Ha a házi feladat szempontjából nézem a képet, akkor úgy érzem, mivel itt technikai trükk is alkalmazva van (kép szélein elhomályosodik a kép), arra következtetünk, hogy ennek a leckének az üzenete nálad maga a férfi, az ember, aki itt büntetve van, be van zárva a kalodába. De annak ellenére, hogy a kép szélei életlenek, mégiscsak lehet látni a dzseki madzagját, a bermuda nadrágot, ettől nem tudok elvonatkoztatni. Vagy valamivel takarni kellett volna, vagy ott vágni a kompozíciót, a kaloda alatt, hogy az üzenetre koncentrálhassunk, hogy az én vágyam az, hogy a férfit börtönbe zárjam. Így most a kép több irányt céloz meg, és nézőként nem tudok dönteni, hogy ez csak egy kirándulási kép, ahol vicces pózban játszunk, vagy a férfi leigázása a fő mondanivaló. Így ez egy marionett helyzet, de ahhoz nem elég abszurd (és a művi életlenítés is ellene dolgozik) és humoros. Ez a kép jelen állapotában arról szól csak, amit látunk, bebújt Zoli vagy Miki a kalodába és mosolyog. (szőke)
értékelés:

Az Estiskola korai időszakához képest azért örömteliek ezek a képek, mert egyre átgondoltabban közelítitek meg a fény és árnyék, az absztakt és a valós formák viszonyát. Érdemes Grunwalsky Ferencnek az utóbbi 10 évben készült filmjeit, és azok elemzéseit is megnézni, például az Utrius címűt, aminek a forgatásnál ott voltam, és azért fontos ezt megemlíteni, mert Grunwalsky az az operatőr, és rendező, aki olyan szemmel világít, olyan szemmel készíti a munkáit, hogy akár egy csokoládéspapírral, vagy egy lavórral, amelybe tükördarabkákat szór szét és vizet tesz bele, egyetlen egy fényforrással is csodálatos képeket hoz létre, és ezeket összegzésként úgy tudjuk megközelíteni, hogy nagyon sok reflexhatással dolgozik. Érdemes még megemlíteni itt is André Kertész torzított képeit.
   Ha jól megnézzük, egyetlen fényforrással dolgozik az alkotó, és örvendetes, hogy nagyon átgondoltan használ egy szimbólumot, a kereszt formát és a korpuszt, és a tárgyhoz kapcsolódó fényhez való viszonyt is, amit Leonardo a Trattato della Pittura című munkájában nagyon érdekesen megfogalmaz, egyrészt ő a fény és tárgyak viszonylatában azt mondja, hogy nincsenek tárgyak olyan értelemben, ahogy mi megközelítjük, hanem különböző fényelnyelő felületek vannak, ezek sűrűsége, összetettsége valamikor átengedi magán a fényt, ilyen a fátyol vagy a függöny, vagy a festészetben a lazúr, vagy olyan erőteljes összetett formák, amik nem engedik át a fényt, és melyek domborzati összekapcsolása a magába elnyelt és visszatükrözött fénnyel reflexeken keresztül azt az érzetet hozza létre egy síkra redukált felületen, hogy teret látunk. Ezáltal Leonardonak a nagyon fontos megfigyelése és koncepciója az, hogy nincsenek önállóan színek, hanem azok ezekből a fényáteresztésekből vagy elnyelésekből jönnek létre. Ennél a képnél ezt azért fontos megemlíteni, mert bár nem színes képet látunk, de nagyon jól ritmizálnak rajta az egészen sötét és világos felületek közötti árnyalatok, szürkéknek nagyon jó játékrendszere van. Természetesen ami még fontos, hogy a kompozíciós rendben is átgondoltságot látunk, a valós kereszt és a rajta lévő kis figura beállítása és a fény és vettett árnyék játéka nagyon szép ívben, torzulásban jelenik meg a fröccsentett falon. Az árnyék is kompozíciós elemként van jelen, szerves része a képnek és így válik festőivé a jelenet. Még az ablak árnyéka is fontos motívummá lesz, és mivel itt az árnyékok kapnak nagyon fontos szerepet, ezért nagyon jó a címválasztás is, hisz a lélek az, filozófiai és spirituális szinten, amivel az orvostudomány nagyon nehezen tud valamit kezdeni, és a pszichológia kincsestárába utalja, de bár a lélek nagyon fontos az ember számára, mégis nagyon nehezen körvonalazható - és ilyen az árnyék is, amelynek a körvonalai elmosódottak és csak sejtetik a valóságot. (szőke)
értékelés:

Leírás: 1/125, F/4,2 , 70mm, vaku -1 ev, iso200

Kedves Ferenc, ez egy kettős portré, valamikor most készülhetett, ezt az őszi színekből is érzékeljük. Kompozíciós rendjében szimpatikus a kép, de a fej fölött lévő pluszt leemelném, és a kép aljára helyezném, hogy a pad, a térdek is jobban látszódhassanak. Ezzel jobban rátok fókuszálna a komponálás. A gyerek feje mögötti szamárfül ág sem szerencsés, és valamivel ezt az idilli nyugalmat, ezt a szinte túl széppé varázsolt romantikát megbolondítottuk volna, hogy közelebb kerülhessünk hozzátok. (szőke)
értékelés:

A srácok rugták a lasztit a focipályán. Én meg lefényképeztem. :)

Kedves Feri, ez egy minden tekintetben jó kép lett, szerencsés is vagy, hogy a fiúnak hosszú a haja. (szőke)
értékelés:

Beszélgetés önmagammal, hiszen a tükör hazudik a legrosszabban...

Kedves Sándor, nagyon szimpatikus, tetszik az alkotás, annak is örülök, hogy a kép jobb oldalán látható arcnál nem vágtál bele a fülbe. Talán a tükröződésnél az optika kis elmozgatásával a haj részből vagy többet kellett volna adni, vagy kevesebbet, mert valahogy úgy érzem, hogy a kettő között eldöntetlenül állunk, hogy egy egész fejportrét, vagy egy közelit akarsz mutatni. (szőke)
értékelés:

A nyolcadik leckém ismétlése... ugyanaz a metro, szintén mozog, csak másként.

Kedves Gabi, miután a metrós sorozatodból láttunk már képeket, azt kell mondjuk, hogy ez a kép nem mutat túl azokon. Több a konkrét utalás, kevesebb a mozgás, a konkrétumok bár segítenek behatárolni a készítés helyét, de ezzel a történetmesélést gyengítik. Míg az előzőeknél a mozgás tudatos, itt esetlegessé vált, nem lehet eldönteni, hogy a kezed mozdult be véletlenül, vagy tudatos a komponálás. Balázs erős, de te legalább annyira erős lehetsz, ha függetleníted magad tőle útkeresésedben. (szőke-hegyi)
értékelés: