Önportré arc nélkül

Tamás egy picit pontosítsa a leckeleírásokat magában, mert az első lecke arról szól, hogy valamilyen testrészünk szerepeljen a képen. Én itt most bogarásztam ezt a kőpillért meg a macikát is, meg figyeltem, kerestem, de nem nagyon látom rajta Tamásnak semmilyen darabját, úgyhogy ez nagyon átvitt értelmű lecketeljesítés. Kedvelem azt, hogy fekete-fehérrel dolgozik Tamás. A tömegelhelyezésre szeretném felhívni a figyelmét. A kép fő motívuma a mackó, ennek egyetlen dolog mond ellent: a háttér. A háttérben van egy szoborcsoport, vagy valamilyen szökőkútszerű képződmény, és jó lett volna, ha ki van ebből a központi dologból billentve ez a kis kőtömb a macival. Ha egy kicsit bal oldal felé elmozdul ez a tömeg, akkor a jobb oldali tömeggel kezd egyensúlyba kerülni. Aranyos kép egyébként, biztos van egy olyan történeti szál, amit ki kéne itt fejteni, ennek várnám a folytatását. Erre adok egy csillagot bárorításként, de az első leckét tessék úgy megcsinálni, ahogy a leckébe le van írva. (hegyi)
értékelés:

Hajni.

Én abban reménykedem, hogy ez az újrakezdés cím a jövőre nézvést határozott Estiskolás jelenlétet fog mutatni, mert ez egy nagyon nagyon jó kép. Köszöntünk újra itt az Estiskolán, kedves Hajnalka. Mondom, száz pontos: az a kis piros cipő a kis ruhácskával, az, ahogy a pocsolyában feltűnik az alkotó, és még mellette ott van egy kis lámpa, ami olyan, mintha egy kis űrlény lenne, aki figyel minket. Az UFO magazin is lehet, hogy leközölné, ha kellő drámai körítést tennénk hozzá. Félretéve a viccet: kompozícióban is rendben van, az üzenete is teljesen egyértelmű, vidám, én nagyon szeretném, ha Hajnalka több munkát küldene, várjuk a folytatást, ez három csillag. (hegyi)
értékelés:

le kéne szokni róla... de imádom.

Nagyon jó a kép, dinamikus a kompozíció, ráadásul sokat elmond az alkotóról. Talán a gyűrűs ujjat jó lett volna a képhatáron belül hagyni. Ha ez egy kicsit későbbi naplementés idő, akkor lehet, hogy a bőrnek a struktúrái jobban kijönnek, de ezek csak tanácsok a jövőre nézvést, első leckének renben lévő, és a tömegelhelyezés is oké. (hegyi)
értékelés:

Jó kép, kedvelem, rendben van, talán egy picit térd felé hagytam volna a képből. A csonkolás kicsit furcsa, így most lecsúszik ez a cipő, oda még kellett volna egy ujjnyi talán a képhez, kompozícióban is erősebb lett volna. Ha most ezt a képkivágást veszem, akkor a kép bal oldalából valamennyit vágni kéne. Tehát alul még tennék hozzá, de a három csillag megvan, jó első lecke. (hegyi)
értékelés:

A kép, ha nagyon akarnánk, akkor megfejthető lenne, hogy hol s milyen módon készült, hogy ez egy ilyen gyalogosokat terelgető oszlop, vagy földön talált Bara valamilyen króm gömböt, de mindegy is, mert az a megoldás, ami a képen látszik, független ettől. Ami jól látható a képen az egyrészt az, hogy egy tükröződést használ Bara, másrészt az, hogy ez a tükröző felület és a környezete enyhén színmódosításon is átesett, és egy viszonylag centrálisnak mondható kompozíciót kapunk. Az ötlet jó, és tetszik. A kivitelezés is majdnem tökéletes. Az nem bajom, hogy száz százalékosan benne kellene a körnek lennie, mert vágható a körív, csak a vágásnak a helye most nem tökéletes. Ugyanis ha nem is fejezem be magát a körívet a tetejénél (mégegyszer mondom, a kompozíció ezt a döntést elfogadhatóvá teszi), de azok a fényfoltok, amik létrejöttek, ami a környezet épületei, bokrai, fái, ez a körív nem ártott volna, ha befejeződne. Itt tulajdonképpen két kör látunk. Az egyik körív az már a föld, a talapzat, amin állunk, és ez tart ennek a krómgömbnek a széléig. A másik körív maga a horizont. Ezt meghagytam volna, és úgy csináltam volna vágást, vagy legalábbis annyira meghagytam volna, hogy a világosabb részek, maga az ég, ne fusson ki. Ott most ez az egész szappanbuborék ereszt. Ennyi hozzáfűznivalóm van, erre most kettő csillagot tudok adni. Az irány abszolút tetszik, a lábak egészen fantasztikusak, benne van Bara humora, és én ezt nagyon kedvelem. (hegyi)
értékelés:

Bill Evans - Conversation with myself albuma nem csupán egy személyes inspiráció de kedves barátom és tanárom, Robin Gillanders befolyása is. A fotó Edinburgh, Portobello tengerpartján készült, digitális felvétel. Két, különálló fotó a kamera software-vel lett összeillesztve majd Lightroom 3 ban lett egyénileg f/f-re konvertálva.
   A kep személyes, az elmúlt öt évre visszatekintő önportré és egyben tisztelgés a jazz zongorista előtt, aki először vállalta fel az 'overdubbed' zongora szólókat.

Üdvözöljük Ádámot az Iskolában. Én nagyon örülök neki, hogy személyében, ha jól érzem, egy olyan embert kapott az Estiskola, aki tudatosan lépdel ezen a fotográfusi ösvényen, amin mi is keressük a magunk útját, és ráadásul a technikával is tisztában van, tehát tudja, hogy mit miért és hogyan csinál. Erről a leirat is tanúskodik. Annak meg még külön örülök, hogy nem csak fotográfiában, hanem zenében, festészetben is, úgymond a művészet más területeire is vannak kikacsintásai, magyarán azt a problémakört jó irányba veszi, ami arról szól, hogy ne legyünk szakbarbárok, és ne csak egy téma érdekeljen minket, hogy csak fotó, fotó, fotó, fotó. A leckét, azt most rögtön az elején mondom, hogy vissza fogom adni ismétlésre, azért, mert szeretném, hogy ha Ádám, ha ennyire pontosan tud fogalmazni, akkor szeretném, ha pontosítaná a lecke felhívását is. A lecke arról szól, hogy egy olyan önportrét készítsünk, ahol valamilyen testrészlet van jelen rólunk, márpedig, itt, ha arc nélkül is, de ez egy egész alakos portré helyzet. Szóval jó lenne, ha megkaphatnám az első leckének az úgymond "vegytisztább" megoldását is, mert érdekel, hogy mit gondol erről Ádám, érdekel, hogy hogyan oldja meg ezt a feladatot. Annak külön örülnék, ha az a kép a mostani felhívásomtól számítva készülne el - rajta, Ádám, és most állj neki ennek az ismétlésnek. Azért mondom ezt, mert kíváncsi vagyok a mostani gondolatodra, és érzésem szerint ez a kép valószínű, hogy nem teljesen most készült. Aztán legfeljebb Ádám fejbever, hogy de márpedig de, és én el fogom fogadni ezt a választ.
   A kép nekem személyesen René Magritte festőt idézi, az ő világa jut nekem erről a képről eszembe. Sőt, ha még tovább megyek, picit talán még Dali is ott a háttérben mosolyog, mert az a játék amit itt látunk, olyan mintha két szem lenne egy arcon. Annak külön örülök, hogy itt nem egy egyszerű kis fotosop-trükkről van szó, hogy na készült egy kép, aztán azt tengelyénél elforgattam, vagy tükröztem, aztán ezt a kettőzést létrehoztam (voltak ilyen játékok, rejtvények az újságban, hogy hány különbséget vesz észre a két képen, tehát aki kevésbé figyelt, annak föladnám házifeladatnak, hogy tessék ezeket a különbségeket megkeresni). Én nagyon örülök annak, hogy Ádám foglalkozik a saját önmeghatározásával, és annak is örülök, hogy meri azt bevállalni, kimondani, hogy nem vagyok kész, hogy nem vagyok biztos, hogy nem kijelentő mondatokban beszélek. Mert ez a kép nekem legfőképpen arről szól - és itt valami érzelmi megközelítés fog következni -, amikor azt mondják a szólásban, hogy kétszer ugyanabba a folyóba nem tudunk belelépni, és az ember úgy próbálgatja a maga életét, és különböző helyzetekben szerepel, különböző helyzetekre megoldásokat keres, és akkor néha úgy rájön, hogy lehet, hogy ugyanabba a folyóba nem lépünk bele kétszer, de azért majdnem ugyanolyanba sikerült. Azért izgalmas ez az önportré, mert azt látom rajta, és erről beszél, hogy bár ugyanaz az ernyő, ugyanaz a kabát és sétapálca, de teljesen másról szól a két test, teljesen másról beszél. És bár ugyanarra a helyre jöttem el, mint egy zarándok, erre a tengerpartra, de mégis más mesét tudok mondani, más a tapasztalat. Szóval én nagyon is érzem azt a fajta időbeni kettősséget, ami ennek a képnek szerintem a célja volt. Szép a nagyítás is, nagyon jól odotta meg ezt a technikai feladatot. Én bevallom férfiasan, örömmel olvasom azt, hogy ez hogyan készült, és hogy hogyan lett szoftveresen összemanipulálva. Ezt más esetben az ember hagyományosan megoldhatja vagy szendvicsnegaként, vagy duplaexpozícióval a papírra maszkolással. Ezt csak azért mondom el, hogy nem kötelezően csak elektronikus formában lehet ezt a képet előállítani. Várom a folytatást Ádám, és maradjunk abban, hogy ha egyetértesz, akkor egy ismétlést is várok a három csillag mellé. Szeretném, ha tényleg készítenél egy olyan önportrét, ami jellemző rád, jellemző azokra a mindennapokra, ahogyan az életedet éled, és ténylegesen csak egy része van a testednek rajta. Hogy melyik tesrészed, az rád van bízva. (hegyi)
értékelés:

Sok lábat láttam ebben a leckében, itt egy kissé absztrakt.

Azt mondja, hogy "Sok lábat láttam ebben a leckében, itt egy kissé absztrakt". Nézegetem, hogy ez milyen testrész lehet, az nyilvánvalóan látszik, hogy ez egy valamilyen emberi test, a bőrről, a bőrt borító szőrrétegről, és ez egy nagyon izgalmas dolog, de bármi más organikus formához is hasonlít, olyan is lehet, mint hogy ha ez valamilyen krumpli lenne. Ez egy érdekes torzó. Nem teljesen értem, hogy mi mivel és hogyan kapcsolódik, de ez nem biztos, hogy baj. Ugyanakkor azért, ha ez, tételezzük fel, egy mellkas, akkor a mellbimbót, hogy ha ábrázoljuk, akkor jobban látszik. Hogy ha ez valamilyen más emberi testrész, akkor meg azt. Lehet, hogy ez esetleg egy térd, én ezt is el tudom képzelni, csak hát most a vágással sikerült egy olyan absztrakt formát létrehoznunk, amit nehezen tudok visszafejteni, és ahhoz nem elég részletgazdag, és a világítása nem biztos, hogy optimális, hogy azon kezdjek el szemlélődni, ami a bőr struktúrája. Ehhez valószínű valami kevesebb fényt kéne adni, kicsit talán közelebb menni, és akkor a bőr pólusait jobban érzékelni, és így maradhat az absztrakció. Most a kettő között vagyunk valahol, hogy akartam is mutatni valamit, meg nem is, föl is dobtam a labdát magamnak, hogy na akkor én most lefényképezem a... kérdés, hogy ez micsoda, melyik testrészem. Még egyszer mondom, nekem lehet ez akár a mellkas, egy térd, sokminden más. Az első lecke önmagában is egy absztrakció, az, hogy úgy mutatkozunk be, hogy valamilyen testrészünket szerepeltetjük a képen, de egyébként nem egy szokványosan beazonosítható igazolványképet küldünk, tehát az előző képhez képest ez egy lényegesen közelebbi megoldása az első leckének, de jó lenne, hogy ha még ezen egy kicsit filózna Tamás, hogy az első leckét hogyan is oldja meg. Én erre most kettő csillagot adok, nagyon tetszenek egyébként a formák, nagyon jó, szép maga a laborálás, nagyon szép a technikai megoldás, ahogy ez most elénk kerül, csak egy kicsit jó lenne, hogy ha a nézőnek segítene. (hegyi)
értékelés: