Önportré arc nélkül

Ez a kép egyik legerősebb képe Viktóriának, és én ezt nagyon szeretem, és nagyon örülök neki, hogy elkezdett újra foglalkozni a leckékkel, és nem győzöm ismételni, hogy az ember nem egy állandó élményanyaggal, eszköztárral rendelkező lény, hanem az idő előrehaladtával a tapasztalatok, a lehetőségek változnak, és új és új lehetőségeket nyerhet ugyanaz a lecke. Egyrészt úgy hiszem, hogy az is egy elfogadható helyzet, amikor az ember azt gondolja, hogy van egy képmennyiség, amit már elkészítettem az életben, és utána ebből utólagosan azt mondom, hogy ez erre a leckére alkalmas, az arra a leckére alkalmas, és beküldöm. Ez az első szint. A második szint az, amikor elkezdek gondolkodni magán a leckén, és a leckére készítek megoldást, tehát hagyom magamon átfolyni azt az információt, amit a lecke hordoz, és megpróbálok rá érzelmi, szellemi, intuitív válaszokat adni. Ez a kép ebből a szempontból is nagyon erős, mert úgy oldja meg az első leckét, hogy a határon mozog. Ugye az első lecke felhívása az, hogy portré arc nélkül, és mégis látunk szemet, de annyira ügyesen árnyékol, annyira ügyesen vág, és keretez Viktória, hogy mégis elfogadható, mint első lecke, mert csak jelzésértékkel van jelen a szem, és a hangsúlyt az ujjak, és az ujjakon lévő kövömlakk viszi el, és maga az a gesztus, amit mutat számunkra ez a kukucskálós, rejtőzködős, de mégis kíváncsi állapot. Úgyhogy ez egy három csillagos kép, és azt mondom Viktóriának, hogy hajrá, csak így tovább. Annyi javaslatom van, hogy azt célszerű előtte belőni, hogy hol van az élesség, most egy kicsit billeg ez a része a képnek, tehát van ahol nagyon jól látszik az ujjakon az élesség, van ahol kevésbé. Ezzel jó lenne még foglalkozni, hogy olyan mélységélességet állítsunk be, hogy magával az élességgel is kiemeljünk, és a teret tudjuk érzékeltetni. (hegyi)
értékelés:

kedvenc listam, röviden amit rólam tudni (kell) lehet:
1. Szeretem a házi csokit
2. Garth Brooks fun vagyok
3. Figyelek a hozzám közel álló emberkékre
4. Imádok fotózni
5. Legutolsó hirtelen ötletemnek köszönhetően van egy vagisz kis boxer kutyám, Krampusz (természetesen)
6. Gyakran ok nélkül sírok
7. Imádok táncikálni
8. Szeretek sportolni, utálom az öntelt nagykepű mandrókat, szeretem a Special K-t, gyűlölöm, akik szemetelnek, imádok sátrazni, utálom a horror filmet
9. Sikeres vagyok? Még nem, de leszek
10. Gazdag vagyok? Még nem, de leszek
11. Őszinte, kedves, aggódó vagyok, de néha szeretnék lelkiismeretfurdalás nélkül undok és rossz lenni
12. Sokat krampuszkodok

Először is köszöntünk az Estiskolán és ez egy nagyon jó és izgalmas kezdés, és első leckére egy jó ötlet. A kompozícióra térve, hogyha megfigyeljük, akkor viszonylag mondhatóan egy 50-50 százalékban beállított képet látunk. Valamilyen növényzet által adott sötét, rajzos, grafikai háttér és a felhők között váltakozik tulajdonképpen ez a megoldás. És a kettő között, mint egy mérlegserpenyő van beállítva maga a szereplő. Ez nagyon is jól rímel arra a címre, amit Ágnes adott ennek a fotográfiának. Úgyhogy én azt mondom, hogy hajrá, csak így tovább és ez három csillag. Annyit még, hogy itt van egy kedvenclista, és hát remélem, hogy ebből a kedvenclistából leckemegoldásként is kapunk, ha nem is direkt módon a "szeretem a házi csokit" című történetnél a házi csokiról, bár, hát ezt is szépen meg lehet oldani, de mindenféleképp ezeknek a kis üzeneteknek lehet fotográfusi megfejtése is. Úgyhogy várjuk a többi leckére is a megoldásokat. (hegyi)
értékelés:

(kicsit talán fennhéjázónak hat a cím, de jobb nem jutott eszembe :))

Kedves Tímea! Köszöntünk itt az Estiskolán! Ez egy nagyon erős kezdés. Több ponton izgalmas pontosan azért, mert nagyon határozott döntéseket vélünk felfedezni ezen a képen. Hogy ezek mennyire tudatos lépések, döntések, azt a többi munkád fogja majd a későbbiekben igazolni. Mindenesetre az egy nagyon érdekes attitűd, hogy az ember azt mondja, hogy bár a kezem a lecke témája – önportré arc nélkül -, de nem a kézre teszem az élességet, hanem a háttérben erre a gitárra. Egy javaslat, amit érdemes esetleg kipróbálni: lehet ma már kapni ilyen kis kulcstartókat, amik világítanak, hogyha egy ilyet bedobok oda abba a térbe, ami az akusztikus gitárnak a luk mögötti része, akkor valamennyi fény onnan bentről is tud jönni. Kipróbálni érdemes, aztán meglátja az ember, hogy sok vagy kevés, de máris elkezdenének a húrok élni. Ez egy trükk. Nyilvánvalóan függ a lámpától is, nem egy nagy fényerejű lámpát kellene használni, épphogy csak jelzésértéke legyen, egy picike derengő fény onnan jöjjön ki. Ez az egyik mód. A másik mód meg nyilvánvalóan az, ha elkezdek játszani kintről, hogy megcsillantsam ezeket a húrokat. Nekem ez egy kicsit most hiányzik, mert hogyha jól figyelem, akkor talán 2 húr az, amit értelmezni tudok, a többit csak sejtem, hogy ott van. Az egy nagyon érdekes dinamikai játék, hogy van egy körforma, ami a gitárnak a hangkiadó része, és Tímea ezt a körformát bátran elvágja baloldalon, azt mondja, hogy neki ez nem fontos. Ez azért elfogadható döntés, mert hogyha megfigyeljük és fejben kiegészítjük ezt a részt, akkor azt kapjuk, hogy bár lesz egy teljes körünk ugyanakkor a kézről kezd elmozdulni a fókusz (fókuszon itt a középponti súlyozást értem, tehát azt, hogy súlypontban a kéz van). Márpedig ha elveszítjük ezt a középponti helyzetet, máris kevésbé lesz indokolható az, hogy miért életlen a kéz. Ez paradoxonnal tűnik, de mégis azt mondom, hogy attól jó, hogy a kéz életlen vagy attól fogadható el, hogy nagyon kevés rész mutatkozik meg a háttérből, ami éles és ez egy erős dinamikai játékot ad. A másik, amit érdemes megfigyelni, hogy van a kézen egy karkötő, s ez a karkötő is egy nagyon határozott vágást hoz. Az most, hogy ezzel a karkötővel hogy lehet gitározni a valóságban, én nem tudom. A nők szoktak aztán érdekes meglepetéseket okozni akkor, amikor mondjuk iszonyú hosszú körmökkel gépelnek és az ember azt gondolja, hogy nem lehet, tehát valószínűleg ez is megoldható, de itt ezt most nem kell firtatni, mert nem a kérdés, hogy Tímea magát, mint gitározó személyt állítja be. Ez csak egy helyzet határainak kijelölésére szolgál, hogy ő most ebben a szituációban gitározó. Én nagyon örülök ennek és várom a folytatást. (hegyi)
értékelés:

Újra itt, újra kezdem a leckéket.

Örülünk Nórának és a képnek is, kifejező kép, érthető mondanivalóval, nincs túlkomplikálva, a konkrét feketeség, amit (remélem) tintával ért el Nóra (és nem lakkal, mert azt nehéz lenne leszedni), és ami elvinné drámai irányba a munkát, jól van egyensúlyozva a fehér háttérrel és a netes kommunikációból ismert smiley vigyorival. Az is jó és az teszi ezt érvényessé, hogy nem utólag elektronikusan van valami manipulálva, hanem ott és akkor, és ez a kapocs személyes utalás is, hisz mi is a neten vagyunk jelen, tehát adekvát a netes figura megjelenítése. Ha akarom, még tovább is van a kettősség, hisz az ujj, a feketeség az valós, a smiley az virtuális, tehát ez is ad egy jó irányt, szóval izgalmas. Egy pici dolog, hogy ha egy kevés fényt kap az ujj szemből, akkor a térbelisége erősödik, és a bőr felületén lévő festék plaszticitása nő, így a test konkrétsága erősödik. (hegyi)
értékelés:

Gondolkodom, mennyire lehetek szigorú egy-egy leckénél, hiszen a kép jó, tetszik, dinamikus is, bár én a bal kezet is mutattam volna, úgy lenne az igazi, ha ott fenn is lennének ujjak, és akkor egy igen erős dinamikus háromszög lenne a kalap és a két kéz között, most a jobb szélen kifut a dolog - szóval Feri, ez jó, jó, de nem tudom, hogy mennyiben Mácsai Feri első leckéje? Vagyis hogy ugye a bemutatkozás az bemutatkozás, és így mivel önmegmutatás, saját magunk személyiségét mutatjuk, és nem valami álruhát, nem tudom, valóban mennyire ilyen Feri, mint amit itt látunk. Nem vitázni akarok ezen, elfogadom, ha ő azt mondja, ez is benne lakik, de a kérdés egyelőre még kérdés. Más. Ha ilyen határozottan nyúlunk a színekhez, ott nem lehet bizonytalannak lenni. Engem a kék pulcsi zavar. Két okból. Az egyik, hogy a kalap, a rózsaszín lepel és a gesztus, mint egy falusi májkeldzsekszon, igen erős és túlrajzolt. Ehhez a pulcsi konkrét mintái nekem nem odavalóak. Színben pedig egy mély zöld kellene, mert a rózsaszín rendben, a sárga is, a kék ott a háttérben - és ez miatt a kék újbóli ismétlése zavart kelt, összevonódik a háttérrel, ugyanaz a színrend, ezt én biztos hogy más színnel oldottam volna meg. Igen, szőrözés, de hát kérem, Feri dobta a labdát magasra. :) (hegyi)
értékelés:

A kép az Esterházy-kastélyban készült.

Kedves Hajnalka, ez egy több szempontból is izgalmas bemutatkozás - de inkább a hármas leckét teljesíti, még ha az arcod a kamera ki is takarja, hisz a leckék egymásra úgy épülnek, hogy az első az a portré arc nélkül, a második a portré, és a harmadik az egész alakos portré. Ez a kép a hármasat gond nélkül teljesíti is. Azt nem mondom, hogy nincs mit javítani rajta, az a fél ember, aki kimegy, az nem tudom, mennyiben koncepció, de az nagyon izgalmas, ahogy a tükörben képződő kép úgy mutatkozik, mintha az egész nem is tükör, hanem egy realista festmény lenne. Várjuk az első leckére és a többire is utána a megoldásaid. (hegyi)
értékelés:

Egy újabb Gimesi bravúrt, réteget, egy újabb ajtót láthatunk a herceg várából, egészen esendőnek, fájdamasnak látom, ahogy a fél arc, a szem kinéz a paplan alól, ebben a sötétben tartott, archaizáló tónusvilágban. Benne van minden, ami nem elmondható. Köszönöm. (hegyi)
értékelés: