Szakkör | Page 175 | Látszótér

Szitakötő

A legkedvencebb bogaram, ugráltam utána ágról ágra, mire kegyesen pózolni kezdett.

Örül

Zenna ha örül, hanyatt dobja magát.

Director's cut

A Demeterrel közös kép előzménye és/vagy indoka, felvezetése.

Szeletel, főz és oszt a Látszótér a Tilos Maratonon.

Nővérhívó

Majdnem megnyomtam

Minimalista és realista kép egyszerre, és színeiben is erős. A fény a csempén olvastam, hogy kérdést vet fel, engem annyira nem zavar, de azt ki lehet ilyenkor próbálni, hogy ha van segítő, akit megkérjünk, akkor az ablakhoz állítjuk, és akkor valamiféle sziluettszerű elmosással a fény útjába kerülve csökkenne ez a hatás, de ez nem mondom, hogy egyszerűen kivitelezhető, és adna egy másik ízt is, ki tudja, jó lenne-e, akár igen, de nem kötelező, hiszen akkor a minimalizmus veszne oda. (hegyi)

Reggeli hangulat

Kaptam egy új és szép orchideát még a régi helyett. Egyenlőre a konyhában a helye, ahol egészen szép reggeli fények simogatják. Valamiért nekem a ff megoldás tetszett meg, pedig még magam is furcsának tartok egy ff virág fotót

Éva, ez egy nagyon erős képed. Semmiségnek mondhatni, mert nincs rajta hátrabukfenc, viszont nagyon finoman bánsz a tónusokkal és a formákkal, és ez így előtér-háttér viszonylatban képpé áll össze. És nem csak ez. Hanem hogy ráadásul ez az egész kap egy harmadik, láthatatlan lényeget azáltal, hogy meghoztál egy döntést, hogy a virágot nem a szokványos reflektorfénybe helyezéssel mutatod meg, hanem árnyékban, sziluettel. Ez az eltartás egy üzenet is, egy kód, ami annak működik, aki időt szán rá, hogy nézegesse a képed. És még egy szinte észrevehetetlen réteg van, ez a függönyé, ami még egy ízt ad. Köszönet! (hegyi)

La siesta

Kedves szituáció, én nem ismerem ezeket a szerkezeteket, ólakat, hogy mennyire alakíthatóak, ha lehetne a kaját hátra tenni, és úgy hagyni őket, hogy belakják a terepet, akkor nem a tál lenne az előtérben az uralkodó és kevéssé lennének a szereplők elnyomva, de mondom, nem ismerem, lehet, hogy megoldhatatlan. (hegyi)

Hőlégballon

Nem röhög! Így szoktam leszállni.

Gerlei keveset szól, túl keveset, ezért nehéz bármiféle folyamatról beszélni nála, mivel hogy nincsenek képek, tehát nincs, amiket képzeletben összekössünk, hogy most akkor merre is halad a szekér, és azt kell mondjam, hogy akármennyire elfoglalt is az ember, ha egyszer a jósiten gépet adott a kezébe és azt képes célra is tartani, márpedig gg képes, akkor kutya kötelessége melózni vele. Gábor, ezt vedd komolyan, értek én mindent, az élet nem könnyű, de fényképezz. Ugyanis ez egy végre szinte hibátlan sorozat. Van eleje, vége, poén, és mindez ráadásul még meg is van szerkesztve, egyesével és összességében is, és végre nem ugrálnak az álló és fekvő képek oktalan váltásokban, szóval ha valamibe bele kell kössek, márpedig bele fogok, akkor az a zöld szájformás póznás kép, ami a leggyengébb láncszem és nem sok oka van a sorba kerülni, simán kihagynám. De így is jó sor, még azzal a képpel együtt is, szóval Gábor szégyelld össze magad, ha nem fotózol. (hegyi)

cim nelkul

Néha úgy érzem, hogy nem a megfelelő képet választottam egy-egy naphoz a 365-ös projektben.

Egy pici mindenhol jól jönne még. Az van, hogy ha nincsenek a céltábla és a képszél, akkor nem érdekes, de például és főleg a képszél esetében ennél több kellene, hogy ne egy zavaró hiba legyen érzékelhető, hanem a tudatos döntés. A meglátás és az ötlet jó, szóval hajrá előre, örülök neked. (hegyi)

Csendélet cseresznyével

Cseresznyés akt

Gyűrötten

Kriszta, én ezt kedvelem. Látni, hogy nem volt egyszerű időszakod, sem a kép készítése nem egy happy dolog, sőt, mondhatni szabályszegő a kép, hiszen épp a lényeg az, ami sötétben marad, bogarászni kell, de elég érdekes is ahhoz, hogy bogarásszuk. Nem tudok mibe belekötni, nem tudok mondani semmit, mint hogy köszönöm az őszinteséged. (hegyi)

Cseppek mögött

Hamarabb elküldtem már a napiképet ígynem ez lett a mai. De gondoltam azért megosztom veletek...

Hogy az utómunkával, vagy mivel érted el, hogy ennyire kaparnak azok a cseppek, nem tudom. De olyan szinten átesett a dolog, hogy már se melankólia, se fáradtság, semmi nincs, csak ezek a macskakörmök. Az utómunkára tippelek, mert van ott két csillanás is, amin látni azt, hogy baromira túl van élesedve, szellemkép, minden, szóval én ezt nem érzem jónak ide így, mert épp azt vetted el, ami az értelme lenne a képnek, és betonkemény falat építettél, amin alig látok át, amit látni vélek, az se fontos igazán, ami meg érdekessé tenné, az brutálisan kopog. (hegyi)

Szűken

A vignettálás természetes, napnyugta környékén az utolsó napsugarak szétterülnek egy mattüvegen, így esnek a lakásba.

Ez nyugodt, szép, formailag kiegyensúlyozott kép, van benne valami a hetvenes évek Lakáskultúra enteriőrjéből, szolíd és szerethető, jó lehet ott élni. Köszönöm, bensőséges szituációt tudtál megmutatni. (hegyi)

Trófea

Az a helyzet, hogy kábé érzem, mire gondolsz, de ezek az úgymond belelátások nem könnyű terep, részint mert tényleg könnyen dekódolhatónak kell lennie annak az alapformának is, amit aztán beleképzelünk egy másik formába, másrészt akkor jó, ha a kép komponálása és egésze önmagában is megáll a lábán és a poén csak a fűszer, nem a végcél, mert ha ez az összes, amit tud egy kép, az gyorsan kikopik. Azt gondolom Feri, hogy a nyár folyamán kéne picit nézegetned a leckéket, és elindulni velük, egy-egy megoldást addig nem engedve, amíg azt nem beszéltük át, hogy mindaz a látásmód, amid megvan, és jó, az épüljön a tapasztalások által. (hegyi)