Nagyon szépen köszönjük, hogy a hangvers, hangmobil már régebben megérkezett verziójára, amely a vágy házi feladatra készült, sikerült befejezned a filmes változtatot is. Mindenképpen meg kell jegyezni, hogy elég összetett és nagy vállalkozásba fogtál. Elsősorban azért, mert a lírai képvers kategóriájában készítetted el munkádat (utalnánk régi kisfilmekre, akár Zolnay Páltól, vagy akár Huszárik Zoltántól). Ennek a stílusnak is megvannak természetesen a szabályai. Sok filmes eszközt használtál, áttűnés, visszafelé lejátszott képek, kézi fahrt stb. A hangosfilm (mindegy, hogy játékfilmről, vagy kis etűdről beszélünk) egyik fontos kritériuma, hogy a képek és a hangok egységes zárt rendszert kell, hogy alkossanak, és amennyiben ez az arányrendszer helyes mértékű, akkor tudja kifejteni komplex hatását. Abban az esetben, ha vagy a hang, vagy a zene nagyon emlékezetes, avagy a képek nagyon megkapóak, bármennyire is jó valamelyik részegység, nem lehet egységes üzenetről beszélni. Márpedig a szabályrendszerhez ez hozzá tartozik. Mi most részben könnyebb helyzetben vagyunk, mert a hangmontázst előbb megismerhettük.    A rádiójátékban egyszerre van jelen hangszeres zene, és monológ, amelynek többségét magyar nyelven halljuk. Időnként vélhetően kánonban is szólnak az üzenetek, ez teljes, egységes szövetet alkot, bizonyos szavakat azonban jól lehet érteni. Ezekből arra a következtetésre jutunk (Rubik kocka, rózsapatron, konyak) hogy a szövegi utalások a múltra tekintenek. Ezt megerősíteni látszik a képi világ is, mely alapvetően hármas egységbe rendeződik, de a vágás tematikája is három nagy részre bontja a képeket. Első rész lassú, kézi fahrt egy kertben, ezen folyamatosan átsejlik egy fém tányér és benne egy pohár. Megjegyezzük, hogy jól felismerhető, hogy a tányér felső gépállásból van rögzítve, benne a pohárral, maga a felvétel pedig többször visszafelé van lejátszva. Úgy tűnik számunkra, hogy maga ez a nézőpont tudatosan asszociál egy szem formára, amelyben az a pohár a szemgolyót jelzi. Ennek a kompozíciónak akár véletlenül, akár tudatosan nagyon hasonló a piktogramja az egyiptomi kultúrában is használt Horus motívumra. Ez a képsor keveredik, áttűnik a kertben bolyongó kamerával. A hármas egység második része egy homokos felület vagy homokozó, és egy kis golyó kapcsolata. Itt vagy egy temetés, vagy akár egy ültetés fázisait láthatjuk, de ha az ültetés mellett döntünk, gondolnunk kell arra, hogy egy fát is úgy ültetnek el, hogy először a gyökereit eltemetik. Ez a szakasz egyszerre próbál a születéssel és a halállal is foglalkozni. Majd egy erőteljes, a film eddigi stílusához viszonyítva durva fekete blank következik, ezt követően egy szintén fordított sorrendben levetített harmadik egységet látunk, ahol az enyészetből, a hamuból és a porból a homokos földben létrejön egy vörösre festett papírrózsa. Itt is felső gépállást használ az alkotó, ettől az egész olyan, mint egy kis fészek, ajak, vagy barlang, és egy kezet látunk, amint ebből a megszülető rózsából, a rózsaszirmok mélyéból egy üveggolyót (varázsgolyó) mutat fel nekünk. Mind a három egység létrehozását, megszerkesztését tudatosnak gondoljuk, bátor vállalkozásnak tűnik, hogy meri az alkotó vállani a szomorúságot, az egyedüllétet és egy kódolt kiáltást a világ felé. Talán csak annyit szeretnénk megjegyezni, hogy nagyon jó hogy a képek nem szolgaian követik a vers konkrét üzeneteit, de mégiscsak időnként többször meg lehetett volna próbálni szinkronban kapcsolódni a hangi világhoz - bár én megértem, hogy a Rubik kockát nagyon nehéz egy üveggolyóval helyettesíteni.)    A szövegi vers változat nagyon erőteljes, dramatikus, mellbetaszító, és ehhez képest a képi világ picit pasztelesebb, bátortalanabb. Még egyszer szeretném kihangsúlyozni, hogy egy filmet egységében kell tekintenünk képpel és hanggal. Mindezeket nem azért szerettem volna közölni veled, mert bármilyen bajom lenne ezzel a filmmel, sőt, büszke vagyok rá, hogy január óta készülhetett nálunk egy ilyen szép alkotás, hanem úgy gondolom, hogy a műhelymunkák szempontjából fontos, hogy ezekről beszélhessünk, még akár akkor is, ha esetleg mi nem mindenben lájtuk helyzeteket jól. Nagy köszönet a filmért, és 3 disznó. (szőke) értékelés:

Kedves Noémi, ez is egy őszinte vallomás, mert egy személyes teret mutat be. Pesovár virágja, Aureliano, Kovács és a Lacipapa elindít egy új irányt, gondolatot. Ezeket együtt kellene kezelni. Gondolkodásuk közös vonala - anélkül, hogy a négy alkotó összebeszélt volna - abban rejlik, hogy nagyon hasonló világlátással, bátran mutatkoznak meg. Noémi munkájához talán annyi lenne a hozzáfűznivaló, hogy az elbeszélésből egyértelműen kiderül, hogy az emberekkel foglalkoznak, az emberi testtel, bár szövegben elhangzik, hogy egy próbafolyamat után késő éjszaka van, mégis az a tér, amit a kamera többször is megmutat, és színpadnak hívunk, függetlenül attól, hogy ez nem egy híres kőszínház színpada, mégis szakrális tér. Nagyon jó lett volna, ha ebben a térben a valódi embert is látjuk. Mivel a filmben van vágás, ezért úgy gondolom, hogy egy statív, vagy más állványzat segítségével Noémi saját magát is belekomponálhatta volna az etűdbe. Hiszen ez a tér az ő életének egy szakrális helyszíne. Ha van hozzá bátorságod, akkor ezzel a legvégén ki is lehet igazítani a filmet. Akár egy ottani jelmezben akár a civil öltözékedben, vagy akár más módon. (-szőke-) értékelés:

Kedves Márti, egy 3 disznós képsorozatot látunk, főleg a Dokumenta 6 kiállítási rendszerében voltak hasonlók, annak idején a Balázs Béla Stúdióban Bódy többször dolgozott velük. Ebből a korai időszakból a 80-as évek legelejének egyik híres alkotóját tudjuk megemlíteni: Nam June Paik. Ebbe a vonulatba tartozik ez a hat mozaikból álló fotósor. Itt is annak örülünk, hogy a vágy fogalma összetettebben mesélődik. Mivel érezhető benne a mozgás, a mozgófilm belső karaktere, kockák egymásutánisága, tehát ebből következően a mozgófilm a következő lépcső, vagyis ha kérhetjük, ha módod van rá, kezdj el mozgófilmben is gondolkodni. Csak így tovább! (szőke) értékelés: