Szakkör | Page 174 | Látszótér

Vízparti este...

Bevallom, hogy ez így nekem kevés a boldogsághoz. Egyrészt itt már nagyon bejátszik az, hogy a mobil zajossága és részletnélkülisége összekutyul dolgokat. Főképp a zaj az, ami nagyon erős. Ebből adódik, hogy ilyen képet nem este kell készíteni, hanem akár utómunkában, akár az exponálással kell úgymond elérni azt, hogy az érzet az este felé mozdulhasson el, de a zajt el kell kerülni. A másik viszont a kompozíció. Így, hogy alig látunk valamit az oszlopból, mivel az nem nagyon egyéni, így kevés, ha az oszlop a kép felét uralhatná, és onnan folytatódhatna a tükröződés, izgalmasabb lenne. (hegyi)

Íme, szétpattan a reggel, jó, sietsz
megint - félkortynyi csók, a kabátzsebben
megcsörrennek a kulcscsomók, átlebben
sáladdal illatod, és karod kimetsz
még egy kis darabot belőlem. Talán
a megszokásnak, de talán csak neked,
- hogy megkötözd a gyülemlő éveket
a hétköznapok szalag ravatalán -
míg munkahelyedre be nem érsz velem,
és fiókodba el nem rejtesz estig
melyből az iratok el nem eresztik
hozzám a gondod. Megért a türelem.

Jaj! Kipattant ismét egy metsző reggel!
Űznöm kell az álmot rohamléptekkel.

(eposzpótló)

fellelkesülve állt ki az emberünk
félelme odvát hagyta örökre el
s a hegyre érve égve kérte
már emelődjön az ég felé fel

elhagyta gödrét, s míg tenyerét - a jót -
tisztára mosta, senki se szólt neki:
reménye múlt, ha sárban állva
maskara-álca után kapargált

hiába hitte, mit sose tudhatott
rejtekbe rejtve (úgy, ahogy istenét)
a szíve bordarácsban ülve
színe alatt robotolva hűlt le

és fenn, a szárnyát bontva tovább dobált
rémült sötéttel szórta az éjszakát
(ki felhevülve hajdanán az
önmaga árnya hegyére állt ki)

Napos

A formaérzékenységed megvan, de a függőlegesekre oda kell figyelni, mert azok ferdesége most gyengíti az összhatást. Tudom, hogy ez nem egyszerű, megy is el a fény a francba, meg minden, de itt is azt mondom, ha megvan az ötlet, érdemes még picit mocorogni, hogy máshonnan mit mutat, hogy adja, hogy megtaláld azt, ahol minden klappol. (hegyi)

Lovak

Ha a tömegelhelyezést nézem, ez egy jó megoldás, de ha formailag figyelem, akkor a jobb oldali izé, ami lehet egy ló feje is, de egy kő is, vagy egyéb alkatrész, szóval akkor meg a háttérben lévő pacik kiszorultak a képből szinte. Én nem mennék a lovakhoz ilyen közel, mert a ló rendkívül ostoba tud lenni és megtapos, de ha már vetted a bátorságot, amiért nagy respekt, akkor egy picit még mocoroghattál volna, hogy befogd a hátteret és kizárd a jobb oldali izét. (hegyi)

Örülünk, Vincent!

Ide most nem igazán a képről fogok írni, mert hogy szereplője vagyok, hanem arról, hogy mennyire fontosnak tartanám esetedben azt, hogy kitartó legyél és hogy vedd komolyan annak az esélyét, hogy akár még a fotográfia is lehet olyan terep, ami segíthet az önkifejezésedben. Bármennyire is meglepő, de amit láttam tőled a 365-ben, amíg nem tűntél el, az sok érdekes és jó meglátást tartalmaz, és ha ezt összevetem azzal, hogy egy mobillal fotózol, ráadásul nem hosszú ideje, hát, Zoé, komolyabban kéne ezt vedd. Így. (hegyi)

Szoborrá avatom

Az a helyzet, hogy azt hiszem, hogy ahhoz, hogy ez a kép beérjen, kellene még önportrékat készíteni. Ugyanis meg kell találd azt, hogy formailag mi az, ami jellegzetessé tesz, mi az, amit és ameddig ebből vállalni tudsz és ezt a határt, az úgymond komfortzónád kell tágítani ameddig lehet, és még azon is túl. Gyakorlatilag a mostani kép ötlete jó, és a kivitelezés se lenne rossz, ha nem olvasztanád magad ennyire bele a fákba, szóval én pártolom, hogy kezdj el magaddal dolgozni. (hegyi)

Tűzijáték

Ez egy nagyon szép megoldás, tényleg ízléssel készült és annyit mutat, amennyit kell, aki szeretné a növényt beazonosítani, az is boldog lehet, mellesleg nekünk is van ilyen a kertben, aki viszont az absztrakcióban akar gyönyörködni, az is megkapja, amit keres, szóval épp annyira és olyan módon elvont, hogy megmarad a felismerhetőség, de az élmény is értelmezhető szavak nélkül is. Köszönöm! (hegyi)

Család

"Emlékszem, régen volt
Mikor még együtt élt a család
Esténként anyám fôzött
Nekünk vacsorát
Mi testvérek csak nevettünk
S élveztük a meleget
Volt aki többször kért
Mert nem evett még eleget
Illanó illatok szálltak föl az égbe
Szikrázó csillagok estek le helyébe

Bizony már régen volt
Mikor jó apám fölállt
Jel volt ez ki tudja
Kezdjük a muzsikát
Nôvérem Emese anyámmal
A zongorához ült
Rögtön mindkettô egy kottába
Lelkesen elmerült
Aztán felcsendült a zene
Boldogan repülnék ma én is vele"

/Kex: Család/

Nyár, 2015

Hát igen, ez még az úgymond első szerencsétlen felhelyezés mementója, ahol minden igyekezetem ellenére képtelen voltam belefeküdni rendesen a függőágyba, de jelentem azóta ez a probléma megoldódott, a megfejtés az volt, hogy jóval magasabbra és egyben lazábbra kell függeszteni az ágyat és akkor simán fekszel benne, nem feszül, és kényelmesebb. Nagy öröm volt, hogy Demeter is bekapcsolódott a mókába és képet készített. (hegyi)

DIY
DIY
DIY
DIY
DIY
DIY
DIY
DIY
DIY
DIY
DIY
DIY

Ez csak amolyan helyzetjelentés szerűség. Régen töltöttem már képet. Régen is fényképeztem sajnos. Az utóbbi időben ez a projekt kötött le. Röviden a történet: Volt egy gondolatom, hogy meglepem a barátnőmet egy fényképezőgéppel. Aztán ahogy közeledett az államvizsgája, akkor azt jó alkalomnak találtam egy ilyen meglepire. Belefutottam egy jobb vételbe. Igy lett a 400D, majd apránként vettem hozzá pár kötelező dolgot, szűrő, tartalék akksi, meg ilyenek. De gondoltam, ha már ajándék, legyen már valami dobozban. Kaptam pár ötletet fotós fórumokon, legtöbb valami agyament hülyeség volt, de a transzfer technikás téma felkeltette az érdeklődésemet, úgyhogy utánajártam ennek a dolognak. Apránként jöttek az ötletek, és megfelelő méretű dobozt is nehezen találtam, szóval lassan haladtak a dolgok. Mivel barátnőm szereti a pöttyös dolgokat, kitaláltam valami ilyesmi stílust. íbéjről lőttem a vállpántot hozzá, később pedig sikerült megfelelő dobozt is találni. Ezután állt össze a majdnem végleges kinézet. Előtte több tervem is volt, de a végleges csak az után született meg, hogy megtaláltam a dobozt. Eredetileg pl normál formájút akartam és olyat ami valamennyire hajaz az eredetire. A terveket is ahhoz igazítottam. Na de ez nem is lényeg. A lényeg, hogy nagy nehezen és sok idő alatt elkészült a végleges doboz. Jah, igen, nagyjából félúton szereztem eredeti patika állapotú doboozt is, így a kábeleknek meg papiroknak meglett a helyük és nagyjából berendeztem a dobozot. A héten pedig sikeresen leállamvizsgázott a párom és volt örülés :) Ennyi röviden. Kéretik nem fotós szemmel nézni a sorozatot. Kisebb gondom is nagyobb volt annál, hogy.

Azt gondolom, hogy mindenképpen figyelemre méltó az a munka, amit ebbe a dobozépítésbe feccöltél és boldog lehet az a lány, aki kapta, remélem találkozunk vele itt is. Ha mint képsor nézem, elvonatkoztatva az érzelmektől, 3-4 képpel lehetne akár szűkebb is, tulajdonképpen az utolsó 3-4 kép az, ami lehagyható lenne, hiszen az előzőekben már megismerhettük a tárgyat. Sőt, azt is mondhatom, hogy az első részben is akár egy-két kép erejéig a közelik helyett készülhettek volna olyan fázisfotók, amik értelmezik, hogy hogy a francba kerültek rá a szövegek és egyebek a dobozra, mert az képileg nem világos most. De le a kalappal Zoli, neked aztán van türelmed és kitartásod! (hegyi)

Geometria

Nyözö fölnézett a Metrón, én lenéztem Szálkán.

Isten bizony nem tudom, hogy mit látok, de mint geometriai megfejtés teljesen rendben van. A kérdés, hogy cél-e az, hogy a néző tudja, hogy mit lát, vagy elég ha a mértanban gyönyörködhet. (hegyi)

Keresd az Évit

Munka után jók a lépcsőházi fények

Számos festő is próbálkozott azzal, hogy a természetet mint feladványt kezelte, és különféle módokon, a festő adott stílusától függően ezt megmutatta és azt gondolom, hogy ez a kép is azért izgalmas, mert miközben egy tükröződés játék, de a feladvány része is stimmel, és ezen felül azért a két világ formáit is össze kellett hozni, azaz még a komponálással sincs probléma. Jó munka, köszönet! (hegyi)

A pedellus üzen a 365-ös projekt tagoknak, és látogatóknak, hogy megcsinálták a napra szűrést a Napi képek oldalon, és hogy lehet ám további résztvevőknek is csatlakozni a 365-höz, majd elszabadul a kerti őrület.

A bennem lévő természet

- a természetben levő ÉN

Nagyon jó, hogy a hatása olyan, mintha a vérereket lehetne látni, ilyen biosz könyvekben van, hogy a bőr nincs meg és látod az inakat, izmokat, nekem ezt a hatást hozza a kép. Nyilván azzal még lehetne molyolni, hogy mi a növényzet, hogy például az arcod ne vágja szét a fatörzs. De az ötlet jó. Talán egy kevéssé profilból lőtt önkép még erősebb lenne. (hegyi)