Ne lássatok meg

Ne lássatok meg

Ne adjatok rám aranyos palástot,
Nem kell a gyémántos korona,
De vigyétek a víg csörgő-sapkát is
S tarka köpenyeg sem kell soha.
Szürke-országnak vagyok a királya,
Láthatlan trónom nekem ragyog.
Amíg nem láttok, nem ékesíttek,
Nem rubrikáztok, addig: vagyok.

(Ady Endre)

Nem leszek népszerű, de fene egye, azt gondolom, hogy ez a kép maszatolás. Kiviszel a határba egy nőt, lefotózod valahogy, aztán addig roncsolod a képet, amíg elő nem állítasz valami elvontat, kellően borongót. Minden, mint egy állatorvosi lónál, ott van a képen, erős szemcsézés, borongó felhő, meghajló horizont, vignettálás, van alak, aki nem felismerhető, kimaszkolva az arcát is. Na de ilyen elven Kölcsey is lehetne az idézet, szellemalak, megállék, düledékeiden.
   Feri, nem tudom, hogy fogom tudni leírni azt, ami nehezen verbalizálható, az ízlést és a mértéket. Van egy horpadt völgyed, ismerjük a képeidről. Embléma. Sok mindenre alkalmas. Akár arra is, hogy az őszi ködös esőben megtalálj hangulatokat. Bármit megtehetsz, ha van gondolatod. Ha van előre valami, ami mentén nekiindulsz a fotografálásnak - előre, mert ez nem egy rácsodálkozó tájkép vagy egy adott pillanatot bemutató szoció. Az, hogy állítsunk ki egy embert a tájba egy lepedővel, mert olyan még nem volt, és majd lesz valami, az nem elég, az csak a forma. Ha nincs belső motor és a forma vezet, akkor abból ilyen maszatolás születik, és tudom, mert magam is átestem rajta, hogy utólag otthon minél többet bindzsizik az ember a szerkesztőben, annál jobban húzza be a dolog magával, annál újabb dolgokra képes rátalálni, hogy jajj, ez is jó, ez is ad hozzá, fú, akkor még a szemcsét is felnyomom, na, még lejjebb a középtónusokkal... de a helyzet az, hogy ha a kép, ami az alap, értelmetlen, tartalmilag nincs kitalálva, azt megette a fene, azt lehet farigcsálni a képszerkesztőben, de nem lesz belőle maradandó dolog. Elnézésed kérem, de mivel erről a kérdéskörről beszéltünk már, azért mertem ennyire szókimondó lenni Feri, mert azt gondolom, hogy az akadály nem a technika, nem a szakmai készség, hanem az, hogy mi van a fejben kép készítés előtt. Ha erős gondolat van, ha erős érzelem, akkor az meg fog születni. Gondolom ezt a képet is ronggyá dicsérték már mások, én mégis leírom: kevesebb vignetta, kevesebb attrakció szerintem több lenne. Ez a kép formailag hoz mindent, ami a Mácsai képein ott szokott lenni, de ahogy ezeket a rétegeket hántjuk lefelé, mint a hagymánál, a rétegekkel együtt tűnik el a tartalom. Biztonsági játék ez, nincs tét. Forma van, de a formai elemekből nem fog tartalom születni. Állj ki te az esőben a mezőre egy lepedővel, még gépet se kell vigyél, elég egy tükör, és abban benne lesz, amit keresel, vagy amit tapasztalásként már modellel transzponálni tudsz. (hegyi)

Rajta vannak a srácok , mindjárt meg lesz

Rajta vannak a srácok , mindjárt meg lesz

Egy jóbaráti együttlét alakalmával az ünnepeltnek kellett volna feladatot megoldania, de nagy volt a káosz és sok volt az alkohol is... ez a képen is átjött :)

Jó kis hibakép, remélem a gép egyben maradt. Nyilván egy akciófotón nem lehet mindent számon kérni, ezeknek az az ereje, ha a véletlen komponál helyetted, és ez itt többnyire megvan, talán jobbra üresebb egy fokkal, mint az jó lenne, de alapvetően van valami falusi diszkós vagánykodás hangulata, csajok sehol, hát akkor adjunk egy ívet az estének, indulás! Viszont Roland, macika, nagyon el vagy tűn(őd)ve, tessen kapcsolni egy pörgősebb fokozatot a képbeküldésben! (hegyi)

Rácsos naplemente

Rácsos naplemente

A Balatonnál.

Ánci, én ezt most elintézem azzal, hogy jó lenne ennek az egyszerűsége, ha a párhuzamosokkal nem lenne baj. De halló, horizont, vízszint, halló?! A másik. Ha a korlát alá a betonpárkányra került volna valami, ami értelmez, mesél, és komponálásban is jó ponton van, az azért dobna rajta. (hegyi)

Nyalni csak úgy lehet...

Nyalni csak úgy lehet...

Ezzel a képpel úgy vagyok (láttam már másutt korábban), hogy ha egy képsor része, egy etűd a kerékpáros versenyző életéről, akkor oda elfér, de önállóan, főleg ilyen borzalmas címmel poénra véve nekem nagyon beletolod a primer kocsmai humor kategóriába. Oké, elvonatkoztatok a címtől. Jó az, ahogy a néző figyel, ez fontos pillanat. Még az is, hogy a versenyző kitikkadva épp grimaszol. De a képkivágat lenn épp azt vágja le, ami értelmezné, mi történik. Elesett? Elszakadt a lánc? Mi a tököm történt, hogy így kell grimaszolni? A kép erre nem ad választ. Ráadásul, gondolom véletlenül, olyan központozás jött létre, ami háromszögeléssel a néző, a bicajos feje és annak nadrágján formailag megjelenő elsődleges nemi jellege körül mozog, ami taszító. Ezt erősíti ez a dekadens grimasz is. Ha - miközben fenn lazák vagyunk - lenn valamennyi lenne a bicajból, akkor ez a hangsúly áttevődne oda, és elmúlhatna a viszolygás. (hegyi)

T-27/7 - Cirkalmak

T-27/7 - Cirkalmak

Eredetileg a cirkulandomok jutott eszembe, de nem tudom az jelent-e valamit, vagy valami mást :)

T27/6 - Csak az a szép ződ gyöp

T27/6 - Csak az a szép ződ gyöp

Fűnyírás, fűmag elvetés, persze a fűnyíró megadta magát, kellene hozzá egy gyertyakulcs, talán. Posztapokaliptikus élmény, kertet minden gyerekszobába!