Feladatmegoldás

Az utóbbi időben fedeztem fel Erdély Miklóst és az ő szellemi műhelyéhez kapcsolódó munkákat, így jutottam el Galántai György fotósorozatához, amelyben nemzetközi hajózási kódjelekkel ábrázolnak szituációkat. És ezek közül különösen egy által megszólítva éreztem magam: úgy éreztem válaszolnom kell rá. Egyrészt ebből az okból készült ez a kép, másrészt pedig úgy gondoltam, hogy nektek is pontosan ezt az üzenetet küldeném: I wish to communicate with you - Érintkezésbe kívánok lépni Önnel.

Erdély Miklós vagy Pauer Gyula, vagy Maurer Dóra, és esetleg Bódy Gábor egyes munkái de még ide sorolhatnánk Vető Jánost is, az 1980-as évek legelején a budapesti Balázs Béla Fimstúdióban nagyon közkedveltek voltak. Ezek az alkotók nem csak filmeket, hanem képzőművészeti alkotásokat, sokszor performance-okat is csináltak. Egy erős szubkultúraként működött mindez, amelynek még egy fontos helyszíne volt, a Fiatal Művészek Klubja. Ez a helyszín egy nagyon fontos műben látható is rövid ideig, Bódy Gábor A kutya éji dala című filmjében. Ma már kevésbé aktív a neoavantgarde ezen része és ennek talán az egyik oka az lehet, hogy miközben nagyon sok izgalmas kérdésfelvetést hoztak létre, sokszor maradtak ezoterikusak a nézők számára. Az minden alkotónak saját döntése, hogy manifesztálásával magához akarja ölelni, vagy el akarja taszítani a nézőt. Az én szerény véleményem szerint a brechti elidegenítést akkor van értelme a mai világban aktívan használni, ha kellő privát tőke áll rendelkezésre. Ha van pénzem, akkor azt csinálok a nézőkkel, amit akarok, mert akkor a marketingre is van pénzem. Ha bármilyen jó az alkotásom, de nincs meg az eljuttatáshoz a hatalmam, akkor sokszor elképzelhető, hogy nagyon jó és tehetséges alkotók eltűnhetnek. Mivel mi egy egyszerű szabadiskola vagyunk ezért mi is úgy gondoljuk, hogy a hely alkalmas arra, hogy csak úgy a magunk kedvére kísérletezzünk. (szőke)
értékelés:

Kedves Márti, itt is szeretném hangsúlyozni, hogy mindenkinek önmagához mérten próbálunk üzeneteket küldeni, nem másokhoz hasonlítva. Márti, az eddigi munkáidból azt érzékeltük, hogy mindig van összetett szellemi üzenete a képeidnek, és ez neked nagyon is fontos. Ugyanakkor a formai megoldások éppen az emelkedett üzenet miatt sokszor közelítenek a színháziasság felé. Ami kérdésként felvetődik az az, hogy vajon nem valami önbizalomhiány okozhatja azt, hogy a filozófiai üzenethez a képcím keresésében mindig csavarsz egy plusz mozdulatot. Egyszerűbben fogalmazva azt szeretném mondani, hogy valamikor a nyolcvanas években dolgoztam egy nagyon jó operatőrrel, akinek a filmjeiben és kameramozgásában sokszor különleges és intenzív módon megjelentek a billegések vagy kameradöntések - akkor ezt úgy hívtuk, hogy csálé kamera. Ezeket a filmeket nagyon szerettük, mások is, sőt, nagyon sokan elkezdték később alkalmazni, a mai napig is formabontó eszközként használják. Csak azt nem tudták, hogy maga ez a technika úgy jött létre, hogy a Feri folyamatosan be volt rúgva. Rusztikusan azt akarom megértetni, hogy ma divat roncsolt, vagy szupernyolcas filmek hangulatát idézve dolgozni, és vannak híres vagy hírhedt régi szupernyolcas filmek, amelyeket ma is kedvelnek. Viszont akkor azok azért készültek arra, mert akkor csak az volt elérhető. Sokkal pontosabb és precízebb az üzenet, ha adott helyzetben nem a szimbólumot keresed a kép címadásánál, hanem a valóságot írod le - Apám a vállamon, vagy A pasim lába.
   Még egy fontos dolog van, és az a világítás - emiatt nem három disznó. Mégpedig azért, mert ha megnézed, a fej, a váll, a láb és minden szinte egy árnyalatra van világítva. Emiatt nincsenek a képet alkotó objektumok térbe helyezve, a formák lapossá válnak.
   Az igazolványképre: ilyeneket vágtunk ki a Hasutasokból. A kép jó, szívmelengető, de lehetne durvább. (-szőke-)
értékelés:

Önarcképet már jónéhányat készítettem régebben, de nem akartam konzervet használni, valami újat szerettem volna második leckeként bemutatni. Természetesen ilyenkor rögtön elhagy minden ötletem, ezért inkább azt mutatom meg, ahogyan a házifeladat elkészítésével próbálkozom.

Kedves Gábor, azért két disznós a kép, mert alapvetően lehetőséged van az elektronika segítsévégel utlóag is komponálni, és a kép ritmusán esetleg változtatni kellene. A szereplő és a szereplő tevékenysége fontos üzenet a képen, a háttérből érzékelhető helyszín is, de valami miatt a háttér ritmusa elvesz a szereplő fontosságából. Vagy picit más kompozícióval, vagy fénnyel, át lehetne minősíteni a háttér formai és színrendszerét a figuához képest - a konnektor, a plafon, a csempék, a zománcozott ajtó csillogása túl konkrétak, elhelyezkedésükben túl erősek ahhoz, hogy a kép egész rendszerében a főszereplőt erősítsék és ne bizonytalanítsák. A háttér és a szereplő közötti kapcsolat így nem folyamatos, hanem bizonytalan vibrációt eredményez. Vagy a koponyából kellett volna a sötét tónusaival többet hagyni a képben, vagy esetleg valahol a fürdőszoba ajtó vertikális szakaszánál vágni és álló formátumúra szerkeszteni a fotót. További munkáid várjuk, ahogy a többiekét is. (- szőke -)
értékelés:

Kedves Gábor, üdvözlünk az Estiskolában! A Róbert Mépeltorpe fotói és hangulata, Nyújork meg a Vudi Elen jut eszembe egyszerre, és ha ezen a vonulaton gondolkozunk, akkor ezt egy egész jó fotónak mondhatjuk. A vágással kéne még dolgoznod, jobb oldalon és alul is, ha feszesebbre vágod a képet, izgalmasabb lesz az eredmény. Dolgozz, küldjél újakat. (szőke)
értékelés:

Egy kicsit megpróbáltam a kockáimhoz hasonlítani, majdnem sikerült.

Kedves Lacipapa! Most tudtam megnézni Kockásodás című szorgalmid, és rögtön az elején szeretném tisztázni, hogy tudd, ez egy 3 citromdisznós házi feladat. És ezt most a többiek számára is szeretném mondani, hogy nagyon boldog vagyok, hogy Lacipapa folyamatosan dolgozik, korrigál, elemez. Én azt látom, hogy nagy fejlődésen megy keresztül (ilyen értelemben fiatal léleknek tűnik, tehát szeret játszani) és ez nagyon fontos. A Pedelussal végignéztük mind a három fotót, amely ehhez a feladathoz lett küldve és nagyon jól látható a szemléleti változás, amely a Pedellus és Lacipapa közötti párbeszédből jött létre. És ezért az volt a javaslatom, hogy mind a három képet rakjuk fel, hogy a munkamódszert és a fejlődést mások is követhessék - hogyan változik a kép, a szemlélet. Ami még erősíti a 3 disznós döntést, hogy a kép önálló alkotásként is működik, nem csak egy közösségi munka részeként. Gratulálunk. (szöke)
étékelés: