Feladatmegoldás

Fejére növök

A képet nagyon szeretjük, van valami picit jarmusch-os, hogy úgy mondjam, tehát van ebben az egészben úgy egy amerikaias világ, hogy mellette tudjuk azt, hogy a gyökerek Európából erednek. És még egy fontos név fölvetődik, Diane Arbus neve, mégpedig a sötétek és terek miatt, ahogy Arbus belelesett abba a korszakba, a 60-as évekbe, a hippikorszakba, sokszínűségbe, ami akkor ott jelen volt, és azt azért el kell mondani, hogy az Arbusnak, mint dokumentumfotósnak az egyik nagy trükkje biztos az lehetett, hogy azokat az intim helyzeteket azért figyelhette meg, mert nagyon jók kommunikálhatott az emberekkel, mert ott egészen különleges szituációk, karakterek, a gnómoktól a törpékig, az extrém helyzetekig is megjelennek a képeken. Lehet érezni, hogy olyan hatás van jelen, ahogy Henri Toulouse-Lautrec dolgozhatott az ő korában körülötte lévő hölgyekkel, és ahogy ezek a hölgyek megengedték, hogy a privát életükbe is belelásson Lautrec. Valami ilyesmit érzek ebben a képben, engem nem zavar, hogy a kép alján és tetején nem látom a részleteket, nagyon jól, szinte kikacsintás szintjén itt van ez a láb, egy fétis, ami valószínű a fotós lába, és a fotós lába mellől, neadjisten a fotós lába közül exponálunk és látjuk a férfi alakot. Nem véletlenül mondtam a második verziót, hogy esetleg a fotós lába közül, mert esetleg annyit még elképzelhetőnek tartottam volna, hogy a jobb lábujj, vagy bütyök még itt kikandikál, amitől még extrémebbnek, még kihívóbbnak látszott volna a kép. (szőke)
értékelés:

Nagyon melegem van

Kedves Erika, és többiek, akik gyereket, kutyát, családot fényképeztek, szeretném felhívni a figyelmeteket két igen fontos dologra, ami ezeken a fotós területeken sokszor okoz félreértést vagy gondot. Az egyik, hogy a gazda szeme, a szülő szeme másképp, kevésbé kritikusan szemléli a portré alanyát, mint egy kívülállóé. Tehát könnyen kerül ki kevésbé szerencsés beállítású, az alanyra nézvést nem előnyös kép is a szerető fotós keze közül. A másik, hogy a szeretet, rajongás túlédesíti a fényképet, mint egy cukormáz, fogyaszthatatlanná téve azt. Családi fotóalbumokba így kerül be a félig lemaradt, vizes kutya, vagy az üvöltő, spenóttól csuszpájzos gyerek éppúgy, mint a régi korok beállított, nagy masnis, grübedlis, kisvonattal a hóna alatt álló kislány, vagy a gombolyag mellett édesen alvó kiscica. Egyik se jó irány, és nehéz helyzetbe hozza azt, aki kívülállóként kénytelen a képet nézni, arról nem beszélve, ha véleményt is kell róla mondania. Márpedig abban maradtunk veletek, hogy az Estiskolán akkor tanulunk egymástól a legtöbbet, ha kertelés nélkül elmondhatjuk a véleményünket. Természetes, hogy senkit nem áll szándékunkban megbántani.
Ennél a képnél több tipikus hiba is van. Az egyik, hogy lemaradtak alkatrészek a kutyáról, a lába, a szőrvégek, emellett nem lett a fényképezésre felkészítve az állat. Gondolom rohangált a kertben, aztán a nagy melegből befutott a konyhába, ahol platty, elfeküdt, és most piheg szegény. Ráadásul a szeme is be van gyulladva. Na de akkor miért fotóztad le? Úgy tűnik, itt is vakut használtál, pedig nem egyszer elmondtam, hogy nem szabad vakuzni az állatot. Ha nem vaku, akkor valami erős műfény lehet, ezt te tudod. A póz, amiben fekszik, nem mutatja meg a testi adottságait, a lábait, a formáját, nem előnyös. Ha együtt vagyunk egy állattal, ismerjük, tudjuk, mikor van jó formában, mikor alkalmas arra, hogy megörökítsük. Ilyen képet a családi albumba se csináljunk, mert ez egy rossz pillanat. Biztos van olyan helyzet, amikor a kutya élénkebb, ki lehet vinni a fényre, ha van kert, vagy egy parkba, ahol természetes fényben és környezetben szebben mutat. Ha pedig egy állat már nagyon öreg, beteg, akkor ne fényképezzük, vagy nagyon figyeljünk arra, hogy a képen, amit készítünk, ne legyen szánalmas, vagy visszataszító. A fénykép megörökít egy pillanatot, ez nagyon kifejező szó. Az a pillanat örökké tart (vagy amíg a fénykép). Nem lehet tudni, hogy mi volt előtte és mi lesz utána, hogy baleset érte a kutyát, és felkelt-e valaha is arról a konyhakőről. Én most erre nem adok disznót. (hegyi)

Első házi

Kedves Dániel, üdvözlünk a suliban. Ebből a képfajtából is kezd kialakulni egy erős vonulatunk, a kamerával kitakart és tükröződéseket használó fotós megoldásokból, én úgy gondolom, hogy jó az irány. Ha a borotválkozótükör tükröződését is megnézzük, akkor talán arra is érdemes lett volna odafigyelni, hogy most a fotós a mi szemszögünkből az optikán keresztül kommunikál felénk, miközben kitakarja a saját arcát. És ha abból indulunk ki, hogy a fényképezőgép a fotós szeme, és a gépnek egy szeme van, akkor Dániel tudott volna úgy mozdulni, hogy a gép elmozduljon valamelyik irányba, úgy, hogy a másik szem kitakarva maradjon. Ezen kívül most a fényképezőgépen hagyott reklámmatricák és egyebek elvonják a figyelmet, mivel az eszköz takarja ki az arcod, tehát a gépet az exponálás előtt manipulálni kellett volna. Ráragasztani valamit, lefesteni, hogy mintegy sematikus forma a benne lévő sötét lukkal, a varázslukkal, az objektívvel jobban kapcsolatba tudjunk kerülni és a jobb szem helyébe behelyettesíthessük ezt. A kompozíció alapjában véve jó, de a cserszömörcés szájvíz, a tükörben látható matricák a gépen erősebben jelentkeznek a kelleténél, miközben a fontos infó az a borotválkozótükörben van. (szőke)
értékelés:

Mozgásban

Egy tipikus nyári naplementés, majhogynem amerikai hangulatú képet látunk, és ezen tényleg értékelhető a mozgás, nagyon szimpatikus. Egy olyan aratás utáni területet válaszott Krisztián, ahogy egy picit sejteni lehet az árnyékok miatt, hogy vannak úgynevezett barázdák, bordák a földön. Talán, hogyha fényben úgy választja ki, vár annyit a nap állásával, hogy ezek a perspektivikus csíkok, amit a kép bal oldalán lehet felfedezni, határozottabbak legyenek és többet lehessen ilyenből látni és a modelljeit ennek középpontjába rakja, akkor erősebb lenne a mozgás játék üzenetrendszere. Ugyanakkor nem tudom eldönteni, hogy az élesség hol helyezkedik el, és bár az alkotó próbálja teljesen centrikusan és szimmetrikusan komponálni a beállítást, mégis azt érzem, hogy billen a kép, például azért is, mert ha a haladást akarjuk átélni, hogy ők pillanatokon belül ide fognak érni a fotóshoz, vagy ahol a szemlélő áll, akkor játszani kellett volna a mélységélességgel. Miközben óriási távolságot, szinte a horizontig látunk, mégsem érzékelhető ezen a képen az, hogy ebben a futásban benne van a távolság, és ennek elsődleges oka, hogy nem döntötte el a fotós, hogy hova fókuszál. Egy másik segítség lehetett volna, ha a géppel még mélyebbre helyezkedik Krisztián. Az az érzésem, hogy ez itt most egy guggoló pozíció, és csak azt tudom mondani, hogy ha erre rájön az ember, hogy hogyan lehet egy ilyen közelítéses üzenetet létrehozni, akkor nem kell sajnálnia magát a fotósnak, feküdjön bele a törmelékkel teli kaszált felületbe és majd utána leporolja magát, de a fotónak kell jónak lenni, itt nem volt kellően erőszakos és radikális a fotós önmagával, hanem egy jóleső képet készített úgy, hogy ő is könnyedén el tudja ezt készíteni, de ez a fotónak nem igazán segít. (szőke)
értékelés:

Ötödik lecke

Ha a házi feladat szempontjából nézem a képet, akkor úgy érzem, mivel itt technikai trükk is alkalmazva van (kép szélein elhomályosodik a kép), arra következtetünk, hogy ennek a leckének az üzenete nálad maga a férfi, az ember, aki itt büntetve van, be van zárva a kalodába. De annak ellenére, hogy a kép szélei életlenek, mégiscsak lehet látni a dzseki madzagját, a bermuda nadrágot, ettől nem tudok elvonatkoztatni. Vagy valamivel takarni kellett volna, vagy ott vágni a kompozíciót, a kaloda alatt, hogy az üzenetre koncentrálhassunk, hogy az én vágyam az, hogy a férfit börtönbe zárjam. Így most a kép több irányt céloz meg, és nézőként nem tudok dönteni, hogy ez csak egy kirándulási kép, ahol vicces pózban játszunk, vagy a férfi leigázása a fő mondanivaló. Így ez egy marionett helyzet, de ahhoz nem elég abszurd (és a művi életlenítés is ellene dolgozik) és humoros. Ez a kép jelen állapotában arról szól csak, amit látunk, bebújt Zoli vagy Miki a kalodába és mosolyog. (szőke)
értékelés:

Index
25 másodperces záridő. Egy indexelő autó haladt el mellettem. Majd egy busz is bejött a képbe, de csak félútig. Jótanács: Csak akkor állj ki így az út szélére fotózni, trafipaxnak látszó, állványra szerelt kameráddal, sárga mellényben, ha gyorsabban tudsz futni, a feldühített autósoknál...

Szép falusi éjszakai felvétel, kompozícióban rendben is vagyunk. Eddig jó. De hiába a mozgás, ha a szép fénycsíkon kívül üres marad a tér. Akár egy parkoló kocsi, akár egy személy, aki lassabb mozgása okán a képen megjelenhetett volna, a fagyott tájat és a fénycsík mozgásra utaló jelenlétét összekötötte volna egy történetté. (szőke)
értékelés:

Kislányommal
Leírás: 1/125, F/4,2 , 70mm, vaku -1 ev, iso200

Kedves Ferenc, ez egy kettős portré, valamikor most készülhetett, ezt az őszi színekből is érzékeljük. Kompozíciós rendjében szimpatikus a kép, de a fej fölött lévő pluszt leemelném, és a kép aljára helyezném, hogy a pad, a térdek is jobban látszódhassanak. Ezzel jobban rátok fókuszálna a komponálás. A gyerek feje mögötti szamárfül ág sem szerencsés, és valamivel ezt az idilli nyugalmat, ezt a szinte túl széppé varázsolt romantikát megbolondítottuk volna, hogy közelebb kerülhessünk hozzátok. (szőke)
értékelés:

A falu sztárja
A srácok rugták a lasztit a focipályán. Én meg lefényképeztem. :)

Kedves Feri, ez egy minden tekintetben jó kép lett, szerencsés is vagy, hogy a fiúnak hosszú a haja. (szőke)
értékelés:

Ági, Béla kössz a játékot. :)

Kedves Dénes, köszönjük ezt a játékot. A filmből a végén derül ki, hogy három metronómmal adod az ütemet - talán Steve Reich minimalista, repetitív munkásságát említhetnénk itt - de rengeteg minden egyéb is felvetődik. Van eleje, van befejezése és van egy körmönfont dramaturgiája. Látjuk, hogy valaki ping-pongozik, és utána láthatjuk, egy szubjektív kamerával, hogy hova érkezik a labda, vagyis Dénes a kamerával játszik, amiből azt is tudhatjuk, hogy Dénesnek nagyon sok kamerája lehet, hisz nem féltette az optikát. De ez csak egy szarkasztikus megjegyzés volt. Ez a szubjektív kamera dolog itt nagyon jól felhasznált, olyannyira, hogy még egy csavarást is elbír a történet, amikoris a kamera mint labda röpköd az asztalon. Egy olyan zenei filmet látunk, amely picit a filmversek kategóriájába is tartozik, bár van egy reálisan is követkető üzenetrendszere. A film azért is érdekes, mert minden nyelven érthető, amit üzen, nem kell görcsölnünk, hogy a heripottert lefordították-e nekünk angolról magyarra, mert ez minden nyelven ugyanezt meséli. Nagyon örülök, hogy megjelenik az önirónia és humor - hát, speciálisan Dini-féle humor, hát, igen, de mi ezt szeretjük. (szőke) értékelés:

A falunapon bicikliversenyt rendezett a polgármester. Itt a képen a cél előtti hajrá.

A harmadik leckével kezdem.

Kedves Gyufa, hármas leckével kezdesz, de az első és a második nagyon fontos, addig ezt nem értékeljük, amíg az első kettőt nem küldöd be - mondja Szőke. Most Hegyi a kegyesebb. Szép a kép, jók a kontrasztok, az ellenfényes kontúr alak, aki vár valami hajót érkezni a távolból, de a kép bal oldaláról hiányzik valami, ami elindítaná a mozgást, ami a szemlélőt arra késztetné, hogy körbejárja a képet. Ez egy ilyen erősen komponált munkánál nagyon fontos - vagy pedig ha ezzel a feszültséggel akarsz játszani, akkor az alak se nézhet és nem fordulhat bal irányba, tehát akkor a nagyobb bal oldali tömeget direkt mód ki kell kapcsolni a szemjátékból, hogy ez a feszültség adjon sűrítést és dinamikát. (hegyi)
értékelés:

Mindennapi számonkérés
Beszélgetés önmagammal, hiszen a tükör hazudik a legrosszabban...

Kedves Sándor, nagyon szimpatikus, tetszik az alkotás, annak is örülök, hogy a kép jobb oldalán látható arcnál nem vágtál bele a fülbe. Talán a tükröződésnél az optika kis elmozgatásával a haj részből vagy többet kellett volna adni, vagy kevesebbet, mert valahogy úgy érzem, hogy a kettő között eldöntetlenül állunk, hogy egy egész fejportrét, vagy egy közelit akarsz mutatni. (szőke)
értékelés:

Egy szürke reggelen azon gondolkodtam, hogyan oldjam meg az első leckémet. (Reggel nem is olyan egyszerű felállítani az állványt.)

Metro
A nyolcadik leckém ismétlése... ugyanaz a metro, szintén mozog, csak másként.

Kedves Gabi, miután a metrós sorozatodból láttunk már képeket, azt kell mondjuk, hogy ez a kép nem mutat túl azokon. Több a konkrét utalás, kevesebb a mozgás, a konkrétumok bár segítenek behatárolni a készítés helyét, de ezzel a történetmesélést gyengítik. Míg az előzőeknél a mozgás tudatos, itt esetlegessé vált, nem lehet eldönteni, hogy a kezed mozdult be véletlenül, vagy tudatos a komponálás. Balázs erős, de te legalább annyira erős lehetsz, ha függetleníted magad tőle útkeresésedben. (szőke-hegyi)
értékelés:

Teritéken
Hirtelen jött ötlet, egy keret a munkáimmal, egy kis ízelítő belőlem...

Kedves Sándor, üdv, az estiskolások között. Majdnem három disznós a kép, sokat nem is tudunk hozzáfűzni, mert az ötlet és a megfogalmazás is jó, ahogy feldobod a falra a képeid. De ha már a képeidnél a keretben a paszpartu egy szigorúbb rendet mutat, a mozdulat lazaságát segítette volna, ha a képkeretet ferdére hozod kicsit a fal függőlegeseihez képest is, magyarán ha a jelenlegi ferdeségéből visszább hozol valamennyit, mert az dinamikájában előre mutatóbb történet lenne. (szőke)
értékelés: