Önportré arc nélkül

Első látásra azt mondanám, hogy ez a kép inkább az első leckét teljesíti, a Portré arc nélkül leckét. Ugyan ott van egy hátizsák, ami indokolhatja a 17-es leckét, az Utazás és hazatérést, ugyanakkor, aki nem ismeri Ágnest, aki nem ismeri a történetet, az nem biztos, hogy ezzel együtt jól tudja értelmezni azt, hogy mitől válik ez utazási történetté. És azt ne felejtsük el, hogy ennek a leckefelhívásnak van egy zenei része is, ami úgy szól, hogy "Nagybátyám álmában, Sevró Impalában már nagyon régen balhézott velem, most tehát megteszi, hiányoztam neki, Nyújork bazmeg, Nyújork, de kurva jó", vagy valahogy így. Ezt azért idézem ide, mert szerintem (nem kötelező egyetérteni velem), azért jó, ha a leckéknél, még mielőtt elmegyünk más irányba, és elkezdjük a saját megfejtéseinket keresni, próbálunk valahogy ehhez az üzenethez is kapcsolódni. Mert nem véletlenül került oda. Ez az összes Utazás és hazatérés leckére igaz. Nem is nagyon tudom, hogy volt-e aki ezt a kis hozzáfűzést komolyan vette. És én ezt szeretném kérni, hogy ha lehet, örömmel vennénk, hogy ha ehhez valamilyen módon tudnánk kapcsolódni. Magáról a képről pedig azt tudom mondani, hogy ha Ágnes elfogadja, hogy ezt áttegyük az első leckére, akkor egy nagyon izgalmas képet kapunk, mégpedig azért, mert a folthatások, a formai megfejtések, és a színjelzések egy dinamikus, ritmikus, energiával, sőt, azt mondom, feszültségekkel teli képet adnak. Egy forgás jön lére a képen, az óramutató járásával ellentétesen, a rózsaszín ing, a hátizsák, az oszlop, és ez a króm forma valami asztal lehet, vagy hamutartó, aztán után a bal láb, és vissza az inghez. Egy ilyesmi irányú pörgést hoz ez létre, és nagyon jó, hogy mindez ráadásul meg van bolondítva azzal, hogy ezek a padló-lapok ilyen átlósan mutatkoznak, átlós irányban látszanak a fugái. Tehát azt kell, hogy mondjam, hogy egy nagyon izgalmas és dinamikus kép, én nagyon szeretem azt, hogy az önmagunk állandó értékelése és újraértékelése, a különböző helyzetekben való megfigyelések, az önmegfigyelések tudnak ilyen megoldásokat hozni. Ezt a képet most két csillagra értékelem, és azt is megmondom miért: mert az egy fontos következő lépcső lesz Ágnesnél, amikor az egyes leckéket kicsit mélyebben, elgondolkodva rajtuk, elkezdi önmagán átszűrni. Tehát azért mondom ezt most, mert abban egészen biztos vagyok, hogy Ágnes egészen rendben lévő Utazás és hazatérés leckét tudna csinálni, ehhez az kell, hogy azt az élményt, amit ez neki jelent, úgy tudja megosztani a nézővel, hogy akár egy fotográfiára rátekintve, akár egy képsorozatot megfigyelve, akár egy filmet megnézve, a néző, anékül, hogy kérdéseket kellene feltennie, ezt az élményt átélhesse. Vagy a saját magában meglévő hasonló élményt felszínre tudja hozni. Mondom, értem, és értelmezhető a hátizsák, de ahhoz, hogy ez egy nagyon erős üzenet legyen ebben a leckében, ez most így kevés. Átteszem az első leckébe, köszönöm. (hegyi)
értékelés:

Köszöntöm Andrást az Estiskolán. Örülök neki, hogy egy ilyen megoldást kapunk, és azt kell, hogy mondjam, hogy megint az a jó ebben a képben, hogy bár már viszonylag sok elsőleckés képet kaptunk, de András egy új fejezetet nyitott ezzel a képpel, egy új irányt tud mutatni. Biztos, hogy egész akrobatikus lehetett ez a helyzet, ahogy ezt a képet elkészítette, tulajdonképpen elég nehéz is elképzelni magát azt a pózt, hogy fönn állok a padon, és még fényképezem is magam. Hát erről azért megnéznék én egy werkfotót, tehát biztosan izgalmas lehetett, ahogy a járókelők erre reagáltak, de mondom maga a kép az egy nagyon jó megoldás. A „Húsz év különbség”, mint cím, nem igazán könnyen értelmezhető ebből az aspektusból, hogy mi között van húsz év különbség. A pad és a szereplő között, a keze meg a lába között, vagy hogyan? Belekukkantottam én a kommentekbe és így a megfejtést is tudom hogy itt a bakancs az, ami a megfejtést hordozza, de hogyha ez így van és ez volt a cél, akkor most azt mondom, hogy igazándiból ez azért nem értelmezhető könnyen, mert a fókusz nem a bakancson van. A bakancs csak egy szereplő a sok közül ezen a képen. Tehát, hogyha ezt a különbséget akarnám megmutatni, akkor egy picit más megoldást kéne keresnem. Részint nehezíti az értelmezést az, hogy a bakancs kora az nehezen megállapítható, azért merthogy részleteiben nincs megmutatva, tehát most ez tűnhet úgy is, minthogyha csak saras lenne, vagy koszos. Egyáltalán nem tűnik úgy, hogy ez a bakancs húsz évvel idősebb, mint a gazdája. Ha ezt a megfejtést keressük, akkor majd ezzel tessék egy kicsit dolgozni, hogy ez fotóban is megvalósuljon. Én ezt első leckére háromcsillagosra el tudom fogadni, viszont a címmel, hogyha már így elkezdtük és földobtuk a labdát, magas ez a labda, úgyhogy tessék lecsapni és megoldani, hogy ez a húsz év ez látszódjon is a képen. (hegyi)
értékelés:

Azt kell mondjam, hogy az egyik legerősebb önportré arc nélkül leckét látom az elmúlt időkben. Nagyon köszönöm ezt a képet. Egészen furcsa, nagyon sok mindenki jut eszembe a képet nézve, akár Moholy-Nagy neve is felmerülhet. Nagyon jó az a fajta játék, amit a Bara itt létrehoz a terekkel, síkokkal, a tükröződéssel. Olyan mintha egy tükröződést hozna létre a képben, mintha egy tükör lenne a kép közepre téve és megismétlődne a két oldal, aztán rájön az ember, hogy mégsem. Nagyon jó az, ahogy a valós térben megmutatkoznak ezek a kis cipők a kis nadrágszárral, miközben a fotós behajol a képbe. Nagyon jó az is, hogy az exponálásnál egy olyan fényértéket talált Bara, ahol tulajdonképpen a részletgazdagsága meg van a képnek, de maga a modell sötétben marad. Tehát én azt mondom, hogy ez nagyon erős kép és nem tudok rá egy hajszálnyi olyat mondani, amivel kritizálnám, úgyhogy ez csont nélkül 3 csillag. (hegyi)
értékelés:

Van most már 34 leckénk, és én mindig örülök annak, ha valaki vissza-visszatér az első leckékhez. Igazán akkor lennék boldog, hogyha valaki fogná magát és azt mondaná, hogy én eddig eljutottam valamilyen szintre, itt vagyok már veletek egy ideje – ez mondjuk Barára főképp igaz – és azt mondom, hogy nekifogok újra a leckéknek és végig megyek a soron, nem ide-oda kapkodva, hanem tudatosan, elsőtől a harmincnégyig. Ez csak egy ötlet, nem kötelező ezt így csinálni, bár amikor ezek a leckék feladásra kerültek, ez is egy cél volt. Nézegettem ezt a képet és igazándiból egy picit nehezen tudom megfogni, hogy hol van ezen Bara. Persze mondható, hogy magának a kép elkészítésénél, kigondolásánál vagy a meglátásánál már ott van, de nem tudom, hogy Bara-e az, aki ott a lépcső tetején, mint ún. Bábu a lépcső tetején ácsingózik. Ha igen, akkor nem tudom, hogy csinálta ő ezt a képet. Ez nekem valami tükröződő felület lehet, amiben ez így visszatükröződik és ez a tükröződő felület nem egy üveg, hanem valószínűleg valami más anyag vagy egy autó oldala, ami ilyen érdekes hullámformákban torzítja is a képet. A kép maga tetszik. A tónusterjedelme picit nekem kérdéses, valahogy tónusban gatyába kéne rázni., de keresem Barát. Nagyon örülök ennek a képnek, kettő csillag és várnám Barától azt, hogy ez most hogy, vagy mint, segítsen egy kicsit, fedje fel a titkot. (hegyi)
értékelés:

elölről...

Annak külön nagyon örülök, hogy Pista újra kezdte a leckéket a jelek szerint, én ezt nem mondhatom, hogy legyen így, de a véleményem az, hogy néha nem árt, ha egy kör már megvan, újraértelmezni a dolgot, mert van olyan, hogy utólag kerül valami a leckére, a kép már kész és az alkotó azt mondja, na, ez jó lesz mondjuk egyesnek. És az is más, ha valaki azt mondja, hogy na, itt az egyes lecke, csinálok rá egy képet.
   Nagy lépést látunk Pistánál, minden tekintetben, hiszen megmaradt a pista-féle humor, irónia, de mindeközben nem csak a humor akarja elvinni a vállán a képet, hanem itt egy fotós szempontból is jól megoldott alkotást látunk. Nem csak egy rész bemutatása, a kezem, a lábam, a hajam - hanem mindez történetbe van foglalva, és kompozícióval, fényekkel és árnyékokkal ad együtt egy mesét. A bambisüveg, a kéz, a mozdulat szerteágazó irányokat fet fel, a múltat, az emlékeket, az emlékek mai világba emelését, a határozottságot, szóval mindez együtt igen jó bemutatkozás. Pista gratulálok, csak így tovább, hajrá, várom a többi leckét is. (hegyi)
értékelés:

Az első leckére egy jó ötletet látunk Gimétől, de a kivitelezéssel van gondom, mégpedig az, hogy ha a cím a tenyér, ha azt is figyelembe vesszük, hogy a régi asszonyok is a tenyérből jósoltak, no meg kávézaccból, de az most nem érdekes, akkor bizony az a csúnya vetett árnyék a tenyéren épp ezt nem adja hozzá a képhez. Ráadásul a hosszabb expozíció miatt bemozdulás is látható, ami lehetne erősítő jellegű is a képen, ha tudatos mozdulat lenne, de így most ez inkább hiba. Szóval az ötlet jó, de ismétlést kérek, és most mondom, hogy csak egy tenyér, csak egy forma önmagában még nem elég Gimétől, többet várok, tessen ezen még dolgozni. (hegyi)

A címmel nem értek egyet, felesleges ez az embörözés, vicceske, nem indokolt, ráadásul hogyismondjam, sokan sokat használták. A képsornál kicsit bizonytalan vagyok. Egyrészt mert nekem a harmadik kép önmagában is megáll. Az első kettő nem olyan erős, hogy fontosnak tartsam, hogy igen, a szereplő egy fehér falról vette le az álarcot. Ha a környezet, ahol a maszk van, maga is egy történetmesélő környezet, akkor igen, akkor van honnan elrugaszkodni, de így most a sorozat eleje lehetne egy asztal is, lehetne más hely is, nem jellegzetes és nem jellemző az, ahonnan indítunk. A gesztus jó, ahogy ujjaiddal belenyúlsz a szemrészbe, de ez is olyan, hogy nincs kellően dramatizálva, ettől a geg nem érik meg. A harmadik kép, mint írtam, önállóan is értelmezhető. Vannak technikai kérdések, amiken majd a következőkben lehet finomítani. Az egyik, hogy minden maszknál a technikából adódóan a szemrésznél árnyék keletkezik. Tehát a valós szem, ami fontos lenne az üzenet szempontjából, az nem látszik jól. Akár egy picike elemlámpával a maszkban, akár külső segítséggel kívülről bevilágítva élővé lehet tenni a szemeket. A másik a gesztus, a kéz gesztusa. A kéz, az ujjak tartása olyan, mintha görcsös lenne ez a tartás, nem határozott és nem nyugodt. A kéz is mesél, erre is kell figyelmet fordítani. Az nagyon jó, hogy a civil Ádám kikandikálhat a masz mögül, a haj, a fül, a nyak - abban nem vagyok biztos, hogy a jelen öltözet erős és indokolt lenne. Ha a pókember irány a fontos, egy pókember ritkán jár szerintem szürke melegítőben. Ha az irónia a fontos, akkor pedig jellemzőbb, színben és formában dinamikusabb kapcsolatot adó ruha kellene. Az ötlet jó. A kivitelezéshez több idő és figyelem kellene, mert az önmagában még nem történet, hogy Ádám leakasztotta a falról a spiderman álarcát és maga elé tette. Nem kapunk választ a miértre, nem tudjuk mi történik, ha Ádám ezt felveszi, tehát a mesét kellene erősíteni. Kérdezhetitek, miért két malac. Mert Ádám keresi az útját és ez a keresés pontosan látszik, a saját maga megkérdőjelezése is, tehát az irány nagyon jó, és ha kérhetem, Ádám jó lenne, ha több időt szakítva az alkotáshoz, megismételné ezt a munkát. (hegyi)
értékelés: