Helló brúder, jó az asztalod. :) Te, Bandi, nem akarod néha elkobozni Ánci fényképezőjét? Fene tudja, lehet, hogy volna értelme? (hegyi)

Hát, igen, az elrendezés fontos, nincs terünk fenn, de máshol se sok, és nagyon tömött az egész, ha ebből indulunk ki, akkor elég lenne csak a virágokra koncentrálni, visszautalok a hagymavirágos képedre. Az másik kérdés, hogy a technika ekkora fényhiánnyal nem tud mit kezdeni, utána már a világosítás nagy zajt csap. (hegyi)

Sokat gondolkodtam, mi az, ami hiányzik nekem, aztán a leirat adta meg a választ. A tányér. Az kontextusba helyezné a szituációt, de nem csak történetileg, hanem formai értelemben is, lenne valami még a képen a főszereplőn kívül, így nem lenne ennyire magányos. Fentről lefelé mindig ad egyfajta kirekesztettséget, magányt is fűszerként a képhez, de így, hogy a nagy szürkeség veszi körül, olyan esetlen. Ez nem baj, de azért jó, ha lehet értelmezni is a dolgokat. (hegyi)

Azt gondolom, hogy amit látsz, az nagyon jó és fontos, érzékeny dolog. Itt most nekem az elhelyezés az, ami egy picit határozatlan, azt hiszem a jobb oldala az, ami lötyög, ott valahogy újranyílik valami, ami már nem lenne olyan fontos, nem azt mondom, hogy a fánál vágni kéne, mert az is elbillentene, de valahogy most nem találom az asztal és szék helyét. Lehet, hogy az is megoldás lenne, ha lejjebb billentett kamerával több előteret kapnánk és akkor felül záródna jobban a kép, és így talán a két tárgy magányossága is erősebb lehetne. Hát, valahogy így. (hegyi)

Én ezt tanulmánynak gondolom, formai játék, ami majd később jöhet jól, hogy amikor már majd olyan szitu lesz, ahol nincs ennyi zavaró elem, akkor meg tudd csinálni jól. Így most ez sajnos annak esik áldozatul képileg, hogy annyi a dolog, hogy kibillen a harmóniából. (hegyi)

A címmel elmondod a szándékod is, és ez fontos, mert hogy ha a cél az, hogy kerék legyen kerék hátán, akkor adva van, hogy nem fentről lesz ez igazán érdekes, hanem pont, hogy lentről, keresni egy olyan nézőpontot, ahol a sok kerék kiad egy ritmust, ahogy a hagymavirágod esetén is történt. Ez így most tárgyias és távolságtartó megoldás, de így meg a környezet elviszi a komponálás erejét. Érdemes lenne, ha a hely felkereshető, keresni egy olyan pontot, ami érzelmileg közelebb állhat hozzád és így a nézőhöz is. (hegyi)

Hát, ha akarom hús, ha akarom hal, ha akarom cserkó, ha akarom dinnye, lehet ez akármi is, szóval én kedvelem az absztrakciót, de ez az én ízlésemnek most túl van a határon abban, hogy mennyire lesz sematikus valami, vagy mennyit őriz az alap motívumból. Az érzet megvan, de a formai támogatás is kellene ahhoz, legalábbis kicsivel több formai támogatás, hogy ne bemondásra kelljen elhinni, hanem felidézzen egy élményt segítség nélkül is. (hegyi)