Hógyertya a kerítésen.

Itt nagy gondban vagyok, nem tudom eldönteni, hogy jó-e amit mondok, vagy nem. A gyertyaforma, vagyis a vas életlen, az élesség a fákon található és ettől van az embernek folyamatosan egy feladata az egész képpel, majdhogynem dühös lesz az ember, hogy miért nem tudom én élesen látni ezt a gyertyát. Miközben a gyertya egy asszociáció, egy kerítésformára utal, ami hasonlít a gyertyára. Elképzelhető, hogy ha az élesség itt lenne a céltárgynál, akkor elvesztené a varázslatát, ezt az álomszerű képletet, hogy egy hógyertyát látunk itt és eltűnne ennek a képnek a szürrealizmusa. Viszont ettől hogy nincs az élesség az előtérben, folyamatosan vibrál a kép, egy kicsit még akár Cornelius Esher munkáira is hasonlatosan, aki nagyon szeretett játszani a térrel, furcsa folyosókat, tereket rajzolt, ahol az előtér és a háttér összekeveredett. Itt ezt most az élesség felcserélésével ért el az alkotó hasonló hatást. (szőke)
értékelés:

Végre egy olyan állatfotó, ami nem akar nagy csinnadrattát, nagy szenzációt, csak megmutatja Mircit, ahogy kimerült a játékban és most pihen. Ha együtt laktok Mirciciccel, érdemes időt szentelni rá, figyelni, kézközelben a kamerával, akár picit be is avatkozni, hogy mondjuk ha tudod, hol a kedvenc helye, ahol játszani szokott, ahol lepihen, akkor ott egy kis előmunkával rendet tenni, hogy a háttér kiegyensúlyozottabb legyen. Nem könnyű ezeket a kis öntörvényű lényeket jó pillanatban megragadni, érdemes tehát előre gondolkodni, hogy mi fog történni és az hogy fog kinézni. Itt most ennél a képnél picit sok a háttér tónuskülönbsége, egy picit a lábaiból, a kis tappancsokból is mutathatnál többet. Ezek nüansznyi dolgok, szinte már így is megvan a kép. (szőke-hegyi)
értékelés:

Nagyon jó vertikális ritmusokkal indít a kép, a szürkés háttér erőteljesen emeli az üvegek dús színvilágát. Ami billenti a beállítást: az asztal és színe! Régen az estiskolán sokszor írtuk, hogy érdemes eldönteni "mire megy ki a fuvar", ez alatt azt értem, hogy az alsó vízszintes keret nagyobbat foghatott volna be, de akkor nyilván az a színsűrítés, amely a zöld, aranysárga, kék, mályva piros kapcsolódását jelenti, széthúzódott volna. Másrészt úgy érzem több bátorság kellene kimondanod: Igen, csendéletet készítek, nem akarok bizonyítani, hogy az üvegeknek van alja (biztos vagyok benne, hogy az üzenetem erős) merek csak a ritmusra figyelni! Így esetleg a négy üvegforma színei a szürke háttár előtt összegzettebben jelennek meg. Mivel tehetséges vagy és jó a téma választás és izgalmas, egy disznó. Ismételd, várom nagyon! (szőke)
értékelés:

A nők testén, mint a zöld üvegen, titkok sejlenek át. Ha szeretnék keresztülnézni rajta, csak a saját puha formája látszik, ha a formáját vizsgálnám, csak azt látom, amit fejre állít: csillapíthatatlan szomj gyötör, de a titkok felvérzik a torkomat és elolvadnak.

Kiegészítés a Füst c. kép kritikája alapján.

Nagyon izgalmasak a formák, azért a képek kapcsán jegyezzük meg, hogy megint csak egy olyan dologgal találkozunk, ami az estiskolán többször szóba került, ez pedig az ellenfény. Az ellenfény fogalma úgy valósul meg, hogy az fotómasina optikája és a vele szemben elhelyezkedő fényforrás között helyezkedik el valamilyen módon, sziluettben vagy skurcban a modell. Itt is egy ilyen képet látunk, ahol a főfény az ablakon keresztül érkezik hozzánk olyan erősen, hogy a kép ki is ég az ablakon túli látvány tekintetében, ami jót is tesz neki, a függöny, ami az ablak előtt félig el van húzva és a köztünk és az ablak között látható emberi alakokra valamennyit ráreflektál a falakról a fény és nem csak sziluettes, hanem picit surlófényes testrészleteket is látunk. Elsődleges értéke ennek a fajta technikának az, hogy ha megnézzük, a XIX. század divatos technikáját vesszük észre a női alak arc és nyak íveinél, amikor is gyorsportrékat úgy készítettek festőművészek megrendelésre, hogy kartonból ollóval sziluettszerűen kivágták a modellek formáját és ezeket keretezték be. Nagyon sok híres emberről van ilyen sziluett karakter kép. Itt amitől ez a kép nagyon is jól működik, hogy látunk részleteket a konyhabelsőből, ahol a modellek mozognak, ugyanakkor az a sötét fekete tónus, ami az ellenfény miatt létrejön, kiemeli a nyakívet, a haj összefogott formáját és a két modellnek éppen hogy nem a részleteit, hogy milyen ing, ruha jelenik meg színekben, nem ez válik a fotós számára fontossá, hanem ez a kicsit Gelléri Andor Endre hangulatait idéző összefoglaló üzenet a nőiségről, a női karakterről. A pedellus megjegyzése: ez a kép olyan történet, mint egy próba. Amikor a lányok még fiatalok, próbálják az életet és ilyenkor még kisegítik egymást és nincs birtoklás, csak közös tevékenységek, örömök. És amint megjelenik a férfi, a vonzás, amint tétje lesz, ezek mind megszűnnek, és belép a képbe az érdek. Ez nagyon jól érezhető, ez a furcsa angyali testetlenség. Annyit fűznénk hozzá, hogy a bal oldalnál a függöny sötétjénél kellene vágni a képet, hogy ne fusson ki a ritmus azáltal, ami most a bal oldalon rendezetlenül jelentkezik. (szőke)
értékelés:

Nekem ő a szívem csücske. Látjátok hogy fénylik? Mindig ezt csinálja, mikor boldog :)

Mindketten külön-külön úgy jártunk ezzel a képpel, hogy sokáig kellett néznünk, mire rájöttünk, hogy ez egy kutya. Zsolt hajoló öregasszonynak nézte, én már meg nem mondom, minek, de nagyon érdekes, miért van ez az asszociáció. Nagyon jó kép, és a legtöbb ilyen magazin, ufómagazin, ahol lefotózták mondjuk jorksír szellemét, vagy valami más ilyet, az valójában ilyen érdekes kombinációs helyzetből adódik, ahogy itt most összetükröződik két látvány. A fotó, mint varázseszköz megszületésekor is felkeltette az érdeklődést, természeti népek a mai napig idegenkedve fogadják a fényképészt. De beszélhetnénk a montázs technikájáról is, vagy a véletlen filmhibákból adódó olykor egészen szürreális eredményekről. (szőke)
értékelés:

Ezeket a fotókat február 2-án készítettem, nem tudom, hogy a Bara mikor, de nem bánnám, ha pont egyszerre készítettük volna.

Rendben van, hisz a tulipán éppúgy a nőiségről és a szexusról szól, mint a vörösre rúzsozott száj, miközben a szájat ha megnézzük, az nem egy érzéki és dús, hanem egy föltupírozott száj, olyan, mintha egy kislány száj lenne. Itt van valami furcsa érzéki játék. Felidézhetnénk akár Mapplethorpe virágjait is, bár ő nyíltabban vállalta a szexuális párhuzamot, direktebben fogalmazott. Érdekes, ahogy a virág ellentétes oldalról jön be, mint ahonnan várnánk, talán éppúgy ellentétes, mint maga az alkotó, az ő attitűdje. Itt azért azt el kell mondani, hogy arra kell törekedni, hogy lehetőleg a fotónál egy képbe próbáljuk meg sűríteni azt, amit el szeretnénk mondani, ne két fél fotó adjon ki egy egészet, ha nem feltétlen szükséges, egyszerűbben fogalmazva, különbséget kell tenni aközött, hogy a képsor indokolt egy történet elmesélése okán, vagyis képriport, avagy több képre esett szét az üzenet. Itt a virág önmagában is érdekes lehet, ha a kép be van fejezve, a száj a szőrmesállal is izgalmas és erős, önálló üzenet, ha pontos a fogalmazás, a kettő együtt viszont egy harmadik, nem elkészített képre utal. (szőke)
értékelés: