Szakkör | Page 185 | Látszótér

T27/3

Reggeli ponttyal
(Balaton, 2012)

Lehet, hogy a kompozícióba bele lehet kötni, lehet, hogy a fényelése nem 100-as, de egyet nem lehet tőled elvitatni. Tudsz valamit, amit kevesen: hangulatot ábrázolni. Egyszerűen terük, lelkük, sugárzásuk vannak a képeidnek, úgy mesélnek, ahogy nyári délután tálból cseresznyéző lányok szoktak egymásnak. És képzeld, akkor Béla azt a nagy halat, amit hajnalban fogott, egyszerűen beletette az ölembe, borzalmasan hideg és nyákos volt, ficánkolt még, de annyira büszke volt rá, hogy hagytam. Szóval jó, na. (hegyi)

T-27/3 Vonalak mentén

T-27 3.nap (T-25). Ilyen egyenes, olyan sivár, Világos, unalmas iroda jár...

T27/3 - Tama rájavít

Már nagyon lobogott a hajam oldalt, Tama megfodrászolta géppel, majd beretvával.

Parkoló hajnalban

Ez egy jó kép Feri, részint mert a mérleg egyensúlya mellett a tér megforgatásából adódik egy ellenirányú dinamika is, amit jól ellensúlyoz a jobb oldal viszonylagos üressége, és azon ritka munkáid közé tartozik, ahol nem öncélú az objektív megválasztása. Van ebben thriller hangulat is, de a lefojtott feketesége (látom benne a kéket), ad neki szigorúságot is. Ritmusok vannak, formajátékok, jó lett. (hegyi)

T27/2

T27/2 - Relax és könyv

Beszélnünk kell Kevinről.

T-27/2 - Leparkolt régi szép idők

T-27 2.nap (T-26).. Forró nyári napokra emlékezem

Marik Hackman Before I Sleep c. dalához készítettem. A semmi ágán-ból van benne egy dialógus.

A mamádról készült filmed után azt hiszem ez a filmed az, amibe alig tudok belekötni, erővel kell keressek hibát. A betűtípus borzalom, komolytalan, mert hogy ez nem valami csitri szépelgése akar lenni, hanem egy drámai film. Utazásról, otthontalanságról, állandó kívülrekesztettségről, felnövésről, kapunyitási pánikról mesél, és ehhez nagyon jó eszköz a párhuzamos mozi, a duplaexpó. Van ebben északi filmes vonal éppúgy, mint Věra Chytilová is, szóval gratulálok, jó lesz ez. (hegyi)

Gyerekek

Ezt már láttuk Feri, uszkve másfél éve már beküldted a fiókból. Kedves gyerekek, szétkaszabolt kompozícióban, ami akár erősítheti is az ő összetartozásukat, bár vannak kétségeim azt illetően, hogy ez lett volna a cél a jobb felső áttöréssel. Tudod, hogy nem vagyok élességhajhász, de ha már van, akkor lehetne a fejen is, ha már az ingre sikerült. A barátságról nincs rajta szó, gyerekek. Kedvesek. (hegyi)

Ügyelet | Éjfél

Kamera: Sony Xperia Mini, Utómunka: iPad Mini, Snapseed + PS Express

Ez egy baromi erős kép lett Gábor! Olvasom, hogy ez a tesztje a 365-nek, és azt kell mondjam, hogy nincs mitől tartanod a projektet illetően sem, sőt. Emlékszem a bekötözött fejes képedre, hát ez vetekszik annak az erejével. Máshogy nézve ez abban több annál, hogy eszköztelen. Olvastam Mácsai problémáját is, én azt gondolom, hogy egy szociografikus önvallomásnál vétek lenne bármit változtatni ezen, nem szipál-mosolyalbumba készül. Tónusaiban is működik, elhelyezésében is, szóval hajrá! (hegyi)

A völgyhidas sorozat Szántódon folytatódott a mólón éjszaka.

A lényeg azt hiszem elveszik a méret miatt, így csak felfogni tudom, sejteni, hogy azok ott csillagok lehetnek. Olvastam a képeidnél az éjszakai kép hiányát, én azt mondom, hogy éjszakát általában nem éjjel csinálunk, mert akkor baromira megnehezítjük a dolgunkat, hacsak nincs valami bődületes szenzor, a dolog térbelisége elvész. Ez viszont itt akár csillagok nélkül is érdekes, dinamikus kompozíció, mint egy avantgárd kiáltvány. (hegyi)

Miért a hónap képe:

Az a helyzet, hogy először egyáltalán nem ezt a képet szemeltem ki. Aztán amikor már szorított az idő, hogy végre írni is kellene valamit, még egyszer utoljára átpörgettem a májusi termést, és megakadt a szemem ezen a fotón, ami korábban valahogy kimaradt. Egy kicsit vacilláltam, engedjek-e a gyermeki énemnek, végül azt mondtam, miért is ne, még stílszerű is lenne, úgyis volt itt mostanában egy Alfa Holdbázis nosztalgiahullám. Szóval van itt ez a nem túl jó karban lévő, ismeretlen funkciójú torony meg a csillagos ég, a képen meg valami teljesen más van: egy monumentális űrhajó, ami valahová a végtelen űrbe tart. Ráadásul ez nem a Star Trek áramvonalas, formatervezett űrhajója, hanem gyerekkorom kelet-európai tudományos-fantasztikus könyveinek alapvetően a célszerűséget figyelembe vevően tervezett űrjárműve – az, amivel az űr pionírjai indultak felfedezni a galaxist. (Azt azért tudni kell rólam, hogy mindig is jobban szerettem a szovjet/lengyel scifit a nyugatinál.) Egy szó, mint száz, sikerült az eredeti látványt egy egészen más valóságba átemelned, ráadásul sikerült egy kis nosztalgiát ébresztened egy harmincas fazonban, amiért külön köszönet jár. (Koscsó Gábor)