Murphy

Már érzi a töpörtyűt a szájában.

Ez most egy nem jó pillanata a kutyának, amit lefotóztál. Itt ő, ahogy írod, ingerelve van valami kajával, ezért nyalja a szája szélét és ettől úgy néz ki, mintha ellopott volna egy darab szalonnát és az lenne a szájában. Ezt egy kutyásnak lehet, hogy nehéz elmagyarázni, hogy van, ami gusztustalan, akkor is, ha neked ez egy természetes dolog, mert te tudod, hogy mi történt, de rögzítettél egy pillanatot, nem gusztusos pillanatát rögzítetted ennek az eseménynek. Még jó, hogy nem csorog a nyál a szájából, érted. Vegyük emberszámba ezeket a jószágokat. Ha saját magadról készülne egy ilyen kép, hogy éppen nyalod a szádat, például én csinálok rólad a mekiben egy fotót, ahol épp fél kifli lóg ki a szádból, ezt gondold végig és utána már egyértelmű lesz a válasz, hogy aha, akkor ezt a kutyával sem csinálom meg. Mellesleg ugyanez a helyzet akkor is, amikor a szülő készít saját gyerekéről valami evős képet, ahol a gyerek elég megalázó módon szutykos. Ilyenkor a felnőtt nem vele, hanem rajta nevet, még akkor is, ha ezt nem vallja be. (hegyi)

Kolesz

...asszem itt nagyon nagy szerencsém volt, madár nélkül egy tök unalmas kép lenne...

Tónusban túl komor, túl sötét, kicsit emelni kellene a sötétekből is és több kellene a világosakból is, mert most úgy látom, hogy annyira elviszi a középtónus ezt az egészet, hogy ettől szomorúvá válik az egész üzenet. Nagyon jó a madár, az frankó, egyébként az egy érdekes kérdés lenne, hogy mi van akkor, ha fent vágsz annyit, hogy a képhatár egyenes legyen és ne legyenek a házak szélei benne se jobb, se bal oldalon és akkor egy szabályosabb téglalapot kapunk, akkor lehet, hogy még jobb. Most elvisznek ez a formák, amik a szélei a háznak. (hegyi)

hullámok

Könnyebb beszélni róla, mint megcsinálni, ezzel én tisztában vagyok ennél a képnél, valahogy az a bajom, ami sok esetben előfordul, amikor nagyon belemegyünk a belső mechanikájába, működésébe, logikájába, érzelmeibe, hogy elfeledkezünk róla, hogy nem biztos, hogy a néző tudja, hogy miről van szó. Ezt valahogyan létrehoztad, hogy egy pezsgőtablettát beledobtál a pohár vízbe, vagy hogyan történt, nem tudom, de valahol ez megtörténik, de ahhoz, hogy ez önmagában értelmezhető legyen, mint kép, hogy ne merüljön fel kérdés, hogy az absztrakciója működjön, ahhoz az kellene, hogy például a képet fekvőben megvágod, van egy vízszintes világosabb vonal, az fölött fogod és levágod a francba, mert akkor olyan, mintha egy városkép lenne. Akkor már van egy absztrahálás, de így most ez nem történik meg. Nem ártana ebből többet kapnom ahhoz, hogy tudjam, hogy ez micsoda, érted, hogy mi a baj, most valahogyan a kettő között maradtunk. (hegyi)

Eltés vizsgafilmnek készült.

Különösen örülök ennek a megoldásnak, ami többszöri nekifutás eredménye, ezt én tudom, mert a mamával és a mamával kapcsolatban már készült film is és készült fotó is. Jó, hogy ezzel még foglalkozol tovább, kedvelem ezt az egészet. Bizonyos dolgoknál nagyon leragadtunk - a tányérokból lehet, hogy egy snitt is elég, ahol a kézzel hímzett terítőről beszélsz az nincs jól világítva, ott problémám van a fényeléssel, a csillár rendben van, ez a rajzolt fali tapéta hangulat a függönyökkel, ezek nagyon finom kapcsolódások, szépen leltározod itt ezt az egész dolgot. Egyetlen egy problémám van még és ezt nem akarom nagyon csomagolni, jó? Meghalt a mama? Mert ha nem halt még meg, akkor meg kell jelenjen a filmen, függetlenül attól, hogy róla beszélnek vagy függetlenül attól, hogy itt az ő miliője az, ami számít, azért legalább egy snitten ott kellene, hogy szerepeljen, ugyanis így most nekem nekrológszerű hatása lett az egésznek. Ha ő elhunyt, akkor ez érthető és akkor ez működőképes is. Nem nagyon tudok most ennél többet mondani, pontosan ettől a kérdéstől. (hegyi)

A húgom

Néhány napja készült a fotó a testvéremről. Köszönöm, hogy megengedte, hogy ide is kirakjam a képet.

Az van, hogy itt nem nagyon értem a színeket, hogy itt miért kellenek. Ez egy nagyon szép és tiszta ügy lenne fekete-fehérben egyébként, még akkor is, ha azt mondom, hogy a kezek nem nagyon vannak jól vágva, de ez a szín dolog nem enged közel menni a képhez. (hegyi)

Önportré arc nélkül

Köszöntünk itt a Látszótéren, Ingrid, én kedvelem ezt az egészet, függetlenül attól, hogy az az elektromos könyvolvasó most nem igazán mutat jól, ez a kép nagyon izgalmas lenne ő nélküle, ezekkel a puha textilekkel. Nagyon izgalmas, főleg ezekkel a kis lábacskákkal nagyon nőies, nagyon finom, és értem, hogy miért raktad oda a Kindle-t, de az, hogy értjük, az nem jelenti azt, hogy ez formailag igazolódik. Ha odateszel egy, mittudomén, 1953-as kiadású valamilyen könyvet, ami régies és hangulatában jobban illik ehhez a miliőhöz, arra azt mondom, rendben van. Szóval volna ezzel még mit dolgozni, de abszolút azt gondolom, hogy ez egy teljesen jó bemutatkozó kép és örülök neki és várom a folytatást. Ha gondolod, szívesen veszek erre ismétlést is. (hegyi)

Koncert

Az abszolút rendben van, hogy téged izgatott az a két lámpa és ennek az egységét akartad ábrázolni, csak az a helyzet, hogy mindemellett lemaradtak a cipők, és a lámpába is belevágtunk. Tehát, ha valamit már kitaláltunk, akkor csináljuk rendesen végig, nem maradhat úgy le a cipő amivel a pedált nyomja, a zongora lábától, a zongora kerekeitől fontos ez a kép, bezárólag addig, hogy meglegyen a teljes kör. Ha ez nem történik meg, akkor a poén nincsen meg. (hegyi)

Lux Bridgewalker

valaki más emléke

Most az van, hogy az nem eldönthető nekem ezáltal a képberendezés által, hogy ez egy kép, amit egy mozifilmből kivettél és nézel vagy pedig ez a valóság. Ez azért nehézkes most, mert ez az L alakban megvalósuló sötét keret, ami alul és jobb oldalt létrejön, ez azt erősíti, hogy ez valami képernyőn van, és közbejön valami külső történés is, amiből persze semmit nem kapunk. Valószínű, hogy nem így történt és ez a valóság, csak azt vedd figyelembe, hogy ahol nincs információ, ott nincs információ, de ettől még képalkotó elem. Tehát azok a tömegek is benne vannak a képben és nem nagyon értelmezhető, hogy miért. (hegyi)

Ypszilon

Bár nem ezzel gurítottad életed legnagyobb gurítását, de ez egy szép, nyugodt kép, abszolút működik a fénye, a ritmusa, a világítása, szép, hogy megvannak az élei is a fényeknek, szóval ezt köszönöm, nekem ez így rendben van. (hegyi)

Lepedő

Ahogy kértétek, megmutatom a teljes képet. Valamiért nekem a másik jobban tetszik. Igaz, itt a gyűrődések viszont vezetik a szemet.

Kedvelem ezt a képedet, beszéltünk már ennek a hibáiról, de azért hadd mondjam itt most el az elemzésben is, hogy a kép most nekem két részből áll: az egyik rész, ami a felső rész, ami tulajdonképpen a hasadtól felfelé történik, annak van egy finom tónusrendszere, a másik rész, ami a hasadtól lefelé van, lábadnál, lepedőnél történik, az meg egy kemény, kopogós dolog. A kettő nem áll össze egybe nekem, valószínű ez világítási kérdés, esetleg kevésbé kemény fényekkel ez jól megdolgozható lenne. A másik, hogy én értem ezt a kamionos napozást és ennek a jeleit, de érdemes lenne egy kicsit utómunkában valahogyan kiegyenlíteni. Az egy másik kérdés, hogyha az ember modell, akkor erre figyelnie kell, hogy egyenletesen napozzon, egyenletesen barnuljon le, ilyen problémák ne legyenek, mert ez fotózhatatlanná teszi, ez egy nehéz kérdés. Amit még hozzátennék, hogy ez a kép innen alulról eléggé tolakodó, anatómiai értelemben, a drabális lábakkal, ebben a rövidülésben, amit ez így kiad, nekem ez erőszakos és ez ellene mond annak a nyugalomnak, amit a kép egyébként áraszt. Erre érdemes odafigyelned, de még egyszer, sokadszorra elmondom, hogy mindenféleképpen le a kalappal az előtt, hogy tulajdonképpen itt létrejönnek olyan akt megoldások, amikhez kell azért kurázsi, és nem a megszokott irány. (hegyi)

Babetta Horgász

Hát igen, a Babetta az a Linda című tv sorozat óta nagyon fontos a városi néplélek szempontjából, mint közlekedési eszköz, van ennek húzása. Én egy kicsit közelebb mentem volna a motorhoz, mármint oldal irányban és akkor jobban összekötődne a motor, a fa, a kis szék, a bácsi, aki pecázik, de most a kettejük között van egy szünet, ami nincsen áthidalva. (hegyi)

Inside Ball

Jól értem, hogy ez a kislány bele van zárva a labdába? Ha nem, hanem te ezt összetrükközted, akkor nagyon ügyes. De nem nagyon értem, hogy mi történik. Valószínű, hogy bele van zárva, de ez az, hogy nem tudom. Látod, itt a helyzet, ha egy kicsit távolabbra mész, akkor ez az egész többet mond. Most annyira közel mentünk, hogy ettől bizonytalanná válok, hogy mit látok. A másik, az a tónusok, most szürkés fátyol van az egészen, ami nem annyira jó, valószínű, hogy ez a fekete-fehér konverziónál történik, érdemes ezzel molyolni, hogy hogyan csinálunk fekete-fehér képet a színesből, ahogy látom, ez a többi képednél is jelentkezik, mint probléma. (hegyi)

Om

A képnek a jobb oldalából két ujjnyi levágható és akkor az egész máshogyan ritmizálódik, mert így most kiürül az egész. Egyébként engem sokkal jobban érdekelne az a rádiós doboz, amin ül maga a Buddha és hogy ott belül mi történik, tehát ez nekem így izgalmasabb lenne önmagában, mint tárgyi játék, mert ebben sok minden van, nem baj, hogy a sok mindent is láttuk, de nem ártana elkezdeni azzal foglalkozni, hogy ott mi van abban az egyben. (hegyi)

Én csak amolyan gépnarancs legyek?

Keménykalap és krumpliorr, ja nem, Mechanikus narancs. 4 évvel ezelőtt készült önportré, Canon eos 550D.

Én kedvelem ezt a képet, van benne humor nem kevés és a mosolyod az mindent visz meg a szemed alá firkálás meg az egész, jó kis bolond csaj vagy, nekem ez tetszik, úgyhogy örülök neked, csókolom, ez nagyon kis vicces, szeretem nagyon. Amióta ezt feltöltötted, jó pár képed láthattuk, így az is kiderült, hogy szereted ezeket a színezéses tónusokat, csak az a helyzet, hogy ezek eléggé behatárolnak és van veszélye annak, hogy modorossá válhatnak a képek. Ha elfogadsz egy tanácsot, használd a sima fekete-fehéret. Nem akarok elvenni tőled semmit, de ahhoz, hogy biztonsággal dolgozz a tónusokkal, könnyebb, és határozottabb a fekete, mint a kékes árnyalat. (hegyi)