Feladatmegoldás

Kedves Emese, köszönjük az Öreg néne őzikéje illusztrációt, persze tudjuk, ez kecske. Mégis van egy távolságtartás abban, ahogy felülről, felnőtt szemszögből exponálsz, a modellektől is távol. Ha lejjebb guggolsz és kicsit a kecske felé mozdulsz, akkor az esemény erősebb lenne. (szőke)
értékelés:

Ez egy meglepetés kép. Elsősorban a tanár úrnak szól, mesél, emlékeztet. Arra, hogy amit esetleg elveszettnek hitt, az jó kezekben van. De lehet, hogy ez egy elrabolt malac SOS kiáltása? Ki tudja meg?

A kép egy absztrakt kép, függetlenül attól, hogy konkrét formákat látunk, leveleket, margarétát, kisgyermek kezet, kardigánt és valami varrott zsákocskát, aminek az oldalán ilyen beatricsés foltocska van az oldalán és lelóg valamilyen alkatrésze ennek a zsáknak. Az, hogy véletlenszerű, vagy tudatos a választás, hogy ezek a mély sötétzöldek, okkeres sárga és a rózsaszín együtt összekapcsolódnak, azt nem tudom eldönteni, de a képnek egy jó dinamikát ad, főleg az, hogy ezek mellett a világosabb színek mellett egy drámai zöld is uralja a bal oldalát a képnek, ez így mindenképpen egy mesei környezetnek tűnik. A címmel annyi problémám van, hogy ha a képet önmagában vizsgáljuk, akkor nem értelmezhető a viszontlátás, merthogy nem tudhatjuk, hogy mire vonatkozik ez. Természetesen a leirat arról szól, hogy ez egy meglepetés, elsősorban nekem, de mivel itt mindannyiunk számára mutatunk be képeket, egy műhely vagyunk, próbálunk egymásnak segíteni, így a többiek számára is érthetőnek kell lennie az üzeneteknek. Én ezt a képet nagyon szeretem és jónak is tartom, adok is rá három disznót, de azt megjegyezném, hogy nem jó a címválasztás. Két dolog miatt. Ebből nem lehet értelmezni a képet másoknak, ha pedig az a feladat, hogy én értelmezzem, azzal pedig másokat zárunk ki, márpedig ez az oldal nem nekem szól, hanem mindannyiunknak és én is egy részese vagyok ennek a dolognak. Viszont hogy mégicsak megfejtsük ezt a kódolt üzenetet, ez ami a kisgyereknek a kezében van, ez maga A Citromdisznó. Ez egy varrott zsák, amiben ilyen szivacsdarabkák vannak és a Citromdisznó című filmben evvel a malaccal szaladgálok én is és a ma már nem az élők között lévő Ternyák Zoltán 1987-ben készült ez a zsák, ha jól tudom. (szőke)
értékelés:

Ez a kép jó, a cím nem, de ettől még három disznós. Nem tudunk mit hozzátenni. Jó lett.
értékelés: (szőke-hegyi)

(Dénes utólagos engedelmével, mivel viszonylag jól illusztrálható a dekomponálás, így az eredeti, kis méretben bemutatott képét én megvágtam. Ez tehát legfőképp a példa bemutatása miatt történt, nem akarnék ílymódon beavatkozni a képkészítésbe, főleg nem a kép publikálása előtt, de itt ezt indokoltnak tartom. Ha az eredetiből lenne még a kockán, akkor még jobban megdönthetnénk és a futó mögött még több teret hagyhatnánk. Hegyi.)

Megintcsak azt mondom, hogy nagyon jók a Dénes megfigyelései, ugyanis rájött, hogy a kislány rózsaszín ruhácskája és karjai, ahogy egyik irányból a kutya, másik irányból az anyukája húzza a kezét, a többi ember kifeszített pórázai mind-mind egyfelé mutatnak és hogy ez egy jó ritmus játék, és hogy ezt észrevette Dénes, az nagyon jó. Ugyanakkor pontosan azért, mert négy tengelypont is valahová mutat, olyannyira, hogy a fotós az emberi testeket, karokat határozottan el is vágja, felmerül a kérdés, hogy ez a négy vonal hova mutat? Mire? Arra a kis pincsire, aminek a fülét is levágta a fotós? Ha ez mozgókép lenne, akár még az is kiderülhetne, hogy ez egy tökéletes megfigyelés, de most azt mondom, hogy állóképet látunk és nemcsak hogy nem indokolt a kivágás, de emiatt a "film" eleje és vége vágódik le, vagyis a történet. (szőke)
értékelés:

A második lecke ismétlése.

Itt már színesben látjuk a torziós kísérletet, és itt még fokozottabban mondom, hogy kellene valami realista kapaszkodó, valahol egy élesség. Én értem, hogy a fény a spirituális ott van, de jó lett volna valamit kezdeni az élességgel, ettől függetlenül a képet szeretem, de fenntartom azt, amit az előző képnél mondtam, sőt, itt még az a rasztesesség se segít, ami a fekete-fehér képnél megjelent. (szőke)
értékelés:

A képet nagyon szeretjük, van valami picit jarmusch-os, hogy úgy mondjam, tehát van ebben az egészben úgy egy amerikaias világ, hogy mellette tudjuk azt, hogy a gyökerek Európából erednek. És még egy fontos név fölvetődik, Diane Arbus neve, mégpedig a sötétek és terek miatt, ahogy Arbus belelesett abba a korszakba, a 60-as évekbe, a hippikorszakba, sokszínűségbe, ami akkor ott jelen volt, és azt azért el kell mondani, hogy az Arbusnak, mint dokumentumfotósnak az egyik nagy trükkje biztos az lehetett, hogy azokat az intim helyzeteket azért figyelhette meg, mert nagyon jók kommunikálhatott az emberekkel, mert ott egészen különleges szituációk, karakterek, a gnómoktól a törpékig, az extrém helyzetekig is megjelennek a képeken. Lehet érezni, hogy olyan hatás van jelen, ahogy Henri Toulouse-Lautrec dolgozhatott az ő korában körülötte lévő hölgyekkel, és ahogy ezek a hölgyek megengedték, hogy a privát életükbe is belelásson Lautrec. Valami ilyesmit érzek ebben a képben, engem nem zavar, hogy a kép alján és tetején nem látom a részleteket, nagyon jól, szinte kikacsintás szintjén itt van ez a láb, egy fétis, ami valószínű a fotós lába, és a fotós lába mellől, neadjisten a fotós lába közül exponálunk és látjuk a férfi alakot. Nem véletlenül mondtam a második verziót, hogy esetleg a fotós lába közül, mert esetleg annyit még elképzelhetőnek tartottam volna, hogy a jobb lábujj, vagy bütyök még itt kikandikál, amitől még extrémebbnek, még kihívóbbnak látszott volna a kép. (szőke)
értékelés: