Feladatmegoldás

Jelbeszéd
Az utóbbi időben fedeztem fel Erdély Miklóst és az ő szellemi műhelyéhez kapcsolódó munkákat, így jutottam el Galántai György fotósorozatához, amelyben nemzetközi hajózási kódjelekkel ábrázolnak szituációkat. És ezek közül különösen egy által megszólítva éreztem magam: úgy éreztem válaszolnom kell rá. Egyrészt ebből az okból készült ez a kép, másrészt pedig úgy gondoltam, hogy nektek is pontosan ezt az üzenetet küldeném: I wish to communicate with you - Érintkezésbe kívánok lépni Önnel.

Erdély Miklós vagy Pauer Gyula, vagy Maurer Dóra, és esetleg Bódy Gábor egyes munkái de még ide sorolhatnánk Vető Jánost is, az 1980-as évek legelején a budapesti Balázs Béla Fimstúdióban nagyon közkedveltek voltak. Ezek az alkotók nem csak filmeket, hanem képzőművészeti alkotásokat, sokszor performance-okat is csináltak. Egy erős szubkultúraként működött mindez, amelynek még egy fontos helyszíne volt, a Fiatal Művészek Klubja. Ez a helyszín egy nagyon fontos műben látható is rövid ideig, Bódy Gábor A kutya éji dala című filmjében. Ma már kevésbé aktív a neoavantgarde ezen része és ennek talán az egyik oka az lehet, hogy miközben nagyon sok izgalmas kérdésfelvetést hoztak létre, sokszor maradtak ezoterikusak a nézők számára. Az minden alkotónak saját döntése, hogy manifesztálásával magához akarja ölelni, vagy el akarja taszítani a nézőt. Az én szerény véleményem szerint a brechti elidegenítést akkor van értelme a mai világban aktívan használni, ha kellő privát tőke áll rendelkezésre. Ha van pénzem, akkor azt csinálok a nézőkkel, amit akarok, mert akkor a marketingre is van pénzem. Ha bármilyen jó az alkotásom, de nincs meg az eljuttatáshoz a hatalmam, akkor sokszor elképzelhető, hogy nagyon jó és tehetséges alkotók eltűnhetnek. Mivel mi egy egyszerű szabadiskola vagyunk ezért mi is úgy gondoljuk, hogy a hely alkalmas arra, hogy csak úgy a magunk kedvére kísérletezzünk. (szőke)
értékelés:

Most nem kelek fel

Van olyan, amikor csak bólogatunk, és nem tudunk mit mondani mást, mint hogy három disznó. Vágykeltő, megejtő, esendő - Xantus János eszkimóasszonya. Egy kis zárójeles megjegyzés itt is: a mentésnél vagy a digitális munkánál fellépő kockásodás nem biztos, hogy szerencsés. (szőke)
értékelés:

Igazolványkép magamról

Igazolványkép magamról

Igazolványkép magamról

Atlaszné

Kedves Márti, itt is szeretném hangsúlyozni, hogy mindenkinek önmagához mérten próbálunk üzeneteket küldeni, nem másokhoz hasonlítva. Márti, az eddigi munkáidból azt érzékeltük, hogy mindig van összetett szellemi üzenete a képeidnek, és ez neked nagyon is fontos. Ugyanakkor a formai megoldások éppen az emelkedett üzenet miatt sokszor közelítenek a színháziasság felé. Ami kérdésként felvetődik az az, hogy vajon nem valami önbizalomhiány okozhatja azt, hogy a filozófiai üzenethez a képcím keresésében mindig csavarsz egy plusz mozdulatot. Egyszerűbben fogalmazva azt szeretném mondani, hogy valamikor a nyolcvanas években dolgoztam egy nagyon jó operatőrrel, akinek a filmjeiben és kameramozgásában sokszor különleges és intenzív módon megjelentek a billegések vagy kameradöntések - akkor ezt úgy hívtuk, hogy csálé kamera. Ezeket a filmeket nagyon szerettük, mások is, sőt, nagyon sokan elkezdték később alkalmazni, a mai napig is formabontó eszközként használják. Csak azt nem tudták, hogy maga ez a technika úgy jött létre, hogy a Feri folyamatosan be volt rúgva. Rusztikusan azt akarom megértetni, hogy ma divat roncsolt, vagy szupernyolcas filmek hangulatát idézve dolgozni, és vannak híres vagy hírhedt régi szupernyolcas filmek, amelyeket ma is kedvelnek. Viszont akkor azok azért készültek arra, mert akkor csak az volt elérhető. Sokkal pontosabb és precízebb az üzenet, ha adott helyzetben nem a szimbólumot keresed a kép címadásánál, hanem a valóságot írod le - Apám a vállamon, vagy A pasim lába.
   Még egy fontos dolog van, és az a világítás - emiatt nem három disznó. Mégpedig azért, mert ha megnézed, a fej, a váll, a láb és minden szinte egy árnyalatra van világítva. Emiatt nincsenek a képet alkotó objektumok térbe helyezve, a formák lapossá válnak.
   Az igazolványképre: ilyeneket vágtunk ki a Hasutasokból. A kép jó, szívmelengető, de lehetne durvább. (-szőke-)
értékelés:

Ha eljő...

Első nézésre a kép Tarr Béla egy korai opuszát, a Panelsztorit juttatja eszembe. Picit jobban kitekintve a cseh filmiskolához is találhatók áthallások, például az Ecce homo Homolka vagy egyéb Homolka filmek, amelyben a szocialista ember a panel létben folyamatosan keresi a szabadságát. A te képed is nagyon erős összekapcsolása a lakótelepi dártvédernek. Szocreálvesztern. Azonban miután a fotográfiában megjelent a színes technika, a fekete-fehér formátumot jószerivel a dramatikus megjelenítéshez használták. Itt ez azt veti fel, hogy van egy drámai hatásokkal operáló kép, de a drámát még nem értjük. Igazából ha egyfajta helyzetképet látunk, akkor az nem indokolja a fehete-fehér archaizálást. (attól, hogy elmosódott színes foltok jelzik az idő múlását, még a kép fekete-fehérnek tekintendő.) (szőke)
értékelés:

1. Önportré, önábrázolás

Az első feladat: önarckép, önportré készítése. Ez a lecke abban az értelemben is különleges, hogy talán az egyetlen olyan feladatunk, amihez időről időre visszatérünk haladásunk függvényében. Ha most iratkoztál be, küldj magadról egy bemutatkozó képet. Később ahogy haladsz az önismeret útján, a komfortzónád határait feszegetve eljuthatsz a lényegig: megmutatni az embert, bátran és szabadon, esendően, igazan, az önelfogadáshoz támasztékot kapva életszakaszokat rögzíteni, megfigyelni, önelemezni és értékelni, kihívásokat keresni és rájuk megoldásokat találni. Fontos! Csak olyan képet, filmet tölts fel, amit te magad készítettél magadról - amit más készít rólunk, az nem a mi házi feladatunk.

Az önarckép nem szelfi. Saját magunkat vizsgáljunk általa, megmutatjuk érzéseinket, olykor akár esendően is, a környezet jelentősége az értelmezés segítésében van. A szelfivel ellentétben nincs híres ember mellettünk, vagy a haverok, nincs turistalátványosság, nem dicsekvésből készül, hogy lám, itt is jártam, ezzel vagy azzal is találkoztam, ennél sokkal bensőségesebb műfaj az önarcképé. Erről Hegyi pedellus bővebben a HetiHegyiben beszél, nézd meg a videót.

Létezik arckép, mellkép méretű képkivágás, adott esetben a modellre jellegzetes helyzetet, környezeti részletet is bemutatva, fekvő vagy álló képformátumban is. A következő lépcső az egész alakos önportré, amely az egész embert mutatja be. De itt is hangsúlyozzuk, hogy nem csak a forma, de a személyes hitelesség is fontos. A képhez kapcsolódhat a tárgyi környezet, az adott világod, lakás, kert, udvar... Egyszerűbben fogalmazva: az egész ember alatt azt értjük, hogy a talpától a fejéig, a kezétől a füléig. Hogy ezt nagykabátban, pizsamában vagy tornadresszben, állva, guggolva vagy térdepelve veszed fel, az a te szabadságod.

Tehát készítsd el a magad bemutatkozó fotográfiáját, ha kész vagy, akkor töltsd fel hozzánk. Adj neki címet is, és jó, ha pár szót írsz hozzá kísérőszövegnek. A feltöltött munkák folyamatosan kerülnek fel ide a szakkörbe, az elemzések pedig kis idővel később születnek meg hozzájuk, hogy addig is legyen idő és mód róla a kommentárokban beszélgetni. Ezt kérjük is, hogy elemezd, értékeld a többiek munkáit is, ne csak egy-két szóban, hanem lehetőleg úgy, hogy abból az alkotó is épülhessen.

Ami a technikát illeti: a kép mérete minimum 1280 pixeles jpg, ne használj erős tömörítést, mert akkor a végeredmény csúnya lesz, bekockázhat. A file neve a következőképpen néz ki: vezeteknevkeresztnevÉÉHHNN_1, azaz a neved, a dátum, amikor feltöltöd, valamint az alsó aláhúzás után egy sorszám, hogy azon a napon hányadik kép lesz feltöltve. (példa: hegyizsolt151116_1.jpg). Magyar ékezetes karaktereket ne használj!

Mivel itt önarcképről van szó, ha van állványod, érdemes lehet használni, ha nincs, akkor megteszi ha stabilan elhelyezed a gépet egy könyvespolcra, létrára, bármi vízszintes felületre. A gépek jó részénél van mód önkioldó, távirányító használatára, vagy időzített felvételre. Ez utóbbi esetben érdemes előre lepróbálni azt, hogy hogyan fogod megközelíteni azt a helyzetet, amiben megörökíted magad, mert viszonylag rövid idő szokott rendelkezésre állni az időzítő elindítása után. Kattints ide a feltöltéshez!

Ági portré 1
Egy kőoroszlán, egy folyosó, egy Ági.
   
Ági portré 2
Ez a kép egy sorozat része.

Kedves Ági, ez a fajta képkészítési mód - és itt most mind a két képre gondolunk - akár akarjuk akár nem, hozzánk (Hegyi-Szőke) közel áll. Úgy viszont nehéz ítélkezni, hogy a kép kapcsán van egy személyes érzemi viszonyunk, szimpátiánk. De az, hogy ez a kép a közvetítésével létre tud hozni erős személyes szimpátiát, mégiscsak a formai kifejezésmódban keresendő. Ha pedig ezek szerint viszgáljuk a képeket, sok olyan apró jelet találunk (például az arc szembehelyezése a kamerával, a megjelenített figura egyszere esendő és burkoltan mégis kihívó gesztusa, vagy akár a látszólag véletlenül a háttérben felejtett kőoroszlán, vagy a vécé lehúzógombja), amelyek egyrészt egy privát szférát erősítenek fel, egy intim világot mutatnak be, másrészt - főleg az oroszlános képen - játékosan gyermeki lázadást is mutatnak. Azért tartjuk bátor vállalkozásnak ezeket a képeket, mert nem használ nagy manifesztumokat a közvetítéshez, mégis erőteljes az képi üzenete. Björk világa.
   De mivel a képi üzenet "megérkezésének" a pontos technikai megvalósítás is feltétele, ezeknél a képeknél - főleg az oroszlánosnál - nem következik ebből a szemcsézettség, a lebutított részletek. Úgymond az üzenetet tiszteljük meg technikával is. A digitális zaj struktúrájával van baj, ugyanis a filmes technika film érzékenyítésből adódó szemcsézettsége teljesen más érzetet ad, mint a digitális érzéketlenségéből adódó elektromos képpiszok.
   Diane Arbus a hatvanas években készített nagyon erős portréi jutnak eszünkbe, azok az extrém portrék, amik szintén nagyon személyesek a véletlenszerűnek mutatott világítással és beállításokkal - amelyek persze a valóságban nagyon is tudatos tervezés és koncepció eredményei. Nézzetek utána Arbusnak.
   Mivel mindenkit önmagához képest próbálunk értékelni, és látszik, hogy van itt nálad több is, mint amit látunk, ezért két disznyó és kérjük, hogy mélyülj el a perszonális közléseidben még jobban. (-szőke-)
értékelés:

Házi feladat
Önarcképet már jónéhányat készítettem régebben, de nem akartam konzervet használni, valami újat szerettem volna második leckeként bemutatni. Természetesen ilyenkor rögtön elhagy minden ötletem, ezért inkább azt mutatom meg, ahogyan a házifeladat elkészítésével próbálkozom.

Kedves Gábor, azért két disznós a kép, mert alapvetően lehetőséged van az elektronika segítsévégel utlóag is komponálni, és a kép ritmusán esetleg változtatni kellene. A szereplő és a szereplő tevékenysége fontos üzenet a képen, a háttérből érzékelhető helyszín is, de valami miatt a háttér ritmusa elvesz a szereplő fontosságából. Vagy picit más kompozícióval, vagy fénnyel, át lehetne minősíteni a háttér formai és színrendszerét a figuához képest - a konnektor, a plafon, a csempék, a zománcozott ajtó csillogása túl konkrétak, elhelyezkedésükben túl erősek ahhoz, hogy a kép egész rendszerében a főszereplőt erősítsék és ne bizonytalanítsák. A háttér és a szereplő közötti kapcsolat így nem folyamatos, hanem bizonytalan vibrációt eredményez. Vagy a koponyából kellett volna a sötét tónusaival többet hagyni a képben, vagy esetleg valahol a fürdőszoba ajtó vertikális szakaszánál vágni és álló formátumúra szerkeszteni a fotót. További munkáid várjuk, ahogy a többiekét is. (- szőke -)
értékelés:

Ági tévéz
Ide letettem, itt pont jó. Innen jól látom.

Kedves Ági! Kezdetnek nem rossz, annak nagyon örülök, hogy a televízió antennájának vége a kép szélére mutat. Talán ugyanígy a kép bal oldali részén a radiátor és az ajtó közötti szakaszt is lehetne szűkíteni, és ha ezt a kompozíciós rendet követjük, akkor jobb lett volna a tonett szék körívét benne hagyni a képkivágásban. Az jó, hogy a szereplő személy csak a hajzuhatagon keresztül, jelzés szinten érződik a képen. Ha majd olyan technikád lesz, amivel a rekeszelésbe is be tudsz avatkozni, akkor érdemes a tonett szék támláján megjelenő kiégett fehér mezőt is megmérni fénymérővel kattintás előtt és a mérést figyelembe véve módosítani a záridőt vagy a rekeszt. Ez azt jelenti, hogy a képen található legsötétebb pontok és legvilágosabb felületek átlagát használta most a gép. Lehetőségünk lenne két irányba elmozdulni, vagy a legsötétebb felületekre mérni fényt, vagy a legvilágosabb felületet megmérni a fénymérővel és így vagy a legsötétebbek kapnak drámai hangsúlyt, vagy a legvilágosabb felület is részletgazdagabb lesz. Most az automata fénymérő átlagot vont, és ezért a formavilágon túl a kép tónusrendszere elnagyolt. Ez csökkenti a fotó erejét. Várjuk a többit. (szőke)
értékelés:

Nélkül

Kedves Gábor, üdvözlünk az Estiskolában! A Róbert Mépeltorpe fotói és hangulata, Nyújork meg a Vudi Elen jut eszembe egyszerre, és ha ezen a vonulaton gondolkozunk, akkor ezt egy egész jó fotónak mondhatjuk. A vágással kéne még dolgoznod, jobb oldalon és alul is, ha feszesebbre vágod a képet, izgalmasabb lesz az eredmény. Dolgozz, küldjél újakat. (szőke)
értékelés:

Nyitott Szemű Portré
Vasárnap reggel, a péntek és a szombat este után.

Kedves Vera, végre egy újabb munka! 3 disznó, nagyon jó a kép, Vera, kűggyed az érzéseidet, nagyon fontos. Jó a szöveg is hozzá, ne hagyd, hogy a Fazakas Gyula lenyomjon bennünket, küldjed a jó anyagokat. Szeretettel: a térerőfestő
értékelés:

kockásodás

kockásodás előzmények

kockásodás

Kockásodás

Egy kicsit megpróbáltam a kockáimhoz hasonlítani, majdnem sikerült.

Kedves Lacipapa! Most tudtam megnézni Kockásodás című szorgalmid, és rögtön az elején szeretném tisztázni, hogy tudd, ez egy 3 citromdisznós házi feladat. És ezt most a többiek számára is szeretném mondani, hogy nagyon boldog vagyok, hogy Lacipapa folyamatosan dolgozik, korrigál, elemez. Én azt látom, hogy nagy fejlődésen megy keresztül (ilyen értelemben fiatal léleknek tűnik, tehát szeret játszani) és ez nagyon fontos. A Pedelussal végignéztük mind a három fotót, amely ehhez a feladathoz lett küldve és nagyon jól látható a szemléleti változás, amely a Pedellus és Lacipapa közötti párbeszédből jött létre. És ezért az volt a javaslatom, hogy mind a három képet rakjuk fel, hogy a munkamódszert és a fejlődést mások is követhessék - hogyan változik a kép, a szemlélet. Ami még erősíti a 3 disznós döntést, hogy a kép önálló alkotásként is működik, nem csak egy közösségi munka részeként. Gratulálunk. (szöke)
étékelés:

Film rólam és film a filmről. Zene: k&d

Kedves Zoltán, nagyon örülünk, hogy Angliából is érkezett tanulónk, és hogy mozgófilmet küldtél. Ha kategóriába kellene besorolni, a Roland típusú filmek közé sorolnánk, hisz ez is némafilm. Ez azt jelenti, hogy a képek tulajdonképpen függetlenül müködőképesek az aláfestő zenétől. A zene azonban nagyon meghatározza ennek a filmnek a stílusát, ritmusát. Repetitív zenét hallunk pop vátozatban (ennek van komolyabb formája is, a 60-as, 70-es években Steve Reich, vagy a 180-as csoport) és ez a zenei forma repetitív képet generál. De ha abból indulunk ki, amit itt zenében hallottunk, ez a zene mégiscsak építkezik, picit dúsabban, mint azt megszokhattuk, ezért azt kell hogy mondjam, hogy a képeknek is variabilisabban kellene egymásra épülniük, és ez nem attól függ, hogy rövid vagy hosszú filmet látunk. Három nagy egység kapcsolódik össze, a kéz az egérrel, majd ez egy számítógépes keretbe, majd ez önmagába újra, kép a képben. Viszont az alap animáció is 3-4 ismétlődő gesztust használ és ezek így igazából a film felére fáradtabbakká válnak, nem hoznak új képi információt, elveszti az izgalmát az amúgy nagyon jó ötlet. Szeretnénk rólad többet megtudni, mert most a technika elnyomja az embert az üzenetben. Márpedig az Estiskola kezdeti vállalt célkitűzései középpontjában azért az ember szerepel, mert mi amúgy sem tudnánk versenyezni a technikákkal - jelen pillanatban a pedellus és a Szőke próbálja működtetni az oldalt - amiben tehát erősek vagyunk az a gondolat és az ember szabadsága. Lásd Gyula munkáit, akivel ugyan harcolunk, de Gyulának nagyon is emocionálisak és emberiek az üzenetei, vagy akár Katáé, akit sajnálunk, hogy újabban nem küld munkákat. A zenéről mondj többet. Ha te vagy baráti társaságotok készítette, ott is fontos a technikát eszközként kezelni, és minél több emberi hangnyomot, valós tárgyakból csiholt hangot, akusztikus hangszerekből elővarázsolt mintát használni. Nagyon várunk tőled a második leckére is munkákat, de erre az elsőre is, ha van késztetésed, mást is megnéznénk tőled még. (szőke) értékelés:

Personal Jesus

Gyulánál lassan kezdjük megszokni, hogy mindig van a képben valami fanyar humor. Ha jól látom, a képen lévő faragott férfialak is szakállas, és a kép jobb szélén látható fényképész (hasonlóan ferdén tartott fejjel) szintén szakállas. Úgy érzem, nekem a nézőnek kell eldöntenem, hogy a két sötét szakállas fej közül melyikre értem a kép címét. Mivel a kép job oldalán lévő tükröződésben látható figurának is talán csak az egyik kezét látom a vállával, így olyan érzésem van, mintha az ő hiányzó keze a másik félkarú férfialakhoz is tartozhatna. Ebből arra következtetek, talán az alkotó szándéka az lehetett, hogy a két személy együtt értelmezendő netán összetartozik. Ha nem kapcsolódna a faragott férfiszoborhoz prekoncepcióm és csak egy vendéglátóipari egységben beszélgetnénk, két kávé mellett, azt is gondolhatnám, ikrek. Hmm, vajon egypetéjűek? De nem vagyunk vendéglátóipari egységben, hanem az Estiskolában, így hát csak örülni tudok ennek a hetvenes évek közepét idéző, Mozgó Világból itt maradt hangulatnak. Viszont Gyula az előző halszem optikás képéhez viszonyítva visszabújt a csigaházba, ezért tehát a csigabigaság miatt csak kettő a disznó. És ha tovább rosszalkodik és bújkál, még a kalapját is kicseréljük. Tessék olyan nyitott képeket is csinálni. (-szőke-)
értékelés:

Az ember, végül, ki tudja mit akar.

Kedves Aureliano, tulajdonképpen itt egy kisjátékfilmet látunk, irodalmi szövegidézetekkel, animációval, képzőművészeti utalásokkal, ami nagyon jó, és az üzenet is fajsúlyosnak tűnik. De ha elfogadjuk, hogy a képvers kategóriájában foglalatoskodol, nyilván célszerű, hogy az üzenetet értsék is. Ennél a fajta stílusvilágnál elő szokott fordulni, hogy az ember nagyon komolyan gondol helyzeteket, mégis komolykodássá válik az alkotása. Talán ennek feloldásában az önirónia, a kívülről önmagamra tekintés segíthet. Ugyanebben a mélységben fogsz tudni dolgozni akkor is, ha több humort használsz.    Technikailag számomra három nagyobb részre oszlik a film. Az első rész a felhős kép kinyíló varioval. Mivel tudtad, hogy mit akarsz felveni itt, rákészültél, jó lett volna ugyanolyan technikai igényességgel, akár lepróbálva, állványra téve megoldani a variot, mint ahogy fixen fel tudtad venni a második beállításodat. Semmi nem indokolja az első részben a bicegő kameramozgást. Ha szigorúan fogalmazok, azt mondom, hogy pongyola kivitelezése van, de a filmetűd stílusa, monanivalója ezt nem indokolja. A középső rész felső gépállás ezzel az íróasztallal, ez a leghosszabb is egyben a rajzoló kézzel. Ott plusz értelmetlen időket fedezünk fel, ami abból fakad, hogy a grafikus kinyúl a színes ceruzákért, közben képileg nem történik előrevetítő helyzet. Ezen jó volna elgondolkodni, hogy lehet kiküszöbölni, valóban indokolt-e a ceruzaváltás, ha a képen a szín a méret miatt nem jön ki. Edvard Munch Sikoly című festménye párhuzamba állítva a zenében megjelenő ordítással, nem tűnik különleges szimbólumnak. Munchot az expresszinonizmus egyik kiemelkedő alakjának tekintjük, így elvárható, hogy a képe felhasználása legalább olyan dinamimus legyen, mint az eredeti mű. Itt nem teljesen ez töténik, mert az üzenetben lévő alkotói fájdalom tulajdoképpen nincs jelen, a kép és zene által rejtve marad. Az a személyes attitűd, ami a lányok képein tapasztalható, itt még nem jelenik meg. Lehet, hogy a négy stáció, ami felrajzolásra kerül a papírra, megérné egyesével a külön személyes kifejtést. Legyen ez a házi feladatod. (- szőke -) értékelés:

Talán ez a kis bemutatkozó videó valamit megmutat belőlem, azon a vénemberen kívűl is, mint akit a képkockákon láttok.

Kedves Lacipapa, nagyon szépen köszönjük a video bemutatkozást. Azért is külön örülök, mert az osztálynak a film kapcsán három fontos technikai dologról is tudunk beszélni. A többiek számára szögezzük le, hogy ez egy önportré, majdnem fél alakos kompozícióban, és külső felvétel. A három technikai elem, amiről beszélnünk kell, a követlező: Első a körsvenk. Ez egy majdnem 360 fokos körbefordulás egy kertben, ezáltal nem csak a szereplőt látjuk folyamatos mozgásban, hanem mögötte megismerhetjük a hátteret, a szomszédok házait, a közvetlen környezetet. Az az érzésünk, hogy Lacipapa saját maga hozza mozgásba a kamerát is, valamilyen segédeszközzel, svenkkar, vagy talicska. Ezt is nagyon fontosnak tartjuk a többiek számára, mert ez pont az amatőrfilmes igazi krerativitását jelenti. Talán Lacipapának erről az amatőrfilmes múltról nem is kell sokat beszélnem. Második fontos technikai eszköz a narráció. A látott képek alapján egyértelmű, hogy nem szinkroncsúszásról vagy aszinkronról beszélünk, hanem az alkotó utólagos szinkronmunkájáról. A privát környezetet feltételezve ez nem biztos, hogy egyszerű dolog volt, mivel valószínüleg improvizatív szöveget hallunk, erre külön rá kellett hangolódnia az alkotónak. És van egy harmadik technikai eszköz, vagy játék, ami a szereplő mozgása, a mozgásban való ide-oda billegést jelzi, hol a kamera felé, hol attól el, ettől kap az egész bemutatkozás egy furcsa ritmust. Ennek a házi feladatnak nagyon örülünk, és Lacipapa a legjobb példa arra, hogy az Estiskolára is igaz a tévétorna szlogenje: idősebbek is elkezdhetik. Lacipapa, a te házi feladatod az, hogy mesélj nekünk a kamerával, kamera előtt magadról, valami rövid történetet, mesét, 1-2 percben maximum. (- szőke -) értékelés: