zöldség

Ezt a képet nagyon szeretjük, a Zsolt majd elmondja, hogy Demeter mit üzent, érdekes az a nagy fallikus ügy, amit ott gyökérként, vagy fehérrépaként ebben az egész hedonikus csakravilágba mint szaporítószerv belehelyezkedik, mellette, szinte a Gyűrűk ura furcsa mutánsát képzeltetik el velünk, ahol egyszerre ennyi golyó van, szépek a színek, nagyon életigenlő kép. (szőke)
   Szóval Demeter is megnézte és azt mondta, hogy rendben van a kép, kicsit az élessége kérdéses, egyedül a kép jobb oldalán lévő alufóliát kellett volna befelé hajtani, hogy a fény ne lukassza ki a képet ott.
értékelés:

Kézsugarak
Fotózom és közben ismerkedek a fénnyel. Barátkozunk egymással.

Bár ez egy házi feladatra érkezett képpár, de akár mint az estiklopédia ma még nem létező világítással foglalkozó fejezetének egyfajta illusztrációjaként is felfogható lenne, ahol az egy fényforrásból érkező megvilágítással játszik az alkotó. Azért összetett és trükkös ez az alsó kép, mert miközben látszólagosan a fényforrást egy összetett formával, a kézzel letakarva árnyék ritmusokat hoz létre, mint karmokat, és ettől félelmetes és expresszív lesz, egy másik trükköt is alkalmaz az alkotó, mert a kézzel letakart fény reflexeket is létrehoz az arc tekintetében, ami nem a fényforrásból származik, hanem a mögötte lévő felület visszareflektálásából. Tehát látszólagosan egy fényforrásból kapjuk a fényt, de a fotós tapasztalatával egy összetettebb, kreatívabb képet hoz létre. Ez tehát az alsó képre vonatkozik.
   A pedellus felvetette, hogy nem érti, hogy a két kép miért összekapcsolt formában jelentkezik, és igazából én is hajlok erre, mivel a felső kép egy, bár hasonló logikai játékon alapuló, de fekete fehér kép, én külön értelmezném őket, azt kell, hogy mondjam, hogy mivel össze van kapcsolva a két dolog, bátorítanám az alkotót, hogy az alsó kép önmagában is megél, a fölső kép pedig nem annyira összetett üzenet, bár értékelhető önmagában is, de így, együtt, egy keretbe összefogva inkább gyengítik egymás hatását, mint kiegészítenék azt.
   Felvetődött, hogy ha külön értékeljük a két képet, akkor a felső kép két disznós, az alsó három, de a pedellus azt mondta, és be kell látom, igaza van, hogy korábban volt már hasonló képpár beküldés, és ha ott egyben osztottuk a disznajainkat, akkor itt se tehetünk másképp, tehát végülis három disznó. (szőke)
értékelés:

Anno

László azért teljesíti az első leckét, mert ez nem László, mert én Lászlót már láttam, hanem ez László gyerekkorában. Igazából nem felfedezhető László arca, mert én tudom, hogy néz ki most, és nem így néz ki. Mivel ez egyik kedvenc képem, az én gyerekkoromat nem idézheti, mert mi nem laktunk lakótelepi lakásban, meg nem volt subaszőnyeg műanyagból fonva hátulra, meg bambuszos se volt, tehát a vágy miatt meg mert megígértem, megadom a három citromdisznót, de azzal a kitétellel, hogy László készít egy másik első leckét, ami ma készült és amin valami testrésze látható, de nem az arca. (szőke)
értékelés:

A Beagle

Kedves Norbert, az nem eldöntöttnek látszik, hogy most akkor homogén háttér legyen, vagy valami mozgalmasabb, picit van kerítés, de mégsincs, és így ez ebben az eldöntetlen állapotban lebeg. A búvár zsebkönyvben volt ilyen a sorozatban, hogy kutyák, tehát ha ebből a szempontból nézem, bár nem ismerem a fajta jellegzetességeit, így mint kutyaítész lehet, hogy hülyeséget mondok, de teljesíti a fajta sztenderdjét, megmutatja azt. Azonban ez a beállítás mindenféle személyességet nélkülöz, ez alapján a kép alapján neked, a fotósnak, és így általad nekünk, a nézőknek semmi közünk nem lesz ehhez az ebhez. (hegyi)
értékelés:

Vad orgiát álmodtam,
vagy mégsem,
inkább valami csontig maró bárzenét,
mint a körúti presszóban, amikor a zongorista
két akkord között szelíden bukott a billentyűkre,
- mint mackós kispárnára az ártatlan gyermek -
magával rántva a maradék konyakot,
Glenn Millert és alkohol-idióta életét,
ám az ócska dallam tovább táncolt a székek közt,
egészen poharamig, amit egy szuszra kiittál,
nekem csupán néhány félhang maradt,
aztán felugrottál,
- Pisilni mosdóba kimegyek!- énekelted,
és menüettet lépve eltűntél a zsíros függöny mögött,
ahonnan már nem jöttél vissza, hiába hívott
fájdalmam könyörgő vastapsa,
hát magamra maradtam sok vigyorgó arccal,
olcsó cigimmel, és majdnem üres poharammal,
amiből végül cseppenként ittam ki a szinkópát:
EL-HAGY-TAK.

Profi bográcsfőző

Úgy látszik, hogy kezdjük a rontott képek albumunkat és a személyes, családi üzenetek albumot erősíteni, hiszen itt is valami teszkós fűszer zacskó, vagy nem tudom, mi van ott szélről, tehát ezt is abba a bizonyos Bulgária útianyagba raknám bele, egy disznót azért adunk rá, bár nem jól teljesíti az első leckét, mert az nem elég, hogy a simli takarja a szemed, az első lecke, hogy nem lehet rajta az arcod. (szőke)
értékelés:

város

Egyetértünk azzal, hogy megvitassátok a képeket, akár azt, ha valamiben párhuzamosságot láttok, ahogy Balázs képe a női princípium, ez a kép a férfi, a fallikus erő. Az az érdekes, hogy ez egy női meglátás, az egy férfi. (szőke)
értékelés:

cim nélkül

Ez is majdnem három, de itt az orrív nincs befejezve, ott az a vágás nem indokolt, és kérdéses, hogy szükségünk van-e mind a két szemre (a modellnek bizonyosan). (szőke)
értékelés:

cim nélkül

Ehhez nincs mit hozzátenni, tudta az alkotó, mit akar mutatni, mit szeretne látni, szereti azt, akit fényképez, ezért koncentrált a megfigyelése. Erről beszélünk mindig mindenkinél, hogy szeressétek a témát, koncentráljatok rá. Miért előkészített ez a kép? Heteken, napokon, éjszakákon és nappalokon keresztül figyelte meg ezt a ritmust, és amikor megérett az alkotásra az a bizonyos belső megfigyelés, akkor már nem csinált semmi különöset, csak elkattintotta a gépet. Az a pillanat csak egy parányi pillanat volt, de a mögöttes tartalom és üzenet egységes kompozícióvá kovácsolta ezt. (szőke)
értékelés:

Udvar
Tegnap még tavasz csillogott a szemekben. Gyermekzsivaj szárnyalt langy szellőháton, s vidám szoknyák nevettek kackiás bajszokon. A vasárnapi ebéd illata versenyt futott a déli harangszóval, majd mindkettő megtorpant, midőn egy ráncos kéz mélabús dalra fakadt egy öreg harmónikán.
   Most ősz van, s nem látni át a csenden - csak néha csikordul meg a kopott macskakövön egy kósza napsugár. Valahol messze vén eb vonyít, emitt utolsó táncát járja ép egy elkorhadt faág, s rejtett zugokban a penész dúdol minderről néma, megfáradt krónikát...

(Az öreg ház című képemről jutott eszembe ez a régebbi fotóm és írásom. Ugyanazon a különös hangulatú környéken készült.)

Ez egy jó kompozíció, a remény miatt három disznó, mármint hogy reményünk, hogy legközelebb valami kerül arra a kőasztalra is, mert ott most üres. Fontos, hogy meg tudtad találni ezt a színharmóniát, érdekes ritmusban vannak a feketék, szinte leugranak a képről. Szinte absztrakt kép, pedig érezni a teret. Várjuk a szereplőt. (szőke)
értékelés:

Az öreg ház
Miskolc egyik történelmi részén, a Nagyavason találkozhat szembe a véletlenül arra járó ezzel az öreg házzal. Különös hangulatú környék ez, az ember úgy érzi, mintha megállt volna az idő. Ódon házak, pincék sorakoznak egymás mellett a macskaköves, szűk utcácskák mentén, a csendet ritkán törik meg hangok, és a Nap sugarai is mintha csak messziről pillantanának be ide. Ha arra járok (és ezt gyakorta megteszem), soha nem mulasztom el felkeresni ezt a furcsa házat, és miközben újra és újra megcsodálom úgy érzem mintha örökké csukott ablakai mögül ő is végigmérne engem. Nem tudok róla semmit - nem tudom mikor épült, kik lakták - mégis egyre inkább ismerősnek érzem. Ő az én titokzatos, öreg barátom.

Szép képet látunk, de nagyon szűkre van vágva körülötte a tér. Ha lehet kérni ilyet, akkor szeretnénk megnézni bővebb komponálással is. (szőke)
értékelés:

Sokak vágyálma

Hát, ezzel a képpel nagyon sok problémám van, azon kívül, hogy egy utazási képet látunk, ráadásul egy olyan alkotótól, akinek már nagyon sok jó munkája érkezett hozzánk. Belevág a koponyába, a vállon lévő táska ívébe, Leslie Nielsen csillagába, miközben tudjuk, hogy sokak vágyálma az ő csillagocskája, ezek a furcsa fallikus árnyékok is olyan spontán módon húzódnak át a képen, olyannyira, hogy a képen látható másik üzenet is el van metszve. Innentől kezdve csak arra tudok koncentrálni, hogy Tamás gyönyörű szép napszemüvegében mi tükröződik, vajon a keze, amivel magát exponálja, de még az arcán lévő árnyékok is osztják a teret, kiégetik az arcot, vibrál a póló, szóval itt minden összekeveredik. (szőke)

A pár későn érkezik, az előadás megkezdődött. A zene szól, de ez senkit nem zavar. Az emberek esznek, isznak, cigarettáznak, beszélgetnek. A férfi leveszi a nő kabátját, a nő leül, rágyújt. Közömbösen nézi, ahogy a férfi körülményesen egy székre fekteti a kabátot. Női hang énekel mély hangon valami idegen nyelven, talán árulás, talán mélabú, talán gyönyör meg bűntudat. Rikító sárga ruha trombitán kísér, mellette magas, beesett szemű alak hatalmas fűrészből hajlít elő hangokat. A háttérben valaki rumbatököt ráz. A színpad közepén egy kopaszodó, fekete ruhás férfi áll, kezében késekkel. Kinéz valahová oldalra, int. Egy fénykör jelenik meg, megvilágít egy nagy, függőlegesen felállított fakorongot. Most látszik, hogy az énekesnő oda van kötözve. A fűrészes ember lassan megpörgeti a korongot. Az énekesnő rendületlenül énekel miközben forog, a közönség zsongása elhalkul, a fekete ruhás fogja az első kést, habozás, célzás nélkül eldobja. Hallatszik, ahogy belevágódik a fába. A nő énekel, a férfi rendületlenül dobál, a fa hasad, árnyékok, fények, végül egyetlen kés marad csak. Most a szemére kendőt húz, a zene szól, az emberek figyelnek. Minden lelassul egy pillanatra, az idő mint a méz, lassan lepereg, az utolsó kés kiröppen, száll, az ének elcsuklik, a két zenész lassan abbahagyja a zenélést, a korong megáll. Az énekesnő, szívében késsel, lassan lehúnyja a szemét, a teremben egyszerre mindenki elhallgat. Valami csönd ereszkedik le pókfonálon... aztán, újra indul a zene, a két zenész belehúz, a fekete ruhás odamegy az énekesnőhöz, kihúzza a kést, ami egy pakli kártyát nyársalt fel, majd a kés hegyén felmutatja a kör dámát, szívek királynőjét és az énekesnő feléled és táncolni kezdenek ketten és megint minden lüktet és a közönség felállva tapsol.
   A pár ül az asztalnál, a nő figyeli az előadást, a férfi a nőt. Most a feketeruhás ember a színpadról lenéz, egy reflektor körbepásztázza a közönséget, az ember rámutat a nőre. A fénykör rajta marad, benne a nő sápadt ragyogás. Ül nyugodtan, a feketeruhás kitartóan vár. Most lassan feláll, kisétál a színpadra. A feketeruhás férfi színpadias mozdulattal felkíséri a lépcsőn. Nem szólnak egymáshoz. A férfi nézi, a nő nyugodtan, szinte közömbösen áll. Most a férfi odanyúl a nő arcához, valahonnan a hajából előhúz egy kopott, sáros kislánymasnit. A nő arca megremeg, a kezébe veszi, tartja, a masni fehér pillangóvá válik, elrepül. A férfi elővesz egy kis dobozt, majd gyors egymásutánban, a kezét is alig lehet követni, kipakol belőle egy kopott fekete lakkcipőt, egy rollert, egy elveszett fehér kiskutyát, a mindig vágyott öltöztetős babát, egy négyréthajtott szerelmeslevelet fekete szalaggal átkötve, pár balatoni naplementét, egy összevérzett párnát, meg nem született gyermek kacagását, végül egy kevés távolodó patadobogást. A nő leejtett vállakkal áll, szégyelli a sírást, mégis könnyezik. A feketeruhás férfi kitartóan nézi, majd előhoz egy nagy, piros dobozt, rámutat. Kinyitja a tetejét, a nő beleül, becsukja a tetejét. Hosszú tőröket vesz most elő, hajlítgatja őket, mutatja a közönségnek, milyen élesek. Mindenki nyugtalanul néz, de a fekete férfi rendületlenül folytatja az előkészületeket, majd a tőröket elrendezi az asztalon, vár. Mostanra a férfi, aki a nő párja volt, lassan feláll, elindul a színpad felé. Terítőket sodor el, hulló csészék, kanalak között halad előre, már szinte szalad. A feketeruhás most megmozdul, egy tőr van a kezében, átszúrni készül a dobozt. A férfi felér a színpadra, egy tőrt ragad ő is, a feketeruhás megfordul, leengedi a kezét, mereven elmosolyodik, a férfi a maga elé tartott tőrrel mellkason szúrja. Állnak ketten, a közönség felugrál, a férfi remeg, az ember a férfi szemébe néz, lassan, nehézkesen kihúzza a tőrt a melléből, aminek a hegyén: egy pakli kártya van, legfelső lapja egy szíven szúrt bohócsipkás ember. A zenekar tust húz, a feketeruhás diadalmasan felmutatja a lapot és a közönség őrjöngve tapsol és ő lassan meghajol és megfordul és nehézkesen kimegy és sötét folt az ingen és ingujjból csöndes csöpögés. A férfi zavarodottan áll, majd mint ki álomból ébred, megrázza a fejét, odaugrik a nagy, piros dobozhoz, kinyitja. Egy nyúl ugrik ki belőle.

Vágy

Azon a vonalon tudunk elindulni, hogy vajon mi a kapcsolódás az alkotó által ábrázolt élő személynek a halállal - itt egy temetőből láthatunk egy sírt. Vajon az alkotót látjuk-e, vajon az üzenete az-e, hogy a vágy egyfajta azonosulás, vagy hiány valaki felé. Ez az egyik része a történetnek. Érdekes a kompozíció, hogy szinte éterikus nagy ég látszik rajta, mégis azt mondanám, hogy ha nem látnám azokat a kis grafikákat, ami a weboldalunkon körbeveszi a képet, akkor azt mondanám, hogy a kép önmagában kerettől keretig úgy értelmezhető, hogy van rajta ez a megdöbbentő fehér, és ezek a halvány foltok, de ezen kívül a képen nem jelenik meg egy dramatikus sötét, mondjuk egy kokakóla sötétje vagy bármi olyan ritmus, amitől drámai, vagy színhatásában viszonyítható tónust kaphatnánk. Mit akarok ezzel mondani? Malevics nagy fehér képe ugyanide sorolható lenne, hogy Malevics valamit rosszul gondolt, mert azon a nagy fehér képen nem látunk semmit, hanem egyszerűen azt tette az alkotó, aki egy csodálatos gondolkodó volt, hogy egyszerűen bekeretezett egy fehér képet, majd azon a bizonyos híres kiállításon kiállította a többi kép között. Csakhogy egyet ne felejtsünk el, hogy a Malevics egy olyan trükkös alkotó volt, aki azt a viszonylatot is hozzátervezte az egészhez, hogy egy kiállítás enteriőrjében, falrendszerében valójában ő, anélkül, hogy ezt másoknak elárulta volna, belekomponálta az egész szerkezetbe, szőnyeg felületbe az ő fehérjét és ilyesféleképpen az ő képkeretjén belül működő jelentéktelen fehér azért vált dinamikussá, mert ő hozzáképzelte az alkotás fázisában a majd megszülető kép körüli világot. Itt viszont nem tudjuk, hogy mi a körülötte lévő világ, vagy nehezen feltételezzük, hogy Krisztián belekomponálta volna, hogy majd milyen környezetbe kerül a képe, ezért azt kell, hogy mondjam, hogy a képet a kereten belül kell, hogy értelmezzem. Mivel használ színeket, paszteles barnákat, nagyon jót tenne, ha elfogadjuk, hogy ez a kép nem egy vidám hangulatú kép, hogy megjelenjen valahol ebben vagy a dinamika, vagy a dráma. Dinamika alatt a színt értem, hogy megjelenhetne a zöld, a vörös, vagy sötét - nem az én dolgom eldönteni, hogy mi - de az biztos, hogy most ez a viszonyítás nincs meg kerettől keretig, és amennyire erős ez a kép, annyira veszít is az erejéből, mert az önmaga rendszerében nincs meg a tól-ig határ. (szőke)
értékelés:

Szeretlek
SZERETLEK – szavalod el,
és valami furcsa már a szóban,
nyelved hazug szavak sebzik fel;
véres harapások a hóban.

Anyám konyhájában volt egy ilyen brómolaj nyomat, amikor elköltöztem 1981-ben Szentesről, akkor egy csomó minden történt, átalakult az életem, sok minden megváltozott körülöttem. Azt tudom mondani, hogy ez az anyám-féle kép most is velem van, nem azért, mert az a kép jó, hanem mert valami érzelem köt hozzá. De elsősorban anyám miatt. (szőke)