Szakkör | Page 96 | Látszótér

Utána kellett néznem, mi ez a Cuha, egy patak, vadregényes hely lehet. A kép egy kisvasút síneit és alagútját ábrázolhatja, azonban a helyzet az, hogy azzal, hogy ennyire kicsi mélységélességet hagytál, nem lett szerethető a helyszín, inkább zavaró ide az orrom elé tolva ez a vasdarab. Csínján kell ezzel bánni. Szuper, ha van egy fényerős objektívünk, amin 1.4 vagy akár 1.2-es blende az alsó érték, de ez nem arra szolgál, hogy megbolondítsuk a térélményt egy realista helyzetben, hanem hogy legyen elég fény a beállításhoz és az exponálásnál. Szóval meglenne a hangulat, de a technika most ellene dolgozik. (hegyi)
értékelés:

Próbáltam olyan személyes tárgyakat találni, amiknek összerendezése is ad valami érzelmi töltést a képnek. Ezt a két vázát nagyon szeretem, mert a szögletes és kerek formáik a férfi-nő párosát adják vissza. Színükben és méretükben is harmonikusak, viszont a rossz fényviszonyok miatt nem jöttek ki a színek, ezért változtattam fekete-fehérre.

Én kedvelem ezt a tárgyi világot, jók a vázák, a virágok, a kettő együtt is, szóval minden megvan ahhoz, hogy ez így jó csendélet legyen. Viszont a probléma az, hogy most annyira körbe van vágva, be van szorítva ez az egész, hogy nincs levegője, nincs tere. Az alapvetően nem baj, ha szűkítesz a téren, hogy feszültséget kelts, de ez a tárgyi világ épp nem erről szól, ez egy páros kép, férfi és nő vagy testvérek, mindegy, de hordoz üzenetet, viszont a tér ahhoz kell, hogy a néző ne érezze magát kellemetlenül. (hegyi)
értékelés:

Gondoltam, hogy könnyű lesz, de nem. A kanapén ülve készült a kép, állványról időzítővel és az összes lámpa felkapcsolása mellett. Nem akartam teljesen frontális igazolványképszerű képpel indítani, ezért kicsivel fejmagasság fölé állítottam be az állványt, hogy felfelé nézzek. Nikon D70S gépem van 18-55-ös obival.

A kép beállítása jó, az ötlet is jó, hogy felfelé nézel, mert jobban érezni így, hogy valóban ránk figyelsz. Azt elhiszem, hogy felkapcsoltad az összes létező fényt, de valami okán mégis sötét a tónus, a színhelyességgel is van némi probléma. Ha állványon van a gép, akkor nyugodtan ilyenkor lehet akár 15-öd záridő, vagy még hosszabb, legfeljebb picit bemozdulsz, de az nem baj, viszont lesz elég fényed. Várom a folytatást és üdv a téren! (hegyi)
értékelés:

Jó a meglátás, a helyzet, egészen érdekes az, ahogy létrejön ez az árnyjátékszerű szitu, kifejezetten tetszik. De van egy dolog, ami már nem először fordul elő, és ez valami utómunka probléma. Mintha nem lenne éles, mintha túl lenne húzva a kontraszt, vagy az élesítés, nem tudom, de valami nem stimmel. Ettől még 3 csillag, de Feri, járjunk ennek utána, mert a végeredmény akkor szuper, ha az utómunka is rendben van. (hegyi)
értékelés:

Hangulatos kép, bár mintha a horizontja ferde lenne, de jó, melengető színek, kis sRGB hatással. Viszont Gábor, most már itt az ideje annak is, hogy az első leckéd elkészítsd, az önportréd, a bemutatkozást. (hegyi)

Hát, ami miatt tükröződés lehet - ha ez mondjuk lift, akkor a lift tükre - az nincs a képen, de ez alapvetően nem baj, mert a portré tetszik. István világgá megy. Bár még nem biztos, de a lakásból így lépett ki. Még meggondolhatja. (hegyi)
értékelés:

Ő az ORVOS, csupa nagybetűvel, aki a kezem operálta, és akiről az Operációm története című műsoromban meséltem már. November 7-én élőben beszélgettünk, bemutattam őt a Garázsmenetben. Ha meghallgatnád, kattints.

Örülök, hogy a hónap képe lett a képed, és épp az indoklás az, ami elindított bennem egy gondolatot, hogy minden mellett mi az, ami mégis valamiféle hiányérzetet hoz nekem. Kezdjük az elején. A ferdeséggel valamit kéne kezdeni, úgy érzem, nem csak ferde, de hanyatt is dől a géped, emiatt esik hanyatt picit a kép is. De ez korrigálható legközelebb, vagy ha ez egy képkivágat, akkor akár az eredetit újra kézbe véve most is. A problémám tartalmi inkább. Ugyanis ez látszólag egy street photo, utcafotó, ami számomra olyan kategória, ami a digitálissal tört elő, előtte a szocio volt az, ami ezt a területet is felölelte. Utcafotó. Aminek a lényege az, hogy ellessen pillanatokat, hogy az ember és a város viszonyrendszerét mutassa, vagy olyan helyszínt, ami önmagában is valamiért eltér az általánostól. Ahhoz, hogy ez utcafotóként működjön, minden adottsága megvan, jó a helyszín, kábé az is, ahol állsz, de két dolog lehetne még jobb. Az egyik az, hogy a négyzetesről le kéne mondani. Túl szűk és ettől túlzottan a középpontra koncentrál. A másik pedig a szereplők. Itt most tökéletesen esetlegesen mozog a képen három személy. Nem egyedi, nincs sztorija, sem valami egyedi gesztus, sem a kapcsolódás a szereplők között, ráadásul a kép középtere üres, ami ha van sztori, jó is lehet, de így most épp emiatt nézek el a szereplők között hátra valahová. A varázsszó a türelem. Kell várni, hogy olyan szereplő érkezzen, aki érdekessé teszi a dolgot. Trükkje az, hogy ha nincs türelem, viszel magaddal szereplőt és instruálod. Persze, akkor mondhatod, oda a spontaneitás, de a spontán dolgok ritkán jók, ahhoz igen nagy szerencse kell a türelem mellett. (hegyi)
értékelés:

Miért a hónap képe:

Nekem jutott a megtisztelő feladat, hogy kiválasszam a hónap képét. Megfogott ez a kép. Közel ál hozzám az utcai fotózás, tehát a téma választás 10/10! Szimetrikus a kép, megnyugtató érzés ránézni. Az elmosódott emberek kiváló összhangban vannak a háttérrel. Remek hatást kelt a fekete-fehér stílus is. Színesben nem működne ilyen jól ez a kép! Kicsit talán ferde, és az ég kicsit ki van égve, de ezt semmi perc alatt orvosolni lehet. Nekem ez lett a kedvenc képem a hónapban! Gratulálok Németh Zoltán, szép munka! (Kámán Márton)

Kedves feleségemet kaptam lencsevégre. A reggeli órákban szokta hívni édesanyját rögtön ébredés után. Néztem az arcát és a fényképezőgépért nyúltam. Este le nem mosott smink szépen kenődve a szeme körül. Haja még kedvesen kócos. Na mindegy én csak szerelmeset szépet tudok írni róla... Az arcát a telefon kijelzője világítja ahogy éppen a híváslistát böngészi (hála istennek nehezen találta a számot így volt időm fókuszt találnom).

A helyzet az, hogy amit leírtál a képhez, az javarészt nincs a képen, legfeljebb érzet szintjén, te tudod, hogy megtörtént, de mi egy portrét látunk, a cselekményhez a modell túl közel van, máshogy mondva szűkre vetted ahhoz, hogy sztori is legyen a fotóhoz. És persze az is igaz, hogy portrénak meg azért nem igazán jó, mert a modell homloka túl közel van, az objektív látószöge nagy, ezért torzít is, de mindkét probléma ellenére mégis azt kell mondjam, hogy a kép hordoz fontos dolgokat, érzelmeket, közelséget, keresetlenséget, intimitást, sugárzik róla az odafigyelés és szeretet, és ez fontos, és ráadásul igen nehezen megragadható. Neked sikerült. Szóval majd kérek ismétlést ahhoz, hogy a sztori is meglegyen, de ez így is három csillag. (hegyi)
értékelés:

Bécsiszelet Étterem

Jó, én nem mondom, hogy egyszerű dolog mozgó célpontot fotózni, és tulajdonképpen megvan, ami kell, de kompozícióban vannak kérdések. Az egyik, hogy oldal irányban nekem szűkek vagyunk, be van szorítva a mozgás. Másrészt oké, hogy a templom is ott van, de én levágnám, és amennyit levágtam, ha ragaszkodunk a négyzeteshez, annyi kéne minimum balra, a cangás előtt. Egy javaslat. Ha mozgás van, érdemes nagyobbra nyitni, többet befogni a képből, hogy ha kell, legyen miből vágni. Mindez mellett a hangulat megvan, működik. (hegyi)
értékelés:

Feri, ez a kép kurva jó lenne, ha nem lenne álló. Miért állóban csináltad ezt meg? Ha fekvő, van tér és még több dinamika lenne, fenn az égből szinte alig kell valami, mivel nem történik semmi fontos, a fa viszont gyönyörű ezzel a festői bemozdulással. Szuperül megtaláltad a záridőt hozzá, minden oké, csak a kompozíció bajos. (hegyi)
értékelés:

Egy templom tornyába vezető lépcsőházban készült kép. Elég nehéz volt függőlegesen tartanom a kamerát ezért lett olyan magas iso-n készítve, amúgy sem sok szín volt jelen ezért került szürkeárnyalatosba.

Szép szerkezet, amit megláttál és jó, hogy elkészítetted ezt a képet, viszont az utómunkával kéne még dolgozni. Jobbra lent világosabb, balra fenn sötétebb a kelleténél, és persze oké, a tér maga is beleszól a fényekbe, de a kép, a fotó dolga ebben az esetben nem az, hogy dokumentáljon, hanem ebben az értelemben szabadon kell használni a lehetőségeket, ha kell, korrigálni. Beteszek egy sebtiben csinált javítást, nyilván az eredetit pontosabban lehet módosítani. A cél persze nem az, hogy mindent egalizáljunk, kivasaljunk, kell bele életszerűség, csak a mértéket kell kordában tartani. (hegyi)
értékelés:

A képen balról jobbra Féner Tamás, Buda Márta, Bánkuti András, Hajdú Éva, Keleti Éva, S. Faragó Gyöngyi, Balla Demeter és Török József

Egy régebbi képem. Újra elővettem, átgondoltam és szerkesztett. Egy kicsit vágtam majd “kibontottam”. Szines volt de nem annyira hogy érdemes legyen megtartani a szineket, így fekete fehér lett.

Úgy mondom, hogy egy próbát megért, de nem javaslom azt, hogy csak úgy csonkolj, ha nincs rá egyéb indok. Leírták kommentben én se tudom jobban, hogy mi a baj ezzel, de te is érzed, ha már, akkor pontosan kell ezt csinálni. Ez a fajta vágás amúgy a reklám világából jön, ott kellhet, ott lehet létjogosultsága, mert ott a tér kellhet szövegnek, és ezért a lap szerkezetéhez alakítják a képanyagot, ezt hívják alkalmazott fotográfiának, ami sok meló, aztán a szerkesztő vagy emel a dolgon, vagy agyonveri. A lényeg: kérek egy ismétlést, vágás nélkül, mutasd be az órád. (hegyi)