Feladatmegoldás

Voltam én azt hiszem itt, bár mindig keverem a Szent Anna-tavat a Gyilkos-tóval. Ami ebben engem zavar, az az előtér. Bár mindig szoktam mondani, hogy az előtér egy fontos része a képnek, de most ezek a kutyasétáltató fiatalok nekem nagyon profánná teszik, nagyon esetivé teszik azt a szituációt amiben vagyunk. A háttér szép lenne, az, hogy belógnak a fenyőágak, az is jó, ez a rendezetlen, gazos rész az előtérben nem szép. Ez nem azt jelenti, hogy le kell hagyni ezt a részt, hanem ez arról szól, hogy keresni egy olyan helyszínt, ahol ez kevésbé gondozatlan. (hegyi)

Kettő problémám van a képpel, miközben a kompozíció maga rendben van, és tulajdonképpen az üzenet is, amit ezzel mondani akarsz, az érthető. Az egyik problémám az, hogy túlélesítetted ezt az egészet, egyszerűen bosszantóan éles minden. Ez abszolút ellene dolgozik az üzenetednek, ebben semmi finomság, lágyság nincs, ez olyan kemény, mint a vídia, szinte grafitceruzával van belekarmolva a felületbe a kép. A másik, hogy erre még rájátszottál azzal, hogy elmentél egy ilyen HDR-es irányba. Ez elég veszélyes játék, mert könnyű beleszeretni, és nehéz róla leszokni. Minden előzetes híreszteléssel szemben nagyon ritkán lehet használni. Talán templombelsőkben, meg nagy tereken, ahol nagy tónusátfogást kellene produkálni, ott ennek lehet értelme, de külső térben nem sok. Pont azért, mert egészen szürreális, és a valóságtól elrugaszkodott grafikai helyzet fog létrejönni belőle, de te fotográfus vagy. Ha te ezt megrajzolni akarod, akkor vidd ki az állványodat, ülj le a kisszékre, és rajzolj, biztos meg tudod csinálni, de ha te fotográfusként állsz ehhez a történethez, akkor én ezt úgy akarom érezni, azt, amit a fotó tud. Ez, amit most látunk, ez nem a fotográfia terepe. Ezt azért érdemes magadban helyretenni, mert a testidegen eszközhasználat mindig a néződ és közéd fog állni. Van, akinek be fog jönni, de nagyon megosztó, hogy akinek nem, annak nagyon nem, és tartok tőle, hogy akinek bejön, annak azért jön be, mert mint fotóval nem tudna vele mit kezdeni, és megkönnyítetted neki a dolgát azzal, hogy elvitted egy olyan terület felé, ami könnyebben befogadható. (hegyi)

Az a helyzet, hogy ami nem sikerül a valóságban, azt neked utómunkában kell megcsinálni. Itt most három (ha akarom, akkor négy) fényforrásunk van: van egy Nap, ami valószínűleg egy tetőablakon világít be, ami a falra vetődik, van egy asztali lámpánk, van ennek a tetőablaknak egy tükörképe, és van maga a monitor. Ez négy külön életet élő dolog, és ezt kellene valahogy összehozni. Tulajdonképpen ez majdnem a négy sarka a képnek, kicsit azt bánom, ha már ez így alakult, akkor miért nem vágtál a hangszórók mellett, mert akkor ez még hangsúlyosabb lenne, hogy így négy felé van osztva, de valahogy ezeket tónusban közelebb kellene egymáshoz vinni. Olyannyira, hogy értelmezni lehessen a Tilos a dohányzás feliratot, meg esetleg a képeket is a falon. Itt arról van szó, hogy meghagyjuk a csúcsfényeket ott, ahol vannak, és a középtónust elkezdjük emelni, és egyből élni kezd a többi is, vagy elkezd valamilyen történet felé elmozdulni. Ez talán egy megoldás lehetne. (hegyi)

Ez egy nagyon izgalmas kompozíció, abszolút tetszik. Nem értek egyet a képaránnyal, nyugodtan lehetett volna fönt még ehhez hozzátenni, ahogy egyébként lent is. Nekem nem kell ennyire körbevágni, ahhoz, hogy ez működjön. Van itt egy nagyon szép kalligrafikus gesztus, ennek nyugodtan hagyhatsz teret. Ha oldalt meghagytad, amit meghagytál, akkor annak a két-háromszorosát is meghagyhatod fönt, meg lent is még valamennyit. Persze, a lenti kérdéses, hogy ott mi lehetett még benne, hogy folytatódott ez a korlát, de amennyit a helyszín engedett volna, annyit még én benne hagynék, és akkor elkerülném azt, hogy ennyire furcsa képformátumot kelljen használnom. Ez megint egy olyan kérdés, hogy ez igazából nem életveszélyes probléma, ízlés kérdése, én nem tudok megbarátkozni ezzel a furcsa filmes képaránnyal, hiába akarjátok lenyomni a torkomon. Nagyon szépen van exponálva, abszolút jól figyelted és mutattad meg ezt a ritmust, úgyhogy gratulálok. (hegyi)

Beleesünk megint abba a helyzetbe, hogy az oldal 800 pixelt tud, ez valószínűleg ennél lényegesen nagyobb méretet kívánna, hogy tudjam nézegetni, hogy mik is történnek ott, de akkor lehet, hogy lebukna, hogy az egy lakókocsitábor, és nem az Erdélyben megszokott kis kunyhók, szóval lehet, hogy akkor az egész nem maradna ennyire érintetlen és lírai, nem tudom. Bevallom férfiasan, hogy hozzám közelebb áll a képnek a fölső része: a fák, a fák között gomolygó felhők, pára, az nekem sokkal többet mesél, mint az első rész. Tulajdonképpen a kettő között elég nagy a differencia a történetét illetően. Az egyik egy időtlen, kortalan valami, a másik egy nagyon jelenvaló dolog. Nem baj ez, csak egy meglátás. (hegyi)

Örülök annak, hogy visszatértél közénk. Egy kicsit elcsúsztam az elemzésekkel, jó, nem is kicsit, de remélem, hogy még elér hozzád az üzenet, és nem adtad föl a várakozást. Ez egy nagyon szép háttérkép lehetne a képernyőmön, lehet rajta merengeni, szépek a tónusai, abszolút alkalmas arra a feladatra, hogy háttérben működjön, mert a szoftverek sok esetben pont a közepét takarják. Abban nem vagyok teljesen biztos, hogy ebben a formában ezt falra is feltenném, mert valahogy épp a középtere üres. Talán rá kellett volna erősíteni arra, ami a víztükör alatti partszakasznak a formái, vagy megvárni azt, amíg egy hajó oda kifut, vagy ha kicsit lejjebb mész a kamerával, akkor talán összébb csukódik ez a száj forma. Amúgy nagyon szépen exponált kép. (hegyi)

Ize. Ket kep. "Ennek" es "orulunk". Ugyanonnan, par masodperc kulonbseggel. Ket olyan foszereplo, akik sejthetoen nem erzik at ugy a 24 ev oromet, mint a legtobb vendeg. Ok meg mintha egy Zs-kategorias horrorfilmre sminkelnenek, olyan foltokat hagynak a fenyek az arcukon. Jo, ok ketten egyutt talan epp 24 evesek, de akkor is felmerul bennem a kerdes: miert? Miert ok, miert ket egyforma kep, miert ezzel a otromba torta-tuzijatekkal? Ugyanakkor ott van az ujjatlan polo a nyakba akasztott kulccsal. Nekem az a 24. Boldog szuletesnapot, Tilos! (bobák)