Feladatmegoldás

Saját oldalamról loptam le ezt a képet (talán a mérete még pont belefér a minimum méretbe), mivel időközben a regisztrációm után nem sokkal elszállt a számítógépem - talán még megmenthető a tartalma.Ez a kép egyébként NikonD3100-as géppel készült, egészen jól jellemez, hiszen rajta van csomó dia kép, diakép nézegető, Mads Mikkelsen sokszorosan, tea - sokszor ennyi elég nekem a boldogsághoz. :)

Andi, alig vettem észre a lábacskáidat, de ott vannak, majdnem azt mondtam, hogy nem vagy képen, de szerepelsz, szóval ez jó. Kicsit csálé a teteje, ha jobban billentesz a kamerán, akkor többet kapnánk a lábadból, nagyobb lenne a hangsúly és ez nem sokkal több billentés, csak annyi, hogy annak a parafatáblának a teteje már nem annyira fontos, tehát egy nagyon minimális döntés kellett volna. El vagyunk fordulva, erre is érdemes odafigyelni, ugyanakkor azt gondolom, hogy ez egy abszolút bátor és vagány önportré, szóval köszönöm. (hegyi)

Mostanában olyan divatos a telibevakuzás. Na ez nem azért készült, de úgy. Egy ideje kerülgetem, és a maga túlhúzott giccsességével mégis tetszik nekem. Ezt onnan tudom, hogy vagy egy hónapja kerülgetem már, és még mindig elkap. Talán mert kicsiben olyasmi, mint egy ügyetlen gyerekrajz. És a fény és árnyék leckéből azért talán a fény igaz... :)

Az van, hogy itt is ugyanaz a baj, ami volt, hogy ott vannak azok a szár darabok, azok oda nem kellenének meg ez az ismétlődés ott az nekem nem működik, de ez a telibe vakuzás, amiről írod, hogy divat, engem nem érdekel, hogy mi a divat vagy mi nem az, mert nem az felé megyünk, mert nem az határoz meg, ugye ezt már a Pajor Tamás is megénekelte. A kép az működne, tehát abszolút jók ezek az ordító színek, ezek a nagyon harsány jelenléttel bíró formák, jól működik, az egy másik kérdés, hogy egy kis rendezés ráférne. Az a fáklyavivő ott hátul sokkal fontosabb, mint a többi bohókás, őt előre rendeztem volna, hogy ne ő legyen takarásban, ő a főnök, a vezető és ehhez képest kellett volna a többi meghatározni ahhoz a függőlegeshez képest, nem elrejteni hátul. (hegyi)

A bezárt és nyitott szögekre gondolok a címmel. A modell az Erzsébet híd.

Igen, azok. István megint azt mondom, halló, telefonos vagy közönség segítséget kérek, mert nekem ez így nem működik. Azért nem működik, mert önmagával a képpel akarok dolgozni és nem egy ilyen digitálisan eljátszott színpadias geggel, hogy beleforgatok az egészbe és akkor abból majd mi lesz. Van egy amatőr fotográfusunk, aki elég messze jutott a fotós szcénában mindamellett, hogy megmarad örök amatőrnek, és Jánosnak is volt egy ilyen korszaka, amikor mindenféle pirosakat meg nemtudommiket húzott bele a képbe, az is borzasztó volt. Szóval ez akkor működne jól, ha önmagában a kép ezt megoldaná, de te is érzed, hogy önmagában nem oldotta meg és akkor erre elforgatjuk, hát így se lesz jobb, akkor inkább már forgasd el a képet magát, érted, de az megint olyan, hogy annak különös indokának kell lennie. Sokszor elmondtam már, hogy el lehet forgatni egy horizontot, de csak akkor, ha egy új belső harmóniát, egy új belső rendet hozol létre, de itt most nem hoztál létre új rendet, nem lesznek új vízszinteseink, nem lesznek új függőlegeseink, csak egy picit, de azért minden eltér ettől. Valamire rá kell tenni a nyomógombot, hogy ez lesz az új rend, az új világ és akkor ehhez képest kell elfogadnunk azt, amit kapunk, de nem így. (hegyi)

Ez, István, önmagában még kevés, a szirmokat jó megtartani, ezek néhány napig még megtarthatók, de azért nagyon hosszan nem, de gondolkodni lehet már előre, a virág pusztulása közben, hogy fogok majd ezzel kezdeni. Önmagukban a szirmok így leesve még nem fogják képpé szervezni magukat, ráadásul benne van a vázának egy darabja, valamihez képest kell, valamihez viszonyítva kell ezt megmutatnod. (hegyi)

Dolgoztál te már ezzel, jobban örülök most ennek, mint az előzőknek, sokkal személyesebb az egész ebben a házikabátban, benne van a merengés. A középtónusaid furcsák, nem tudom, ez minek köszönhető, hogyan dolgozol a fekete-fehérre konvertálásnál, kicsit határozatlan lesz ettől, bizonytalan, hogy minden ennyire ki van meszelődve a középtónusnál. Szépek a mélyebb tónusaid is, tulajdonképpen a fényeknél is megtalálod azt, ami a lényeg, de valahogyan a középtartomány az most nem oké, de maga a gesztus rendben van. (hegyi)

2x2 információ. A kifakult kotró a homokszínű acélszerkezetes ház előtt. Az árnyék határt átlépő galamb és végül a tükörképem a kotró ajtajában.

Itt kutatom, hogy hol vagy te, valószínűleg valahol ott a kotróban tükröződhetsz, ha jól sejtem, de azért ezt önarcképnek kevésbé fogadnám el, az egy más kérdés, hogy téged - ez már a 365 alatt kiderült - érdekelnek ezek a régi masinák, és ennek örülök, mert magam is ebbe a csoportba tartozom, aki szereti a gépeket. Egyébként ez egy érdekes kép, ha egy kicsit vársz még és az a galamb kijön a fényre, akkor még jobb lenne. Ezek azok az apró nüanszok, amikre figyelnie kell a fotósnak és megint az a baj, mint az előző képednél, ahol ennyi vízszintes és függőleges van ott tessék már úgy állni, hogy ne dőljön-boruljon az egész, ez megoldható, mert most kifordítva skurcban fotóztad ezt, tessék erre odafigyelni, mert kezecskédre csak, hogyha ennyire csálé egy építésznek a fotója. Én értem, hogy neked a fejedben ez egyenes lesz meg a struktúrát, de a nézőnek is egyenesen kell látszódnia, különben csak egy képi jegyzet marad. (hegyi)

Egy éjjszakába nyúló szerelés közben találtam a fényekre. Az épülő ház felső szintjén csak egy izzó égett, az alsó szinten egy biciklis lámpa fénye mellett kerültek be a beépített bútorok.

Ez a kép ez abszolút szép, de itt is azt mondom, hogy valamit az utómunkában kellene dolgozni vele. A 365-ös projektből tudom, hogy te mérnökember vagy, és ha az építészet ennyire foglalkoztat és fontos neked, mint amennyire én azt látom, akkor ha valaki egy ilyen tervrajzot ad le neked, akkor valószínűleg a kezére csapsz. Ezt most azért mondom, mert ezen a képen annyira kevés a képelem, hogy azoknak viszont mindnek a helyén kell lenni, nem engedhető meg az, hogy ilyen párnatorzítással bedőljön a jobb oldali fal vagy ferde legyen. Ez nagyon egyszerűen utómunkában kihúzható egyenesre, tehát az nem fogja a képedet rongálni, mert maga a megfigyelésed zseniális. Én ennél egy kicsivel világosabbra vagy keményebbre venném, hogy még határozottabb legyen, mert most nagyon belevész a sötétbe, lehet, hogy ez monitorkalibrálás kérdése, hogy te is lásd, mennyire sötét, de maga a meglátás tényleg zseniális. (hegyi)

Azt próbálom eltalálni, mennyire sikerül a képet olvashatóvá tenni. Ez foglalkoztat a 17. Hetihegyi óta.

Azt kérdezed, hogy mennyire sikerült a képet olvashatóvá tenni, hát, most én ott vagyok bajban, hogy nem tudom, mi akart lenni a "kerek három", mert egyébként maga a dolog az tetszene, de azért lehetett volna sokkal feszesebbre exponálni, ráadásul eléggé zavaró, hogy hátra dől a fal, tehát itt a perspektívát érdemes lett volna beállítani. Ha ez egy állványon levő gép, akkor azt könnyebb, ha valami egyéb házi praktikával tudtad csak letenni a gépet, akkor érthetőbb, hogy miért borul el ennyire, de az meg utómunkában korrigálható. Ennél jobban zavar az, hogy maga a tömegelhelyezés azt igényelné, hogy fönt legalább két ujjnyival, de másféllel biztosan kevesebb legyen és egy ujjnyival kevesebb lehetne jobb oldalon is és akkor egy feszes ritmust kapna a kapcsoló, a lámpa és te. Most ez kigyengül, főképpen fölfelé és ott van az a háromszög forma a jobb felső sarokban, ami szintén nem annyira fontos. Beszéljünk még erről, mert engem érdekelne, hogy mi a megfejtés, ennél nem tudok sokkal többet, ha akarom, akkor óramutató, de hát nem tudom, szóval valami még ebből hiányzik, hogy tényleg el tudjam olvasni. (hegyi)

Hát, ahogy a címből kiderül, ez látszik az ablakomból. Nagy méretben itt.

Ez egy szép panoráma és ahogyan látom, nagyobb méretben is megtekinthető és örülök annak, hogy kapunk egy ilyen beszámolót, hogy a helyi kiskocsmától a templomig milyen úton szoktál járni, gondolom, hogy ebben benne van az egésznek a szakralitása is, a beilleszkedés és a helykeresés és mindenféleképpen azt gondolom, hogy ez egy jó munka, az időpontot is jól választottad meg, nagyon szépek a fényeid, úgyhogy köszönöm, Gábor, ez abszolút rendben van. (hegyi)

Ez elég borzalmasan néz ki, gondolom, hogy mindenki a saját kis bodegájával elvolt, hogy az legyen a legjobb, és ez sikerült belőle. Eszelős, azt kell mondanom, tényleg itt minden játszik, Jézuskától a géppuskáig itt van minden, és ezt jól is tudtad ábrázolni, ilyen szinten rendben van, talán még inkább feszesebbre vettem volna az egész kompozíciót, fönt is és bal oldalon is lehetne még ebből vágni, de maga a kép az tetszik és jó megfigyelés. Ez helyileg hol van? (hegyi)

Attila vagány képeket akart. Igyekeztem erre rásegíteni az FF konverzióval.

Zoli, ezt a fajta fekete tónustalanságot felejtsd el, ezt nagyon határozottan mondom, ez nagyon modoros, giccses, rossz az egész hatása. Olyan, mint egy rosszul előkészített vagy egy rosszul utómunkázott fotó. Semmi nem indokolja, ennek egyszerűen nincs létjogosultsága, nem tudok olyan esetet mondani, amikor ez működne. Olyan érzésem lesz tőle, hogy én magam látok rosszul és ez nagyon bosszantó, egyáltalán nem tudok a képre figyelni. A gesztusról: sokat akar a szarka érzésem van, mert van a kalap és van a fiú, meg a karóra, és van a tetoválás vagy hennázás, és van a bőrdzseki, meg még a gesztus is, tehát nekem már sok, ízlésében problémás túlbeszélés, ebből kevesebb is elég lenne. Ráadásul olyan tolakodóan raktad be ezt a kart ide, és anatómiailag is nagyon bajos, olyan, mint egy csülökcsont. Erre figyelned kell, így nem csonkoljuk a kezet, az ujjakra gondolok, ő fogja a kalapnak a szélét, de az, hogy fogja, az azért nem látszik, mert így forgattattad vele a kezét. Ha élére fordítod a kezet, akkor már látszik a hüvelykujj, akkor már látszik, hogy mit akar ott csinálni, így most olyan, hogy szerencsétlennek levitte az esztergapad az ujjait. A vagányság nekem nem ez, ezt én újragondolnám, mert itt most egy közhelyszótárat raktál össze. Ne haragudj a keménységért, de ez a kép egy állatorvosi ló, minden együtt van, amit nem szabad, anatómiában, ízlésben és esztétikában, és akkor a világítás problematikájáról még nem is beszéltem, a vetett árnyék, az orr túlvilágítása - akinek nagy orra van, azt nem fotózzuk oldalról, nem emeljük ki a fényekkel. (hegyi)

Ez már rendben van, István, és ezt abszolút el tudom fogadni, jól működik és egy jó megoldás, teljesen sci-fi gépember érzést hoz vissza. Tetszik, köszönöm. (hegyi)

Hullámok, hang, fény, katód, anód....

A leirat sem és a cím sem tud nagyon segíteni, amúgy maga ez a csíkozódás izgalmas tudna lenni, ha tudnám, hogy ez micsoda. Így most önmagában semmi. Lehet a karod is, lehet a tested is, tök mindegy. Gyakorlatnak vagy jegyzetnek oké, de egyébként nem kép még. (hegyi)

Az a baj,Viki, ezzel a képpel, mint sok-sok-sok másik ugyanilyen képpel, hogy van egy része, ami megragadja a fotós fantáziáját és a pillanat valóban egyedi és a gesztus rendben van, ugyanakkor a környezet rendezetlenebb annál, hogy ez összeálljon egy képpé. Máshogy fogalmazva a főszereplőd mosolya, gesztusai jól működnek, de ez önmagában nem viszi el a vállán, akármennyire szépen van exponálva, akármennyire is hatásos a szereplő, nem tudja egyedül elvinni a vállán a képet. Pedig jó lenne a ritmus, jó lenne a korlát, az ablak, ezek a keresztek és keretek, de máshová kellett volna, hogy állj vagy ő máshová állhatott volna egy kicsivel. Ilyenkor mindig felmerül a kérdés, hogy szabad-e instruálni és az instruálás nem rombolja-e le az eseményt. Meglehet, hogy lerombolja, akkor ez van. Ugyanakkor, ha azt teszed mérlegre, hogy az egyik serpenyőben van a talált kép, ami olyan, amilyen, sikerül, ahogy sikerül, a másik serpenyőben van legalább a próbálkozás arra, hogy a kép valóban összeálljon kompozícióba, akkor döntsd el, melyik a jobb. Én mindenképpen a másodikra szavazok, mert ott legalább megvan az esély arra, hogy sikerüljön az a kép. Itt semmi másról nincs szó, minthogy a főszereplőt bal oldalra el kellett volna mozgatni ahhoz a nagy üres flekkhez. Szerintem egyébként, hogyha szóval tartjátok vagy tovább folyik a kommunikáció, akkor ez működne. Azt nem tudom, hogy te magad nem tudtál volna-e elmozdulni jobbra, ahhoz, hogy ő ez elé a fal elé kerüljön anélkül, hogy megmozdul. Ennyi a meglátásom, nem tudok erről többet mondani. (hegyi)