Feladatmegoldás

Hát ezt a játékot már jópáran kipróbálták, hogy mi van akkor, hogyha egy képet elkezdenek tükrözni, és hogyan fog ez mutatni, ha az egyik oldalamat mutatom vagy a másikat. Az egy jó ötlet, hogy ebből itt most hármat kapunk, és igazából ez nem fotográfiailag érdekes, hanem pszichológiailag. Hogy vajon a szimmetria, amit egyébként sokan szeretnek, amikor rendet csinálnak pl. a szobában, mennyire zavaró tud lenni egy emberi arcon, mennyire ijesztő, mennyire kiszámíthatóvá teszi a gesztusokat, mennyire barátságtalan vagy taszító. Tehát tényleg olyan, mintha futószalagon készült embert látnék a két szélső képen. És ehhez képest pedig egy valóban emberi arcot a maga egyenetlenségeivel, aszimmetriájával, esendőségével. Tehát ebben az értelemben ez egy jó geg és egy jó ötlet, tónusban is a dolog abszolút jól működik, hiszen a lényegre koncentrál, elvitted egy egészen grafikai irányba. Itt inkább az a kérdés merül fel bennem, hogy oké, hogy ez megtörténik, de utána hogyan tovább. Ha ezt kiteszem a falra, akarom-e ezt hosszútávon nézegetni. Magyarán egy kiállításnak lehetne-e ez része. És erre a válaszom az, hogy nem. Mert azontúl, hogy megvan ez a felismerés, nem mutat messzebb. Magyarán ez nagyon jó tanulmány, de ezt utána majd tovább kell gondolni, hogy ebből kép legyen. Olyan kép, ami egyedi, megismételhetetlen, és csak a tiéd. Attól, hogy te vagy rajta, ez még nem fog megtörténni. Tehát tanulmányként elfogadom, és fontos lépcső, mert fontos felismeréshez vezet, de ezzel még majd kéne dolgoznod. (hegyi)

Kaptunk ebből már egy előző verziót, egy színeset. Ahogy én látom, az nagyjából inkább a tesztüzemnek volt nevezhető. És ez a megoldás kifejezetten tetszik. Van benne játékosság is, és a fekete-fehér miatt is van benne drámaiság, de még azt is hozzáteszem, hogy a papírra nyomott kép maga is egy érdekes kép lenne még akár enélkül a gombolyag nélkül is. Ez nem azt jelenti, hogy én nem tartom jónak, hogy odatetted a gombolyagot, hanem ezt azért említem meg, mert szerintem ezek a fajta dimenziójátékok akkor működnek jól, hogyha a kiindulási alap is önmagában egy jó kép. Erre is igaz, mint a photoshopos munkákra, hogy rossz képből nem lehet jót fabrikálni. Tehát az alapanyagnak jónak kell lenni. Olyan egy kicsit nekem, minthogyha egy keleti harcművész bemutatóját látnám. Lehet, hogy ez ennek a sötét nadrágnak is köszönhető. Jók a vágások is. Talán a gombolyagot, vagy a gombolyagról letekeredő fonalat még hozzá lehetett volna érinteni, vagy akár rátenni magára a papírképre, de ez már tulajdonképpen lényegtelen. Szóval azt gondolom, hogy ez egy jó irány, és ahogy már az előző elemzésnél is mondtam, tetszik. Tehát érdemes lenne ezzel még többet foglalkoznod. (hegyi)

Nagyon örülök, hogy ebben a közösségben megjelentél és részt veszel, és remélem, hogy folytatjuk a munkát. Ígérem, most már én is odafigyelek jobban arra, hogy ne kelljen ennyit várni az elemzésekre. Mert nagyon fontosak ezek a személyes üzeneteitek. Olvasom itt a képaláírásodban, hogy egy három évvel ezelőtti képet akartál küldeni, és aztán amiatt, amit én mondtam, elment ettől a kedved. Lehet közölni régi képeket, hiszen nem baj az, hogyha látjuk, honnan indulunk, és hová fogunk jutni, vagy merre haladunk. Tehát ebben az értelemben ez nem rossz dolog. Én azt mondom, hogy van ennek is akár szerepe vagy helye. Tehát ez azért ne tartson vissza. Az egy másik kérdés, hogy ne csak íróasztalból dolgozzunk, hiszen azon már változtatni nehéz, mert ha már évek telnek el, akkor már nagyon sok minden megváltozott, és ezek már nem újrajátszhatóak. Ami a képet illeti, olyan nekem ez az egész, minthogyha valamilyen transzcendens, földöntúli élményben lenne részed, mintha megszállt volna valami szellem, és vele kommunikálnál. Tehát ezek a nagyon felakadt tekintetek ezek mindig elgondolkodtatóak, hogy ez vajon mit is akar üzenni. És ez működne is ezzel a tónusrenddel és ezzel a sötét háttérrel, ha nem ez a műanyag kabát lenne rajtad. Még azt mondom, hogyha csak a fehér póló marad, akkor is rendben van. De hát ez a kabát, ez meg visszaránt minket ide, márpedig hát ilyen szabadkempinges megváltás az ritkán történik. Úgyhogy annak is inkább valami képi indokát kéne mutatnod, hogy itt mi is történik valójában, vagy hogy miért történnek ezek a dolgok. Nagyjából ennyit tudok mondani, és várom a folytatást. (hegyi)

Feri, ez a kép nincsen kész. Azért nincsen kész, mert több vele a probléma, mint a megoldás. Egyrészt nem jó pillanatban exponáltál, mert legalább egy vagy két másodperccel később exponáltál, mint az optimális lett volna. Kifutnak a képből a figurák és ezt a kifutást nem hozza vissza másik oldalon semmi, mert a táskás fickó is már két lépcsővel feljebb van, mint kellene. A másik a tónusprobléma, kiégett részek vannak a további lépcsőkkel vagy a további figurákkal, amit korrigálni kellett volna és a belső rész az meg túl sötét. Én azt gondolom, hogy valahová a kettő közé kell belőni az expozíciót, nyilvánvaló, hogy ez nem egy egyszerű helyzet ekkora nagy fénykülönbségnél, ezért nem is vagyok benne biztos, hogy ezt az üzenetet, amit itt látunk, ebben a fényviszonyban kell megcsinálni. Látod, ehhez a képhez jobb lett volna az a fajta esős-borongós idő, ami a galambos képnél jelen volt, mert kisebb lenne a tónuskülönbség. (hegyi)

Remiszto elmeny lehet az utolso elotti pillanat, amikor mar tudom, hogy ott van, de nem latom, hogy valoban ott lenne. Mindent elkovetek, hogy kikeruljem a semmit. A szivem összerandul, ezzel megallitja az idot, kapkodom a szemeimet, keresem az ismeretlen es lathatatlan veszelyt, erzem, tudom, hogy valami nincs rendben, furcsak a fenyek, az arnyekok, maskepp latszik mozdulni a kornyezet, mint ahogy megszoktam, fekeznem kell, leszallni valahova, mielott... Fekszem a porban, mindenem faj, nem latok jol. Fekszem?! Nem szabad, veszelyes, fel kell repulni, elindulni azonnal, barhova, csak fel innen! Most jobb. Mi tortent? Ami madarunknak kiesett, azt kapjuk meg a kepen. Erosen kirajzolja a kontraszt az esetet es noveli a dramat, a hatter nem rombolo ereju kuszasaga szinten. Kapunk egy par masodperces tortenetet, es a befejezes lehetoseget. Angyalka vagy macskaszar, csak rajtunk mulik. (Bobák Csaba)

Ez egy makro felvétel, méghozzá nagyon kis mélységélességgel. Én nagyon örülök, hogy visszarázódsz a közösségbe és elnézést kérek azért, hogy ennyit várakoztattalak az elemzéssel. Amit mutatsz, az attól lesz izgalmas, hogy maga a növény az csak egy indok, mert alapvetően nem az a fő dolog, ami nekem erről eszembe jut, hogy növényábrázolás, hanem az, hogy ez egy buli, ahol felülről nézünk egy szereplőt a kócos hajával, aki éppen táncol kinyújtott karokkal. Ez a fajta átértelmezés az, ami ezt izgalmassá teszi. Talán ha egy kicsit még hagysz a környezetből, főképpen a kép alja felé, akkor ez a táncmozgás még jobban be tud indulni. De jó és izgalmas az, hogy ezt megfigyelted és megmutattad nekünk. Várjuk a többi munkáidat is. (hegyi)

Üdvözlünk újra itt a közösségben, kedves Domonkos! Azt tudom, hogy a 365-öt is elkezdted, csak az utóbbi időkben kimaradtál párszor a dobásból, mert suliba jársz és attól van ez a fajta eltünedezésed, de nagyon remélem, hogy visszatalálsz hozzánk. Az a helyzet, hogy ez egy nagyon erős kép és nagyon sok kérdést felvet, köztük olyanokat is, amit nem biztos, hogy mindenki fel mer tenni, de én azért vagyok itt, hogy kérdezzek, legfeljebb azt mondod adott esetben, hogy nem akarsz válaszolni vagy lehet, hogy igen. A fény felé eső, vagyis nekem bal oldali karodnál annyira furcsák a fények, azzal mi történt, ott valami balesetet szenvedtél, vagy mi történt ott a kezeddel? Ezt azért kérdezem meg így, mert abszolút elviszi a figyelmemet. Ahhoz túlságosan erősen van jelen, hogy ne tudjam észrevenni, ahhoz viszont nincs eléggé kibeszélve képileg, hogy ne kelljen megkérdeznem, hogy mi történt. Nem tudom, mennyire világos ahogyan ezt mondom. Amúgy ez színvilág, az egésznek ez a furcsa fémes-olajos hatása abszolút jót tesz a dolognak, ezen a képen legalábbis tetszik és támogatom. Várom a folytatást. (hegyi)