Az Estiskola korai időszakához képest azért örömteliek ezek a képek, mert egyre átgondoltabban közelítitek meg a fény és árnyék, az absztakt és a valós formák viszonyát. Érdemes Grunwalsky Ferencnek az utóbbi 10 évben készült filmjeit, és azok elemzéseit is megnézni, például az Utrius címűt, aminek a forgatásnál ott voltam, és azért fontos ezt megemlíteni, mert Grunwalsky az az operatőr, és rendező, aki olyan szemmel világít, olyan szemmel készíti a munkáit, hogy akár egy csokoládéspapírral, vagy egy lavórral, amelybe tükördarabkákat szór szét és vizet tesz bele, egyetlen egy fényforrással is csodálatos képeket hoz létre, és ezeket összegzésként úgy tudjuk megközelíteni, hogy nagyon sok reflexhatással dolgozik. Érdemes még megemlíteni itt is André Kertész torzított képeit.
   Ha jól megnézzük, egyetlen fényforrással dolgozik az alkotó, és örvendetes, hogy nagyon átgondoltan használ egy szimbólumot, a kereszt formát és a korpuszt, és a tárgyhoz kapcsolódó fényhez való viszonyt is, amit Leonardo a Trattato della Pittura című munkájában nagyon érdekesen megfogalmaz, egyrészt ő a fény és tárgyak viszonylatában azt mondja, hogy nincsenek tárgyak olyan értelemben, ahogy mi megközelítjük, hanem különböző fényelnyelő felületek vannak, ezek sűrűsége, összetettsége valamikor átengedi magán a fényt, ilyen a fátyol vagy a függöny, vagy a festészetben a lazúr, vagy olyan erőteljes összetett formák, amik nem engedik át a fényt, és melyek domborzati összekapcsolása a magába elnyelt és visszatükrözött fénnyel reflexeken keresztül azt az érzetet hozza létre egy síkra redukált felületen, hogy teret látunk. Ezáltal Leonardonak a nagyon fontos megfigyelése és koncepciója az, hogy nincsenek önállóan színek, hanem azok ezekből a fényáteresztésekből vagy elnyelésekből jönnek létre. Ennél a képnél ezt azért fontos megemlíteni, mert bár nem színes képet látunk, de nagyon jól ritmizálnak rajta az egészen sötét és világos felületek közötti árnyalatok, szürkéknek nagyon jó játékrendszere van. Természetesen ami még fontos, hogy a kompozíciós rendben is átgondoltságot látunk, a valós kereszt és a rajta lévő kis figura beállítása és a fény és vettett árnyék játéka nagyon szép ívben, torzulásban jelenik meg a fröccsentett falon. Az árnyék is kompozíciós elemként van jelen, szerves része a képnek és így válik festőivé a jelenet. Még az ablak árnyéka is fontos motívummá lesz, és mivel itt az árnyékok kapnak nagyon fontos szerepet, ezért nagyon jó a címválasztás is, hisz a lélek az, filozófiai és spirituális szinten, amivel az orvostudomány nagyon nehezen tud valamit kezdeni, és a pszichológia kincsestárába utalja, de bár a lélek nagyon fontos az ember számára, mégis nagyon nehezen körvonalazható - és ilyen az árnyék is, amelynek a körvonalai elmosódottak és csak sejtetik a valóságot. (szőke)
értékelés:

Leírás: 1/125, F/4,2 , 70mm, vaku -1 ev, iso200

Kedves Ferenc, ez egy kettős portré, valamikor most készülhetett, ezt az őszi színekből is érzékeljük. Kompozíciós rendjében szimpatikus a kép, de a fej fölött lévő pluszt leemelném, és a kép aljára helyezném, hogy a pad, a térdek is jobban látszódhassanak. Ezzel jobban rátok fókuszálna a komponálás. A gyerek feje mögötti szamárfül ág sem szerencsés, és valamivel ezt az idilli nyugalmat, ezt a szinte túl széppé varázsolt romantikát megbolondítottuk volna, hogy közelebb kerülhessünk hozzátok. (szőke)
értékelés:

A srácok rugták a lasztit a focipályán. Én meg lefényképeztem. :)

Kedves Feri, ez egy minden tekintetben jó kép lett, szerencsés is vagy, hogy a fiúnak hosszú a haja. (szőke)
értékelés:

Beszélgetés önmagammal, hiszen a tükör hazudik a legrosszabban...

Kedves Sándor, nagyon szimpatikus, tetszik az alkotás, annak is örülök, hogy a kép jobb oldalán látható arcnál nem vágtál bele a fülbe. Talán a tükröződésnél az optika kis elmozgatásával a haj részből vagy többet kellett volna adni, vagy kevesebbet, mert valahogy úgy érzem, hogy a kettő között eldöntetlenül állunk, hogy egy egész fejportrét, vagy egy közelit akarsz mutatni. (szőke)
értékelés:

A nyolcadik leckém ismétlése... ugyanaz a metro, szintén mozog, csak másként.

Kedves Gabi, miután a metrós sorozatodból láttunk már képeket, azt kell mondjuk, hogy ez a kép nem mutat túl azokon. Több a konkrét utalás, kevesebb a mozgás, a konkrétumok bár segítenek behatárolni a készítés helyét, de ezzel a történetmesélést gyengítik. Míg az előzőeknél a mozgás tudatos, itt esetlegessé vált, nem lehet eldönteni, hogy a kezed mozdult be véletlenül, vagy tudatos a komponálás. Balázs erős, de te legalább annyira erős lehetsz, ha függetleníted magad tőle útkeresésedben. (szőke-hegyi)
értékelés:

Hatalmas bazi nagy kamionból készült a kép, Temesvár felé.

Kedves Norbert, értékelésnél nem szoktunk a hozzászólásokban írottakra reagálni, függetlenítjük magunkat attól, de ebben az esetben kivételt kell tennünk, mert ott nagyon fontos dolog került szóba a többiek képi reakciói nyomán. De előbb a te képedről: ez a munka bár mozgást mutat, de nincs önálló képi üzenete. Lefotóztad a suhanó tájat a kabinból. Jó, jó, de minek - ezt Demeter szokta kérdezni ilyen esetben. Mivel tükröződéssel is játszol, vagyis az ablak visszatükröz valamennyit a belső térből is, nem csak a visszapillantó tükör, így kézenfekvőnek látszik, hogy ez miért nem jelenik meg a képen erősebben? Vagy ha figyelmen kívül hagyjuk a belső történetet, akkor a tájnak kellene valami plusz információt hordoznia - legelő barikák, egy előzés, egy falu utcája, vagyis bármi, ami a jelen formánál érdekesebbet rajzol bemozdultságában. A technikáról is szólnánk, hisz a mozgás fotografálása épp azért nehéz feladat, mert ha a struktúrák nem izgalmasak, amit a suhanás mutat, akkor kell lennie valami élesnek, valami konkrétnak is - itt úgy véljük, hogy ha stabilabban tartod a kamerát, ez létrejöhetett volna.
   Megnéztük a többiek által készített elektronikus játékokat is, azt kell mondjuk, hogy azok maximum illusztrációk, de nem többek az eredetinél. Feri írta, hogy az elektronikus módosítás azonos a labormunkával. Ezzel vitatkoznék. Az kevésbé lényeges, hogy mire képes egy szoftver. Két út van. Az egyik esetében minden megengedett, az alkotási folyamatban a fotó elkészítése csak alap, és ami utána hozzákerül montázsban, rajzban, azzal válik értelmezhető alkotássá a kép. Erre Roland munkái a jó példák, ahol a fotó kiindulási alap, de csak ezzel az utómunka fázissal együtt lesz kész a produkció. A másik út, amikor a digitális állományon szoftverek segítségével azt a retus és módosítási munkát végezzük el, amit amúgy laborban is megtennénk. Mindkettő érvényes és elfogadható. Azonban számtalan példát látunk arra, amikor a nem tökéletes képből akar valaki szoftverrel kihozni valami érdemlegeset, ezzel e két út között pilinckázik. Ilyenkor készülnek azok a munkák, amelyek bár tetszetősek, de a munkafolyamat által a hitelességüket és ezzel az erejüket vesztik el. A képnek, akár az első, akár a második utat választja az alkotó, már az exponálás előtt fejben kész kell lennie. Így válik eszközzé a photoshop és nem céllá, magyarán a szoftver csak arra jó, hogy segítsen az álom megvalósításában, ő helyetted nem fog tudni álmodni. Rossz képből ha csak szoftvereket használunk, újabb rossz képet hozunk létre. Nem a fotó mondja meg, hogy mit akarj, hanem te neked kell tudnod ezt, hogy a gyeplőt ne engedd ki a kezedből. Arra szeretnénk ösztönözni, hogy - miképp az árnyékok esetében is - adj időt magadnak a témában elmélyülni és amikor kész a belső kép, azt öntsd formába. Ezt a leckét pedig ismételd meg, ezeknek figyelembevételével. (hegyi-szőke)