virágok

Fujifilm X Pro1 - Zeiss 32mm - f1.8

Nagyon kedves kép, nagyon szeretem azt a finomságot, ahogy ezt ábrázolod. Én a mélységélességet nem vettem volna ennyire szűkre, ugyanis szerintem, ha egy picit többet engedsz ebből, akkor nem fordul elő az, hogy rögtön itt az elejénél ez a három kis fejecske, amik hozzánk legközelebb vannak és amiből az egyik jól ki is magasodik a többi közül, az életlen legyen. Tudom, hogy hívogató és nagyon csábító az, hogy ezzel a kis mélységélességgel dolgozzunk, mert egészen szürreális eredményeket hozhat, de azt is el kell mellé mondani, hogy ez már az a szint, ami nem az emberi látásnak a valósága. Eleve ugye nem életlenül látunk akkor, amikor távolra vagy közelre nézünk, legalábbis nem ennyire, hanem megkettőződik a látás vagyis megkettőződnek a tárgyak ott, ahová nem fókuszálunk. Nehézség ezt ábrázolni, de azért ennél lényegesen nagyobb teret tudunk belátni. Nagyjából azt mondhatom, hogy kétszerezni lehetne nyugodtan ezt a mélységélességet ahhoz, hogy megtartsa ezt a finomságot, de nagyobb csoport legyen éles és ettől kevésbé lenne zavaró az, ami most ide az elejére amolyan folthatásként bekerült. (hegyi)

Hozza hozzánk tisztításra

Amit rögtön tudok mondani, az az, hogy a kép tetejéből egy másfél-két ujjnyit simán lehet vágni, nekem elég lenne az is, hogy ha csak két elem lenne mutatva ebből, hogy hogyan végződik a kerítés elem, akkor jobban tudnék koncentrálni erre a papírra. Egyébként nagyon erős a szociója ennek az elázott A4-es üzenetnek, maga a szöveg is tényleg annyira nem evilágról való, hogy fantasztikus atmoszférája van, még a kis ábrázolásnak is, hogy tudjuk, hogy mit kell otthon keresni, ha el akarjuk vinni, nehogy véletlenül zsebkendőt vigyünk. Maga az üzenet az abszolút rendben volna, de a vágás szerintem megfontolandó. (hegyi)

GG 52/02 - Párna

Most már tényleg arra kell gondolom, hogy itt mindenki öregember, akinek nem mozognak az ízületei, mert ennél képnél is, mint sok másik képnél mostanában, azt kell kérdenem, hogy miért nem tudtál egy kicsit lejjebbről fényképezni. Attól még belekomponálható a kis faház meg minden, de akkor ezek a fuszeklik meg ez az egész nem vesznek bele a fákba ilyen erősen. A másik meg, hogy meg kell keresni azt a napszakot, amikor ezt jó lefényképezni, vagy a kora délelőtt vagy a késő délután, amikor laposan megy a nap, és esetleg nem ilyen élesen van árnyékban az egész, persze nyilvánvaló, hogy ezt te tudod, hogy honnan, merről süt a nap, de azért erre érdemes lett volna odafigyelni, mert most be van dögölve minden. Az is megoldás lehet, hogy csak sziluetteket mutatsz, nekem azzal sem lenne bajom, de akkor le kell tényleg guggolni egészen a földre és onnan felemelni ezt az egészet az ég szintjére, és akkor már eleve a nagy fénykülönbség létrehozza ezt a kontrasztos sziluetthatást. (hegyi)

Akusztik

Érdekes ez a tónusvilág, amit hozol, mert megint a '60-'70-es éveket juttatja eszembe, és hogyha a gyerekeket figyelem, főképp a középső szereplőnél, ez nagyon jól működik is, ő abszolút főszereplővé válik, a póz, amiben van, a haja körüli fény, a mezítlábassága mind ezt a hangulatot erősíti. Ha megtetted volna, hogy te magad is leülsz oda a gyerekek közé, és onnan fényképezel, akkor nem lenne ekkora különbség a színpad és közöttük, és akkor nem lenne az a sáv ott a hangfalakkal és magával a színpad alatti résszel, ami most az egészet kiüresíti. Érdemes ezt ilyenkor megnézni, hogy mi van, ha ezt a két síkot összehozom egymásba és mi van, ha ez a két sík találkozik egymással, hogy ezáltal alakuljon ki egy előtér-háttér játék, a kisgyerek és a szereplők közötti viszonyrendszer. A másik kérdés az, hogy ez a kép nem sokkal az énekes feje fölött véget ér. A tetőből sokat hozol, a gyerekekbe pedig belevágsz, szóval mindenféleképpen érdemes ezen elgondolkodni, hogy honnan fényképezel. De azt mindenképpen el kell mondanom, hogy az alap, a pillanat megtalálása megvan, és ez a legfontosabb, a többi begyakorolható, de ha nincs momentum, nincs egyedi pillanat, akkor megette a fene az egészet, hiába a rutinos képszerkesztés. Szóval hajrá! (hegyi)

Kisecset

Az célszerű lenne, ha a képek címénél valami megkülönböztetést tennénk akkor, hogyha ugyanaz a helyszín, itt például egy 2-es szám sokat segítene, hogy ne ugyanazzal a címmel kerüljenek feltöltésre a képek - ez egy technikai megjegyzés. A helyszín már izgalmasabb, mint az előző képnél, az jó, hogy van előterünk, középterünk és hátterünk, de most az élesség megválasztásával, hogy hol van a mélységélességnek az éles pontja, hoztál egy döntést, hogy ezt ide előre élesítetted be és ez a döntés nem biztos, hogy értelmezhető vagy nem biztos, hogy optimális. Beleveszik minden a háttérbe. Ezt azért mondom, mert ez egy rontott képnek hat ezáltal. A döntés a te kezedben van, ha téged ez a dombság érdekelt, akkor azt tessék élesre venni, amennyiben ez izgalmas, azért itt nekem vannak kérdéseim, hogy ez mennyiben egyedi, de most ez így ebben a formában nem működik. Vagy tessék beleguggolni rendesen a fűbe és felemelni az egészet arra a szintre, hogy az égnél, a kép határánál érjenek ezek véget, és akkor már indokolt lehet az, hogy miért nem a háttér az éles. (hegyi)

Kisecset és Szente között félúton

Az, amit meglátsz az egyelőre még ezeknél a tájképeidnél is, de ezt elmondhatom az utcaképeidre is, sok esetben belül marad a szubjektív érzelmi világon, amit te megéltél, de ez nem jön át a képre, nem objektivizálódik és így nem válik a nézőnek is elérhetővé. Ahhoz, hogy ez hatásos legyen, hogy ütős legyen, ahhoz olyan helyszíneket kell találni, amik egyediek. Azért mondtam ide az utcaképeidet, mert ott is több esetben előfordul, hogy valami olyan helyszínt választasz, ami nem elég jellegzetes, és ha a történés sem az, amit rögzítesz, akkor nincs kép. Itt most ez a bokros-fás-susnyás rész ez bárhol lehetne. Ha valamennyivel kijjebb mégy ebből, és csak keretezésre használod ezt az egészet, akkor lehet, hogy ott a domboknál valami történne és valamit felismerhetnénk, és egy újabb tér nyílna, de most annyira benne maradtunk itt a sötétben, hogy annak kellene elvinnie esztétikailag az egészet a vállán, ami ezekkel a sziluettekkel, ezekkel a rajzolatokkal létrejön a fák leveleivel és ágaival, de ez itt most nem vált érdekessé. A közepén talán egy kicsit igen, de a széle felé ez elgyengül. Keresni kell az egyedit és ebben ez most nem található meg. (hegyi)

Ai Weiwei temploma Ai Weiwei temploma Ai Weiwei temploma

Ai Weiwei Bécsben, a 21er Hausban állította ki egy Ming dinasztia korában élt teakereskedő csakád templomát. Az előtérben letört edényfülek és darabok láthatóak, majd a templom, és annak teteje.

Mosonmagyaróvár - Öreg Malom

A horizonttal kellene valaminek történnie, mert az most egy kicsit ferde és megérné ezt kiegyenesíteni, nem nagyon van olyan képelem, ami lehetetlenné tenné ezt a fajta elforgatást és szerintem, ha ez megtörténne, akkor ez jót tenne a képnek. Kicsit furcsa nekem a színvilág, valószínű, hogy ebbe belejátszik, hogy ez egy esti felvétel, vagy az utcalámpákban van valami olyan izzó, ami furcsa spektrumban sugároz. A másik kérdés nekem, hogy itt most két dolgot akartál egyszerre megmutatni. Az egyik ez az öreg malom, ami nekem igényelné azt, hogy közelebb menjünk amennyire csak lehet ahhoz, hogy a formák még értelmesek maradjanak. Ott az ablakokban meg a pusztulásban megvannak azok az izgalmas részek vagy azok a szépségek, amit érdemes lenne megmutatni, még azt is mondom, hogy a szélső épületeknek a felét nyugodtan levághatjuk, mert azok már csak ismétlődés, a középső épület az, ami izgalmas és fontos. De emellett te szeretted volna megmutatni azt is, hogy hosszú expozícióval dolgoztál és a csillagok milyen szépen elsuhannak, mint egy ilyen meteoreső. Azt mondom, hogy erről szívesebben lemondanék, mert annyira nem jelentős, mint amennyire maga az épület izgalmas, és ha korábban készíted a képet, nem ennyire este, a tónusok is jobban a kezedre játszanak. (hegyi)

Kerítésdesign II.

A leleményesség számomra még a szocialista időkből hoz emlékeket, mert ott volt az jellemző, hogy a gyárból mindenféle hulladékokat hazavittek az emberek, és abból kerítéseket eszkábáltak, különböző présgépek által kiszabdalt lemezekből, vasdarabokból, szerelvényekből alakítottak aztán a maguk képére ilyen objektumokat. Az, hogy mi visz valakit arra, hogy ezt betonból is meg tudja csinálni, azt nem nagyon értem. Amúgy ez a formavilág ez egy picit a pop-artra is hajaz, a Kőbánya-Kispest metróállomás volt hasonló műanyag elemekkel megoldva, vagy mondhatom a Sugár üzletközpontot is a régi időkből. Elég érdekesek voltak azok a helyzetek, mert akkor ez nagyon modernek tűnt, ilyen épület volt még a Petőfi Csarnok, de dizájnban hozzátehetem a Saci gyerekszobabútort is, ezek a körök, ezek a színek, ez a villódzás, ez a diszkóhangulat ez volt ott jelen. Nyilvánvaló ez betonból másképpen működik, de a világ az abszolút egyben van, amit itt mutatsz. (hegyi)

Kerítésdesign I.

Ezt a képet értelmezésképpen töltötted fel az egyik 365-ös képed mellé és ilyen értelemben köszönet érte és jól is működik, sőt még azt is mondhatom, hogy a figura is jól van elhelyezve a kutyával, talán annyit érdemes lett volna megvárni, hogy a kutya ebből a szagolásból felszegje a fejét, mert akkor jobban értető lenne az ő formája. (hegyi)

vége

A kép számomra tökéletesen idézi a '60-as éveket, tónusában is, kidolgozottságában is, hangulatában is. Sőt még azt is mondhatom, hogy amiket a képen látok, ha leszámítom az autókat meg a minőségibb ruhadarabokat, akkor az is beleillik ebbe a világba. Amit viszont fontosnak tartok elmondani, hogy a kép felső részéből két ujjnyit nyugodtan vághatsz. Attól, hogy ennyit eget hagysz, attól kilazul az egésznek a szerkezete és kevésbé tudok arra fókuszálni, ami a képen lényegi szempont és lényegi történés. Még azt is mondhatom, hogy akár még a fák tetejénél is vágható lenne. (hegyi)

365-ös fekvős ismétlés

Nagyon szeretem ezt a képedet, van benned egy adag földöntúli őrület, ez kiemeli az átlagból. Kicsit elmentünk vörösbe, úgy néz ki, mintha a szél kifújta volna a szemedet, lehet, hogy így is történt, ott a testszíneknél nem vagyunk teljesen rendben, de még ezt is el tudom fogadni, mert maga a gesztus rendben van, a kéz rendben van, szóval az egész hanyattfekvős dolog rendben van. Köszönöm. (hegyi)

Murphy

Már érzi a töpörtyűt a szájában.

Ez most egy nem jó pillanata a kutyának, amit lefotóztál. Itt ő, ahogy írod, ingerelve van valami kajával, ezért nyalja a szája szélét és ettől úgy néz ki, mintha ellopott volna egy darab szalonnát és az lenne a szájában. Ezt egy kutyásnak lehet, hogy nehéz elmagyarázni, hogy van, ami gusztustalan, akkor is, ha neked ez egy természetes dolog, mert te tudod, hogy mi történt, de rögzítettél egy pillanatot, nem gusztusos pillanatát rögzítetted ennek az eseménynek. Még jó, hogy nem csorog a nyál a szájából, érted. Vegyük emberszámba ezeket a jószágokat. Ha saját magadról készülne egy ilyen kép, hogy éppen nyalod a szádat, például én csinálok rólad a mekiben egy fotót, ahol épp fél kifli lóg ki a szádból, ezt gondold végig és utána már egyértelmű lesz a válasz, hogy aha, akkor ezt a kutyával sem csinálom meg. Mellesleg ugyanez a helyzet akkor is, amikor a szülő készít saját gyerekéről valami evős képet, ahol a gyerek elég megalázó módon szutykos. Ilyenkor a felnőtt nem vele, hanem rajta nevet, még akkor is, ha ezt nem vallja be. (hegyi)