Eléggé megrázó ez a kép. Kis perspektíva korrekció ráférne, hogy ezek a vonalak ne dőljenek-boruljanak ennyire, mert pontosan ez a szabályosság lenne az, ami még drámaibbá tenné ennek az egésznek a hatását, de a megfigyelés nagyon precíz, nagyon pontos. Még az is lehet, hogy egy kicsit lejjebb guggolok, megint ugye a pocak a kérdés, nem baj, mert hogyha még lejjebb kerül, akkor azáltal még feljebb emeled ezt az ágyat és ha a korlát fölé kerül vagy azzal egy szintbe ér a kocsinak a magassága, akkor az a test, az a forma, ami ott van rajta, az még jobban érvényesülhet. (hegyi)

Erik Satie-t említed, Erik Satie tényleg zseniális, az, hogy ez fogadott téged, a leiratból elfogadom, értem, oké, de ha Satie elég jó neked, hogy módosítson a tudatodon, akkor ahhoz is elég bátorságot kell adjon, hogy belenyúlj ebbe a dologba. Mindent közelebb kellett volna hozni. Tehát közelebb hozod a kis küblit, jobban látom a szál zellert. Közelebb hozod a nagy ibriket az arany szélével és kitakarítod belőle a koszt, és forgatsz azon a hagymán, akkor látom a hagymát. És közelebb azt a medvehagymát, hogy éljen és akkor ez működhet. Még több időt kell magadnak hagyni arra, hogy egy ilyen rácsodálkozás után használd az ösztöneidet, és kezdj el dolgozni úgy, hogy közben ne feledkezz meg arról, hogy vannak alapszabályok, például a koszokat kiszedjük, ez fontos lenne. (hegyi)

A remény hal meg utoljára. Utómunkában ezt is a helyére kellene rántani, sokkal kisebb tónuskülönbséget fogad ez el, ott az ég, ahol kilyukad, ott az a nagy világosság az egészet elrontja. Takard le a kezeddel ott azt a foltot. Én értem, hogy miért akartad oda azt, vagy miért hagytad benne, de mégsem. Vágni kellett volna, hogy ugye a remény szerint elvonul onnan az a lyuk és mindent elönt a sötétség vagy várni kellett volna erre vagy korábban fotózni. Lényeg a lényeg, hogy az ott ne legyen. Vagy akkor fordítsam úgy a kamerát, hogy azt ott kitakarjam, mert most az egész ettől nem érzékelhető jól, mert folyamatosan azt nézem, de az meg nem érdekes ott. (hegyi)

Tudod mi van, Viki, én értem, hogy téged lenyűgöznek ezek a felhők, amik tulajdonképpen belelógnak az arcunkba, szinte tapintható magasságban vannak, de most ez nem érdekel, a képnek körülbelül öt ujjnyi részét simán levágnám, majdnem négyzetesre. Az az érdekes, ami ezzel az eszelős vörös karosszékkel létrejön a teregetéssel és csak nagyon minimálisan fontos itt a háttér, ez az előtér ez fontosabb lenne, ha viszont így nézed, akkor nyilvánvalóan valami hiányzik az előtérből, mondjuk egy kosár. De a kép valamit nagyon tud, mert vissza-visszatérek hozzá, szóval van benne mágia. (hegyi)

Feri, az van, hogy ezeket a megrágott leveleket biztosan levettem volna. Sokan próbálkoznak ezekkel fákon lévő gyümölcsökkel, de én még nem nagyon találkoztam olyannal, ami jó, mert annyira az a meghatározója ennek, hogy zavaros - káoszos valami, hogy nem nagyon tudok mit csinálni ezzel. Akkor működhet, hogyha valakit megkérsz, és ő valamit csinál, felmászik egy gyerek vagy nem tudom, de ez így önmagában nem tud működni, ráadásul az élesség sincs jó helyen. (hegyi)