Feladatmegoldás

nincs

Értem én, hogy nincs pénz. Deák Ferenc. Az a helyzet, hogy van nekünk olyanunk, hogy Andy Warhol, és ha ő is átalakul és lesz egy pénzjegynyomdában meg nem értett művész, aki pénzjegyeket tervez és utána ezt még le is fotózzuk, az más sok egyben. Valamit ezzel kell kezdeni, jobban elvonatkoztatni, mert ez így nem sok. Oké, és akkor ennek most fussunk neki mégegyszer. Ha holnap kivágok egy tizest és beszkennelem, akkor azt is kitesszük? Kell oda valami, vannak gyűrődések, de ez most nem elég. Tessék valamit csinálni, hadd ne mi mondjuk meg. (szőke-hegyi)

Vagányaim

Nagyon szeretjük ezt és elsősorban a zöld és a kék kapcsolata miatt, hogy ha megnézzük ezt a furcsa formát a két fej között, nagyon érdekesek a viszonyok. Ha filmes párhuzamot kell mondjunk, a Guy Ritchie: Blöff, vagy Kusturica: Emlékszel Dolly Bellre, Papa szolgálati útra ment... Ezek a csávók mindjárt beszállnak a liftbe és meghentelnek valakit, és annak annyi. Vera, féltünk. (szőke)
értékelés:

Gigász
A másik barátom. Ő gigász, és az óriás ismertetett össze minket.

A képaláírást elfogadom, megértem, sejtem a szándékot is, ugyanakkor ez a fotó tulajdonképpen a csendélet kategóriáját próbálja megcélozni, de rendezetlen benne a formavilág és ritmus, olyan most a látványunk, minthogyha valamilyen nagy képből egyszercsak egy program random módon kiválasztott volna egy közel négyszög alakú kivágást és ez sikerült volna. Nem érzem az üzenetet, azt én értem, meg el tudom fogadni, hogy Mozart nevei látszanak a cédéken, de ez nem áll össze egy kompozícióvá, olyan ez, minthogyha egy hirdetményt látnék, nem tudunk erre adni disznót. (szőke)

Repülni vágyom
Álmomban repülni szoktam, ha ráeszmélek, hogy álmodom. Erre vágyom ébren is...

Ugye Malevicsről már sokszor beszéltünk, az ő képei megint szóba kell, hogy kerüljenek, bár itt egy egész konkrét és határozott üzenet is jelen van a képen, nem csak a meghatározhatatlanul absztrakt, teljesen üres ég, hanem az alkotó portréja is extrém verzióban, alsó gépállásban, talán az optika is torzít, ettől elrajzoltabb az ajak, az orr, a felső ajak és a homlok, mintegy karikatúrában. Ha már egy picit megint festői dolgokat próbálunk áthúzni, érdemes megnézni Henri de Toulouse-Lautrec képeit, amelyek nagyon sokszor karikatúraszerűeknek tűnnek, holott valójában nagyon intenzív, nagyon dinamikus, de drámai részlet megfigyeléseket láthatunk Lautrec képein. Itt ennél a képnél is biztos, hogy az alkotó nem véletlenül választotta az alsó gépállást, tudta, hogy ezzel elrajzolja a saját arcvonásait és ettől sebezhetővé válik mindaz, ami az ő arcán keresztül itt jelen lehet, és nem véletlen, hogy a képnek az alsó sarkába helyezte magát és nem középre, mindez a képen keresztül, hogy egy óriási nagy semmi mellett van egy előretekintő arc a tehetetlenséget és kiszolgáltatottságot is erősíti. Az óriási felülethez képest az arc parányi, és ugyan szabadon mozoghatna a térben ez az arc, mégis be van nyomba a jobb alsó sarokba, tehát minden azt mutatja, hogy valahol egy készültségi vészhelyzet van, amiben megvan a szabadulás vágya, de egyelőre ez mégiscsak be van a keretek közé szorítva. Jó és őszinte, nem csak önironikus képnek tartom. (szőke)
értékelés:

Óriás
Az óriás a barátom. Holtomiglan-holtáiglan.

Nem igazán tudtuk magunknak se megmondani, mi a bajunk ezzel a szokatlanul hosszúkás vágással, mert végülis a kompozíció rendben van, meg az oszlopok után a fene se tudja, mi jön, de mégis, valahogy idegenül hat ez a vágás. Az biztos, hogy fenn és lenn is elég lenne kevesebb is a monumentalitás érzékeltetéséhez. (szőke)
értékelés:

Kapcsolat
nélkül

Nem fogunk most esztetizálni, egyszerűen szeretjük ezt a képet, van benne érzelem, minden teátrális beállítása ellenére is van benne szeretet a privát tér megmutatásában. Kamaszkorunk magazinfotói celluxszal felragasztva... Egyetlen dologra kellene picit ráerősíteni, mégpedig a kapcsolatot jelző laptopra. Ha azzal a kis lámpával, amit már láttunk előző képeken, egy pici fényt kapna alulról a számítógép háta, hogy elválhasson a háttértől, sokkal érthetőbbé válik egyből, hogy mit néz a modell, mert most a gép képernyőjének háttere és a falon lévő poszter egyazon tónusértékbe tartozik. Nagyon jó a reflex, amit látunk, és a tudatunkkal tudjuk, hogy ez egy laptop, de ezt kell erősíteni. Miközben van egy szórt fény a szobában, jobbról is érkezik valami pici fény, alapvetően amivel Verus dolgozik, az az egyirányú fény megvilágítása a modellen keresztül, és ez egy jó irány, látszik, hogy egy témakörben dolgozik, mozog és keres hozzá variábilis helyzeteket. (szőke)
értékelés:

Nusi
Macsek portré

Egy szép macskaportrét látunk, az alkotó szeretettel fordul a modell felé, ami nagyon fontos szempont embernél, állatnál, tárgynál is. Talán a cica jobb szeme kaphatott volna egy picit több fényt. (szőke)
értékelés:

Találóskérdés
Gyerekkorom legrejtelmesebb találós kérdése: Ha kifelé néz befelé áll, ha befelé néz kifelé áll, ha felfelé néz lefelé áll, ha lefelé néz felfelé áll. Mi az? A megfejtés a kép címe.
(hibaista tisztelgés) Engem mindig nagyon jó kedvre derít ez a fotó, gondoltam megosztom veletek.

Első ránézésre, azon túl hogy Tamás szakmáját is hellyel-közzel ismerjük, nekem a Nyolcadik utas a halál humoros verziójának egyik epizódját idézi a kép, amint fodrász után megérkezik ide a megfigyelő UFO. Nagyon félek tőle, hogy éjszaka így fog megjelenni előttem a macska és pofán nyal. Macskaszem optikával készült ez a kép, ha jól látom és nem halszem optikával, bár lehet, hogy ez a cica azért közelít az optikára, mert a halszemet nézi és érzi a szagát. Az is látszik, hogy Tamás vidéken él, és itt az építészeti dolgokkal is gond lehet, hisz a privát teret látjuk, annyira részeg lehetett a kőműves, hogy ilyen ferde falakat és íves szögleteket hozott létre, nem véletlen, hogy itt a macska is megbolondul. (szőke)
értékelés:

Tánc - 8-as lecke
Talán nem elég jó kép, de jobban nem ment.

Úgy tűnik, hogy a mozgás leckének feladása óta eltelt idő most kezd beérni, hogy amikor ez a lecke elindult, mint feladat, először nagyon konkrét módon próbálták megközelíteni az alkotó a mozgás fogalmát és a fogalmat próbálták megközelíteni és nem az élményét, nem mindazt, ami sűrítődik a nyugalomhoz, statikához képest. Nóra képéhez kapcsolódóan azért mondom ezt el, mert mintha most kezdenének el beérkezni a mélyebb szintű alkotások, amik nem a kötelező megközelítését, hanem az igazábóli élmény jellegét adják ennek a feladatnak. A képet elsősorban az teszi izgalmassá, hogy végig a festőiség uralja, ahol az expresszió, az elsődleges elmosódott színek, elrajzolt formák, egymásba olvadó tónusok - az egész kép olyan, mint egy őszi szobabelsőben mozgó függöny, és ez a teljesen porpasztell hangulat és érdekesen vibrál azzal a konkrét és a hatvanas évekhez köthető hegyesorrú cipővel és a két női lábbal. A kép a két kivillanó lábfej nélkül absztrakt kép lenne és úgy is izgalmas lenne, de attól, hogy ez a két nagyon konkrét és üzeneteket hordozó, emlékbeli nyomokat hordozó, asszociációkat képező forma látszik, nagyon erősen aláhúzza a kép mozgással és absztrakcióval kapcsolatos játékosságát. Ugyanakkor a konkrét jelzései a képnek az alsó harmadba egész mélyre vannak lenyomva és ettől van az embernek folyamatosan egy nyomott, melankólikus érzése a képtől és ezt nem a színek idézik elő. Talán hogy a hatvanas évek sejlik fel az egész hangulat láttán az lehetséges, hogy maga ez a szoknya formája, ami olyan, mintha egy női kalapot látnánk felülnézetben és ez az asszociációja a képnek a lábakkal egy furcsa tér elmozdulást is generál.Másrészt ez a gúlaszerű forma, amiből a két kis láb kivillan, olyan, mintha egy harang a harangtoronyban és a harangnyelv látszana együtt. Talán érdemes ideidézni Cseh Tamás dalát: Harangszoknyák két oldalát harangnyelvként veri a láb. Azt nem tudom, hogy az alkotó mennyire tudatosan küldte ezt az üzenetet, de külsődleges megközelítőként, nézőként, nagyonis átgondoltnak tűnik a kép, ez a képe a magányosságról szól, nincs ott a pár, a táncos, a legény, a csizmaszáras, és egy szőnyegpadlón táncol ez a két láb, az egyedüllétről is szól, ezeket talán a színek jelzik, és mivel olyan az egész, mintha egy színpadi enteriőr lenne, mindenképp egy zárt, belső térben, mintegy óraszekrényben látnánk valami furcsa mesei történet egy részét, de nem egy oldott, lebeő szabadságérzetet látunk a mozgás ellenére sem. Nagyon szeretjük ezt a képet. (szőke)
értékelés:

Ez a mozgáslecke apróbetűs záradéka: az idő. Köszönet Borinak, Tamásnak és AnnaSárának.

Ez három disznó, a Dénesnek sajnos nem tudok mást javasolni, mint a Kőbányai Nonprofessional Stúdióból Hajdú József munkáit keresni, ő sajnos már nem él, a Jóska 87-ben halt meg, ő csinálta a Happening című filmet. Nagyon örülök, hogy valószínű Dénes nem ismerhette a stúdió munkáit, azt a világot idézi ez az etűd. Fontos, hogy egy olyan anyag, olyan kész film látható, ami teljesen érthető, akár külföldiek számára is használható szimbólumokkal, képi jelekkel dolgozik. Egyetlen megjegyzésem lenne, hogy a filmnek nincs befejezése. Ha lehetséges, mivel sok időt szánt rá Dénes, a végével kellene még bíbelődni, mert a film egyébként egységes és erős képi rendszerrel rendelkezik, de most nem kapunk jó lezárást. Nagyon köszönöm ezt a filmet. (szőke) értékelés:

Még decemberben láttam a szarvasi Benka Gyula Iskola nyolcadikosainak anyagát, megmutattam az osztályomnak és elhatároztuk, hogy mi is jelentkezünk: Anna kilencedikes matek tagozatos osztálya Torontóból. Nem vagyunk média szakosok, de sokan szorgalmiból matekvideóznak. A felvételek még Karácsony előtt készültek, de röviditeni, feliratozni kellett, így az utómunkálatok egy kicsit tovább tartottak, mint gondoltam. (A feliratozást még ki kell találni.) Reméljük a szarvasiak látnak bennünket és válaszolnak. A közeljövőben elkezdjük a leckéket is csinálni, amolyan matekosztály módra. Addig is üdvözletünket küldjük és várjuk a hozzászólásokat, jótanácsokat.

Ugyan itt egy szorgalmit látunk, ennek az üzenetnek mégis azért van nagyon fontos szerepe, mert Torontóból érkezett egy olyan képi anyag, amelyben a fiatalok a messziből a mi szlengjeinket nem értve, mégis próbálnak üzenni és az üzenet egyik lényege az, hogy az Estiskola csak egy eszköz erre, merthogy ők a szarvasi iskolának üzennek, akik szintén küldtek nekünk üzenetet, és ennek nagyon örülünk, hogy az Estiskola egyfajta kapcsolópontként is szolgál és működik, hogy messzi kultúrákat rajtunk keresztül össze lehet kötni. Ez nagyon fontos és reméljük, hogy a torontói benkások és a szarvasi benkások is elkezdik a házi feladatokat is küldeni. És más iskolák, közösségek is bekapcsolódhatnak ebbe a játékba. (szőke) értékelés:

mozgás-házi

Jó, ahogy átfut a képen a fa, tulajdonképpen egy filmrészletet látunk, a képsorozat a fotó és a film határmezsgyéjén mozog. Nem várhatjuk el a film szabályszerűségeit és pontosságát, nem véletlen, hogy három képből oldotta meg, és ha egyet kiemelünk, nem működik a történet. Így a táj elmozdulása és a fázisok közvetítik a házi feladat célját. Hogy mégsem három a disznó, az talán csak annyi, hogy nincs igazán drámai sűrítése, húzása a történetnek. (szőke)
értékelés:

Figyelek!
Csak teljesen tud figyelni bármire is. És ez nem koncentráció, hanem magától jön neki, természetesen. Irigylem érte. :-)

Igen, a kutya figyel, a kutya jó, de a fotós túl akar járni a kutya eszén és ezért eldönti a képet, hogy hátha elszalad a kutya. Miközben azért sejthető, hogy ha a figyelem a fontos, akkor ez a kutya tud ennél még jobban is, teljes erőből figyelni, mert most figyel, de inkább figyelget, lazán veszi a dolgot. Komolyra fordítva, picit szűk a kép és a döntés indokát nem értjük. (szőke)
értékelés:

Ráérsz?
Itt van, lent.

A modell nagyon hiteles, tulajdonképpen egy filmes szituációt láthatunk kutyára átírva, hiszen látjuk, hogy a kutyus az alkotóra néz ki és nem a kamerára, a gondolat megjelenik a szemvillanásban, hogy megint ide kellett állnom, megint azt mondták nekem, hogy nézzek szomorúan. Ez teljes egészében jól látható a képen, talán a kép jobb fölső sarkán a kardigán körüli folthatások elviszik a figyelmet a főszereplőről, akinek éppen mozgásban van a farka. Sok olyan apró motívum van a képen, hogy ha én szeretem a szereplőmet, akkor még foglalkoznék vele úgy, hogy a többi forma ne vigye el az üzenetet, hanem ezt a fantasztikus sztárt, ezt a franciás ízű színészt, őt tudjuk csak látni. Most sok olyan apróság van, ami bár izgalmas, de elvon a kutyustól. (szőke)
értékelés:

Méltatlan
A kettes leckével nagyon sokat szöszöltem. Az egy nagyon sok munkával előkészített kép volt. Pihenésképp hármas lecke gyanánt egy régebbi képet küldök. Ez egy talált kép. Utcán köszönt rám a felirat és annyira rólam szólt, hogy muszáj volt magam lefotózni. És mintha már akkor tudtam volna, mi lesz a lecke - a fő cél az volt, hogy tetőtől talpig, a lábujjam hegyéig raja legyek.

Nagyon szeretem ezt a képet, elsősorban a tükröződésben látható Trabant miatt és érthető is a képi geg, amit közvetít, talán fenn még tágabbra hagytam volna. (szőke)
értékelés: