hiszem, hogy arra kell tréningezd magad, hogy szabad fotóznod, vagy hogy hogyan szabad fotóznod közterületen, hogy mi ennek a trükkje. Kérdezz meg itt is embereket, kérjél segítséget, beszélgess erről, hogy ki hogyan csinálja, vagy hogyan veszi a bátorságot, mert ez nagyon fontos, és e nélkül nem fogsz tovább lépni. Ugyanis itt is egy lesifotót látunk. A képkivágás baromi szűk, ettől az egész zsúfolttá válik, nem tud ütni a poén. A bácsi elfordult, a cica jó, meg aranyos lenne. De nem döntöttük el, hogy most a bácsi, vagy a cica szempontjából nézzük, és a rendszám az, ami szemmagasságban van. Azt írod, hogy egyikük sem akart rád nézni. Nem véletlen az, hogy ha valaki nem akar a fotón kommunikálni veled, mert nem akar ezzel foglalkozni, nem akar rajta lenni a képen. Nem tudtad magadat érdekessé tenni, vagy nem tudtad felhívni magadra a figyelmet mondjuk úgy, hogy bolondozol, és akkor a bácsi azt mondja, hogy na, rámosolygok már erre a bolond lányra. Valaminek kell történni, érted? Ha direkt elfordítja a fejét, akkor az a kép nem lesz jó. Akkor azt nem kell megcsinálni. (hegyi)

Kislány és a koporsók

Vallettában, egy ház alsó részén láttam meg. Nagyon nagy fény volt kint, alig láttam be az ajtón, először nem is jöttem rá, hogy mik azok ott fent a polcokon, aztán tudatosult, így mentem közelebb, majdnem be az ajtón.

Van egy leirat a képhez, hogy ez egy talált helyzet a kiránduláson. A problémám az ezzel, hogy nem hoztad helyzetbe a kislányt. Túl szűkre van vágva. Magában ez a primér poén azért nem tud eléggé érvényesülni, vagyis azért marad primér, mert a környezetből keveset kapunk. Lehet akármennyire kicsi ez a bolt, annyira kicsi nem lehet, ha ennyi koporsó elfér benne, valami még biztos, hogy van benne a kislányon, és ezen a négy és fél koporsón kívül. Ha az enteriőrből még kapok, annak lehet egy hangulata. Ez így most rosszul van vágva, rossz helyről van exponálva. A másik, hogy fontos lenne az, hogy kezdj valamit a modelleddel. Vetesd magad észre! Előtte meg kell beszélned vele, hogy le fogod fotózni, és hát valamilyen közödnek kell legyen hozzá, mert nekünk rajtad keresztül lesz hozzá közünk. Most semmi közünk hozzá, mert ez egyszerűen egy lesifotó. (hegyi)

Hajóút

Ez egy 8 képes sorozat. Szerintem, ezt kellett volna egy kicsit hagyni ülepedni. Elhiszem, hogy ha már kint voltunk Máltán, akkor gyorsan meg kell mutatni mindenkinek, hogy milyen volt. Barátnők, kollégák várják ilyenkor a beszámolót, de én tojok erre, mert ha van egy fotós elképzelésem, akkor megpróbálom azt véghezvinni, és érlelni egy kicsit az anyagot. Itt most elég vegyes a felhozatal, vannak érdekes és jó meglátások, és vannak töltelék képek. Nem tudom, hogy mennyi képből válogattad ezt ki, nem tudom, hogy mennyi van még. Érdemes lenne majd ezt egyszer átgondolni. Az utómunkával is van problémám, mert túl van ez kontrasztolva, olyan fura, kemény az egész. Ettől az egészhez való viszonyom is furcsa lesz, mert ez a keménység nem a biztonságérzet, és nem a melegség, nem a puhaság érzete. Márpedig egy nyaralásnál ez egy elég fontos szempont. Az tónusokkal mindenütt van problémám. Az első képpel nincs gond, egy jó kezdés, lógnak a lábak a tetőn. Talán nem ártott volna valamit még adni a hajóból, egy kicsit hátrébb menni, változtatni az objektíven. Az sem mindegy, hogy mit látunk a háttérben, lehet, hogy kicsit korábban kellett volna exponálni ahhoz, hogy ez a sziget, vagy ahonnan elindultunk, több értelmet nyerjen. Az alapzat, az, ami a kép alján történik, onnan hiányolom azt, amit valamennyire megkapunk, hogy ott valami belóg, de az a valami nekem kevés, legalábbis az értelmezés szempontjából. A második kép egy tükröződéses játék, tulajdonképpen egy sorozatban ez is elfér, nincs ezzel semmi baj. Jók a labdák, Bandi is jól hozza a turista kelet-német rocker vonalat, úgyhogy ez egy elfogadható kép. A harmadik kép, ahol két valaki, talán gyerekek nézik a vizet, ez nekem túl sokat nem mond, persze, ilyen a víz, tiszta. És sokáig el lehet benne látni az aljáig, de hogy mi ott most mit látunk, hogy azok cápák, vagy algák, az nem derül ki. Én ezt simán kihagynám a sorozatból. A negyedik kép, egy motorcsónak jön, és megpróbál minket leelőzni, vagy kimenteni, vagy nem tudom, hogy mi történik, miközben ez a vascső elég rendesen odaver minket, de ahhoz meg kevés, hogy a környezethez kapcsoljon. Ezt nem érzem csúcspontnak. Az ötödik egy víz alatti, vagy kabinból készült kép, de nem tudom, hogy mi volt a cél, hogy a halak a lényeg, amik ott elvileg úszkálnak, vagy hogy a másik oldalon éppen gimnasztikáznak a nők, nem tudom értelmezni. És hát csálé az egész kép, elég fura. Aztán látunk egy vagy több embert a vízben, ha a nadrág színéből indulok ki, akkor lehet, hogy Bandi az. Utána kapunk egy számomra nehezen értelmezhető képet, mert túl sok az információ, van itt hegy, ablak, Ágnes, bent ülő néni, van víz, korlát, van itt minden, mint karácsonykor. Mindez jó ferdén. Nem tudok vele mit csinálni. És aztán van egy szubjektív ügy, egy tengerészek által biztos néven nevezhető csomó. Jó. Szóval, azt gondolom, hogy ha a cél az volt Máltán, hogy kikapcsolódjatok, remélem, hogy ezt a célt elértétek. Ez most képileg nem erős sorozat, nem érzem úgy, hogy ebben olyan sok lenne. Ez egy sorozatként semmiképpen nem állja meg nekem a helyét, egyes-egyes képeket ki lehetne ebből emelni. Érdemes lenne még ezt pihentetned, és újból átgondolnod. (hegyi)

Vallettai utcán

Furfangos ez a kép, mert olyan, mintha két világ találkozna. Van ez a kékes egészen elcseszett fehéregyensúlyú kép, és vannak a házfalak, amik, mintha egy ilyen vizenyős helyzetben úsznának, olyan a hatása. Jó ellenpontnak tartom ezt a két színt egymással, nem kérem számon a valóságot, fene tudja, hogy mit adna ki az egész, ha a fehér fehér lenne, és nem kék. Lehet, hogy túlságosan sárgák lennének a falak, nem tudom. Biztos van oka annak, hogy ebben a színtartományban hagytad, vagy erre toltad el, nem tudom, hogy mennyire tudatos döntés volt ez. Nyilván az sem kérhető számon, hogy miért van ott az üdítős flakon, tehát ne a valóságot cincáljuk, hanem magát a helyzetet. Az nem elvitatható, hogy hangulata van a képnek. Ami nekem a macskafotózásnál szempont, hogy két végérték van, amiben szerintem ezt jó tartani. Az egyik pl. ennél a bandukolós képnél, hogy te is úgymond beszállsz a bandába, leguggolsz a macska szintjére, vagy odatartod a fényképezőgépet, ha billenthető a hátlapja, és tudod kontrollálni azt, hogy mit csinálsz. A másik az, hogy test-, fejmagasságból készíted a képet. Mind a kettőnek más az üzenete. Itt most, ebben az esetben annak jobban örülnék, ha a macska szintjén lennénk, mert ez a bandukolás tényleg olyan, mintha na a kandúr most uralma alá vonná a várost. De mivel fentről nézzük őt, így megmaradunk a szemlélő, az illusztrálás szintjén. (hegyi)

Csendélet Gozoban

Azt sajnálom, hogy fenn ennyire leszorítottuk a macskát, semmi tér nem maradt, én még akár az első sor muskátlijait is feláldoznám cserébe egy kis szabadságért, égért. De a meglátás zseniális, szóval mindaz, amit mondok, mellékes abban az értelemben, hogy a képnek gíy is van hangulata, belső dinamikája és meséje. Csak nekem úgy jobb lenne. (hegyi)

Balaton fölött

Az van, hogy mindenki, aki repülőgépre ül és van nála képkészítő alkalmatosság, egyszer legalább kifotóz az ablakon, vannak, akik galád módon többször is, és megfelelő felszerelés híján a rövid utak adják, amit tudnak, de nagy variáció nincs, az élmény inkább a fedélzeten érezhető, képben ritkán maradandó. Ez úgy amúgy rendben van, amit ki lehet hozni, megvan, felhő, szárny, ablak, elhiszem, hogy a Balcsi is, hát, ez ennyit tud. (hegyi)

Újabb képeslap Máltáról

Megmondom a frankót, ha már képeslap, akkor ha ez ki van téve egy árusnál a másikkal, a naplementéseddel együtt, ezt nem választom ki, mert egyrészt a sok zöld nekem nem elég érdekes, a kompozíciója esetleges és hát lássuk be, nem nagyon hoz érzelmileg lázba, ellentétben azzal a másikkal, szóval ott nyertél, ez nem erős. (hegyi)

Beborulva

Azt gondolom, hogy ez a formai és tömegelhelyezés ez jól megoldott, még a fád, kékes tónusokat is értem, értékelem, hiszen ha köd, ha eső, ha nyomorult idő, akkor az ilyesmi. A vízszint nem tökéletes, de javítható, szóval összességében ez egy jó kép lett, köszönöm, érdemes lenne picit sűrűbben jelentkezned képekkel, hogy valahonnan valahová haladhassunk is. (hegyi)

Vallettai absztrakt

Bevallom, az ilyen absztrakciók nem tekerik le a fejem, inkább feladványok, mint fotográfiák, de ez egy jól megoldott dolog, még ha szívemhez nem is áll ez a témakör közel. Kötelező gyakorlat, lenézni magasból, megvolt, pipálható. (hegyi)

Pótlóbusz

Olvastam a kommenteket. Majdnem mindegy, hova kerül, de Istvánnak igaza van abban, hogy amit Balázs mondasz sztorit, egy bonyolult, képen nem látható dolog. Nincs a képen. Neked van meg, jó sztori, de a kép mást mesél. Vagy mást is. Jók a ritmusok, de ezek inkább ritmusok, formák, ez a lényege, ez jön át, a sztori alig, mivel nem is lényege a képnek a busz. Szóval a képnyelv egy fura dolog, mert primitívebb ösztönszinten működik, mint a beszélt, mesélt nyelv, ezért sok minden lemarad, vagy máshogy jön át, erősödik vagy gyengül, amikor képpé formálódik. Ezt érdemes és fontos próbálgatni, mert ha az ember a belső sztorira figyel, könnyen becsapja magát, hiszen az ember nem egy állóképet lát, hanem filmet, másodpercenként 50, vagy akár 100 kockával, ahogy az agy felfogni képes, ebből az elme kiragadhat egy pillanatot, de az soha nem az, ami a fotó pillanata, mert az elme pillanata máshogy sűrít, be tud csapni. (hegyi)

Egy

Nem tudtam megállni, hogy ne kommenteljek a képhez elemzés előtt, itt most csak összefoglalom a bajomat. Hogy mennyit pöcsölhettél a fél bajusz fél szakállal, azt csak az tudja, aki borotválkozott már, nem kis fájdalom lehet, vér és könnyek, főleg ha gyorsborotvád van. Nem éri meg. Mert képileg ez a gagyi, már meg ne bántódj, de mivel tudom rólad, hogy az írás mint műfaj a birtokodban van, így merem mondani ezt, mert hiszem, hogy érted és nem félre. Jé, kocka. Elveszett a g, pont, amikor kéne. Szóval Balázs ezt az utat gyorsan felejtsd el, mert szerencsére ez a humor heroldos megközelítés, szótagolva fotózás ez sose volt nagy divat, és az is kiment mára a fenébe, remélem. Ha nem így van, oka lenne, hogy felvágjam az ereimet. (hegyi)