Szakkör | Page 84 | Látszótér

Ebbe a képbe jobban belejátszott a szülői szem és szív, inkább emlékfotó a családi albumba, mint az előző. Annyira az, hogy egy kis kavicsot ad, nincs fókuszban, elvisznek a háttérben a lányok, a nézőpont se annyira jó, szóval hát igen, mondtam az előbb, nem könnyű megtalálni azt a pillanatot és helyzetet, ami túl tud mutatni azon, ami épp akkor és ott történik és hordoz valami univerzálisabba és tartósabb üzenetet is. (hegyi)

Lilla nem szereti a pelenkázást, viszont imád fotókat nézegetni. A kettőt ötvözve általában sikerül a manőver.

Nem könnyű úgymond röhögős (anno Demeterék így hívták, amikor gyereksorozatot kellett csinálniuk megrendelésre) képet csinálni, a gyerek rövid ideig együttműködő, a figyelmét megtartani nem lehet hosszan, ez a trükkje is ennek a képtípusnak. Ráadásul a gyerek akt még kritikusabb kérdés, a tabu határát súrolja, így kifejezetten jó most, hogy a keze és a könyv ott van, ahol. Körülbelül a helyszín is jó, ez szokott a másik probléma lenni, a képben felejtett zsebkendő, pelenka, félig megevett kajamaradék és a többi, szóval azt mondom, hogy persze, a fényekkel még lehetne játszani, hogy a bal lábán, amin a zokni van, ott picivel több fény legyen, de ez a kép egy szinte hibátlan gyerekfotó, úgyhogy megvannak a csillagok is. (hegyi)
értékelés:

Szia Ányez, köszönöm a képet. Nehezen elemzek ilyet, mert nekem a gesztus erősebb, mint hogy hogyan lehetne máshogy vagy mit lehetne korrigálni, úgyhogy most se mondok sok mindent, a tónusok tetszenek, ott a szirmok között a háttérben az a valami folt azt ki lehetne venni, mert viszi a szemem, de a gesztust nagyra értékelem. (hegyi)
értékelés:

Kedves Gábor, üdv a Téren, elnézést, hogy eddig húzódott az elemzés, igyekszem utolérni magam, és azzal kezdem, hogy a szorgalmiból betettem leckébe a képed, mert szeretném az értékelése mellett csillagokkal is jutalmazni, az meg csak a leckékre megy, a szorgalmira nem. Nagyon izgalmas az a rétegződés, amit a tükröződésekkel és az áttetsző felületekkel megláttál és képben megmutatsz. Olyan hatása van, hogy akár könyvcímlapnak is elmenne nekem. Jók a tónusai is, segítik ezt a rejtélyes világot, a formák is jól összegződnek, szóval köszönet, jó lett. Várom az önportré leckéd is. (hegyi)
értékelés:

Péter ravasz, egy dologról nem beszél, hogy ez egy úgynevezett szendvicsnega, azaz két layer van, egy a bringás víz, és egy az ágak. Nem baj ez, de ebben az esetben fontos, mi takar mit és én azt mondom, az ágakat nem kellett volna ennyire ráhúzni a cangára. A másik a tónusok. Lenn sötét fenn meg világosabb a kelleténél. Szóval összességében kevesebb ágas-bogas rész, hogy a bicaj jobban érvényesüljön és a tónusokkal még van mit molyolni. Csináltam egy verziót, de nyilván ez is csak egy megközelítés, hiszen nincs nálam az eredeti. (hegyi)

egy magánnyomozó iroda kirakata a 11. kerületben. MIt is rakjanak az ablakba, ugye?

Szerintem ha már behozod alul a ráccsal az ellenpontját ennek a tüchtig művirágos boldogságnak, akkor végig kel csinálni. Azaz akkor kevesebb elég fenn, és több kell lenn ebből, akár ha lehet a járdáig is elmenve, megint azt mondom: viszonyrendszer. Ez fontos, gyakorlással egyszer csak menni fog, hogy amit meglátsz, kontextusában alkosd meg képpé. Ugyanaz, mint előbb, a megfigyelés szuper. (hegyi)
értékelés:

fogynak ezek a helyek ahol eredeti negyven évvel ezelőtti hangulat uralkodik még. A legtöbbet átalakítják, vagy rátelepszik a retró. Ennek a belső térnek is csak ez a szelete maradt ilyen.

Építész szemmel ez egy jó kép, van hangulata is. Kicsit élettelen is, meg életlen is. Vagyis inkább a mélységélesség lehet kevés. És ha én vagyok, vagy egy embert, vagy legalább valamelyik asztalra egy virág, vagy a franc se tudja, de nekem üres így. Ettől még tetszik ez is, De ennek Tolnától Baranyáig élesnek kéne lennie. A megfigyelést viszont díjazom, ez fontos! (hegyi)
értékelés:

foglalkoztat az a hangulat ami a téli Budapestet megüli. Hogyan lehet visszaadni ezt a szürke bevonatot ami mindenre rátelepszik. Ez valahogy annyira sajátunk, ez a letapadó por és a borús ég.

Amit láttál, jó, de kicsit elkéstél. A másik, hogy engem nem érdekel a betontalapzat. Egyszerűsítés, ez a jelszó. Mi az érdekes - fel kell tenni ezt a kérdést. A híd, a csávó, esetleg a háttér és ezek aránya. Akkor ez kell a képre. Csináltam egy hevenyészett verziót, mire gondolok. (hegyi)
értékelés:

szeretem ezeket a vonalas műtárgyakat

Aha, igen. Ez fekvőben szuper lenne. Állóban egy albumba kivágott fura emlék, de nincs arányítva, nincs környezet, miközben van feleslegesen sok ég. A másik, hogy erre ahhoz, hogy működjön, rá kell játszani kicsit a tónusokkal, a szaturációval, már ha színest akarsz mindenáron, keresni valaki ismerőst, aki elsétál ott egy mondjuk vörös ruhában, vagy ernyővel, szóval a statikusságból a játékos, a meseszerű felé kell mozgatni. (hegyi)
értékelés:

soroksári -talán városháza- épület, útközben

Va, végre valami olyan, amiben megbújik a szakmád, jók a tónusok, anyagszerű, jók a függőlegesek, az arányok is majdnem, talán annyi, hogy engem a tetőantenna kevéssé izgat, mintsem az, ami lentről lemaradt, mert ez segíthetne érzékelni az arányokat, méreteket. De így is jó lett, köszönöm. (hegyi)
értékelés:

A fotón egy jégtábla látható elég érdekes textúrával. Hogy ezt az eredményt kapjam a RAW képen elég extrémen túltoltam a csúszkákat.

Ez a kép is olyan, ami nagyban élne meg igazán. A hatás, amit elértél abszolút nem juttatja eszembe a jeget, inkább egy apokalipszis utáni autószerelő műhely jut eszembe róla. Nem baj ez, ha ez volt a cél. Ha viszont a jeget akartad, akkor megszaladtak a potméterek. Az eredmény önmagában guszta és jó, mai szóval szemcukor, de inkább nevezném számítógépes képnek, mint fotográfiának. Én most ezt visszaadnám újragondolásra, hogy mi lenne, ha jég maradna, vagy legalább utalásszinten benne maradna a jégség. (hegyi)

Ez az első önportrém. Fentről egy beauty dish, hátulról egy sima reflektor világít meg. A fényképezőgép 10 mp. késleltetésre volt állítva. A fényarányok fénymérő híján találomra lettek belőve.

Üdv a Téren! Látom, törődtél azzal, hogy be legyél lámpázva, ez egy kifejezetten stúdióportré, egy gesztus, szerep vagy póz, a dolog szinte hibátlan, de azért van korrigálni való. A homlokodra sok fény ment, távolabb lehetett volna a lámpát vinni, ami azért is jó lett volna, mert szórtabb fényt kapsz. És valami lámpával kellett volna a kezedre is fény, nem sok, de annyi mindenképpen, hogy ez a menedzseres óraigazítás ez hangsúlyt kapjon. Jóllehet az utómunkával is lehet ilyennel molyolni, és ahogy érzem, kapott is a kép utólag kis vignettálást, amit én lehagytam volna, mert a törzs is fontos, szóval ez a mostani akkor előnyös megoldás, ha egy olyan nőt fotózol, akinek mondjuk nagy a feneke, és abból kell lefaragni, vagyis hátrébb sorolni a fontosságát. De értékelem a melót vele. Várom a folytatást. (hegyi)
értékelés:

Nekem szar lett az ötvenes évem, de látom, te vidáman akarod felfogni, remélem be is jön. A képpel mint gesztus, nincs bajom. A kivitelezéssel van, és ez azért fontos, mert épp a lényeget gyengíted azzal, hogy ennyire hagyod sötétnek az egészet. A sziluett nem jelenti, hogy ne legyen a formáknak valami minimális térbeliség hagyva, sőt. Jószerivel kell is ez a kis középtónus. De itt annyira vissza van minden véve, hogy már például az se jól érzékelhető, hogy a nyelved kunkorodik, mint a KISS zenekarnál, vagy piercing van benne, vagy mi. A tenyér vonalai is olyanok, mintha ki-kifogyott volna belőle a tinta, amikor rajzoltad. Ezekre érdemes még időt szánni. (hegyi)
értékelés: