Előkerült néhány történelminek nevezhető felvétel, amit a Hegyi pedellus forgatott 2008. május 26-án a Kultiplexben. Ez volt az utolsó Szőke rádiózik ebből a stúdióból. 

,

Hegyi amíg Szőke a műsorát készítette a Tilosban, a kis kamerával kiment és felvette az épületet és a belsőket is, hogy megmutassa, milyen volt a Kultiplex, és azon belül is a Tilos rádió stúdiója. A május 19-i adás volt az utolsó ebből az épületből Szőkééknek. Láthatjátok az előteret, a grafittiket, a kerthelyiséget is és hallhatjátok, amit a Szőke-adásból a külvilág is hallhat.

,
,

A kerthelyiségből bejövünk, megnézzük a vécét is, ami nagyon retro, aztán a stúdió előterét, ahonnan épp Eliot lép ki és megy haza, ő a Szőke rádiózik műsor előtti csapatot erősíti.

,
,

Az előtérből a pihenőszoba felé megyünk, DJ Sztyepp is ott van, láthatjátok a hűtőt, a mikrót, a plakátokat, aztán a stúdió melletti vezárlőhelyiségbe is benézünk és onnan pedig az üvegfalon túlra, ahol Szőke épp rádiózik.

,
,

Nagyon szép órák jelzik az időt, de tovább megyünk és megnézzük az optoakusztikus látogatójelzőt. Aztán bemegyünk az adásba, a stúdióba Szőkéhez.

,
,

Zalatnay Cini dedikált plakát relikviája, a vendég asztal, és a keverőpult is látszik, közben Szőke énekel, pakolja a lemezeket. Hát, ez volt a Tilos a Kinizsi utcában.

Város

Amit mutatsz, maga ez a tükröződős játék ez érdekes, izgalmas, de hol van a hó? Annyira keresem a havat, de nem nagyon találom. Sörpadokat látok meg egy olyan autót, amit szívesen birtokolnék, jó lenne egy ilyen nekem, már amennyiben működőképes, de most nem akarom felmondani az egész képet a napernyőtől a sétahajóig, de hol a hó? Mindegy, nem akadok itt le, de a vízszintesek, tudod, azért azok fontosak lennének, hogy a vízszintes az legyen vízszintes. Van ennek egy vízszintese a horizonttal magában a tükröződésében, azt érdemes lett volna figyelembe venni. (hegyi)

Szorgalmi - az igazi férfi

Tübi gazdájának szerelme is egy igazi férfi. Míg elutazott, kölcsönadta a lakáskáját. A hűtőben kaja, törölköző kikészítve, csend, rend, tisztaság, nyugalom. A könyvespolcon egy új kiadású Obádovics: Matematika és egy Algoritmusok című könyv.

Jó ez a macis játék, nekem ez tetszik. A maci az egy fontos dolog, nagy kérdés, hogy bevállalja-e az ember a macit, már ha férfi és ez ugyanolyan kérdés, mint az, hogy sírhat-e a férfi egy érzékenyebb filmen. Szerintem igen, úgyhogy hajrá. Azt a dobozt a radiátorról érdemes lett volna elpakolni. De ami még fontosabb észrevétel, hogy ahogy az egész alakos képednél is, itt is egy inverz helyzetet hoztál létre a fényekkel, épp a főszereplő lesz az, ami a legsötétebb, árnyékban (vagy mint az előző képnél, ellenfényben) van. Az ember meg már csak olyan, hogy egyrészt ami világos, azt közelebbinek, nagyobbnak érzi, de egyben fontosabbnak is. Érdemes erre figyelni. (hegyi)

Egész alakos önportré

Ingrid, az a helyzet, hogy ez még mindig egy kicsit bujkálás. Azt értem, hogy kézenfekvő a tükröződést kihasználni, hogy magamról csináljak egy fotót, mert kényelmes, mert a gépet nem kell elengednem, nem kell letennem sehová, nem kell időzítőt használnom vagy állványt, sok mindent egyszerűbbé tesz. Nem is vagyok ellene a tükröződéses megoldásoknak, nagyon szép dolgokat lehet létrehozni, de hogyha ezt ellenfényben teszed vagyis ha neked hátulról jön a fény, márpedig félig oldalról, félig hátulról jött, ahogyan az árnyékokból ez látszik, akkor te magad sötétben leszel és csak a körvonalaidat látom. Vagány csaj vagy te ahhoz, hogy igenis tessék bevállalni az egész alakos önportrét úgy, hogy ezt most megismétled és csinálsz egy olyan képet, ahol felismerhető szereplőként vagy jelen és tudunk mit kezdeni veled, mármint tudunk érzelmileg kapcsolódni hozzád. (hegyi)

GG 52/03 - Igazi férfi

Azon ritka tünemények közé tartozik a kép, amikor Gábort szemtől szemben láthatjuk. A többieknek mondom, hogy a Gábor nem arról híres, hogy túl sok önarcképet csinált volna, ilyen korrekt kamera elé állósat nem is emlékszem, hogy csinált volna valaha. Úgyhogy ez a része tulajdonképpen meglepő és varázslatos, hogy egyszer csak a mi kis motyorgós manónk előbukkan. Hogy ez igazi férfi-e? Gábor viszonylatában igen, mert megmutatkozni, bátornak lenni, kamera elé állni az egy férfi dolog, tehát ahhoz kell kurázsi, és itt Gábor bizonyította, hogy neki van ilyenje, úgyhogy ebben az értelemben én ezt elfogadom. (hegyi)

Naprafogó

Minden növénynek vannak jellegzetességei, specialitásai, ez olyan, mint a kutyafajtáknál: tudom, hogy milyen a tacskó, milyen a bulldog, meg a retriewer, és akkor tulajdonképpen első ránézésre meg tudom őket különböztetni. Most itt ez a fajta jellegzetesség az, ami hiányzik, talán a szárból lehet következtetni arra, hogy ez egy napraforgó, de egyébként egy margaréta is lehetne. Akkor lenne napraforgó, ha a tányérjából többet kapnék, már csak azért is, mert maga a szár, a szárnak a hátulja és az a kis levélke kevésbé érdekes. Tehát jobb lenne az egésznek a ritmusa, ha forgattál volna rajta egy 5-10 fokot. Akkor is megmarad ez a robbanásszerű élmény a szirmokkal, de akkor tudnám biztosan, hogy ez egy napraforgó. Egyébként maga a meglátás az szép, de nagyon hiányzik ez az 5-10 fok, hogy ennyit felénk forduljon maga a tárgy. Körülbelül 10-15 fok, amivel eltér a függőlegestől, én ezt is korrigálnám. Nyilvánvaló, hogy ezt legjobban akkor lehet megcsinálni, amikor exponálsz, most már ezzel így nem tudunk mit csinálni. (hegyi)

Törzsek

Mindig is szerettem a látványt, ahogy az alacsonyan járó nap átsüt a fák törzsei közt... sokat próbálkozom ilyen fotókkal, próbálok valamit visszaadni abból, ami nekem annyira bejön. Most így sikerült. Fujifilm XPro1 + Zeiss 32mm

Hát igen, itt most el kellett volna dönteni, hogy mire megy ki a fuvar. Arra, ami az árnyékokkal történik és akkor szépek a lábak, de akkor hosszabbat, többet kellett volna adni és nyitni a kamerán - vagy pedig maga a törzseknek a játéka, akkor viszont azokhoz kell közelebb menni. Most úgy a kettő között vagyunk, valahol félúton. (hegyi)

Fény és árnyék

Azt most biztosan nem tudom megmondani, hogy mik ezek a dolgok, amiket itt most látunk, olyan, mintha gyertyakoppantó lenne, de az is lehet, hogy ez csak így simán magában dísz. Azt nem tudom, hogy miért van ide betéve, hogy ez most egy kandallónak a fatartó része, vagy mi akar lenni, de hogy miért van ott, azt most nem nagyon értem. Valami még onnan a sötét részből hiányzik, hogy kiegyenlítse a kompozíciót, hogy működni kezdjen az egész, mert ez így most árválkodik itt önmagában. (hegyi)

ima

Fujifilm+Zeiss

Én inkább azt mondanám, hogy 'Templomban', mert az ima itt most kevésbé jön ki, legfőképpen azért, mert ez a bácsi itt a fejét vakargatja, és ez nem az imához kapcsolódik, hátulról amúgy is nehéz lenne megmutatni, hogy ő imádkozik, hiszen az imádkozás fontos manifesztuma az összekulcsolt kéz, tehát figyelj arra, hogy a szimbólumok hogyan működnek és hogyan nem. Egy picit érdemes lett volna elmozdulnod kifelé a padból ahhoz, hogy a bácsi füléhez ne tapadjon hozzá ennyire, mint egy nagyra nőtt walkman fejhallgató, a padsor díszítése. Egyébként maga a meglátás az rendben van, de pontosítani kellene azt, hogy honnan fotózod. (hegyi)

Férfi barna-narancs csíkos chaperonnal

(valószínüleg önarckép) - Jan van Eyck után szabadon

Én nagyon kedvelem ezt a képet, mert szeretem a humorodat, viszont ott fent simán két-három ujjnyit vágnék, annak most nekem nincs szerepe. Ha ott történne valami, ha lenne a falon egy vicces kép vagy akár egy 'Jézus a hegyen nézi a hívőket', akármi, ami ellenpontja ennek, szóval ha valami ott történne, akkor érteném, de így most arra túl sok szükség nincs, egyébként maga a kép tetszik, még akkor is, hogyha levágtad a sapkádnak az egyik részét. (hegyi)

Totem

A pillérsor utolsó elemére rábiggyesztették a közvilágítást. Akkor így most jó lesz. Még hágcsó is van.

István, ez akkor működne jól, ha a környezetet is rendbe tetted volna. Maga a tárgy, amit lefotóztál, az objektum, az jó, érdekes a lámpával és a mászólétrával is, megfotózható tárgy, van benne egyediség. Nem tudom, hogy mi volt a másik oldalon, ahonnan ezt fotóztad, mit lett volna, ha szemből fotóztad volna. Most valahogyan elbillen a kép, és ez nem csak attól van, hogy a függőlegeseket nem vetted figyelembe, hanem attól, hogy tömegek húzzák el balra, jobb oldalon meg az egész ki van lágyulva, már a tömegeket illetően. Erről már beszéltünk, hogy aki építészettel foglalkozik, az statikával is foglalkozik, a kompozíció pedig nem nagyon más, mint a statika, ugyanaz az alapja. (hegyi)

Reggel a réten

Az előző képed, az elszáradt fás nekem jobban tetszik, talán azért, mert itt ez a fa, amit most látok, elég vaskos és elég drabálisan ketté választja az egészet és ettől valahogyan nem jön működésbe a kompozíció. Nem tudom, hogy miért pont ezt a fatörzset kellett megörökíteni, a miért-et nem értem. (hegyi)

Elszáradt fa

Ha már a jobb oldalon hozzáér a fa a képkeret széléhez, akkor szerintem ez követhető lenne a kép bal oldalán is, ennyi beleférhet, bár inkább azt mondom, hogy ott a jobb oldalon több teret kellene hagyni, hogy ne birizgálja a kép határát ez az ág, olyan furcsa érzés van ettől bennem, de ez az egyetlen olyan dolog, amit fel tudok vetni, mint kétség a képpel kapcsolatban. Mert egyébként egy nagyon határozott elgondolásnak egy nagyon szép megvalósítása, tökéletesen rendben van, ahogyan a felhőkel össze van passzítva, nagyon jól ritmizál, tulajdonképpen a felhők egészítik ki azt a hiányzó lombkoronát, ami ennél a fánál megjelenne, úgyhogy nagyon örülök ennek a képnek, ez egy szép megoldás. Amivel még esetleg kellett volna valamit kezdeni, hogy ott a fűben jobbra lent ott van egy ilyen csomó, lehet, hogy az a kaszálásnál maradt ott, nem tudom, de azt lehet, hogy kirugdostam volna onnan vagy ellapítom, hogy ne legyen ott. (hegyi)