Itt az van, hogy kevés a fény. Az ötlet jó, hogy a macska jelenléte csak a farka által nyerjen értelmet, minimalista dolog, de be kell világítani úgy, hogy a sötét részekben is maradjon részlet. És hát igen, a vízszintes legyen valóban az. Van vele meló, persze. (hegyi)

Van valami fontos, amit szeretnék elmondani. Minél kevesebb a képelem, annál fontosabb a precizitás abban, hogy mi vízszintes, mi nem, mi hova esik, mekkora, szóval ahogy az ember elkezd egyszerűsíteni, úgy válik a dolog egyre bonyolultabb problémák megoldásává. Gursky képe is attól lett híres, hogy egyszerű, ez az, ami lenyűgöz. Oké, nem mondtam, hogy ez a kép egy Gursky dolog lenne, de azt mondom, hogy neked kell ehhez a magad eszközeit megteremteni, hogy a minimalista megközelítés precíz legyen. Itt a perspektíva borul, és az utómunkával lehet még finomítani. Az ötlet jó, de melós. (hegyi)
értékelés:

Elküldted az eredetit, amit köszönök, és ami azért jó, mert így értem, mi a baj, hogy mi miatt alakul ki. Ott kezdődik, hogy a világítás nem jó. Ha valami ennyire ellenfényes, azt ahhoz, hogy a felénk eső része is értelmes legyen, deríteni kell, nem is kicsit. Te ezt ott helyben nem oldottad meg. Utólag akartad utómunkával. Miért? Ha tudod, mit akarsz látni, addig kell ott és akkor csinálni, amíg nem azt látod, amit akarsz. A kép előbb születik meg fejben, ha nem talált kép (ha talált, hát... csendéletnek nem nevezném, azt nem lehet csak úgy találni). A másik, hogy ha már utómunka, te ráhúztad a clarityt. Én most azt mondom, felejtsd el jó hosszú időre a clarity eszközt. De tényleg. Azzal elég sokat lehet ártani, ha az ember ízlése nem szab határt neki. Előbb ezt az ízlést kell felnevelni, megerősíteni, mert ez fog segíteni a munkádban a legtöbbet. Mit akarsz mondani? Paprika, oké, fény, oké, el van vágva, oké, átjön a fény, ez is oké. De neked az is kellett, hogy ez egy fonnyadt paprika. Baingg, ellentmondásba ütköztünk, mert az a másik oldala, itt csak az éle. Nem kell ennyit egyszerre akarni. Vagy fonnyadás, akkor nem kell elvágni, hanem rohasztani addig, amíg még ízléses a forma, és nem megy át undorba - vagy még többet várni a mumifikálódás hatásig. Ha meg a fényjáték érdekes, keress még ilyesmiket, lődd át fénnyel őket, derítsd, és abból lehet szépet, a modell lehet alma, körte, narancs, citrom, akármi. Ne add fel, folytasd. És a zártra meg az önképeid várom. (hegyi)

A kapott pót információk alapján tudom, hogy ez egy google maps bakiból jön, és abszolút átérzem, hogy ez olyasmi, mint régen a rövidhullámú rádiózás volt, pásztázni, zajokat, hangfoszlányokat, morze kódokat, számkódos adókat, szóval lehet ebben akár még egy tök jó új irány is, egyelőre így ez azonban még nem az. Dolgozni kell a méreten, a minőségen, és kitalálni, mitől lesz a tiéd. Mert ha túlcsinálod a manipulálást vele, akkor már valami imitációja lesz, lila. Ilyen az elforgatás is, én nem tenném. Van, ami akkor jó, ha az, ami, mert elég az önmaga őrülete, nem kell sokat belenyúlni. Az viszont biztos, hogy kell a környezetből, hogy értelmet is nyerjen az értelmetlenségben és véletlen hibában. (hegyi)

Én nagyon kedvelem azt, amikor önportrézol, mindig meglep, mennyire más, amikor egyedül vagy, mint amikor élőben találkozunk, hogy mennyire összeszedett vagy és mennyíre mégis természetes, a két Viki között van 10 év különbség legalább, és ezt most kérlek jól értsd, ne ilyen csajosan, hogy akkor fú, én öregnek nézek ki. Az itt kifejezetten jó, hogy sötét a ruha, így a fej, a végtagok kapnak csak jelentést és ez, mint egy balett esetén, kiemel, erősíti a gesztusokat. Azzal nem vagyok 100% kibékülve, hogy a lábujjad érinti a határt, és az is lehet, kevesebb függöny is elég lenne, de ez így is 3 csillag. Kérek még. (hegyi)
értékelés:

Annak örülök, hogy itt nincs nyoma annak az utómunka bajnak, amivel jó ideje küzdünk, ez fontos. Kicsit hideg ez így, nem nagyon szerethető, de a nagyobb bajom, hogy egyrészt a bal sarkai lukasak lettek, ott az égnél kilukad, de még nagyobb problémám, hogy nem értem, mert a kép nem ad rá magyarázatot, minek fotóztad ezt le. (hegyi)