Feladatmegoldás

Egy kép a csendélet leckéhez. Mert Hegyi pedellusunk szerint nem az erősségem.:)

Kedves Feri, szép csendéletet küldtél, de igazából nálunk túl sötéten jelenik meg. Nem tudom, hogy ez volt-e a cél, de így most elvesznek a részletek, miközben az ég, a napfény tónusa igényelné, hogy maradjon részlet a lekonyult napraforgóban is. (szőke)
értékelés:

Kedves Norbert, tudom, hogy a két képet mint ellentétpár küldted be, de én a másodikat rossz iránynak gondolom, ezért arról csak annyit mondanék, hogy én nem szeretem azt, és etikailag is problémám van vele, ha egy nekünk embereknek kiszolgáltatott állatot olyan szituációba kényszerítünk, ami neki nem jó. Nekem is van kutyám, egy labrador, és nem szereti a vizet. Ezt én tudom, és nem hoznám olyan helyzetbe, még egy poén kedvéért sem, ami neki tudottan rossz. A fölső kép viszont önmagában nem értékelhető, mert az állatból szinte semmi se látszik. A feladat a kedvenced bemutatása. Ez a két kép rólad szól. Ha gondolod, ismételd meg ezt a leckét, de ne sürgesd vele magad, akkor fényképezz, amikor a kutyád is kész az együttműködésre. (hegyi)

Ez a kép egy misztikus helyen készült! Számomra a világ legkedvencebb kanapéján!

Kedves Norbert, egyrészt ez a kép nem portré, de nem is egész alakos bemutatkozás. Másrészt a kép nem csak címében trehány, hanem megfogalmazásában is. Ezt most nem elemeznénk, mert nem tudunk olyan fogódzkodót, amin elindulva ezen a beállításon segíteni tudnánk. Tessék felállni a kanapéról és normális világítással és átgondolt képszerkesztéssel újrafogalmazni a hármas leckét, amennyiben teljes alakos bemutatkozást szeretnél. (szőke)

Kedves Tamás, üdvözlünk az Estiskolában. Ez a kép, függetlenül attól, hogy kollázsról, mixelt képről beszélünk-e, abba a sorba tartozik, amiről már több helyütt beszéltünk, egyszerre van valami valós, realisztikus, informatív, figurálishoz közelítő, de alapvetően az egész képet tekintve ritmikai játékot látunk, ennek a kettőnek a vegyüléséről szólnak ezek a történetek. Ilyenkor mindig sarkallatosan az első kérdés fölvetni, hogy figurális felé akarok elmenni, tehát van egy realisztikus üzenetem, vagy pedig keresem folyamatosan az érzelmeket, a ritmust, vagy a szín világát. Nyilván akkor van a legnagyobb probléma, ha nincs eldöntve ez a csapásirány. Hogy én most akarok egy kicsit valódit is, de el is akarok repülni a szürreális világában. Úgy érzem, hogy ennél a képnél, ezen a határmezsgyén mozgunk, egyszerre ézékelhető egy olyan szándék, hogy egy testközeli, tehát konkrét testrészek mixelését látjuk, valamint a textúrával egy elvont értelmezést is, és nem tudom eldönteni nézőként, hogy engem most dolgoztatnak, zavarba ejtenek, hogy egy formavilágon kezdjek el gondolkodni és kutatni és megfejteni kódokat, vagy egyszerűen csak egy ritmikai játéknak az örömét szeretnék nekem bemutatni. Amennyiben a második verziót próbálom megközelíteni, talán mert azt könnyebb, akkor a kép jobb alsó sarkán lévő sötét rész nagyon fontos és jót tesz a képnek, de evvel ha jobbról fölfelé haladok akkor a bal fölső sarokban lévő információ erőtlen ahhoz, hogy egy ikszes ellentétpárt hozzon létre a kar vagy test forma világosával. A szőr kompozíciója középen pedig nem olyan erős információ, mint a szomorkásan figyelő angyal tetoválás a kép bal alsó sarkán. Ha ez a tetoválás a fontos üzenet, akkor pedig azt mondom, hogy a kompozíció belevágott a figurába, tehát nekem a legnagyobb problémám, hogy nincs pontosan meghatározva az üzenet. A pedellusnak egy nagyon képletes és jó megközelítése hangzott el, hogy ez olyan, mint hogyha egy rádió nem lenne jól behangolva. Egyszerre hallom ezen a rádión a Petőfi és a Kossuth rádiót. (szőke)
értékelés:

Kedves Feri, ez a kép Pier Paolo Pasolini Madarak és madárkák című filmjének hangulatát idézi, ami azzal a fajta humorral, azzal a fajta kettősséggel, mutatja a hatvanas évek Olaszországát, amiben egyszerre jelenik meg a keresztény kultúra és a baloldaliság - nagyon ajánljuk ezt a filmet megtekintésre. Fontos szereplője a történetnek a filmben egy holló, ami battyog a koldussal és talán beszélni is tud a holló. Visszatérve magára a képre, ezek mellett egyfajta Commedia dell'arte, egy sűrített színházi hangulat érződik, azon a határon van még, ahol ez a fajta humor elfogadható és befogadható. (szőke)
értékelés: