Red

Red

Kíváncsi vagyok, ki mit szűr le az arcvonásaimról a nézésemről!?

Feltettél egy kérdést, hogy ki mit szűr le az arcvonásaidról és a nézésedből? Nekem ez a képi üzenet elsősorban színpadi. Elvesztettünk minden jelenvalóhoz fűződő kapcsolatot és a helyére lépett valaki, egy szereplő, aki lehet egy színművészeti darabnak a figurája, de el tudnám ezt képzelni egy CD lemez borítójának is. Nagy kérdések keletkeznek a kép kapcsán, nagy kérdéseket vetsz fel te magad is, saját magaddal szemben is, a saját gondolatiságoddal kapcsolatban is, a kétségek és a kérdések a fontosak és az erre adott belső válasz, mint egy kiáltvány vagy mint egy dacos jelenvaló, hogy itt vagyok, tessék engem elfogadni, tessék azt nézni, amit én mutatni akarok magamból és azt is elfogadni, hogy ebből ezt, ennyit és ebben a formában mutatok. Technikailag annyit tennék hozzá, hogy a nyak - egyébként nagyon szép - vonalánál egy picit soknak tartom a fényt, míg a szemnél kevésnek vagy kevesebbnek a szükségesnél, mert a tekintet így kevésbé tud mesélni. Még azt is el tudnám fogadni, hogy ha a nyaknál is kevés lenne a fény, akkor ebben a negatívba forduló formában kellene megkeresnünk az üzenetet, de mivel a nyaknál majdnem helyes expozíció van, ezért már ebben a viszonyrendszerben válik kevéssé az, ami a szemnél megjelenik. Mindenféleképpen azt szeretném, ha folytatnád ezt a munkát és még kérek tőled önarcképeket, akár úgy is, hogy különböző szerepeket, szerepálmokat, szerepformákat, mintákat jelenítesz meg, olyanokat, amikkel küzdesz vagy amivel dolgod van, mert úgy vélem, hogy nagyon is alkalmas vagy a jó értelemben vett gátlástalanságra azzal, hogy első nekifutásra át tudsz lépni a saját akadályaidon és képes vagy magadra, mint objektum tekinteni. Ez egy nagyon fontos dolog és segítség lehet ahhoz, hogy mélyre áss a saját megismerésedben. Szóval bátorítalak arra, hogy még, még, még készíts önarcképeket. (hegyi)

Thanatosz

Thanatosz

Nagyon dinamikus és drámai ez a közlés és remélem, hogy ez az eszköz, amivel ezt a fényjátékot létrehoztad, még a birtokodban van, mert fontosnak tartanám, hogy ezzel még tovább kísérletezz, ugyanis fantasztikusan jó hatása van az emberi testen. Az is izgalmas, amit a falra rajzolsz vele és ez is fontos, mert nem csak egy kivetülés, hanem ellentétet tud adni az emberi test vonalainak ez a fajta geometria, ami itt létrejön, de ennél még fontosabb lenne, hogy a testből még többet kapjunk. Pontosan az által, hogy ezzel az eszközzel tökéletesen el tudod venni a testiség primer fogalmát és jelentését, és át lehet vele fogalmazni az egészet egy olyan üzenetté, ami már ebben a képben is jelen lévő, úgymond drámai üzenet. Mitől drámai? Nem csak a vöröstől, hanem a kihagyásoktól. Ez egy zenei hasonlat lesz, mert a zenében is nagyon nagy szerepe van a csendeknek és az, ami most a szád körül, a szakállad vagy a szemednél létrejön, ezek azok a dolgok, amik az egésznek extra jelentést kölcsönöznek. Olyan, mintha kiterítve lennél, mintha sarokba szorítva lennél és mégis mintha te uralnád a bolygót, ezt a világot, ezt a vörös ördögi minőséget és ettől, mivel ez egy gondolati kivetítés is, lesz az egésznek filozófiai értelemben is mélysége. Nagyon jó gondolatnak tartom és bátorítalak, hogy ezzel az eszközzel és ezzel a gondolattal játssz tovább. (hegyi)

Önarckép

Önarckép

Több tükröződésben felvett önarcképet láttam már, amióta ez a közösség működik. Vannak ezek között egészen izgalmas megoldások is, és ez a kép is ebbe csoportba tartozik. Nem csak a térrel játszol azáltal, hogy átlósan helyezted el a tükröződő felületeket, hanem a saját formádat is megkettőzve az egész plakátszerű, kiáltványszerű dinamikát kapott a fotód. Talán annyit tennék hozzá, hogy a kép bal oldalából ha egy ujjnyit levágunk, akkor ez a dinamika még erősebbé válhat. Ha jól látom, ott valami fa vagy oszlop van, és annak a felénél ez a vágás már megtehető, ettől még ez a robbanásszerű hatás megmarad, ami most is erőssége a képnek. Örülök neki, hogy ezt a képet beküldted és várnám a folytatást. Szeretnék még önarcképeket látni tőled. (hegyi)

Számodra hely

Számodra hely

A ma esti Örkényben látott Mohácsi előadáson Göncz Árpád széke mellett ültünk. Mindenkinek ajánlom a darabot, E föld befogad avagy számodra hely.

Elmosolyodom. Par perce kezdodott, raneztem a kepre es lattam a vonalakat, a savokat, latom oket osszezarva ebbe a negyzetbe es latom oket tulmutatni azon. A hatter vekony, visszafogott vonalai kiemelik az eloteret, erot adnak ennek a ket ferde savnak, szunetjelnek, amik azt mondjak: allj meg egy pillanatra es lass. Par perce kezdodott, raneztem a kepre es olvastam a szek feliratat, a kep leiratat, a szindarab ajanlojat. Egymasra utalnak es viszont, Arpi bacsi mar akkor sem mindennapi politikusi munkaja es az eloadas cseppet sem rejtett uzenete: allj meg egy pillanatra es gondolkozz. Megallok es elmosolyodom. Ket teljesen kulonbozo retegben ugyanaz az uzenet. Meg arcomon a mosoly, de gondolataim mar mashol jarnak, szemem fatyolos, arra gondolok, hogy hol van az a vilag, ahol megallni, korulnezni, gondolkodni ertek. (bobak csaba)

         Baksai Józsefnek

Sodor valamit az ár.
Szürkül már - alig látom.

Pár méterre ülök a megértéstől,
és dobálom a kavicsokat, próbálom eltalálni
azt a valamit. Csobbannak a kövek,
elnyeli őket a mélység.

Egy kavics.

A folyón a pára
éppen távozó lelkek
imbolygása.
Soruk a partig tekereg,
fonódik, gomolyog,
fojt szaguk.
A testemnél alig hűvösebb
levegőben nyitva
áll az ősz szarkofágja.

Egy kavics.

Párizsban, egy múzeumban,
japán turisták fényképezték
a kisebbik fiam.
Azt mondták, olyan nagy kék
szeme van, amilyennel náluk
a manga figurákat rajzolják.
Majd odébbálltak zenélő, világító
Eiffel-tornyokat vásárolni.
A fiamat tisztázni vitte a párom,
én ott maradtam a másvilágon,
azzal a ki tudja honnan rabolt,
ősi szoborral.

Egy kavics.

Minap nézegettem Baksai festményeit.
Azokat, melyeken mitológiai alakok
riasztják halálra az óvatlanokat.
Szörnyű felismerés volt, mintha
magam is közülük való lennék, és
mintha mindenki közülük való lenne,
és mintha a jövő évezredre készülődő
mitológia most gomolyogna
ki ebből a ködből.

Egy kavics.

Arra gondoltam, hogy bevásárlóközpontok
polcainak hátfalára kellene festenie
a festőknek, oda kellene írnia az íróknak.
Ha elfogyna a termék, akkor
látható lenne valami, nem csak a polcok
merev szerkezete.

Egy kavics.

Nincs kedvem már dobálni sem.
Csak üldögélni szeretnék.
Jobb híján hallgatni ezt a szürke-barna
folyamot, és azt képzelni, kék,
mint a fiam szeme, fölötte a pára
könnyed, amely hamar felszáll.
Csak ülni behunyt szemmel, némán,
és várni, hátha leúszik végre
az árral az a valami,
és marad róla emléknek csak
egy jegyzet:

Őszi ár sodrán
kidőlt partról felkapott
uszadék forog.

2004

Flash

Flash

Flash együttes a Trash Fesztiválon. Emlékezetes este volt.

Hát igen, a Flash zenekar egy elég őrült formáció és azt hiszem, amit ez magában jelenthet, azt ez a kép mindent tartalmaz. Benne van a dinamika, benne van a főszereplő gyönyörűséges láncfűrésze, az az agresszió, az a punk hevület, amit az ő munkásságuk jelent. Még ezek a kis fény gömbök is nagyon jó, hogy rajta vannak, mert ezeknek a koncertfelvételeknek a sutaságát ezzel tudod kompenzálni, mert kitölti azt a teret, ami egyébként formailag nem biztos, hogy érdekes lenne. Feltehetőleg annak köszönhetőek ezek a fénypontok, hogy Barcs Miki használta is ezt a láncfűrészt és valami repkedett a levegőben. Dinamikailag ez a kép abszolút rendben van, talán a feketéket hiányolom belőle, de ez nem egy központi probléma, a tónusgörbe alját be lehetett volna talán jobban húzni és akkor dinamikában még határozottabb lenne a kép, de a formaisága, a lendülete az mind rendben van. (hegyi)

Esti oldal

Esti oldal

Van előtér, középtér és háttér és nagyon jó, hogy felosztottad így a képet és azt is megértem, hogy szükséged volt arra, hogy a Holdat láthassuk. Gondolom, ez valami szuper telihold lehet. De emiatt, hogy kötve voltál ahhoz, ahol éppen állsz és a Holdnak is szerepelni kell, a kép többi része nem egészen pontos, a híd furcsán van vágva, az előtér sétánya lehetne nagyobb. Az érdekessége ennek a képnek körülbelül a híd után a második templom mellett ér véget, igen ám, de akkor lekerült volna a Hold, tehát azt látom, hogy mindent megtettél annak érdekében, hogy ez a kép működjön, de ebből a nézőpontból, ebből a helyzetből, amelyikben álltál, ez nem megoldható. Ettől függetlenül a kép dinamikája működik, csak azok a fényfoltok, azok a formák, amik legfőképpen a szembelevő oldalon vannak, azok nem kiegyenlítettek, az az emeletes ház ott olyan furcsa hatást kelt. Nem mondom, hogy tudnék mást kezdeni vele, mert valószínű, hogy ez így adja ki magát innen ahonnan nézzük, annak meg túl sok érelme nincs, hogy azt mondjam, hogy mentél volna egy kicsit más irányba, mást adott volna ki, közelebb jött volna a híd. Persze gondolom, hogy valamiért itt voltál letáborozva. Tehát ebből kell dolgozni és ezt ebben az értelemben megoldottad. (hegyi)

Fahíd ősszel

Fahíd ősszel

Ez egy nagyon aranyos kép, teljesen mesekönyvszerű az egész. Olyan, mint egy régi illusztrációs kép vagy egy diafilmes játszma. Egy mesetörténetnek lehet ez a felvezető képe, még a mese címét is hozzá tudom képzelni ott az égben, mintha direkt annak lenne ott kihagyva a hely. Szóval ebben a tekintetben ez egy nagyon izgalmas megoldás, főként azért, mert ennek a hatását nagyon nagy részben a tónusrend megválasztásával és a világítás vagy a fények megfigyelésével érte el Zoltán, amihez gratulálok. Ez egy olyan munka, ami pontosan az által válik hatásossá, hogy úgy mosolyogtat meg, hogy arra túl sok indok nincsen a valóságban. Nagyon szépek ezek a kerek formák, de mégis inkább az összhatást sikerült úgy eltalálni, hogy az embernek jó kedve lesz tőle, miközben egy szürke eget és szürke vizet látunk, tehát ez mind ellentmond, de mégis ez az, ami kontrasztba helyezi azokat a színeket, azokat a pasztelleket, amikkel maga ez az építészeti struktúra felrajzolásra került és azt a keretező aranysárgás lomb helyszínt, ami pulzál itt az előtérben és ez a kettősség az, ami nagyon izgalmas. Köszönöm. (hegyi)

Duzzasztó

Duzzasztó

Szépen folyik itt el az idő, izgalmas, ahogy a hosszú expozícióval elkenődik a táj, akár az égre, akár a vízfelületre gondolok, miközben a fontosabb momentumok pont ettől az elkenődéstől válnak még hangsúlyosabbá, például a kő vagy ez az építmény itt a képen. A horizontvonal ettől lesz igazán erős és a jelenlétével, mint kompozíciós elem is, sokkal nagyobb hangsúlyt kap. De azt hozzáteszem, hogy pont emiatt a dolognak a perspektivikus problematikája is jobban látszik. Vagyis azt mondom, hogy magasabbra kellett volna rakni azt a fényképezőgépet, részben azért, mert akkor ez a kő itt az előtérben nem olvadva bele ott a partszakaszba, másrészt meg úgy érzem, mintha hanyatt dőlnének ezek a tárgyak. Tehát legalább 1-1,5 méterrel magasabbról kellett volna fényképezni. Nyilvánvaló, ezt most innen a karosszékből mondom, ott a helyszínen nem biztos, hogy ez megoldható. Ha nem megoldható, akkor pedig érdemes ezt a perspektíva korrekciót legalább minimális módon megtenni a képen, ettől a kő még nem fog kikerülni a partból, de talán ez a hanyatt dőlős érzet valamelyest javítható. (hegyi)

Renitens sarok

Renitens sarok

Az az érdekes ebben, hogy Zsuzsa a polaroidot teljesen máshogy használja, mint amire kitalálva lett, mert nem emlékképeket készít vele, nem portékat készít vele, nem családi helyzeteket örökít meg, szóval nem azt az instant érzést hozza vissza, amire gondoltak a gyártók, hanem mint művészeti eszköz használja. A polaroidsága maximum abban az értelemben számít, hogy nincs utómunka, sem a keretezésbe, sem képkivágásban, sem tónusban nem lehet belenyúlni. Ebből kifolyólag más koncentráltságot kíván az alkotótól ez a fajta képkészítési mód. És itt van az izgalmas kérdés, hogy ez a koncentráltság miképpen jelenik meg a képen. És akkor azt mondom, hogy tessék megnézni azokat a függőlegeseket, azt a bonyolult térbeli rendszert, ami a fények és árnyékok, a valóság, a tükröződés, az áttörések és áttűnések rendszerében létrejön és máris látjuk, hogy mitől erős ez a kép. Bárki odamehet és megnézheti ezt a helyszínt, de nem valószínű, hogy egy polaroiddal fogna hozzá megörökíteni, részben azért, mert a polaroid nem egy olcsó játszma, részben pedig azért nem, mert általában az ilyen helyzetekben a legjobb eset, hogy vagy előkapunk egy mobilt vagy túlgondoljuk és odaviszünk egy nagy batár gépet és mindenféle perspektívakorrekciókkal dolgozunk. Zsuzsa nem ezt az utat választotta és én ennek örülök. Csak bátorítani tudom, hogy amíg kapható polaroid nyersanyag, addig spájzoljon be és dolgozzon ezzel. (hegyi)

Kék égKék ég

Kék ég
Kék ég

Kicsit olyan a hangulata ennek a képpárnak, mint ezeknek a mostani időkben készült sci-fi filmeknek. Gondolok itt arra a marsi expedíciós filmre vagy arra a tomkrúzos filmre, a holnap határára. Az ott látott világokra is emlékeztet a kép. A problémám az, hogy nem érzem eldöntöttnek, hogy mire akar kimenni a fuvar, hogy a hegyek érdekelnek vagy az ég. A címből az ég jön le, de akkor miért nincs belőle több? Ezzel a fele-fele elosztással az a bajom, hogy a tömegelhelyezésében indokolatlan, a bizonytalanság hatását kelti. Az sem nagyon világos, hogy miért van kettő kép. Nekem a felső kép az izgalmasabb. Abba még egy fekvő fejet is beleláthatnék, egy húsvét szigeteki szobrot elfektetve. Az alsó képben nem nagyon érzem azt a szenzációt, hogy miért kellet lefényképezni. A két képből nekem csak az egyik értelmezhető, de ott is kérdés számomra az, hogy most mi a fontosabb. Engem ez a kékség, ez az ég annyira nem köt le. Lehet, hogy ez ott a valóságban sokkal hatásosabb volt, de ez nem jött át a képen. Valószínű, hogy a technika, az utómunka vagy valami beleszólt abba, hogy ez ne tudjon átjönni, valami elveszett a jelekből és ettől már tud annyira megérteni. (hegyi)

Metszési gyakorlat egy rontott városképen

Metszési gyakorlat egy rontott városképen

Ami ebben a képben nekem izgalmas, az a szobor és a mellette álló figura. Mondjuk ebben a formában nem nagyon lehet jól érteni, hogy most ki az, aki szereplő és ki az, aki szobor. Lehet, hogy ez mind szobor, ezt is el tudom képzelni, bár ott a háttérben az az egyiptomi figurára hajazó forma az lehet, hogy élő ember volt valamikor. Azt, hogy ez miért a fény és árnyék leckébe került, nem tudom értelmezni. Jók ezek a formák, izgalmasak ezek a kis félholdak, amik megjelennek, mintha a török hódoltság ideje jött volna vissza. De ez most nekem itt inkább egy rontott kép maradt, és nem egy hibaista megközelítés, vagy nem a hibát a maga erényeivel együtt használó kép, mert ez a bemozdulás ilyen mértékben zavaró, hogyha ebből több lenne, tehát nagyobb impulzus érte volna a gépet, nagyobb bemozdulás, akkor lehet, hogy az már megint egy izgalmasabb formai megoldás lenne, de ez most belül maradt azon a határon, ami átlendítene minket és egy új kontextust, egy új beszédmodort hozna létre. (hegyi)

aurora borealis

aurora borealis

Ebben az esetben ez a feladatmegjelölés nem egészen pontos. Jobban illene az Egész alakos önportré leckébe. Attól még nem önportré arc nélkül, hogy bemozdult a fejed. Ezt csak azért mondom, mert ha már leckébe küldünk - és én nagyon örülök neki, ha leckébe kerülnek a képek és nem csak a szabadgyakorlatba vannak bedobálva -, akkor ez legyen pontos. Ezt a légköri jelenséget vagy csillagászati történést ma már, ha jól olvasom a híreket, Magyarországon is lehet látni valamelyik hegységünkben, de azért északon ez sokkal gyakoribb. Örülök annak, hogy ilyen üzenetet is kapunk, bár hozzá teszem, nem az elsőt. Arról sem vagyok meggyőzve, hogy ez a legjobb lehetséges megoldás. Értem én, hogy ennél csak háttér a sarki fény és itt rólad szólna ez a történet, de nem értem, miért vagy összelapátolva a házzal, miért vannak ezek a formák így összekeverve. Esetlegesnek tartom ezt a megoldást. Inkább impulzív, semmint végiggondolt üzenet. Azt kell tisztáznod magadban még exponálás előtt, hogy mi legyen az a képi szerkezet, amit mutatni akarsz. Ha ez ennyire esetleges, hogy az égből túl sokat kapunk, de a derekad alatt nem sokkal már vágva van a kép és előterünk is alig maradt, akkor ez azért kelt zavart a néződben, mert ő ebben a formában próbálja értelmezni és elfogadni a képet, miközben a néző maga is érzi, hogy valami nincs rendben, valami nem a megszokott. Fel lehet rúgni bármilyen szabályt, de ha felrúgunk egy szabályt, annak valamilyen indokának kell lennie. És én most ennél a képnél nem érzem ezt az indokot. (hegyi)

Coffee and cigarette

Coffee and cigarette

Nüansznyi dolgokon múlik, hogy valami milyen hatást vált ki, hogy rontott képnek látszik-e, vagy hangulati, atmoszférikus lesz-e a fátyolosság, itt most azt hiszem, hogy a mértéke miatt ez kigyengült, ha határozottabb lenne a kontraszt, akkor a kép is erősebben lenne jelen. (hegyi)

Rory

Rory

Azt mondom, hogy annak ellenlére, hogy utálom a szépiát, de ez így hangulatilag rendben van, csak a minőség és a kompozíció az, ami miatt az eredmény nem azon a szinten van, ahol amúgy te már képeket készítesz. Szóval erre érdemes figyelni, ellenőrizni, hogy az jött-e létre, amit akartam? Mert mit mesél ez a sok felület az újságból? És mi ennek a cicához az arányaiban a köze? Jó, hogy van, de azért a macska lehetne hangsúlyosabb. (hegyi)