Huhh, most nem tudom, hogy örüljek, vagy bánkódjak azon, hogy nem értem a poént. Na de a kép. Alapjában jó lenne, de nagyon szűkek vagyunk, és így a zsíros papír lesz a főnök, viszont annyira az nem érdekes. Az lenne izgalmas, ami a szalonna felületével történik, a zsír kicsapódása, folyása, cseppjei, szóval ahogy a késen ott a kenődés, kéne ez fent is. Nekem. Akkor lenne igazán olyan, hogy jajj, kérek egy harapást. (hegyi)

Akkor lássuk az első hármadat. :) Ezzel az a bajom, hogy kurva szűk oldalra, míg felül nagyvonalú. De a madárka nem felfelé száll épp. (hegyi)

Nagyon kedvelem a természetközeliséged. De itt vagy közelebb kellett volna menni, akár az optika által, ha van mód, vagy megvárni, míg nekikészül a repülésnek, és amikor elrugaszkodik, akkor exponálni. Így most, hogy nem akartál a tükröződésről is lemondani, annyira beleolvad a háttérbe, hogy elveszik a sok ág és bog között. (hegyi)

Én azt gondolom, hogy ez egy nagyon finom és ösztönös kép. Előbb elmondom a bajomat. A térkihasználásban nekem túl szűkek vagyunk, túl körbe vagyunk vágva, ettől az egésznek a hogy is mondjam, nagyvonalúsága sérül számomra. Ez egyfajta biztonsági játék, hogy beteszem középre a dolgot, abból nem lehet baj. Igen ám, de a tér az állásfoglalás is, hiszen más, ha fenn van hely, mintha lenn hagysz többet, ezek a finomságok mozgatnak el abba, hogy szomorkásabb, vagy légiesebb az érzet. De ez könnyen korrigálható, szóval ezzel nem vesződnék többet, érted. A kép viszont, amit berendeztél, az nagyon finom. Egyensúly van, ritmus, forma, és tónus, színes, de nem harsány, nem tolakszik, de van jelenléte, szóval minden a helyén. Ha számon kérhető, akkor talán egy kis frontfény még ahhoz, hogy közelebb kerüljünk, hogy ne legyen az az érzet, mintha lekapcsolták volna az egyik lámpát. Szóval Tamás hajrá, várom a folytatást. (hegyi)

Érdekes ez a kép, nem tudom eldönteni, hogy most akkor éjjel lehet, csak süt még a nap, vagy hogy ez így maradt nappalra, mert égve maradt a tűz? Fura. (hegyi)

Ahogy érzem, ezek az állatkák nem a természetes lelőhelyükön élnek, így a helyzet nehéz, amikor ábrázolni akarjuk őket, hogy ne keveredjen bele olyan elem, ami illúzióromboló lehet. Ha ez nem megoldható, akkor be kell vállalni, hogy lesz rács, etető, minden egyéb, vagyis hogy a helyzet ábrázolása a környezetet is be fogja mutatni, nem csak őket. Ez abban is segít, hogy ha ez a döntés megszületik, hogy tágabbra exponálhatsz és akkor nem kell csonkolni sehol. (hegyi)