Ez a motívum érthetőbb, ritmusosabb az előzőnél. A helyzet az, hogy túl későn exponálsz, ha 10-15 perccel korábban mégy oda és lövöd a képet - persze lejjebbről, mert magasabban lesz a nap - akkor az ég is jobban él, nem ennyire sötét és tónustalan. Azt kell tudni, hogy ez az az időpont, amit nehéz megtalálni, hogy mikor nem túl sok és mikor nem túl kevés már a fény, de ha ez a témakör izgat, érdemes ezzel behatóbban foglalkoznod. (hegyi)
értékelés:

Az a helyzet István, hogy ez most nem lett jó. Az előzőnél írtam elemzésben a szürke fátylat, az újra megjelenik, le kell szedni, és írtam a flakonokat, mint zavaró momentumokat, erre szinte mindent leszedtél, közelebb mentél, négyzetesre tetted, szóval amit lehetett egyszerre mindent módosítottál. Olyan, mintha egy énekesnek azt mondanád, hogy az Aida nagyáriában volt 4 fals hang, erre javítás helyett elkezdené énekelni a tavaszi szelet. Szóval ne egyszerre mindent akarjunk módosítani, mert azzal én nem tudok mit kezdeni. Lépésről lépésre, és főleg amin nem mondtam, hogy kell változtatni, azt nem kell bántani. Na, kérek egy ismétlést ahhoz képest, ami az előző volt, ezt a lépést se feledjük, mert tanulság van benne. (hegyi)

Lehetne akár illusztráció valami meséhez, valóban, csak valahogy nagyon szűkre szabott a hely, a tér, és emiatt lett az is gondolom, hogy fentről fotóztad a szereplőd, ami azonban ad egyfajta alávetettség érzetet, kialakít a néző és a modell között egy alá-fölérendelést, máshogy mondva a modell főszereplő kellene legyen, de ha fentről van fotózva, nem tudja a maga szerepét jól kifutni. Oké, nyilván a másik oldal, a túlpart zavaros lehetett, de ha a mélységélességet visszább veszed, mondjuk 5,6-ra vagy aköré, akkor már jobban leválasztódik a háttér. Az ötlet jó, szóval hajrá. (hegyi)
értékelés:

Máté, örülök, hogy kíváncsi vagy arra, hogy működik egy csendélet. Jó dolog ilyennel kísérletezni. Vannak szabályok, amiket fontos ismerni, és gyakorolni is. Ami szembetűnik elsőre, az az, hogy valamiért körbevágtad az egészet, egy erősen eltorzított fekvő kompozíciót hozva létre. Persze én se láthattam minden csendéletet már, amit akár fotóban, akár festményben csináltak valaha, de azt javaslom, hogy nézz ilyen képeket, hogy milyen képarányokkal dolgoznak. Ilyen mozis képarány nincs a fotóban. Én azt javaslom, hogy maradj a 3:2 vagy 4:3-as képaránynál, aztán ha az már megy, akkor jöhet az 1:1-es oldalarány. Ez azért fontos, mert a csendéletnél is, ahogy más témánál is szerepe van a környezetnek, a térnek, levegőnek, mi hogy aránylik egymáshoz. A téma, a négy alma jó ötlet. A kockás abrosz már kevésbé. Szétveri az egészet, túl konkrét. És az is van, hogy a téma, a mondanivaló nem bír el mindent, ami az ember fejébe jön, részeg almák például. Ez nem jelenti, hogy ne lehetne megcsinálni, csak az indok, az a kérdés, hogy minek. Én azt javaslom, hogy előbb az első leckével dolgozzunk, ott legyen meg a tapasztalás, fények, árnyékok, térbeliség, komponálás, aztán haladjunk előre, mert a legnagyobb falattal kezdeni nagy esély a kudarcra, viszont ha türelmesen felépíted a tapasztalatod, tudásod, el fog jönni az az idő is, amikor menni fog a csendélet is. (hegyi)

Az van, hogy az anyagszerűség ilyen esetben különösen fontos. Nem tarthatod ennyire sötétben az egészet, mert odavész a forma, a dolgok mélysége. Itt most szinte kivehetetlen, mit látunk, annyira bebukik az egész. Csináltam egy verziót, de igazából ezt ott a helyszínen kell ellenőrizni, és az utómunkával legfeljebb finomítani. Kérek egy ismétlést, úgy, hogy vedd figyelembe azt is, hogy a surlófény jó dolog, de tudni kell, hogy az a kicsinek látszó szintkülönbségeket is óriási szakadékká tudja mélyíteni. (hegyi)