Szakkör | Page 129 | Látszótér

Nádas Péter dolgozószobájának bemutatásakor említi a fotómat, eképpen: 3. Fotó: Balla Demeter Ágy című képe. Gyöngyvérnek nem adtam ilyen kényelmes ágyat a regényben, de a kép fontos volt a szerelmi fejezet írása közben. Péter, megtisztelsz, köszönöm!

Tulajdonképpen illusztráció miatt tettük fel ezt a képet Demeterrel, mert megjelent egy írás Nádas Péter dolgozószobájáról és abban beszél ő erről a képről, hogy ez neki mennyire fontos volt. Számomra azért izgalmas, mert nem túl sűrűn történik meg, hogy az írók visszacsatolást adnak arról, hogy egy-egy jelenet kidolgozásakor milyen valós vagy képzelt világok voltak rájuk hatással. De Nádas Péter megteszi ezt, hogy ezt az ágyat beleemeli a történetbe, mint egy helyszínt és elmondja, hogy neki ez mennyire fontos volt, és mennyire sokat segített, és valóban nagyon érdekes képet kapunk. Volt a Demeternek már korábban is egy ágy fotója, és készült még Ausztráliában is egy ágy fotó. Tudni kell azt, hogy Demeter fotós munkáiban nagyon nagy szerepük van a lepedőknek, lepleknek, vásznaknak, és egy ilyen otthagyott ágy elég sokat mesél viszonyrendszerről, életszituációkról, helyzetről is. Ez egy kora reggeli felvétel és nagyon kedvelem, az a két belógó tulipán nagyon érdekes. (hegyi)

A megboldogult Rezonancia leckében volt már egyszer nagyon hasonló képem. Most inkább nem a 365be küldöm,

Azt nem tudom, hogy mit látunk, lehet, hogy ez valami szalagfüggöny, nem tudom. Érdekes ritmus, nekem a jobb oldalon az első léc vagy hogy mondjam, az lehagyható lenne, a másodiktól kezd érdekes lenni, jobbról nézem most balra, onnantól izgalmas a ritmus. (hegyi)

Jó ez a boros ügy, de akkor azt a horizontot kellett volna vízszintesnek tartani, ami a pohárban lévő folyadék által keletkezik, most ettől egy picit eltérünk, de a meglátás az jó. Talán annyi, hogy az a kék pulcsi, amit ott belóg a jobb alsó szélén az nekem zavaró, kivisz ennek az egésznek a koncentráltságából. (hegyi)

Gyula barátom vizitációja két nappal születésnapja előtt.

Demeter fotóját elemezni nem egy könnyű dolog nekem, a személyes érintettség okán sem. Kedvelem ezt a képet, legfőképpen a modell és a háttérben lévő szobor játéka miatt. Bevallom férfiasan, de ezt mondtam Demeternek is a készítéskor, hogy szűknek érzem picit a dolgot a nyaknál, ott többet adtam volna. Viszont az, ami a Demeter képeinél, portréinál mindig jellemző, az ebben a képben is benne van, ő nagyon bátran használja a gesztusokat, kicsit mindig furcsa az a pillanat, amit ö lefotóz, elsőre nem mindig érthető, hogy most miért nem egy nyugalmas pillanatot fotózott erről az emberről, hiszen valószínű, hogy nem mindig ilyen nagy tág szemekkel nézett ő, és érdekes, hogy miért ezek a pillanatok azok, amik a Demetert érdeklik, valószínű ennek az az oka, hogy ezek jobban fennmaradnak, mint az átlagos, nyugalmas pillanatok. Kevésbé eresztenek elsőre közel modellhez, kell keresni kulcsot a megoldáshoz, de pont ez a keresés az, ami a képernyőhöz ragasztja a nézőt. (hegyi)

Picit sok. Megint az a kérdés, azt el kell döntened, hogy téged mi érdekel és annak megfelelően kell fotózni ezt. Nem nagyon értem, hogy miért álló ez a kép, mert ott a Callas felirat fölött, ami ott az üvegen van, már vágható a kép, már a parkoló jelzése sem kell. Akkor sokkal koncentráltabb az étlap és az üveg felirat közötti összefüggés jobban kijön. Ez így egyébként még rendben is lenne, de azt sem nagyon értem, hogy miért hagytad benne a jobb szélén a falat, miért nem a sötét résznél vágtál, tehát ott elindítottál egy formát, de annak semmi értelme nincs, mert nincsen ott még olyan szereplő, aki miatt fontos lenne azt ott meghagyni, ettől az vágható. Valószínű, hogy elvitte a figyelmedet ott a háttérben az az autó, ami nagyon világos, de hát most az a legvilágosabb, arra figyelek, itt erre a három figurára meg alig. A másik kérdés meg az, hogy ők nagyon néznek valamit, de nem tudom, hogy mit. Valószínű, hogy ez egy fekvő kép lenne és az állósága miatt nem sikerült ezt most megoldanod. A nagyobbik problémám inkább az, hogy kicsit fáradtak a tónusok. Ezt több képednél észrevettem, úgyhogy vagy a monitorkalibrációt kellene megnézned, vagy pedig átgondolni azt, hogy miért ebben a tónusban dolgozol, mert az élet veszik ki belőle. Ha kicsit összébb húzod a tónusskálát, akkor már jobban működik ez az egész. (hegyi)

A Hegyi pedellus Utazásaim Balatonra képsora kapcsán autóvezetés közben beszélget Szőke és Hegyi a képekről, utazásról, a médiáról, az elvárásokról és szabad asszociációban sok minden másról is. Dörögdi fesztivál, vízbeesés, Tódor, Fényes Szelek, zenekarosdi, happening. Archív 2009-ből.

Ebben a két 2007-es archív kisfilmben a ruhákról, jelmezekről, a színekről és azok dinamikájáról beszél Szőke ofő.

Szőke ofő a filmben a kamera előtti munkáról beszél, félelmeinkről, szorongásainkról. 2007-es archív filmek.

Szőke ofő 2007-es archív filmjei ajánlásokkal a derítésre, világításra, fényekre.

Szőke ofő archív filmjei a kamerakezelésről, 2007-ből.

Egy elveszettnek hitt film 2007-ből, ahol kiderül, mi a különbség egy Macintosh és egy balta között.

Ezek folyton csak jönnek, mennek, száguldoznak, keringenek.

Igen, ez egy jó kérdés, hogy miért gondoljuk a felhőket zajnak. Nagyon érdekes megközelítés. Mondjuk én is városi csávó vagyok és tulajdonképpen, amikor az ember szabadtéri programot keres, akkor a felhők elég ijesztőek tudnak lenni. Szóval ezt a részét értem, ha emiatt zajnak tekinted. Nagyon szépek a struktúrák, amik a felhők által létrejönnek, csak nekem egy kicsit túl vannak beszélve, kevesebb is elég lenne, vagy pedig akkor nem kell a föld, akkor mutasd csak az eget. Zavar az a villanyoszlop, csak ki lehetett volna forogni úgy, hogy az ott annyira ne látszódjon, zavar az is, hogy ki van égve az egyik felhő. Expozíciós idő, azt ott meg lehetett volna oldani, hogy ne legyen ennyire durva, ha meg nem, akkor vágd le a francba és akkor van egy jó kép magukkal csak a felhőkkel. Gurítottál már nagyobbat is, Gábor, lássuk be. (hegyi)

Megint nem tudtam donteni ket ma keszult kep kozott.

Nem tudom, hogy ez most mi, mert lehetne egy hanglemeznek a nagyon közeli felvétele az mikrobarázdákról, de valószínű, hogy nem az, mert ez a hanglemez akkor nem lenne lejátszható. Vagy lehet valami falfelület, ami fene tudja, miért ilyen, de lehet egy növény is, egy megroncsolódott nádtető. A lényeg az, hogy hogyan tudod ezt ritmusba hozni. Valamiért most, talán a saját belső bizonytalanságod okán ezt elforgattad egy kicsit, kár érte, mert ez az elforgatás most nekem modoros. Ha bevállaljuk azt, hogy itt vannak függőleges ritmusok, akkor oké, de miért van elforgatva? Ezt most nem nagyon értem. (hegyi)

Még tegnap, az első zajkeresési napon játszottam és ma sem hagyott békén, hová küldjem ezt a képet. Talán itt jó helyen lesz, bár erősen giccsesnek látom, teszek is egy lépést affelé, hogy elfelejtsem az ilyen próbálkozásokat, amennyiben ezért leharapjátok a fejemet, nem tudom az előbbit véghezvinni!

Elolvastam a leiratot. A próbálkozást soha ne hagyd abba, mert a próbálkozásból találunk új világokat, új megfejtéseket. Az egy másik kérdés, hogy nekem személyesen a tököm tele van már a roncsolással, meg az archaizálással, meg az archaikus technikák felesleges használatával, de ez az én egyéni szociális problémám, én láttam belőle túl sokat az elmúlt években, de ez ne vegye el a kedvét senkinek, folytasd tovább. Én azt gondolom, hogy van ezen még mit javítani, mert kicsit olyan szétesett az egész, szétcsúsztak a tárgyak és túl nagy üres flekkek vannak. (hegyi)

Dénes, ha ebből a képből úgy vágsz, hogy a jobb oldalon azt a fát, ami ott áll a képhatáron, levágod, még akár beljebb vágsz annyival, hogy alulról is tudsz vágni, és kimaradjon itt ez a széle ennek a növénymezőnek, akkor azt mondom, hogy ez egy zseniális kép. Magyarán a felhők, a sötét felhők, a világosabb rész, ahol valószínűleg lóg az eső lába, a bal oldalon az a távoli fasor, és az előtérben ez a zöld növényzet, ennyi a kép. Tehát engem az nem zavar, ha arányaiban megváltozik ettől, ez tulajdonképpen ollóval megoldható. Egyébként úgy lehetett volna megoldani, hogy egy kicsit forgatsz a kamerán a fasor felé és akkor ez jobban működne. (hegyi)