norvég tavasz

norvég tavasz

Nézem a képet Viki, de nem nagyon értem, hogy ha bal oldalon nem egy Spar van, akkor mi a fene értelme van ennek a komponálásnak. Adva van egy gyönyörű környezet, amiben egészen jó tónusokkal dolgozol. Adva van egy kifejezetten jól érthető forma, egy parabolatányért mutató fehér résszel, és adva van egy olyan hegyvonal, ami megint azt mondom, hogy elég egyszerűen adja ki azt, hogy ez mettől meddig érdekes. Erre te fogod, balról belevágsz ebbe a tömegbe, miközben jobbra meg, ahol semmi érdekes nincs, hagysz annyi helyet, ami kéne balra. Elfordult az állványon a kamera? Nem értem, kérlek magyarázd meg és közben mondom, hogy kérlek, ha még ott vagy, és tudtommal ott vagy, menj ki és csináld ezt meg újra. (hegyi)

még mindig hegyek

még mindig hegyek

Valami értelme mégis van a landscape és portrait képforma meghatározásnak, mert azt látom, hogy ez a tömeg így, ebbe a képkockába nem fér bele és nem csak azért, mert túl közel van, hanem akármennyire is lenne, de az álló forma ezt nem adja ki. (hegyi)

hegyek

hegyek

Olyan ez, mint egy űrtávcső parabolatükre, nagyon fura, kemény világot mutatsz. Az én ízlésemnek egy fokkal sötétebb a kelleténál az összhatás, ettől szorongok, ettől nincs jó kedvem, nem tudom szeretni eléggé, és a szeretetre, vagy az érdeklődő pozitív viszonyra mindig szükség van, a drámánál is. Egy fokkal világosabb a mélytónusokban főleg az még nem a világ, attól nem lesz lágy, de kevéssé marad zárványszerű a sziklák tömörsége. (hegyi)

Irina "még"

Irina "még"

Örülök annak, hogy igazolod, hogy nem csak futó bolondság, véletlen fejlövés eredménye volt az előző kép, hanem volt itt meló, volt itt ötlet és hangulat, de legfőképp volt itt együttműködés. Nem ez a kedvenc képem, mert a gesztus a pillanatnak szól és nem az örökkévalónak, egyszerűbben mondva olyan dolgot rögzít, ami nem csúcspontja valami érzelemnek, csak mellékvágánya. Nem sokon múlik, de úgy érzem, hogy a fintor nem a nézőhöz, hanem a szituációhoz és a fotóshoz beszél. Ellene dolgozik a modellnek az is, hogy az ő bőrtónusainál közelibbek lettek a távoli tájrészletek, az a víz vagy gáztorony, meg az ég, ott az ettől megtekeri a teret, mert előbbre érződik a fejnél. Ha ezt visszaforgatnád, azaz az arc kapna több fényt (akár utómunkában maszkolással javítva), és a háttér bal oldala kevesebbet, akkor kevéssé lenne a dolog esetleges. De annak kifejezetten örülök, hogy a modelleddel nem csak futó ügyet csináltatok, hanem figyeltetek egymásra. Inkább azt mondom, hogy itt túl alámentél a modellnek, magyarán a kezébe adtad a gyeplőt és te lekövetted őt, viszont ha nincs a fotós kezében a szitu, mivel ő magát nem tudja direktben kontrollálni, így előfordulhat olyan gesztus, ami nem végpont. A fotós a főnök, még a legegyüttműködőbb szituban is, mivel ő lát, a modell dolga a jelenlét, a fotósé az instruálás, visszajelzés, ezt nem szabad felcserélni, annyira nem kell a modellt szolgálni, hogy megforduljon a helyzet, mert a dominancia nem ellene van, hanem a közös célért. Mondok valami furcsát. Civil a modell itt. Az azt jelenti, hogy olyan gesztus jelenik meg, ami belső marad. Nem egyetemleges. A civilség nem tesz jót egy portrénak. A leglazább, úgymond keresetlen, elkapott vagy instruálatlannak ható kép őszintesége nem egyenlő a civilséggel. A civilség a kulisszák mögé látás. Ez a fintor totálisan őszinte lehet neked, mert neked szól, de a nézőnek nem tud, mert ellene dolgozik a környezetnek, és annak az atmoszférának, amit teremtettetek. (hegyi)

rossz selfie

rossz selfie

A kép tele van nyilvánvaló hibákkal, és persze, ilyenkor az a kérdés, hogy mindez ad-e a képhez annyit, hogy akár formai, akár érzelmi értelemben elemelje a hiba primer szintjéről. Azt gondolom, hogy saját szabadságod korlátozod azzal, ha váltig ragaszkodsz ahhoz, hogy valami csak úgy érvényes, ahogy azt a gép kiadta, ha már benne a hiba, akkor nem szabad piszkálni. Én ezzel nem értek egyet, csak a végeredmény számít, minden spekulációt ledob a kép magáról, megsemmisítő erővel. Ez a kép így nem működik, a barna flekk miatt nem. Anélkül viszont egy jó, hibával megspékelt, hogy ne mondjam, megszentelt ügy lehetne. Tehát olló. Mert azt gondolom, hogy ha magad korlátok közé préseled, az nem fog örömet hozni. Vágd le a barnát, megkapod a képet. (hegyi)

60 év

60 év

Nem akartam egy tökéletes, könyvet bemutató képet csinálni. Csak egy vetítőgép objektívjét rászorítottam egy vaku elejére és ráirányítottam a könyvre. Az egész, számomra egy játék, egy kísérletezés volt.

Nem tudok mit írni. A kísérlet sikerült, a beteg meghalt. (hegyi)

Viharon túl, szélcsenden innen

Viharon túl, szélcsenden innen

Gábor, nagyon örülök annak, hogy visszataláltál hozzánk és remélem, nem tűnsz el megint - mert hogy nagy az előrelépés, és ez egy jó kép! Persze lehet kérdezni, mi az a folt a kép alján, lehet, hogy az ujjad lógott be, de egyrészt ez korrigálható utómunkában, avagy rá is lehet erősíteni, mint hibára az utómunkával jobban kihozva, de nem ez a lényeg. A lényeg, hogy olyan kompozíciót hoztál létre, ami azzal, hogy picit a fő téma hanyatt tud dőlni, de oldalra került, és ellenpontnak ott egy nagy felület, erősíti azt, ami tónusokban is látható, hogy a finom ködös ég és víz mellett megjelenő főszereplő kemény jelenléte mennyire drámai és elvágyódó. Nézegetni való kép. Köszönöm! Várom a folytatást! (hegyi)

Hazafelé

Hazafelé

A kompozíció nekem teljesen rendben van, viszont azáltal, hogy meghagytad ezeket a fátyolos pasztel színeket, és még bele is van vignettálva, az egész átesett az édeskeserű álom kategóriájába. Kipróbáltam, ha ez fekete-fehér lenne és nem lenne vignettálva, akkor egy olyan kép lenne, ami időtállóbb és finomságait megőrizve mégis határozottabb lenne, lekerülne róla a máz. (hegyi)

T27/17 - Székek esőben

T27/17 - Székek esőben

A tegnap vett székeket mielőtt beavathattuk volna (vagy fel), ránk szakadt az ég.