Viki, biztos belefér, ha akarod, de ezt én nem fogom eldönteni helyetted, és picit olyan a kérdés, mintha a leckés ügyeket nem tartanád semmire, a Hegyi hülyesége, hát dobáljuk be, ha befér. A képre nem tudok mit mondani, határozottak a formái, de olyan az összhatás, mintha egy biológia szertárba lennének bedobálva a rekvizítumok, nem áll össze nekem ez képpé, nem érzem a kohéziót. Ez lehet, hogy az én hibám, nézd el nekem. (hegyi)

Olyan érdekesen válik ketté a mi és az ő világa, ahogy nézzük őt, ahogy pecázik a reggeli fényben, találgatjuk a történetét, kerüli a sulit vagy épp szünidő van, gondtalan, egy ügyre koncentrál szabadon, a saját örömére, és azt nagyon komolyan is veszi. Jó kép. Csak fura ez a szaturáció, nem mondom, hogy rossz, csak szokatlanul karcos. (hegyi)

Kedves Ágnes, köszönöm jókívánságod és a képet! Tetszik. Nagyon finom, ahogy a kis Jézus anyja karjaiban a természetes környezetben megjelenik és a fa ágai is ezt az ölelő, óvó formát hordozzák. Minden rendben van a képen, köszönöm. (balla)

Kedvelem a képeidet egyesével, sorozatként, vagy riportként nem igazán látok más ritmust, mint azt, ahogy a Nap jár, az időt. Azt érzem, hogy megragadott a monumentalitása a hídnak, a táj, de egy képsor ritmusához az is hozzátartozik, hogy olykor egy-egy közelit, más kameraállást is becsempészünk, hogy ne csak a távolságtartó érzet, de a tömeg, a struktúra, a jelenlét is megjelenhessen. Ezen kívül az egy dolog, hogy váltakoznak az álló és fekvő képek, de a képarányok ha szintén módosulgatnak, akkor az már zavaró lehet. 1:1, 3:2 vagy 4:3 érvényes lehet mind, de az egységes sorozathoz azért jó, ha ezekhez valamennyire ragaszkodunk, avagy az lehet kitérő, ha mondjuk a közeliket, a személyeseket máshogy oldjuk meg. Nyilván ha ez könyvben szöveggel jelenik meg, mint illusztráció, ott teljesen más a helyzet, mert ott a könyv formátuma, a kép és szöveg viszonya más kötöttséget és más szabadságot ad. Ennyit a képsorról. Az első képed meseszerű, bár az utómunka a tónushatároknál túl erősen mutatkozik meg a megemelt kontraszt miatt, de a hangulat és komponálás jó. A második és harmadik kép kiüti egymást, vagy ez, vagy az. Én a harmadikra szavazok, az aranyló fények nagyon jól passzolnak a betonhoz, bár itt is van olyan része az utómunkának, amire még kéne időt szánni, mert például a horizontnál nagyon fura lesz a határvonal. A kettes is szép szerkesztés, de az ég nem játszott a kezedre, esetleg szendvicsnegával megoldható lenne hogy mozgalmasabb legyen, hát, nyilván ha sok idő van, több nap, akkor ki lehet fogni olyan időt is, ami kontrasztosabb eget ad. Kedvelem a negyedik képet is, bár jobbról egy ujjnyit vágnék, hogy ne legyen ennyire moziszrű a képméret, nem baj az, ha a nap jobban szélre kerül. Az ötödik kép a kedvencem abban az értelemben, hogy van rajta élet. Talán a kamerát fordítottam volna jobbra, hogy az ív a szélig fusson. Mindent összevetve igényes munka, nem valami összecsapott ügy, mert volt élményed és véleményed a helyszínről, a hídról, és ezt sikerült is megmutatnod. (hegyi)

Kedves Feri, köszönöm a születésnapi jókívánságot. Nem nagyon tudlak érte dicséri, a képnek nincs egyetlen nyugodt pontja se, zavaros. Egy alap dolog: minden kép, mű, kell, hogy rendelkezzen nyugodt ponttal, amire koncentrál az ember. A nyugodt pont azt jelenti, hogy egyensúly legyen. Na most a képed tárgya egy gyönyörű liliom csokor, de kellene hogy valahova tudjak koncentrálni, megkeresni azt a pontot, ahol a tekintetem megpihenhet. A képedről hiányzik ez. Másrészt a kékek nagyon hidegek, ridegek, taszítóak, amit még fokoztál is a túl nagy kontraszttal és élesítéssel. További jó munkát, és köszönöm figyelmedet. (balla)

Az ötlet tetszik, van benne önirónia, és ez fontos kellék, olykor fontosabb, mint egy jó állvány vagy lámpa. De Péter testvérem, adok én teneked kölcsönbe egy ollót. Mifenének kell fenn lenn a fekete csík? Nem kell tartani a képhatártól, működik az, így a határozatlanság érzetét növeled. És ha már a kezedben az olló, balra, meg picikét jobbra is a váll vonaláig, ahol az alapvonallal találkozik, oldalról azt a fekete részt levághatod szintén. De jók a tónusok, jó a gesztus, csak így tovább! (hegyi)

Ez egy nagyon izgalmas nézőpont és jó ötlet! Kicsit szűkebb a kelleténél, ha van hely, egy keveset hátrébb kellett volna menni. A másik pedig az élesség, most a táj éles, de ha előttem van 3 ember és 6 láb, akkor naná, hogy nem a tájat fogom figyelni, hanem az embereket, tehát itt ez ellene dolgozik annak, ami a néző természetes nézési szokása, viszont nem látok rá a képen indokot. Jók a színeid, a tónus kicsit lehetne kevésbé kemény. Folytasd! (hegyi)