Feladatmegoldás

Direkt nem szeretnék a címekkel foglalkozni, mert ez egy másik jelentésréteg lenne és engem az érdekel, amit a képen látok és azt gondolom, hogy ez a kép most abban az értelemben kevesebb az előző hasonlóhoz képest, hogy itt már olyan szinten hiányzik az alsó régió, olyan szinten hiányzik a test, hiányoznak a kezek, a karok, has, láb, olyan szintű a sejtetés - és remélem, hogy érteni fogod -, hogy itt most ez már csak álszemérem. Nem lehetsz ennyire visszafogott, nem játszhatsz a néződdel olyan játékot, hogy hoztam is ajándékot meg nem is, mutatok is meg nem is, ilyen csikicsukit nem jó csinálni, mert egy pillanat alatt elveszítheti az őszinteségét. Amikor az előző képedet láttam, akkor azt gondoltam, hogy az egy elfogadhatóan kész kompozíció és a további játékra biztatva mondtam azt, hogy érdekes lehet a test, és lám-lám te a saját képeddel válaszolsz erre nekem és erősítesz meg abban, hogy igenis hiányzik a test, mert ebben a koordináta rendszerben ez a gesztus, amit itt most látunk, ez a falnak dőlő póz nagyon sokféle irányba elvezethet. Elvezethet az unalomig, a kihívásig, a kihívó viselkedésig, az agresszió előfutáraként egy mozdulatsorig - nagyon sok ajtót kinyitottál és az utolsó pillanatban visszaléptél. És én most itt állok, mint néző és nem tudom, hogy merre akar menni a fuvar. Azt érzem, hogy valamit nagyon akarsz mondani, de hogy mit és azt valóban ki akarod-e mondani, azt nem kaptam meg. Tehát olyan, mint a beetetés, hogy kaptam valamit és aztán azt visszavetted, mint egy filmnek az előzetese, hogy összesűrítem a jeleneteket és ebből a sűrítményből próbálja majd a néző kisilabizálni, hogy milyen is lesz majd ez a film. Igen ám, ha jól sűrítettem össze, akkor nem csaptam be nézőt, de ugyanakkor ez alkalmas arra is, hogy kiválogattam azt a hét nagyon fontos jelenetet, ami alapján pörgősnek ígérkezik a film, de aztán kiderül, hogy dög unalmas. Magyarán itt is azt látom, hogy valamilyen gesztust előveszel és sejtetsz nekem, de nem tudom, hogy van-e ebben valóságos terhelhetőség, megvan-e az a mélység, amiről beszélni fogsz majd a következő képedben - miközben ismerve téged, tudom, hogy megvan a mélységed, de ha valaki nem ismer, nem tudja, hogy ez a saját határaimmal való szembesülési probléma, vagy csak egy jópofa gesztus. A dolgoknak tétje kell legyen! Szóval még inkább és még határozottabban mondom, hogy tessék ennek újból nekifogni, tessék újból elővenni ezt az eszközt és dolgozni vele. Tudom, hogy eltelt három hónap, de mégiscsak te vagy a képen, te készítetted, vissza tudod idézni, helyezkedj ebbe vissza és mutasd meg azt, amiről beszélni akarsz, hogy legalább a néződ ne érezze azt, hogy nem tudom vele mit kezdeni, mert nincsenek kimondva a szavak. (hegyi)

Nagyon dinamikus és drámai ez a közlés és remélem, hogy ez az eszköz, amivel ezt a fényjátékot létrehoztad, még a birtokodban van, mert fontosnak tartanám, hogy ezzel még tovább kísérletezz, ugyanis fantasztikusan jó hatása van az emberi testen. Az is izgalmas, amit a falra rajzolsz vele és ez is fontos, mert nem csak egy kivetülés, hanem ellentétet tud adni az emberi test vonalainak ez a fajta geometria, ami itt létrejön, de ennél még fontosabb lenne, hogy a testből még többet kapjunk. Pontosan az által, hogy ezzel az eszközzel tökéletesen el tudod venni a testiség primer fogalmát és jelentését, és át lehet vele fogalmazni az egészet egy olyan üzenetté, ami már ebben a képben is jelen lévő, úgymond drámai üzenet. Mitől drámai? Nem csak a vöröstől, hanem a kihagyásoktól. Ez egy zenei hasonlat lesz, mert a zenében is nagyon nagy szerepe van a csendeknek és az, ami most a szád körül, a szakállad vagy a szemednél létrejön, ezek azok a dolgok, amik az egésznek extra jelentést kölcsönöznek. Olyan, mintha kiterítve lennél, mintha sarokba szorítva lennél és mégis mintha te uralnád a bolygót, ezt a világot, ezt a vörös ördögi minőséget és ettől, mivel ez egy gondolati kivetítés is, lesz az egésznek filozófiai értelemben is mélysége. Nagyon jó gondolatnak tartom és bátorítalak, hogy ezzel az eszközzel és ezzel a gondolattal játssz tovább. (hegyi)

Hát igen, a Flash zenekar egy elég őrült formáció és azt hiszem, amit ez magában jelenthet, azt ez a kép mindent tartalmaz. Benne van a dinamika, benne van a főszereplő gyönyörűséges láncfűrésze, az az agresszió, az a punk hevület, amit az ő munkásságuk jelent. Még ezek a kis fény gömbök is nagyon jó, hogy rajta vannak, mert ezeknek a koncertfelvételeknek a sutaságát ezzel tudod kompenzálni, mert kitölti azt a teret, ami egyébként formailag nem biztos, hogy érdekes lenne. Feltehetőleg annak köszönhetőek ezek a fénypontok, hogy Barcs Miki használta is ezt a láncfűrészt és valami repkedett a levegőben. Dinamikailag ez a kép abszolút rendben van, talán a feketéket hiányolom belőle, de ez nem egy központi probléma, a tónusgörbe alját be lehetett volna talán jobban húzni és akkor dinamikában még határozottabb lenne a kép, de a formaisága, a lendülete az mind rendben van. (hegyi)

Ez egy nagyon aranyos kép, teljesen mesekönyvszerű az egész. Olyan, mint egy régi illusztrációs kép vagy egy diafilmes játszma. Egy mesetörténetnek lehet ez a felvezető képe, még a mese címét is hozzá tudom képzelni ott az égben, mintha direkt annak lenne ott kihagyva a hely. Szóval ebben a tekintetben ez egy nagyon izgalmas megoldás, főként azért, mert ennek a hatását nagyon nagy részben a tónusrend megválasztásával és a világítás vagy a fények megfigyelésével érte el Zoltán, amihez gratulálok. Ez egy olyan munka, ami pontosan az által válik hatásossá, hogy úgy mosolyogtat meg, hogy arra túl sok indok nincsen a valóságban. Nagyon szépek ezek a kerek formák, de mégis inkább az összhatást sikerült úgy eltalálni, hogy az embernek jó kedve lesz tőle, miközben egy szürke eget és szürke vizet látunk, tehát ez mind ellentmond, de mégis ez az, ami kontrasztba helyezi azokat a színeket, azokat a pasztelleket, amikkel maga ez az építészeti struktúra felrajzolásra került és azt a keretező aranysárgás lomb helyszínt, ami pulzál itt az előtérben és ez a kettősség az, ami nagyon izgalmas. Köszönöm. (hegyi)

Kicsit olyan a hangulata ennek a képpárnak, mint ezeknek a mostani időkben készült sci-fi filmeknek. Gondolok itt arra a marsi expedíciós filmre vagy arra a tomkrúzos filmre, a holnap határára. Az ott látott világokra is emlékeztet a kép. A problémám az, hogy nem érzem eldöntöttnek, hogy mire akar kimenni a fuvar, hogy a hegyek érdekelnek vagy az ég. A címből az ég jön le, de akkor miért nincs belőle több? Ezzel a fele-fele elosztással az a bajom, hogy a tömegelhelyezésében indokolatlan, a bizonytalanság hatását kelti. Az sem nagyon világos, hogy miért van kettő kép. Nekem a felső kép az izgalmasabb. Abba még egy fekvő fejet is beleláthatnék, egy húsvét szigeteki szobrot elfektetve. Az alsó képben nem nagyon érzem azt a szenzációt, hogy miért kellet lefényképezni. A két képből nekem csak az egyik értelmezhető, de ott is kérdés számomra az, hogy most mi a fontosabb. Engem ez a kékség, ez az ég annyira nem köt le. Lehet, hogy ez ott a valóságban sokkal hatásosabb volt, de ez nem jött át a képen. Valószínű, hogy a technika, az utómunka vagy valami beleszólt abba, hogy ez ne tudjon átjönni, valami elveszett a jelekből és ettől már tud annyira megérteni. (hegyi)

Ebben az esetben ez a feladatmegjelölés nem egészen pontos. Jobban illene az Egész alakos önportré leckébe. Attól még nem önportré arc nélkül, hogy bemozdult a fejed. Ezt csak azért mondom, mert ha már leckébe küldünk - és én nagyon örülök neki, ha leckébe kerülnek a képek és nem csak a szabadgyakorlatba vannak bedobálva -, akkor ez legyen pontos. Ezt a légköri jelenséget vagy csillagászati történést ma már, ha jól olvasom a híreket, Magyarországon is lehet látni valamelyik hegységünkben, de azért északon ez sokkal gyakoribb. Örülök annak, hogy ilyen üzenetet is kapunk, bár hozzá teszem, nem az elsőt. Arról sem vagyok meggyőzve, hogy ez a legjobb lehetséges megoldás. Értem én, hogy ennél csak háttér a sarki fény és itt rólad szólna ez a történet, de nem értem, miért vagy összelapátolva a házzal, miért vannak ezek a formák így összekeverve. Esetlegesnek tartom ezt a megoldást. Inkább impulzív, semmint végiggondolt üzenet. Azt kell tisztáznod magadban még exponálás előtt, hogy mi legyen az a képi szerkezet, amit mutatni akarsz. Ha ez ennyire esetleges, hogy az égből túl sokat kapunk, de a derekad alatt nem sokkal már vágva van a kép és előterünk is alig maradt, akkor ez azért kelt zavart a néződben, mert ő ebben a formában próbálja értelmezni és elfogadni a képet, miközben a néző maga is érzi, hogy valami nincs rendben, valami nem a megszokott. Fel lehet rúgni bármilyen szabályt, de ha felrúgunk egy szabályt, annak valamilyen indokának kell lennie. És én most ennél a képnél nem érzem ezt az indokot. (hegyi)

Azt mondom, hogy annak ellenlére, hogy utálom a szépiát, de ez így hangulatilag rendben van, csak a minőség és a kompozíció az, ami miatt az eredmény nem azon a szinten van, ahol amúgy te már képeket készítesz. Szóval erre érdemes figyelni, ellenőrizni, hogy az jött-e létre, amit akartam? Mert mit mesél ez a sok felület az újságból? És mi ennek a cicához az arányaiban a köze? Jó, hogy van, de azért a macska lehetne hangsúlyosabb. (hegyi)