Könnyebb beszélni róla, mint megcsinálni, ezzel én tisztában vagyok ennél a képnél, valahogy az a bajom, ami sok esetben előfordul, amikor nagyon belemegyünk a belső mechanikájába, működésébe, logikájába, érzelmeibe, hogy elfeledkezünk róla, hogy nem biztos, hogy a néző tudja, hogy miről van szó. Ezt valahogyan létrehoztad, hogy egy pezsgőtablettát beledobtál a pohár vízbe, vagy hogyan történt, nem tudom, de valahol ez megtörténik, de ahhoz, hogy ez önmagában értelmezhető legyen, mint kép, hogy ne merüljön fel kérdés, hogy az absztrakciója működjön, ahhoz az kellene, hogy például a képet fekvőben megvágod, van egy vízszintes világosabb vonal, az fölött fogod és levágod a francba, mert akkor olyan, mintha egy városkép lenne. Akkor már van egy absztrahálás, de így most ez nem történik meg. Nem ártana ebből többet kapnom ahhoz, hogy tudjam, hogy ez micsoda, érted, hogy mi a baj, most valahogyan a kettő között maradtunk. (hegyi)

Köszöntünk itt a Látszótéren, Ingrid, én kedvelem ezt az egészet, függetlenül attól, hogy az az elektromos könyvolvasó most nem igazán mutat jól, ez a kép nagyon izgalmas lenne ő nélküle, ezekkel a puha textilekkel. Nagyon izgalmas, főleg ezekkel a kis lábacskákkal nagyon nőies, nagyon finom, és értem, hogy miért raktad oda a Kindle-t, de az, hogy értjük, az nem jelenti azt, hogy ez formailag igazolódik. Ha odateszel egy, mittudomén, 1953-as kiadású valamilyen könyvet, ami régies és hangulatában jobban illik ehhez a miliőhöz, arra azt mondom, rendben van. Szóval volna ezzel még mit dolgozni, de abszolút azt gondolom, hogy ez egy teljesen jó bemutatkozó kép és örülök neki és várom a folytatást. Ha gondolod, szívesen veszek erre ismétlést is. (hegyi)

Most az van, hogy az nem eldönthető nekem ezáltal a képberendezés által, hogy ez egy kép, amit egy mozifilmből kivettél és nézel vagy pedig ez a valóság. Ez azért nehézkes most, mert ez az L alakban megvalósuló sötét keret, ami alul és jobb oldalt létrejön, ez azt erősíti, hogy ez valami képernyőn van, és közbejön valami külső történés is, amiből persze semmit nem kapunk. Valószínű, hogy nem így történt és ez a valóság, csak azt vedd figyelembe, hogy ahol nincs információ, ott nincs információ, de ettől még képalkotó elem. Tehát azok a tömegek is benne vannak a képben és nem nagyon értelmezhető, hogy miért. (hegyi)

Kedvelem ezt a képedet, beszéltünk már ennek a hibáiról, de azért hadd mondjam itt most el az elemzésben is, hogy a kép most nekem két részből áll: az egyik rész, ami a felső rész, ami tulajdonképpen a hasadtól felfelé történik, annak van egy finom tónusrendszere, a másik rész, ami a hasadtól lefelé van, lábadnál, lepedőnél történik, az meg egy kemény, kopogós dolog. A kettő nem áll össze egybe nekem, valószínű ez világítási kérdés, esetleg kevésbé kemény fényekkel ez jól megdolgozható lenne. A másik, hogy én értem ezt a kamionos napozást és ennek a jeleit, de érdemes lenne egy kicsit utómunkában valahogyan kiegyenlíteni. Az egy másik kérdés, hogyha az ember modell, akkor erre figyelnie kell, hogy egyenletesen napozzon, egyenletesen barnuljon le, ilyen problémák ne legyenek, mert ez fotózhatatlanná teszi, ez egy nehéz kérdés. Amit még hozzátennék, hogy ez a kép innen alulról eléggé tolakodó, anatómiai értelemben, a drabális lábakkal, ebben a rövidülésben, amit ez így kiad, nekem ez erőszakos és ez ellene mond annak a nyugalomnak, amit a kép egyébként áraszt. Erre érdemes odafigyelned, de még egyszer, sokadszorra elmondom, hogy mindenféleképpen le a kalappal az előtt, hogy tulajdonképpen itt létrejönnek olyan akt megoldások, amikhez kell azért kurázsi, és nem a megszokott irány. (hegyi)

Jól értem, hogy ez a kislány bele van zárva a labdába? Ha nem, hanem te ezt összetrükközted, akkor nagyon ügyes. De nem nagyon értem, hogy mi történik. Valószínű, hogy bele van zárva, de ez az, hogy nem tudom. Látod, itt a helyzet, ha egy kicsit távolabbra mész, akkor ez az egész többet mond. Most annyira közel mentünk, hogy ettől bizonytalanná válok, hogy mit látok. A másik, az a tónusok, most szürkés fátyol van az egészen, ami nem annyira jó, valószínű, hogy ez a fekete-fehér konverziónál történik, érdemes ezzel molyolni, hogy hogyan csinálunk fekete-fehér képet a színesből, ahogy látom, ez a többi képednél is jelentkezik, mint probléma. (hegyi)

Én kedvelem ezt a képet, van benne humor nem kevés és a mosolyod az mindent visz meg a szemed alá firkálás meg az egész, jó kis bolond csaj vagy, nekem ez tetszik, úgyhogy örülök neked, csókolom, ez nagyon kis vicces, szeretem nagyon. Amióta ezt feltöltötted, jó pár képed láthattuk, így az is kiderült, hogy szereted ezeket a színezéses tónusokat, csak az a helyzet, hogy ezek eléggé behatárolnak és van veszélye annak, hogy modorossá válhatnak a képek. Ha elfogadsz egy tanácsot, használd a sima fekete-fehéret. Nem akarok elvenni tőled semmit, de ahhoz, hogy biztonsággal dolgozz a tónusokkal, könnyebb, és határozottabb a fekete, mint a kékes árnyalat. (hegyi)