Feladatmegoldás

Nagyon érdekes volt az a szituáció, ahogy a Demeterben ez a kép elkészítési láz beindult. Amikor közelről szemlélsz egy ilyen szituációt, akkor néha nem nagyon érted, hogy mi történik körülötted, hogy olyan normálisan elvagy nap közben, és egyszer csak Demeter teljesen felhorgad, hogy márpedig neki fotózhatnékja támadt. Több kép is készült többféle témában, de a központi figura mindig a pampafű volt. Az első nekifutás ennél a képnél színes volt. Ez a labda kék, a fű meg zöld, és érdekes volt a kék meg a zöld együtt, bevallom, én nem tartozom azok közé a divatdiktátorok közé, aki a kéket meg a zöldet javasolja együttviselésre például ruházatnál, szóval nekem testidegen volt, olyan riasztó, kényelmetlen, aztán amikor ebből elkészült a fekete-fehér verzió, akkor látszott, hogy ez a dolog a helyére került. Amire szeretném felhívni a figyelmet, az, hogy ez a kép talán a legegyszerűbben szól arról, hogy a környezetünkben lévő tárgyak mind-mind fotótémák lehetnek, de sosem a saját primer valóságukban. Egy fitneszlabda önmagában csak egy fitneszlabda, nem fontos szereplő, még azt is mondhatom, hogy mint tárgyfotó, elég közhelyes, mert egy gömb. De ez a gömbforma nagyon is jó szolgálatot tehet akkor, amikor valami áttételes üzenethez kerül felhasználásra. Parasztosabban fogalmazva: bolondnak nézheted azt az embert, aki egy fitneszlabdával rohangál a kertben, és összevont szemöldökkel nézi az ember, hogy ebből most hogyan lesz kép, ugyanakkor (és itt a lényeg) a szerző fejében ez már megvan. Ő már csak az aktuális helyzetet, pillanatot keresi, de ő tudta, hogy mit akar, hogy ez a robbanásszerű helyzet létrejöjjön, mert valószínűleg, bármilyen más impulzus ezt már beindította korábban. Ezt azért tartom fontosnak leszögezni itt most, hogy erre figyeljetek oda, és nagyon csodálom, hogy ennyire kevés hozzászólás jött, tulajdonképpen helyettetek szégyellem magam, mert Demeter „ingyér adja” nektek a tapasztalást, azt a lehetőséget, hogy lássátok, hogy hogyan történnek a dolgok egy Mesternél a képkészítésben. És hogy senkinél semmilyen kérdés nem merült föl, vagy senki nem mond erre semmit, az azért elgondolkodtató. (hegyi)

Értem én, hogy a fák nőhetnek ferdén is, meg a horizont is lehet ferde, de itt nekem ez olyan, hogy a két ferdeség valahogy nem hozza egymást egyenesbe, nem dekázza jól ki. Abban az esetben, ha a környezetből nem következik evidensen az, hogy mik voltak itt a valós viszonyok, akkor nekünk kell ezt önkényesen újra kineveznünk, berendeznünk. Igen, a kép jobb oldalán láthatóak függőlegesek, és az adhatna támpontot, de mégis az egész valahogy olyan, mintha el lenne tekeredve az egésznek a perspektívája. Azt hiszem, hogy az vezetne célra, hogy ha itt egy perspektíva korrekció történne. Drágább gépeknél ezt a hátfal döntésével meg lehet oldani, nekünk itt a digitális technikánál az adatik meg, hogy ezt az utómunkánál csináljuk meg. Azért lenne erre szükség, hogy ne érezzem azt, hogy ez ilyen kúpszerűen összeszűkül a fölső régió felé, mert ettől valahogy nem tudom magam elvonatkoztatni. A másik a tónusrend: mivel kalibráltuk a monitorodat, ebből kifolyólag nem nagyon tudom, hogy mi lehet az oka annak, hogy elég sok esetben bebukik a kép, amit csinálsz. Hogy ez most azért van vajon, mert fényes nappal csinálod a képkorrekciót, amikor a tükröződő kijelző miatt becsapod magad, vagy pedig eleve te magad akarod ilyenre, ezt nem tudom. Érdemes lenne ezt átgondolni, mert így most a részletek elvesznek. Annyira nem markáns a beszűrődő fény, hogy az magában elvigye ezt az egészet, a törtnet szép lenne azzal a bal oldali kis fénnyel, amire rávetül, de ehhez nem kellene a jobb oldalon a fa. Szóval valahogy ez most lötyög kompozícióban, és tónusában is, miközben maga a meglátás jó lenne, tehát, amit észrevettél, az fontos. (hegyi)

Az van, hogy ami történik a kerítéssel, az úttal, a szereplőddel meg a tájjal, az mind rendben van. Egyetlen dolog nincs rendben, hogy a kép szélén, az úton van valami, ami nem tudom micsoda. Lehet, hogy az egy sátor, vagy egy autó, vagy mi a fene, valami ott csillan is, meg van egy fekete nagy forma. Talán úgy kellett volna megállnod, hogy annak ne kelljen rajta lennie. Ha az nem volna, akkor az egésznek más üzenete lehetne, ez az üzenet jobban működne. (hegyi)

Ez egy szép, nagyon hangsúlyos és nagyon zenei kép. Van egy nagy vibrálása, vannak gyönyörű ívei. Nekem kicsit még lehetett volna forgatni is akár egy pár fokot az óramutató járásával megegyezően, hogy ez a felfele mutató ív még lendületesebb legyen. Viszont abszolút díjazom azt, hogy bátran használod a komponálásnál a képkivágatot, és bátran nyúlsz a tónusokhoz, nagyon szép. (hegyi)

Nem tudom micsoda az a Mordor, pedig kerestem a google térképen. Az a problémám, hogy miközben tónusrendjében ez egy nagyon szép kép, nem döntötted el, hogy mi az, ami téged igazán izgat ebben az egészben, és ezt, ha nem is ott az expozíciónál, de az utómunkánál mindenképpen meg kellett volna tenni. Most az a kis vízfolyás, ami a képek az értelme lehetne, jelentéktelenné válik attól, hogy az előterünk, és itt elől az a nagyobbik szikla ennyire világos maradt. Ott ez kilyukad. Valamennyit meg lehet ebből hagyni, de az biztos, hogy azt a nagy követ sötétebbre vettem volna. Takard le a kezeddel, és egyből elkezd működni a víz, egyből oda kezdek el koncentrálni. Úgyhogy az utómunkával még egy kicsit kellene játszani. (hegyi)

Érdekes ez a meglátás, ez a nézőpont, nekem nagyon tetszik. Kettő dolog van, amivel távolság keletkezik köztem és a tárgy között: az egyik az, hogy ezek a zöldek elmentek egy kékes tónusba, ebbe a türkizes világba. Nem vagyok benne biztos, hogy ez jó, mert szerintem egy melegebb színvilággal hatásosabb lenne, talán a naplemente is, vagy az a kis fénypászma, ami létrejön, több tüzet tudna hordozni. A másik dolog az, hogy van az egészen egy szürkés fátyol. Még akár úgy, hogy szelektíven emeled ki különvéve a felhő részt és a többit, el lehetne érni azt, hogy a felhők markánsabbak legyenek, ne csak ilyen szürke gomolyag, ott egy kontrasztemeléssel ez megoldható lenne, az alsó részben viszont levenném ezt a szürkés fátylat róla, szerintem úgy egy kiegyensúlyozottabb kép jönne létre. De az ötlet abszolút tetszik, mert valamit bemutatsz, egy egészen más, nem megszokott nézőpontból, és ettől már belekerül a te véleményed, a te érzelmi hozzáállásod is a képbe. (hegyi)

Sok mindent kapunk egyszerre a képen: van benne építészet, ünnep, azok a díszek a lépcsősor végén olyanok, mintha egy kínai negyednek a bejárata lenne, van szemét a zsákban, van nagy hajú nő, talán fény van kevés. Ezt azért helyre lehet billenteni, ez utómunka kérdése, de az a bajom, hogy ennyi minden nem tud egyszerre érvényesülni. Ha letakarod az eget meg az egész sávot balra, akkor megmarad a fal meg a lépcsők, és akkor ez egy izgalmas kép lenne. Ha egy szóval tudnám mondani, akkor kell tudni elengedni, és kell tudni ahhoz elég bátornak lenni, hogy elhagyjuk a konvenciókat, és csak arra koncentráljunk, ami minket érdekel, arra, ami a képen önmagától elkezd működni. Ezek a ritmusok működnének, ha nem lenne kilyukadva a bal oldal. Így nem tudom eléggé komolyan venni azt, ami a házfalon történik pont emiatt, hogy elvesztem a fókuszt. (hegyi)