Egyrészt leszedtem a szürke fátylat róla, mert ez a komorság nem szerethető, a tárgyak, a zsizsgése a képnek meg nem indokolja azt, hogy ennyire komor legyen a megoldás. De a nagyobbik kérdés az, hogy ha a leirat pontosan fogalmaz, márpedig úgy tűnik, konkrét érzés volt, amit meg akartál osztani, akkor miért nem az van a képen? Mit is írsz? A rendezetlenség fölött megül a csend. Szép. Akkor nem kell ennyi a fiókokból, a füles rész alul már bőven lehagyható, viszont akkor kéne fenn az a bizonyos csend. Tér. Az, hogy legyen valami mihez képest érzet. Az a virág, erika vagy hanga, vagy mi a neve, az jó lenne, ha még felette lenne tér, legalább annyi, mint amit lent levágunk. És még valami. A káoszt is kell rendezni. A flakonok nagyon nem illenek ebbe bele. Oda lehet tenni fejjel lefelé két tárnyért. A virágnak kell a hangsúly. Tudom, sokan hisznek a talált képben, és valóban, kiindulási alapnak jó lehet, de szinte soha nem úgy jó, ahogy azt a véletlen összehozta, kell hogy a fotós rendező is legyen. Enélkül esetlen, esetleges és zavaros lehet az eredmény. Kérnék egy ismétlést, ha lehet, rendezve ugyanezt az érzést. És a vízszintes, tudod. (hegyi)

Az utómunka élesítés vagy inkább a clarity felhúzása már volt téma, csak jelzem, itt is problémás, a szöveg humoros akar lenni hozzá, mert hát a kép így nincs megoldva egészen, a képben sokkal enyhébb a humoros szál, ha van egyáltalán, viszont hogy éljen, ahhoz kéne még tér. (hegyi)

Nem voltam ott, így csak találgatni tudok. Az biztosnak látszik, hogy valami nem kerek. Mintha egy fél képet látnék, balról rendben, jobbról kifut minden, nincs befejezve, határolva. A tónusaid kiválóak, nekem kicsit kevesebb élesítés is megtenné, viszont ahogy látom, a pad mögött is voltak fák és a fák között valamennyi hely, útnak is lehet nézni. Azaz mi lett volna, ha a padot nem szokványosan használod képelemként, azaz előtte hely, hogy le lehessen ülni, hiszen senki se ül rá, üres, hanem kiteszed a jobb szélhez, az a képhatár kábé, és mögötte vagyunk, tehát így egyfajta dekomponálásban lenne a pad, csak a másik irányba, több feszültség lenne benne, és talán kevésbé lenne gyenge a kép jobb oldala így. De ez csak spekulálás, mert fene se tudja innen, a szobából megmondani, mi lehetett volna akkor a kép közepe, bal széle. Van ám olyan is, hogy egyszerűen valami úgy, ahogy van, úgy nem adja magát és nem lesz belőle kép. (hegyi)
értékelés:

Feri, leszögezem, a kép alapja, maga a profilod jó lenne. A sakk engem kurvára nem érdekel ebben a mache rámásolt értelemben, ha már számba akarsz rágni, akkor vegyél egy vetítőt és vetítsd a fejedre, vagy legyél annyira ügyes az utómunkával, hogy csapj be vele, de ez így ront az alap képen. Viszont ide, ehhez a képhez fogom leírni az általános gondolataim is arról, amit tapasztalok nálad.

Előtte kis sztori. Demeter lánya, Juli tanult fotózni, elleste az apjától, hogy hogyan csendéletezik és elkezdett azzal bíbelődni ő is. Órákon át basztatta a beállítást. Demeter meglátta, odament, szétverte az egészet a picsába és mondta, hogy ezt azonnal hagyja abba. A lány sértődötten felment a barátnőjével a hegyre, vitte a gépet, pár ruhát, és mire lejött, csinált egy képet, ami a sajátja volt, nem az apja, és a rossz útválasztásnak vége lett. Most én is szeretném összetörni azt a bindzsit és azt a világot, amit építgetsz, hogy utána a romokat félresöpörve nekifogj a saját utadnak. Ennek értelmében írom az alábbiakat.

Feri, kapod az elemzéseket, meg beszéltünk is, meg a zártosztályra is mondtam, mit csinálj, szóval igyekszem körülírni, mi lenne a feladat. De te nem azt csinálod. Én most azt kérem tőled, hogy tedd meg nekem, hogy ezt a képet ismételd meg a sakkos machinálás nélkül. Nem azt kérem, hogy töltsd fel az eredetit, a másolás nélkül, hanem hogy csinálj új képet. Kérlek, ezt csináld, és ne mást. És ez alapvetően is igaz, hogy próbáld meg azt, hogy ha valami irányba segítenélek, akkor ne találj ki hozzá még valamit, hanem lehetőleg maradjunk abban, amit kérek. Ez a vonalkódos dologra is igaz, kértem valamit, de nem azt csinálod. Dől, meg ff, meg a fene tudja mi jöhet még. Az van ugyanis Feri, hogy ha valamerre el akarunk mozdulni közösen, ez olyan, mint egy tánc, vezetlek, de te meg hagyd, hogy vezesselek. Ha mondjuk a keringő helyett elkezdesz diszkótáncolni, akkor én állok ott majd, mint fasz a lakodalomban, oszt csókolom, várom, míg esetleg lenyugszol és megcsinálod azt is, amit kérek. Ne vedd ezt baszogatásnak, mert jó szándék vezérel, hogy kimozdulj a gödörből, ahová belekormányoztad magad, azzal is, hogy túlzásba viszed a képi humorizálást, azzal is, hogy azokat a lépéseket, amin haladhatnánk, nem tartod fontosnak. Önportré. Ez a feladatod. Önkép. Itt is, de főleg a zártosztályon, oda kérek az ünnepek alatt önképeket, ahogy megbeszéltük anno pár hónappal ezelőtt. Ne mást, ne akarj bele csavarokat tenni, mondanivalót, öreg istent, jézuskát és géppuskát. És kösz a megértést. (hegyi)

Izgalmas lenne, meg örülök is, hogy végre képet küldesz, de Gáborom, kevesebb buki, közelebb menni, és akkor értem is. És hát ja, a középtónusok is be vannak buk(iz)va. Nekem meg egy tasli a szóviccért. Ha jársz még arra, esetleg egy képriport? (hegyi)
értékelés:

Nos, ennek már inkább van története, érzékelhető a köd is, a távolság is - én még lejjebb mennék a kamerával - valami megmagyarázhatatlan okból nekem a hatvanas évek hangulata jön vele, szóval minél tovább nézem, annál erősebb a meggyőződésem, hogy lentebbről lenne jó, és én, vess a mókusok elé, de annyit torzítanék a perspektíván, hogy az oszlopok ne boruljanak össze, főleg ha lejjebb megyek. Vagy, ha igen, akkor jobban. Egészen Tarr Bélai lehetne, ha egy fokkal az alja a tónusnak sötétebb. És olvastam Mészi írását, igen, van benne valami elkeféltség-érzet. Olyan magyarosan. (hegyi)
értékelés: